Háromszék, 1998. március (10. évfolyam, 2280-2305. szám)

1998-03-02 / 2280. szám

c ( ' ■ ' Meddig ér a takarónk? Mens sana in corpore sano — mondták az ókoriak —, azaz ép testben ép lélek — fordítjuk magyarra mi ebben a rohanó világban, amikor egyre nagyobb szükség van az egészséges munkaerőre, a nagy munkabírásra, a dolgok sűrűjében is tisztán látó elmékre. Mindezen kvalitások alapköveit az iskolai testnevelés rakja le. Az iskolai tornaórákon, sportkörökön alapozza meg mindenki fizikai erejét, ott kezdi formálni egyéni jellemét. Az ott megszerzett alap életre szóló. Lükurgosz (i. e. VIII. század), Spárta törvényhozója, hazája jogrendszerének megalkotója például „megparancsolta a lányoknak, hogy gyakorolják a futást, a birkózást, a diszkoszvetést — írja Plutarkhosz —, hogy jövendő gyermekeik egészséges anya méhében, egészségesen fejlődjenek”... Jó tehát odafigyelni, hogy milyen alappal engedjük ki az életbe vagy küldjük felsőbb fokú iskolába a gyermekeket. Erre az alapra építeni kell. Ezekkel a gondolatokkal indultunk körútra, s kopogtunk be az iskolákba; nem azért, hogy tornaórákat ellenőrizzünk, hogy tanácsokat osztogassunk a szakemberek­nek, nem, hanem egyszerűen azért, hogy lemérjük az iskolai testnevelés „utó­­rezgését”, eredményességét az iskolán kívül. Egészen pontosan, hogy mennyire szerették meg a tanulók a sportot, mennyire vált életelemükké a rendszeres mozgás. Köztudott, hogy Johann Wolfgang Goethe, a német „költőfejedelem” szívesen töltötte szabad idejét a jégen műkorcsolyázással (a nagy költő egy szép költeményt is szentelt a korcsolyázásnak Die Eisbahn címen). George Noel Gordon Byron, a nagy angol költő ökölvívóleckéket vett, és kitűnően úszott, átúszta többek között a dardanelláki tengerszorost; Giuseppe Verdi, a zenetörténet kiemelkedő alakja az akkor újszerű sportágnak, a kerékpározásnak hódolt; Ernest Hemingway Nobel-díjas amerikai író rendszeresen vadászott, horgászott, sízett és bokszolt... És folytathatnék a sort a végtelenségig. De vár ILLYEFALVA — a László Lukács Általános Iskola. Amíg Gyergyainé Barabás Piroska testnevelő tanár az óráját tartja, Bálint Jud­it igazgatónővel beszélgetünk az iskoláról, a két évvel ko­rábban „felröppentett” pályaépítési terv­ről, a testnevelésről... Megtudtuk, hogy a 47 I—IV. osztályos és 66 felső tagozatos nebulót számláló iskolában teljes katedrája van a testnevelő tanárnőnek, hogy annak a bizonyos pályának a megépítéséhez, sajnos, nem kaptak támogatót (kisebb változatban elkészült a gyermekfaluban), így aztán a régi anyagi bázison zajlik a testnevelő és sporttevékenység, hogy a megyei tanfel­­ügyelőség a László Lukács Általános Isko­lát sem kényeztette el, viszont segítette sportfelszereléssel a KIDA, hogy bizony felújításra szorulna a testnevelési „mű­hely” és kincstára, de sajnos, pénz, pénz nincs hozzá, hogy Gyergyainé Barabás Pi­roska adott körülmények között becsülettel teszi azt, amit tehet. Közben betoppan, mert szünetre hívott már a csengő, maga Gyergyainé Barabás Piroska. Láttuk őt már nagyobb lendület­ben is pár évvel ezelőtt, amikor Sepsiszent­­györgy kosárlabdacsapatának volt az egyik erőssége, na, de most sem panaszkodhat az idő múlására... Tudja, hisz újságolvasó, hogy mi járatban vagyunk. Indulunk is, hogy bejárjuk lelki szemeinkkel (nem árul­tuk el, hogy mi már körbejártuk a pályát) a „műhelyt”, melyben zajlik a testnevelés oktatása. A kispályás focipálya — mert nagyobb, mint a kézilabdapálya — döngölt talajú, de lehet rajta kézilabdázni, kosaraz­ni, teniszezni, röplabdázni is, ha a gyerekek kedve ezt akarja. Az ugrógödör homokját az ősszel hozták, frissítették fel. A futáshoz jó nagy a terület, tehát atletizálni lehet. Csak éppen olyan számokat kell választani, melyek nem igényelnek szereket, mert azok hiányoznak az iskola szertárából. Na és van egy öntött pingpongasztal. Van egy kislabda, de régi, s