Háromszék, 1998. június (10. évfolyam, 2355-2380. szám)

1998-06-01 / 2355. szám

Csíksomlyói búcsú­­ Csíksomlyói Szűzanya hazavárja gyermekeit — köszöntötte a felirat a temp­lomtérre érkezőket. Szombat délelőtt egymás után vonul­tak a keresztalják Csíksom­­lyóra, énekelve, imát mor­molva. Ősi hagyomány sze­rint a gyergyóalfalusi kereszt­alja vonult legelöl, aztán az egyházi méltóságok, a lovag­rendek, a kordon, a világi méltóságok, ezt követően a keresztalják, a gyergyószéki, felcsíki, alcsiki, kászonszéki, udvarhelyszéki, háromszéki... A Kis- és Nagysomlyó kö­zötti nyeregben a bűneik el­engedésére ide zarándokoltakat és csak kíváncsiságból megje­lenteket is — mintegy három­­százezer embert — a Hármas­halom oltártól Jakubinyi György érsek köszöntötte. Az ünnepi szentmisét Tamás József gyu­lafehérvári megyés püspök celebrálta, aki Szent Pál üzenetét tolmácsolta — „újul­jatok meg lélekben,töltsétek fel az új embert” —, de azt is elmondta: „népünk sorsáért való aggódás és megoldás keresése hozott ide bennün­ket”. Hisz — amint azt az al­kalomra kiadott pásztorlevél mondja­­—, az utolsó hetven­nyolc évben a világ jobbításához szükséges eszközeink legtöbb­jét elvette a fölöttünk uralkodó állam és hatalom. Elöljáróink többéves jogos kérése egy­házi javaink visszaszerzésére hiábavalónak bizonyult. Nem másét követeljük, hanem a magunkét: ezer esztendőn át minden falba épített követ, minden harangban megkon­­duló rézrögöt, minden gyerek­szájban magyarul megszólaló igét arcunk verítékével terem­tettünk meg. Ezért esedeznek e kereszthordozó nép fiai, akik a kereszttel együtt egy új ígéret hordozói is. A szentmise végén nemzeti imánkat és az ősi székely him­nuszt is elénekeltük. (A csiksomlyói búcsún részt vett P. Benedek Domokos, az erdélyi Szent István feren­ces rend provinciálisa, a Ma­gyarok Vlágszövetségének ve­zetősége — Csoóri Sándor elnök, Dobos László, a kárpát­medencei régió elnöke, Papp László, a nyugati körzet el­nöke, Patrubány Miklós, a Világszövetség Erdélyi Tár­saságának elnöke­­, gróf Eszterházy Aliz, az MVSZ védnöki testületének tagja, báró Malfatti de Montretetto, Herbert Schambeck, az Oszt­rák Szövetségi T­anács /felső­ház/ tava­ly leköszönt elnöke.) Délután a csobotfavi temp­lomban csángó misét tartot­tak. Este a Hármashalom ol­tárnál a Csíksomlyói passiót te­kinthették meg a zarándokok. Kép és szöveg: Szekeres Attila Ott álltunk a mindenható Isten előtt, szülőföldünk magasában, azok között a hegyek és erdők között, ahol őseink négyszázharmincegy évvel ezelőtt, hálaadó szívvel, zarándokként először megjelentek. Hely és idő, ahol és amikor a legtöbb magyar évente összegyűl. Máról holnapra képtelenségek kirakódására Noha az ország jelenével és jövőjével foglalkozó, szorongató téma lenne bőven, a román sajtó és a politikai élet a néhány­ nap alatt elhíresült, máris hírhedetté vált Orbán Viktor-kijelentés körül járja a sértett önérzet balkáni juhásztáncát. Bizonyítva, hogy menny­ire komoly­an veszik és gondolj­ák hangadó körökben a más összefüggésekben állandóan hangoztatott román— magyar megbékélést és közeledést! Hiába jelentik ki nagy hangon, hogy az RMDSZ benne van a kormány­ban, ami a megváltozott román politika és a végr­e kiegyensúlyozottá és egyenesen barátivá váló román— magyar viszony ékes tanújele, ha az első vélt vagy valódi jelre azonnal megfújják a xenofóbia és a sértett nemzeti önérzet harsány trombitáit! Hogy kiderüljön, az egyik kijelentés úgy, ahogy van, kacsa (felelőtlen hírügynökségi jelentés számlájára írható!), a másik meg nem úgy hangzott el (!?), ahogy elhangzott. (Egy román lapot kivéve, mindenütt hibásan jelent meg, noha a közeledés alapfeltétele a legalább tartalmi hűségre törekedő fordítás lenne...) így azután vérgőzös lapok a közvéleményt folyam­atosan hergelő éldalárjai újra elzengték a réges-régi bánatos dalt!... íme, a magyarok ismételten, megint csak Erdélyt akarják, soha nem is mondtak le róla, ki akarnak forgatni saját hazánkból stb... Bizonyos pár­tok — melyek kulcsembereit felelősség terheli, s nem csak a román—magyar viszony örökös megzavarásáért, de az ország jelenleg i s meglehetősen lesújtó gazdasá­gi helyzetéért és az egyre akutabbá váló morális válságáért is, meg sem várják, hogy Orbán Viktort végre megbízzák a tényleges kormányalakítással, sürgősen diplomáciai lépéseket sürgetnek (?). Ha nem kellene sírni, akár röhöghetnénk is teli torokkal, harsányan és felszabadultan ama kabaréba illő jeleneten, amikor is az egyik, ködképekkel terhelt agyú honatya egyen­esen katonai beavatkozástól tartva, a hős román sereg jelenlegi álláspontját taglalja, s az illetékes politikus — a parlamentben — restelkedve kénytelen felvilá­gosítani a román és a magyar hadsereg közötti baráti viszonyról, aztán némileg ellentmondva ennek, pur­­parléja végén minden aggódó hazafit megnyugtat: „a hadseregünk erős, és képes visszaverni minden es­etleges támadást!” Noha Romániát jelenleg a korrupción és az ostobaságon kívül idegen hatalom nemigen fenyegeti... írtuk az elején, téma lenne bőven, nemrég közölt Andrei Pleşu külügyér — az egyik vezető román poli­tikus —, aki komolyan gondolja, s nemcsak politikai érvként lobogtatja az integrációt arról, hogyan sik­erült a román gazdaság bizonyos cégeinek visszau­tasítani amerikai vállalatok eléggé bátortalan közeledési kísérleteit, s hogyan kerültek nyertes helyzetbe a hamisítat­lan „szabad verseny” során orosz cégek (!). Az érvelés is szívszorító: ők úgymond jól ismerik a román „álla­potokat”. Érdemes ezt még folytatni?! Folyik-folydogál az Otopenigate néven elhíresült csempészbotrány ügye is, noha világos, ha a sajtó nem fújná alatta a tüzet, az egész kivizsgálás már régen hamvába hullt volna. Most, legújabban kiderült, az ügybe így vagy úgy belekeveredő tábornokokat egyszerűen nem lehet kihallgatni! Hogy miért nem? Azért, kérem tisztelettel, mert a román katonai ügyészségen jelenleg nincsen tábornoki rangú bíró vagy ügyész (!), s a szabályzat szerint egy ezredes nem hallgathat ki nála magasabb rangú tiszteket. Két megoldás létezik: az egyik ezredest sürgősen elő kell léptetni, vagy a „besárosodó” tábornokokat kell lesz­erelni. Hogy melyik fog megvalósulni, nem tudjuk, egy bizonyos, az ügy elakadni látszik, noha egyre többet suttognak bizonyos, a csempészetbe igenis belekeveredő elnöki tanácsosok ominózus szerepéről is... Hogy rájuk mikor kerül sor az egyre terebélyesedő ügyészségi vizs­gálatok során? Soha! Vagy majdan a tábornokok után... A lényeg: jó a nyár, s egyelőre még a miénk Erdély!... Bogdán László KÉZDIVÁSÁRHELY ÖNKORMÁNYZATA Ismét a vádlottak padján? A kézdivásárhelyi pol­gármesteri hivatalnál végzett ellenőrzés után a megyei számvevőszék bekérte a polgármester, alpolgármester, jegyző és huszonegy tanács­tag lakcímét. 