Háromszék, 1998. március (10. évfolyam, 2280-2305. szám)

1998-03-13 / 2290. szám

Jókai harmadik mandátuma A Jókai-kiállítás szakmai „ intendánsa" Birck Edit irodalomtörténész-muzeológus, a Magyar Irodalmi Múzeum tanácsosa, akit Illyefalván a kiállítás ünnepélyes megnyitója előtt kerestünk fel. ÜNNEPLÉSI APROPÓ — Hogyan jutott el a Magyar Irodalmi Múzeum éppen Illyefalvára, a Kárpát-medencében élő magyarság egyik legtávolabbi peremtelepülésére?­­— Együttműködésünk kétéves. Tavaly Illyefalván létre­hoztuk a Mikszáthra emlékeztető kis kiállítást, most állandó Jókai-kiállítást rendeztünk be. Mindketten Illyefalva ország­­gyűlési képviselői voltak a századvégen, illetve a század­­forduló idején. Nagyon jó dolog, hogy egy ilyen kis község ezekre az emberekre tartósan emlékezni kíván. Az, hogy tavaly került sor a Mikszáth-szobor leleplezésére és a kiál­lításmegnyitóra, érthető, mert Mikszáth-évforduló volt. Jókait az idén nagyon ügyesen kötik — közjük —, ahhoz, hogy 1848 évfordulója van, hiszen Jókai egyik fő­szereplője volt a ’48-as eseményeknek. A márciusi ifjak közé tartozott. Ez egy nagyon jó ünneplési apropó. Nem muszáj mindig a legnagyobbakat, a legismertebbeket és a legnyilvánvalób­ban egy-egy eseményhez kötődő embereket ünnepelni. Jókai a Tízek Társaságának a tagja volt, a fiatal lite­­rátorok közé tartozott, akik előkészítői voltak a márciusi eseményeknek. Nem voltak hajlandók a hivatalos lapokba írni, „sztrájkot” hirdettek, saját lapot akartak kiadni, ami nem sikerült. A márciusi ifjak jórészt ezek közül valók. Az előkészületekben Jókai is részt vett, a Tizenkét Pontot ő fogalmazta meg. Március 14-én este, amikor Jókai és Petőfi lakásán össze­gyűltek —jó barátok voltak, és együtt laktak —, ott döntöt­ték el a Jókai szobájában, hogy másnap mit tesznek. Jókait bízták meg a Tizenkét Pont összeállításával, ő is olvasta fel. És másnap Landerer és Heckenast nyomdájában Petőfi, Vasvári és Jókai voltak, akik az első három levonatot meg is csinálták a gépen, miután a nyomdászok kiszedték.­Mert az mese, hogy az ifjak szedték volna ki. A nyomdai szedéshez nem ért csak úgy valaki. Az első levonatot Vasvári húzta le, a másodikat Jókai és a harmadikat Petőfi. Ebben az a meggondolás is benne volt, hogy ha bármi történik, a rend­őrség közbelép stb., megoszoljék a felelősség. — A március 15-i pesti események, a tulajdonképpeni történések körül is vannak bizonytalanságok... — Igen. Jókai felolvasta a Tizenkét Pontot, Petőfi elsza­valta a Nemzeti dalt. A múzeum előtt, amelyet kép is ábrá­zol, ez igazándiból nem történt meg, de a nyomda előtt, ott igen, a Pilvax kávéházban is, és még több alkalommal, mindenhol, ahol, mai szóval, ilyen „röpgyűlésekre” került sor. A kutatások szerint a Nemzeti Múzeum lépcsőjén „tör­téntek” a legendák közé tartoznak. A­ ’48-as vonatkozású Jókai-anyag került­e az illyefalvi kiállításra? — Igen. Egy kicsit több ilyen anyagot vettünk be, mint ahogyan ezt egyébként Jókaival kapcsolatosan tettük volna. Próbáltuk Székelyföldhöz is kötni. Van egy kép a ’48-as székely forradalmi vezetőkről,­Gáli Domokosról, aki illye­falvi születésű, és a szabadságharc egyik felelős beosztású embere mindvégig. ” EGY KICSI FALU MEGFOG HÁROM NEVES EMBERT — Az egész anyag nagyjából milyen Jókait mutat be? — Igyekeztünk, akárcsak Mikszáth esetében is tavaly, az egész életművet szemléltetni, hiszen ezen a vidéken talán nem ismerik annyira Jókait. Nem tudtuk azt tenni, ami egyébként az Irodalmi Múzeum törekvése, hogy ha már egy íróról készül kiállítás, akkor elsősorban a helyi vonatkozású dolgokat mutassuk be. Itt sehol másutt nincs Jókai- meg Mikszáth-kiállítás. Ezért az volt a dolgunk, hogy egész életükön átíveljünk, és megpróbáljuk érzékeltetni, honnan jöttek és mit cselekedtek. Jókainál gyerekkorától kezdve, attól, hogy hol tanult, bemutatjuk az életpálya fontosabb állomásait. Elsősorban Pápára és Kecskemétre gondolok, a két református iskolára. Pápán ismerkedett meg Petőfivel, Kecskeméten jogot tanult, és ott is találkoztak. Jókai festészeti ambícióit is ott kezdte igazán kiélni, és ezt a várost tartja szellemi elindítójának. Mikor joggyakornok­ként Pestre kerül, és leteszi a jogi vizsgát, azután már nem jogászkodik, bekerül az irodalmi vérkeringésbe. Bemu­tatják első drámáját, A zsidó fiút, ez elnyeri az Akadémia díját, és ami fontos: Vörösmarty is felfigyel rá. Élete végéig Vörösmartyt tartja mentorának, és a legnagyobb elismerés­sel, megbecsüléssel emlékezik rá. Ugyanakkor Pesten be­kerül az Életképek szerkesztőségébe, a Tízek Társaságába, végül az 1848—49-es eseményekbe. Nem maradt a radi­kálisok között, hanem egy mérsékeltebb irányzatot kép­viselt. Összeszólalkozott Petőfivel, de ez nem politikai okok, hanem egyszerűen Jókai házassága miatt történt, azért, hogy feleségül vette Laborfalvi Rózát. Petőfi Jókai családjával fog össze, és megpróbálják megakadályozni a házasságot. Összevesznek, soha többet nem is békülnek ki, bár a sza­badságharc idején többször is találkoznak. Jókai ennek ellenére mindig nagyon szépen emlékezik Petőfiről, hibáit sem rejtve véka alá. — Laborfalvi Róza kapcsán van-e valamilyen három­széki vonatkozású emlékanyag? — Külön nem emlékezünk meg arról, hogy családja révén Laborfalvi Róza háromszéki származású, de közös képük jelen van a kiállításon. Laborfalvi Róza nagyon vigyázott arra, hogy ne fényképezzék együtt. Egy kivétel volt, amikor együtt jártak Kolozsváron, a Farkas utcai szín­ház fennállásának 50. évfordulóját ünnepelték akkor, mind­ketten meghívott vendégek voltak, akkor Laborfalvi Róza már nyugdíjas volt, de fellépett Kolozsvárott. Érdekes, hogy ez alkalommal fedezte fel Jászai Marit. Ekkor meg­engedték, hogy egy kolozsvári fényképész lefényképezze őket. — Milyen háromszéki vonatkozású Jókai-anyag szere­pel? — Ahhoz, hogy mi a részletekbe belemenjünk, a kiállító­felület nagyon kicsi. De bemutatjuk regényeit­— Bálványosvár, A Damokosok —, kiállítottuk az Erdéllyel kapcsolatos munkáit. Erdélyi útjain mindig rajzolt. Például a sepsi­szentgyörgyi református vártemplom rajzát, mócvidéki raj­­ zait is áthoztuk. Érdekesség, hogy lerajzolta Avram láncú szülőházát is, hisz lánca édesapjánál is megszállt. Ittjárta előtt már foglalkoztatta Erdély, megírta Erdély aranyko­rát, s néhány más műve is megszületett. Barátai, a ’48-as ifjak között lévő erdélyiek is sokat meséltek neki. Erdéllyel Sitt Utál a magyar nemzet. Legyen béke, szabadság és egyetértés.