mintha a varrások mentén mutatkozna az elmúlt évek jele. Télire — na, hát nem az ideire, mert az egy „csütörtök délutánra esett”— ott van a kb. 100 négyzetméteres terem, melyet a tavaly meszeltek, frissítettek fel, s amely­­ben van egy kétszakaszos bordásfal, két svédláda (tornaláda), egy bak, egy egysze­rű dobbantó, két kosárgyűrű beiktatva a falba (a palánkok a raktárban pihennek, mert a fal nem bízná meg), két matrac, egy összecsukható pingpongasztal, hozzá a megfelelő felszerelés — háló, ütők —, a szertárban van 6 kosár, 4 foci-, 1 röp-, 2 kézilabda, 2 gyógylabda, hét tornásztrikó, tíz darab mez. A hajdani pionírszervezet V____________________________ hátrahagyott­­ sátort, egy csomó hálózsákot, felfújható gumimatracot. Hogy milyen ál­lapotban vannak?... Mint a többi iskolában. Ami pedig a sportéletet illeti: most ért véget az osztályok közötti bajnokság, szom­baton kezdődött meg — a szavai szerint: „most szombaton kezdjük” — a kosárlabda­bajnokság... A menő sportág itt is a foci. A falunak volt és most újra van focicsapata, e futball a sportok királya... Az iskola leg­jobb sportolói: Boga István, Pál János, Boga Annamária, Jakab István, Jakab Attila, Bo­ga Barna, László Attila, Mihály Zsolt, Tompa László. Hogy milyen kapcsolat van az iskola és a közösség sportélete között? A község fut­ballcsapatának ifigárdája innen is verbu­válódik. Más sportág nem divat Illyefalván. Nyáron, amikor a várban táboroznak a külön­böző csoportok, hát itt, az iskola pályáján mozognak, fociznak. A tanárnő ingázik, órára jön, óra után megy. Az edzések, a falusi sportélet munkavégeztével, estefelé kezdődik. A focicsapatnak egyébként Dob­­ricza Áron sepsiszentgyörgyi futball sza­kos testnevelő tanár az edzője. Hát ez van. Na és egy furcsa helyzetkép. Illyefalva Kató Béla tiszteletes úr áldásos munkájának eredményeként újjászületett. Várat restau­rált (benne táborhelyet létesített a nyáron vakációzni óhajtó bel- és külföldi fiata­loknak), ifjúsági központot létesített, gyer­mekfalut épített, emlékházat hívott életre, két csodálatos létesítménnyel — kacsalábon forgó két szép palotával — szépítette a község központját... Nincs még egy falu a megyében, a környéken, amelyben annyi szépet, annyi jót alkottak volna az utóbbi nyolc évben, mint Illyefalván. És tessék, ebből a nagy-nagy alkotómunkából vala­hogy kiesett a sport (vagy a sportéletet szolgáló létesítmény), pedig tudja minden­ki, hogy Nyugat-Európában, ahonnan oly sok vakációzó fiatal érkezik Illyefalvára, a várba, létfontosságú a sport, a szervezett mozgás. Ott megfizetik az emberek azt, hogy sportolhassanak... Tehát mozgáshoz szokott igényük kielégítésének reményé­vel jönnek Illyefalvára. Aztán mi várja őket itt? Egy elhagyott, tönkrement sportbázis. Annyira tönkrement, hogy a falu futball­csapatának is a szomszédos Aldobolyban kell lejátszania bajnoki mérkőzéseit! Szé­gyen ez a falura nézve. Nagy szégyen. Milyen az a falukép, mely egyik részében virágzást, a másikban elmúlást tükröz? A választ ki-ki a maga módján fogalmazza meg. _______________J­áros Károly MINIFOCI KOSÁRLABDA Kézdivásárhely bajnoksága A 18. forduló: Niko—Gábor Áron Iskolaközpont 72—46 (Lénárt 24, Bardócz 22, Porkoláb 10, Tóth 8, Béres 6, Bajcsi 2, illetve Ráduly 23, Szekeres 10, Pál 9, Imre 4), Interexpo—Nagy Mózes Gimnázium 66— 53 (Hodor 17, Szabó 16, Csurulya 13, Antohi 10, Minescu 4, Lőrincz 4, Milik 2, illetve Farkas 21, Slezinger 7, Kis István 21,Kis Péter 2,Simon 2­ 1. Niko 1817 1 1110—752 35 2. Interexpo 1811 7 971--1018 29 3. Gábor Áron 18 4 14 807--987 21 4. Nagy Mózes 18 4 14 816—1035 21 A legeredményesebb játékosok: Bardócz 342 pont, Lénárt 309, Ráduly 275, Sándor 257, Antohi 246, Szekeres 221. (Soc­om) Kézdivásárhely serlege Befejeződött Kézdivásár­hely bajnoksága. A mérkőzé­sek helyszíne a Gábor Áron Iskolaközpont tornaterme volt. A bajnoki címet s a felaján­lott