Háromszék, 1998. május (10. évfolyam, 2330-2354. szám)

1998-05-01 / 2330. szám

a 3 független napilap * SEPSISZENTGYÖRGY 1998. MÁJUS 1. 2330. szám ÁRA 1000 lej Előfizetőknek 540 lej PÉNTEK AZ AUTÓVILLAMOSSÁGI GYÁRBAN Nincs sztrájk Miután szerdán délben a részlegen beszüntették a munkát. Bong Vilmos, az autóvillamossági gyár Egység szak- szervezetének elnöke tegnap reggel tárgyalt a motorkészítők több mint 300 munkásával. Az érdekvédelmi szervezet ve­zetője szerint a dolgozók félreértették a 15 százalékos norma­növelés és az áprilisra, illetve májusra szóló 5—5 százaié kos béremelésre vonatkozó igazgatósági döntés szövegét „Az emberek megijedtek, és leállították a munkát. Meg­egyeztünk, hogy csütörtökön visszaállnak, hétfőn pedig munkások csoportjából bizottságot alakítunk, amely tár gyalni fog a gyár vezetőivel. Meg kell magyarázni nekik, mit jelent, pénzben, a módosítás” — mondta Bong. (Domokos) A hét végén, pontosabban május 1—3. közt megyénk­ben rendezik meg a ’80-as évek végétől immár hagyo­mányossá vált Körösi Csorna Sándor Anyanyelvi Vetélkedő (KAV) országos döntőjét, mely az utóbbi években a Magyar Nyelv Napjai rendezvény keretén belül zajlik. A diák- és anyanyelv- központú rendezvény válto­zatos programot ígér mind a résztvevőknek, mind pedig az érdeklődőknek. Sepsiszent- györgy, Kézdivásárhely és Bárót lesz a törzshely, a két előbbiben tartják pénteken a KAV országos döntőjét. Szent- györgyön, de a másik két vá­rosban is koncertezik a pécsi Szélkiáltó együttes, itt lesz tanácskozás neves magyar­országi és helybéli előadók­kal Reformkor és nyelv címeit, aztán Petőfi Sándor irodalmi kreativitásverseny, hogy csak egypárat említsek a három­napos programból. A rendező szervezet, u/. Anyanyelvápolók Erdélyi Szö­vetségének célja, hogy vala­mennyire bevonja a széles kö - zönséget, mindnyájunk magyar anyanyelvéről lévén szó. A/ ’dén ezt egy 6000 példányban terjesztett kérdőívvel oldották meg, melyeket kitöltve várnak vissza az érintettektől. Sok sikert és hasznos idő­töltést kívánunk a szerve­zőknek, résztvevőknek, ér­deklődőknek. Torma Kati Vasárnap anyák napja Tudom un: u tu idegeidet végtelen évezredek pengetik és ha te félsz, az ős-^ejt is veled rezeg. Tudom én: a te gondod végtelen, dicsőség néked, anyám, holnapok tejút-ágya te, dicsőség néked anyám, verduni katona-temető: csupa tör a te szíved, anyám, viharaimban csoda-szivárvány, dicsőség néked, anyám, iszonyú erőmnek bázisa, dicsőség néked, anyám, légy velem a bánat idején, hogy meg ne lágyuljak, anyám, igazság gyanánt szemétdombot sohase öleljek, anyám. Ha a halálban megelőzlek, ne sirass engem, anyám, de élni akarok, élni! — a te dicsőségedre, anyám. Ajtóstól jött a szerencse Szó szerint igaz a címben megfogalmazott állítás, mivel Páll Attila sepsiszentgyörgyi lakos faajtót nyert a Szent György-napi tom­bolán. A Páll házaspár tömbházban lakik, van már faajtójuk, de örvendenek neki, van, kinek adni a családban. A városnapi nyere­ménysorsolás további 53 szerencsése közül Dániel Barna egy mobiltelefont, Sándor Balázs színes televíziót, Vasile Doinifa és Benedek Lajos egy-egy fényképezőgépet, Nagy Balázs