­­ Kívánjuk a’ sajtó szabadságit, «usura «-szörlése. 2. Fetelás ministeriumot Buda­festen. 3.­­ Évenkinti orsssésgyülést Pesten. 4. Törvény előtti egyeniastsrrt polgári és vallási tekintetben. 5. »majeti dzsereg. ». Késtás teherviselés. 7. Úrbéri viszonyok megszüntetése.­­ Esküdtszék, képviselet egyettétés­ alapján. . 8. Nemzeti Bank. 1V. A’ katonaság esküdjél meg az alkotmányra, magyar katr­náinkat ne vigyék külföldre, a' külföldieket vigyék el tőlünk. !. A' politikai statusfoglyok szabadon bocsáttassanak. 12. Unió. Egyenlőség, szabadság, testvériség! ............ •....... •.. kapcsolatos művei tehát már azelőtt érlelődtek benne, hogy itt járt volna. Maga is azt vallja, hogy élményeket, pillana­tokat s nem konkrét eseményeket rögzített. — Jókai és Barabás Miklós kapcsolatáról van-e anyag? — Csak a Barabástól származó ábrázolások. Jókairól, Petőfiről, Laborfalvi Rózáról. — Jókai Alsócsernátonban is járt, a Damokosok vendége volt. Ezt emléktábla is jelzi az udvarház falán. Ez dokumen­tációs útnak is bizonyult a Damokosok című regényéhez? — Nem tudott Csernátonban egy családi levéltárat átku­tatni, hogy onnan merítse az alapanyagot. Erre ideje nem volt, hisz annyi helyen kellett vendégeskednie, választási beszédeket mondania. Sepsiszentgyörgy díszpolgárává avat­ták, ez is sokféle ceremóniával járt. Az szinte képtelenség volt, hogy a családi múltat részletesen tanulmányozza. Végig­rohant mindenhol, élményeket szerzett. Újságjainak minden útjáról írt útitárcát, mikor melyikbe, többnyire az Életképekbe. — A penzumért írt, vagy egyszerűen nem tudott írás nélkül meglenni? — Is-is. Lapokat szerkesztett, egyszerűen érdeke volt, hogy írjon, eredeti dolgokat hozzon. És rajzait is útközben készítette. Ezek többsége a Vasárnapi Újságban jelent meg. Az Üstökösnek ő tervezte időnként a fejlécét. — Ha szabad így fogalmazni, milyen mennyiségű kép, dokumentum került át most erre a kiállításra? — Inkább arra szeretnénk ösztönözni a látogatót, hogy próbáljanak az életmű iránt érdeklődni. Jókai és Erdély kapcsolatáról két kiváló munka is van. Ezekből konkrétan megtudható, hogy melyik munka, elbeszélés kötődik Erdély­hez. A kiállítási anyag összehozásában bennünket az is veze­tett, hogy egy háromlépcsős elképzelésről van szó. Tavaly megnyílt a Mikszáth-kiállítás, most Jókai, majd Szabó Dezső következik. Szobra is lesz mindháromnak. Én azt nagyon nagy dolognak tartom, hogy egy ilyen kicsi falu megfog három neves embert is magának. Fantasztikus, hogy ebben a faluban itt van a KIDA, a LÁM Alapítvány, új községközpont épült ki, mintaszerűen rendbe rakták a Séra-kúriát, és nagyon sok vállalkozás született. Én azon csodálkozom, hogy az illyefalviak nagy része nem érzékeli, mennyire fontos dolgok ezek. Alig dolgoznak helyiek a létesítményekben. Jobbnál jobb munka­­lehetőségek vannak. Hisz a KIDA-ban dolgozni, akár a konyhán, bárhol, az kiváló