1995 áprilisá­ban ugyanezzel kezdődött a felelősségre vonás, akkor a kézdivásárhelyi önkor­mányzatot először idézték vádlottként a számvevőszék elé, mert „elhanyagolták” a városi közkönyvtár állo­mányából hiányzó, 267 842 lej értékű könyv árának a megtérítését. Sok huzavona után végül a hiányt a könyv­tárosokkal és nem a tanács­tagokkal fizettették ki. Most értesüléseink szerint 12 mil­lió lejt akarnak az önkor­mányzat nyakába varrni. A címek bekérése után várható, hogy júniusban a városatyák megkapják a számvevőszéki idézést. (Sochom) Hétfői Sport SEPSISZENTGYÖRGY 1998. JÚNIUS 1. 2355. szám ÁRA 800 lej Előfizetőknek 540 lej HÉTFŐ Érik az általános pedagógussztráj­k A tanügyiek megyei szak­­szervezetének operatív bürója hét végi ülésén összeszámolta a huszonkét iskolaközpontjából beérkezett—az év végi munka­­beszüntetésre vonatkozó — a­­datokat, s kiderült, a pedagó­gusok — ez alkalommal csak az ő szavazataikat vették fi­gyelembe , 82 százaléka dön­tött úgy, hogy csak tanév végi sztrájkkal lehet eredményesen tiltakozni a román oktatásügy egészét sújtó hanyag ügyve­zetés, a reform megbicsaklása és nem utolsósorban a tanárok, tanítók megdöbbentően ala­csony bére miatt. A szakszer­vezet operatív bürója kollégái tudomására hozza, hogy Ko­­vászna megyében az említett szavazatok eredményeképp megvannak a törvényes felté­telek az általános sztrájk meg­hirdetésére. Ennek szellemében kérik a tanárokat, tanítókat, csak a tanév utolsó napján, azaz június 12-én, az utolsó óra után zárják le a tanulókat. Az országos általános pedagógussztrájkra vonat­kozó végleges döntést június 2­3-án, a megyei szakszer­vezeti vezetők és az országos választmány buzáti tanács­kozásán hozzák meg. (I.) Ma kezdődik az Atelier Színházi Fesztivál Sepsiszentgyörgyön ma délután 5-kor nyitja meg 6. kiadását az Atelier Nemzetközi Színifeesztivál a Pagiaccia svájci társulat előadásával, majd este fél 10-kor a Tamási Áron Színház Euripidész Alkésztisz című darabja zárja az egyhetes rendezvény első napját. Éjfélkor a színház csar­nokában kötetlen szakmai beszélgetést kezdeményeznek a rendezők, kritikusok, újságírók és a közönség részvételé­vel. A fesztiválon több ország 13 társulata vesz részt egy­­egy előadással, versenyen kívül pedig további öt darab tekinthető meg. (Domokos) Hétfőtől új hetilap A megyeszékhelyi Hermes kft. kiadásában Háromszéken és több erdélyi megyében kerül a sajtóterjesztők standjaira hétfőn a Plusz Magazin elnevezésű hetilap. A tizenhat oldalas kiadvány ötezer példányban lát napvilágot, és jú­nius 8-tól 20 oldalasra tervezik. (Domokos) Búcsúztak a mikósok is... Könyvet ballagásra Kicsengetésre leggyakrab­ban „jó könyvet" keres a nagy­néni, a keresztmama, mert „ ez a legnemesebb ajándék". Nos, a HoPress lapterjesz­tőjének a sepsiszentgyörgyi Domb utcával szembeni, újon­nan megnyitott lapárudásában éppen e célt szolgáló kiad­ványok kínálkoznak a legvál­tozatosabb érdeklődésű fiata­lok számára. Kezdjük a nehezebb fajsú­­lyúakkal: a 19. századi magyar és egyetemes történelem összefoglalója és egy történel­­mi fogalomtár, Orbán Balázs nagy művének III. és IV. kötete. De van itt biológia­­teszt-gyűjtemény és román nyelvtankönyv egyetemre készülőknek, matematikai és fizikai fogalomtár is. És a szépirodalom: Jókai köny­vei (köztük az Erdély arany­kora). József Attila verses­kötete. Itt kapható a Három­szék Kiadó Kaláka Könyvek sorozatából: Mikes Imre Er­dély útja, Tamási Áron Vad­rózsa ága és Hazai tükör című munkái, Balogh László Isten nem szállt le Bükszá­don című interjú- és Ablonczy László erdélyi útikönyve. (Sikó Z.)

Next