Béla hintanyuszit, mások vásárlási utalványt vagy ajándékcsomagot kaptak. Két „szőrös” nyeremény is gazdára lelt, Bába Imola foxtep- rierkölyköt vitt haza, Zoltán Anne-Marie fél­millió lejre vásárolhatott szőrmét. Az 5179 elkelt tombolajegy közel 26 millió lejt hozott a Szent György-napi konyhára, melynek asz­taláról az is csipegethetett bőven, kinek zse­bében nem lapult szerencseváró papírfecni. Fekete Réka Máról holnapra Lapunk következő száma május 4-én, hétfőn jelenik meg. Május igazi ünnepe Néhány évtizeden át előbb kesernyéssé, majd un­dokká silányította a kommunista diktatúra május else­jét. Kényszerünneppé. A hatalom kiadta a parancsot, ne legyen ünnep május elsején — írta Juhász Gyula. A hatalom később kiadta a parancsot: legyen ünnep május elsején. A tapsos, jelszavas felvonulások, a stadionokat megtöltő tornamutatványok, a diktátorokat éflényalóikat dicsőítő díszműsorok elnyomták a tulajdonképpeni nép­ünnepélyt, a munkásosztály nemzetközi ünnepe önmaga torzójává, karikatúrájává vált. A hatvanas évek végén, „belső használatra”, kéziratban adtak pártaktivisták kezébe egy soha meg nem jelent regényt, amelynek ismeretlen szerzője egy felvonulást rögzített oly módon, hogy a főhős, sok ezer társával együtt, jelszavakkal felfegyverkezve, agitátorok kordonja között várja a bukaresti mellékutcákban, hogy mikor kell indulniuk a Repülősök terén felállított dísztribün felé. A regényhős úti gondolatai, a látottak-hallottak kiváltotta érzelmek kavalkádja figyelmeztetett arra, mennyire degradáló­dott az ünnep, hogyan vonulnak el a tribün előtt, majd hogyan lepik el a parkerdőket, zabálják fel az alkalom­ra turmává alacsonyítottak számára kiutalt mititéjt, virslit, hogyan kenik magukra a mustárt, s dobálják szét a kartontálcákat, szemetelik be a környéket. Az volt a résztvevők politikai felkészültségét ellenőrző fő kérdés, hogy „ha az elvtárstól függene, engedélyezné-e ennek a regénynek a kiadását?” Természetesen, mint ahogyan az ünnepségen a tapsot, ugyanúgy várták el itt a „nem” kimondását. Május azért, a maga módján, mindig diadalmasko­dott a lényegét megváltoztató rossz fölött. A kötelező felvonulások után a természetbe kiszabadult ember, a pázsitra plédet terítő család, a baráti kör megfeled­kezett a megaláztatásokról, az emberi természet és a környező élő világ tavaszi pezsdülése meghittséget, ün­nepet teremtett, megficánkoltatta a szabadba, szabad­ságra vágyó gyermekcsikókat. Nem tudom, az erdészek mit szólnak hozzá, de a május elsejei májusfaállítás a párkapcsolatok kialaku­lásának zöld útjait egyengette ősidők óta. A nyírfákkal övezett terekre szervezett majálisok gyermekkorunk kedves emlékei közé tartoznak. A májusi lovaglás, a májuskirály-választás észak felől terjedhetett Nyugat- Európa felé, ahonnét mi a szokást átvettük, mert a lomberdők levélbe borulását a természet ott erre az ünnepre időzíti. Nálunk a májuskirályság a XVI. szá­zadtól pünkösdi királysággá változott. Volt időszak, amikor a májusfa kiszemeléséért éj­szaka az erdőben bolyongtak a fiatalok, ami sokféle kicsapongásra adott alkalmat — s az egykori Angliában másnap orgiákba torkollottak, kitombolta