serleget a Gábor Áron Iskolaközpont együttese sze­rezte meg. Íme a rangsor: 1. Gábor Áron Iskolaközpont 19 pont, 2. Scobar 13 pont, 3. Polmed (a polgármesteri hi­vatal és a helyi újság csapa­ta) 12 pont (26—21), 4. Nagy Mózes Gimnázium 12 pont (19—19), 5. New Fashion 1 pont. A bajnokság gólkirálya: Rancz Lajos (Gábor Áron Iskolaközpont) 26 góllal. A bajnokság legidősebb játé­kosa: Csatlós Mihály Levente (Gábor Áron Iskolaközpont), 51 éves. (Dévai) EGY HÉTTEL KÉSŐBB A március 2-ára tervezett szentgyörgyi rajt elmarad egy héttel. A szövetség viszont kéri a csapatvezetőket, hogy ma délután 18 órára jöjjenek el a sportcsarnokba egy rövid megbeszélésre. W 43K! Ilyés az élen Az országos egyéni bajnokság megyei szakasza túljutott a 9. fordulón. A rangsor élén Ilyés Imre mesterjelölt áll 6,5 ponttal (egy mérkőzéssel kevesebbet játszott), 2. Scribon Teodor és Sárbu Tom­a 6—5 pont, 4. Rusz Árpád, Sükösd János, Vlad Costică 5,5—5,5 pont.. (P. A.) Szerkeszti a budapesti Nemzeti Sport és a Háromszék Felelős szerkesztők: OROSZHEGYI KÁROLY, Nemzeti Sport ÁKOS KÁROLY, Háromszék A IX. Bacon-kupa két sportág hívei sora­koztak fel az immár ha­gyományosnak mondható rendezvényen. Az asztali­teniszezők viadalára 12-en neveztek (a legfiatalabb 22, a legidősebb 41 éves), így aztán lehetőség nyílt egy maratoni küzdelem le­bonyolítására. Mindenki mindenkivel alapon dön­tötték el a sorrendet: 1. Szabó Gábor 20 pont, 2. Bardócz Attila 20 pont, 3. Incze Béla 18 pont, 4. Pesz­ternák László 18 pont, 5. Keresztes Lehel 14 pont... A tekézők találkozóján hasonló volt a képlet. Idős és fiatal sportbarátok i­­gyekeztek rangot adni a rendezvénynek. A legjob­bak: 1. Mihály Árpád, 2. Bartha László, 3. Bardócz Attila, 4. Incze Béla, 5. Szabó Gábor. Következik a március­ban kezdődő kispályás lab­darúgó-vetélkedő. Szabó Gábor A MAGYAR GYERMEKEK FEDETT PÁLYÁS ATLÉTIKAI VILÁGTALÁLKOZÓJA Készülnek a mikós diákok Megszoktuk már, hogy ha április, akkor Dunaújváros, ha Dunaújváros, akkor a Ma­gyar Gyermekek Fedett Pá­lyás Atlétikai Világtalálko­zója. Mint minden évben, idén is a Székely Mikó Kollégi­um képviseli Háromszéket. Első részvételekor bronzémet szerzett, a másodikon meg­nyerte a csapatviadalt. Az­óta minden esztendőben dobogón végzett, így öreg­bítette az egykori Petrás­­diákok szerezte sportdi­csőséget (1905-ben a Pet­­rás György vezette csapa nyerte Magyarország torna versenyét, a verseny vándor zászlaját), így szerzett újabb elismerést, tekintélyt. Mert most Dunaújvárosban min­den résztvevő felnéz a mikó­­sokra. Ezzel jeleztem is az újon­nan összeállt csapatnak, hogy bizony nagy felelős­ség nyomja vállukat. Az elődeik szerette hírnév kö­telezi őket. És nem csupán a puszta részvételre, hanem az eredmények túlszárnya­lására, megismétlésére. Ottjártunkkor úgy tapasz­taltuk, úgy láttuk, hogy ez­zel tisztában vannak a mikó­­sok. A felkészülés utolsó egyenesébe érkeztek. A hosszú válogatással össze­állt csapat az utolsó „simítá­sokat” végzi. És most nézzük a kere­tet: fiúk: Orbán Miklós (400 m, labdadobás, magasug­rás), Dénes Árpád (100 m, 800 m, magasugrás), Ni­­czuly Tibor (távolugrás, labdadobás), Kányádi Mi­hály (súlylökés), Lepedus Já­nos (súlylökés, távolugrás), Buslig Zsolt (100 m, távolug­rás), Negruzzi Róbert (400 m, 800 m), egyéni indulók: Kató Zsolt és Vajda András, Ugrón Sándor, Biró Zoltán, Dragomir Péter, V­arga Ernő. Lányok: Ördög Gyárfás Ágnes (100 m, 400 m, távol­ugrás), Jakab Benke Haj­nalka (800 m), Jákob E­­mese (100 m, 400 m, magas­ugrás), Molnár Éva (800 m, magasugrás, labdadobás), Szőcs Zsuzsanna (labda­dobás), Varga Orsolya (súly­lökés). Egyéni indulók le­hetnek: Pataki Gabriella, Jáni Réka, Gajdó Réka, Porozs­­nyai Eszter, Jakab Benke Bíborka. A tanári kar, mely a felké­szülést irányította, irányítja: Dobricza Áron, Keresztes László, Kiss András, Jakab Benke Hajnal, Latzin Edit. (áros)

Next