minőségű munkahely. A Séta­­kúriába is Sepsiről járnak ki, pedig egy ilyen szép dolgot megtanulni, mint az ottani szövödében, varrodában, az valami gyönyörűség. HOGYAN TOVÁBB? — Hogyan működnek majd ezek a kiállítások, miután a harmadik lépcső, Szabó Dezső életműve is bemutatásra kerül? — Én azt hiszem, a legfontosabb az lenne, ha helytörténeti kiállítás felé bővülne az anyag. Azt a környezetet, azt a miliőt kellene felidézni, amelyben ez a három ember itt élt, így az illyefalviak saját múltjukból is többet tudnának. Ma már egy ilyen kiállítás önmagában, papírformában nem a leghatásosabb, a fiatalok számára nem mindig vonzó. Tovább­lépés lehetne az, hogy videózásra is lehetőséget teremt­senek. A régi időkről, a kiállított anyag alapján a szerzőkről és műveikről annyi érdekes dolgot lehetne vetíteni. Egy kultuszt kellene a kiállítások köré alakítani, egy Kálmán­­napi összejövetelt és ehhez hasonlókat összehozni. Én nagyon szeretem, amikor a népművészetet, a régi hagyományokat a napi életbe beépítik, mint ahogyan a Séta­­kúriában ezt teszik. Nagyobb nyitottságot és nagyobb for­galmat kellene biztosítani. Kár, hogy a Sepsiszentgyörgy— Brassó forgalom nem ezen az útvonalon bonyolódik le. Be kellene vonni a szász községek kúriavilágát is. Az idegen- , forgalom dolgában még sok a tennivaló. Mikszáth és Jókai igen alkalmasak, hogy műveik révén a fiatalok közös érdeklődése kialakuljon. Műveik hagyomány­­ápolásra ösztönöznek. Besegíthetne a helyi és a budapesti tévé is a hírkeltésbe, kazettamásolatokat is küldhetnének. MERRE TÁGUL AZ EMLÉKEZÉS KÖRE? Jövőben június 31-re, a fehéregyházi csata évfor­dulójára teljesen felújított emlékkiállítással jelentkezünk. Tulajdonképpen a Petőfi-emlékévek, illetve ez a másfél év ezzel zárulna. Ezt Kerényi József irodalomtörténész és Hermann József hadtörténész rendezi. Erdélyben megalakult a Petőfi-emlékbizottság. Mi már azelőtt kidolgoztunk néhány erdélyi programpontot. Ezeket közösen készítjük elő. Szeptember elején Nagykárolyban egy Júlia-kiállításra kerül sor. Szendrey Júliára mint mú­zsára, mint íróra, mint a kor egyik érdekes személyiségére emlékezünk a Károlyi-kastélymúzeumban. A kiállítás a­­nyagát a múzeumnak ajándékozzuk. Ez majd vándorkiál­lításként körözhet Erdélyben. Kiállításainkat az utóbbi idő­ben ilyen elképzelések szerint szervezzük. Erdőddel kapcsolatosan is van elképzelésünk, de ehhez a várat valamennyire rendbe kellene hozni. Legalább a toronyban egy helyiséget alkalmassá kellene tenni arra, hogy kiállíthassuk a vonatkozó anyagot. Ezekkel egy időben egy Szendrey Júlia-monográfia bemutatását is tervezzük. Kerényi Ferenc írta, és erre a célra felajánlotta a szöveget. Évek óta működik nálunk egy felolvasószínpad-sorozat. Az írói levelezések alapján készülő dramatizációk kerülnek a közönség elé. Ezek témája, legalábbis eddig, a férfi—nő kapcsolatok. Legutóbb a Madách—Fráter Erzsébet—Majté­­nyi Anna háromszögről készült bemutató, és Krúdyról. Úgy tervezzük, hogy egy Petőfi—Jókai- és egy Petőfi— Szendrey Júlia-dramatizációt is összehozunk. Lejegyezte: Sylvester Lajos 1998. MÁRCIUS 13.

Next