magát a nép. I. Jakab angol király betiltotta, s ez azért is nevezetes, mert a rendelkezés a túlcsorduló jókedvet, a bohóságokat, pikáns tréfákat részletesen leírja. Shakespeare a Szent- ivánéji álom című színpadi művébe ezeket az átváltozá­sokat, bohóságokat építi be. Május elseje 1889-ben, a párizsi szervezett munkás­kongresszuson politizálódott át. Akkor a nyolcórás munka­időt követelték, emellett tüntettek. Mára már olyan­nyira kivívtuk, hogy van, aki egy órát sem akar dolgozni. Jó látni és érezni viszont, hogy a túlideologizált május elsejéket mint söpri el a tavaszi forgószél, az ünnep visszahódítja egykori szépségét, játékos méltó­ságát, a test és az érzelmek fiatalos ficánkolását. Sylvester Lajos Fogy a gyógyszertartalék és a türelem A Kovászna Megyei Gyógyszerészek Kamarája ápri­lis 23-i beadványára tegnapig nem érkezett érdemleges válasz. A prefektúra pénzt kért a közegészségügyi mi­nisztériumtól, de mind ez ideig csak ígéretek érkeztek, a megyei egészségügyi igazgatóság válasza pedig egyszerű törvénymagyarázat: a költségvetési törvény megszavazásáig a tavalyi büdzsé 8,3%-ának megfelelő összegből kell gazdál­kodnia, s ebből nem futja az adósságok törlesztésére. A háromszéki egészség­ügy összadóssága közel 6 mil­liárd lej, ebből 1,5 milliárdot a térítéses gyógyszerek és 676 millió lejt az ingyengyógyszerek ki nem fizetett számlái tesznek ki. A felhalmozódott adósság miatt— mint már jeleztük — a megyei kórházhoz tartozó gyógyszertárak beadvánnyal fordultak mind az igazgató­sághoz, mind a prefektúrához, melyben közük, ha egy héten belül nem kapják meg az el­maradt összegeket, nem lesz, amiből gyógyszert vásárol­niuk, nem szolgálhatják ki a lakosságot. Megjegyzik, az igazgatóság 80 napra vissza­menőleg nem adta meg a ki­adott térítéses gyógyszerek ér­tékét. Bár lejárt az egyhetes ha­táridő, a gyógyszerészek nem kívánják mások hibája miatt a lakosságot büntetni, abban reménykednek, a kialakult helyzetért felelős személyek megteszik kötelességüket, ők pedig megkapják pénzüket. Sepsiszentgyörgyön van olyan gyógyszertár, melynek több mint 300 miliő lejjel tartozik a kórház, s mint az érintettek mondták, ennyi pénzből új egységet lehetne beindítani. (Fekete) Könyvelési zűrzavarok A tavalyi könyvelési mér­legek leadásáról szólva Rus Mirela, a megyei pénzügyi hivatal könyvelési osztály­vezetője elmondta: az a tény, hogy mintegy 1200 kereskedel­mi társaság még mindig nem nyújtotta be a pénzintézetnek tv megfelelő iratcsomót, arra vall, sok cég egyszerűen el­hanyagolja kötelességét. A magukra adó vállalatok már letudták ezt, rendszerint azok az egységek maradnak el, ame­lyek tevékenysége már meg­szűnt, vagy a tulajdonosok csa­ládi gondokkal küszködnek. A már nem működő kereske­delmi társaságok felszámolá­sa bonyolult, sokan elhanya­golják. A fel nem számolt cégekről az érintetteknek nyilatkozatot kell beadniuk a pénzügyhöz, amennyiben nem így járnak el, 500 000 lej bírsá­got kell fizetniük. Rus Mirela azt is közölte: mintegy 200 háromszéki cég már nem ta­lálható meg az intézménynél bejelentett címen. (Mózes)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék