Háromszék, 1998. július (10. évfolyam, 2381-2407. szám)

1998-07-01 / 2381. szám

HÁROMSZÉK SEPSISZENTGYÖRGY 1998. JÚLIUS 1. 2381. szám ÁRA 800 lej Előfizetőknek 540 lej SZERDA Asszimilációmentesen A legutóbbi kolozsvári SZET-ülés adatokban leg’gazda- gabb tájékoztatója a Kötő József tanügyi államtitkáré volt, aki egy valóban átfogó reformról beszélhetett, e- miatt is érdemes külön kitérnünk rá. Az államtitkár szerint a feladat egy asszimilációmen­tes létet szavatoló oktatási szerkezet kialakítása. Romá­niában ma 120 ezer gyerek ta­nul a magyar elemi és öt-nyol­cadik osztályokban, a közép­iskolákban már csak 29 ezren, a felsőoktatásban pedig mind­össze 10 ezren vannak a ki­sebbségiek összesen — rend­kívül meggondolkodtató szá­mok és arányok. Nem lehet vi­tás: az állami magyar egyetem székhelye Kolozsvár kell hogy legyen, s a kutatást és oktatást összekapcsoló Humboldt-mo- dell a követendő. A kisebbségi igényekre való különös tekin­tettel az RMDSZ a tanárkép­zést a műszaki egyetemmel társító komplex szerkezet mel­lett döntött. Ennyitavágyakról. A kisebbségi államtitkár­ság az utóbbi hetekben érte el, egy tavalyi mulasztást le­dolgozva, hogy a minisztéri­um minden reformbizottsá­gában legyen képviselete, s mivel az oktatáskutatói hát­tér teljesen hiányzott, három kutatói állás betöltésére is jo­got vívott ki. Valóbanjelentős továbbá, hogy a románból fordított, illetve a külföldiek mellett eredeti magyar tan­könyvek is szerepelnek a ter­vekben, mi több, megkezdő­dött kidolgozásuk, meghir­dették a kisebbségi történe­lemkönyvek pályázatát. Fon­tos újdonság, hogy az érett­ségiztető bizottságokba már idén csak íjiagyar vagy a ma­gyar nyelvet jól ismerő sze­mélyt nevezett ki a hatóság, s államtitkári rendeletet adtak ki arról, hogy a kisebbségi iskolákban meghirdetett pe­dagógusi állásokra csak a tan­nyelvet jót ismerő tanár ver­senyvizsgázhat. B. Kovács András (folytatása az 5. oldalon) Bánatpénzből részvényt Az átszervezések során elbocsátottak körében az utóbbi időben lényegesen megnőtt azok száma, akik részvény- vásárlás érdekében kérik egy tételben a bánatpénzt. NicoletaRosia, a munkaügyi hivatal munkatársa sajtóértekez­leten ismertette az erre vonatkozó adatokat. Mindeddig össze­sen 436 elbocsátott munkavállaló kapta kézhez egy tételben a végkielégítést, 98-an családi vállalkozást, 12-en kereskedelmi társaságot alapítottak, 219-en egyéni iparengedélyt váltottak ki, 25-en mezőgazdasági gépet, míg 82-en részvényt vásárol­tak. Figyelemre méltó, hogy március végéig csupán két sze­mély használta részvényvásárlásra bánatpénzét, a második negyedévben .80 elbocsátott vásárolt értékpapírt. Ugyanak­kor megtudtuk, hogy az elbocsátottak mintegy 25 százaléka talált más munkahelyet, 42-en beiratkoztak a hivatal által szervezett átképzési tanfolyamok egyikére. (Ferencz) A gyermekre is pénz kell Annak ellenére, hogy a megyei tanács intézményei közül a gyermekjogvédel­mi igazgatóságnak ítélték a legnagyobb összeget az idei költségvetésből, a pénz nem elég a hivatal hat egységének működtetésére. A tanács 2j(,9 milliárd lejes büdzséjének 19 százalékából, azaz 5,4 milliárd lejből kell gazdálkodnia a gyermekjogvédelmi irodának, a hozzá tartozó kiskorúközpontnak és július 1-jétől öt gyermekotthonnak is. Az összegnek közel felét (2,6 milliárdot) az árvaházak átvétele miatt adósság­ként törleszti az igazgatóság az egész­ségügy és a tanügy számlájára. Mától tehát 2,8 milliárd lej áll év végéig a hivatal rendelkezésére, hogy mind a saj át irodája, mind az állami gondozásban levő gyermekeket ellátó intézmények költségeit fedezze. Ez pedig csak két­harmada az igazgatóság által kért költ­ségvetésnek, s jó esetben is csak a túlélés­hez elég — ecseteli a helyzetet Herbszt István megyei gyermekjogvédelmi igazgató, aki a hivatalt ért támadások miatt a közvélemény tudomására kíván­ja hozni, mire költi az igazgatóság 1998- ban számára kiutalt 5,4 milliárd lejt. (Fekete) '(folytatása a 2. oldalon) Csavargyári leépítés Jóváhagyták a kézdivásárhelyi csavargyár átszervezési programját. Ennek értelmében ,249 személy vált munkanélkülivé, és a 9-es kormányrendelet értelmében jogosult a bánat­pénzre — tudtuk meg a munkaügyi hivatal sajtóértekezletén. Ezek közül hét leépített személy 6 havi, 29-en 9 havi, 213-an pedig 12 havi járandóságukat kaphatják meg. Mind­ez összesen 2864 átlagfizetést jelent, vagyis közel ,3 milliárd lejt. Kelemen Tibor, a hiva­tal igazgatója ugyanakkor elmondta, hogy a jelenleg 1 045 498 lejes országos átlagbér növekedésével a havonta folyósítandó összeg arányosan módosul. (Dánéi) Kisgyörgy Zoltán riportja á'í. oldalon Háborgás a 'Tegnap zúgolódtak a sepsiszent­györgyi gépgyárból kivált Mechanika részvénytársaság alkalmazottai. Miután a múlt hónap közepén 75 százalékban és többnapos késéssel kapták kéz­hez bérüket, több mint nyolcvan embert pedig szabadságra küldtek, a 29-ére esedékes előleget nem folyósították. Mintegy harminc alkalmazott a gyár protokolltermében vívott szócsatát Harmathy Zoltán termelési igazgató­val és Cornel Cozneanu műhelyfőnök­kel. Eközben gyakorlatilag állt a mun­gépgyárban ka, azért is, mert nincs, amit dolgozni — tudtuk meg. Az emberek azt követel­ték, hogy legyen vége a hazudozásnak, hozzák végre a munkavállalók tudomá­sára, mi történik a gyárral, miért nem folyik normálisan a termelés, miért ké­sik a bér. Harmathy Zoltán kérdésünkre elmondta: egy napot késtünk, de holnap (azaz ma — szerk. megj.) mindenki megkapja az előleget. További infor­mációkért Eugen Stănulef igazgató­hoz irányított, vele azonban nem sike­rült felvennünk a kapcsolatot. (Ferencz) Máról holnapra A kásahegy Szívderítőnek egyáltalán nem mondható a kép, melyet a CURS közvélemény-kutatásának eredményei tükröznek, különösen az 1996-ban megválasztott hatalomra nézve nem azok. Mert az adatok egyrészt a pártokba vetett bizalom mélyzuhanását jelzik (10%), de ugyanakkor azt is, hogy az emberek már a politikai osztály önreformáló képességében sem hisznek. A megkérdezettek több mint fele ugyanis azt nyilatkozta, nem járulna urnákhoz, ha most tartanának választásokat. Idestova egy esztendeje minden jel arra mutat: két különböző párhuzamos valóság épül, egyik a politikai rétegé, a másik a választóké. Szám­belileg utóbbi lényegesen nagyobb, de sorsára hagyatott. Pedig érte kellene ügyködnie a csúcsra jutott csoportnak, hiszen az ő megbízottja. A hatalom pedig úgy tesz, mintha titkos zárak nyitját, rejtjeleit ismerné. Gyanakvást, ötlet­szerű megoldásokat ösztönöz, populista kcgyhajhászással táplálja az emberek természetes kíváncsiságát, hogy akár egy másodperccel korábban is megtudják, mi vár rájuk. A hatalom a doktrinernek nevezett, de lényegében érdek- összeférhetetlenségből fakadó széthúzásnak köszönhe­tően tulajdonképpen képtelen összehangolt, következetes döntésekre. Miután alaposan visszaélt az euroatlanti csat­lakozás, az európai integráció szlogenjeivel, most tudat­lannak bizonyul, s mint valami nevettető némafilmben, egyszerre húzogatja-tologatja-nyomogatja a vezérlőgom­bokat, hátha mozdulna a gép, mellyel szárnyalásra in­vitált. Felszállás nincs. Ezért aztán a jogállam valamcny- nyi intézménye — a felmérés tükrében — kiesett a kegyek­ből. A lakosság a politikán kívüli rétegben, az értelmiség­ben (69%), a sajtóban (47%) hisz inkább. Vannak a hatalmi csoportnak olyan tagjai, akik a tartóz­kodás helyett részvételt vállaltak. Ezek egyike Andrei Pleşu külügyminiszter, akit éppen kettős hovatartozása miatt tá­madnak — hiszen nem megválasztott, s mégis a politikai kaszthoz tartozik, de értelmiségi is (márpedig c besorolást azzal nyeri el az ember, amit gondol, amit ír, a bcbocsáttatás pedig nehezebben manipulálható). Nemrég azzal keltett feltű­nést ismét, amikor avatottan és a rá jellemző gúnnyal so­rolta fel egy wicsbadeni értekezleten az említett felmérés által később igazolt össznépi levertség-lehangoltság okait. Kímélet­len józansággal fejtette ki: a problémák megoldásának értel­metlen sorrendje miatt a román választópolgárnak valóságos ideológiaundora van. Nem ismeri ki magát az akadályokban, melyekről azt hallja, hogy le kell küzdenie, ezért úgy érzi, nem értik meg, sőt, be is csapják. A gondok kavarognak, mint a kaleidoszkópban: országutat foltozni, jogszerűséget biztonsá­gosabbá tenni, környezetet kímélni-tisztítani, nyomort és inf­lációt csökkenteni, szexuális kisebbségek, fegyházak rendje, női egyenjogúság, gyógyszerhiány, minősíthetetlen szolgál­tatások, a rendőrség reformja, vonatok takarítása, nyugdíja­sok szocializációja, roma gyerekek beiskolázása és így tovább, de nem kéne megfeledkezni az összevissza építkezésekről sem, meg a színházak támogatásáról, az állatvédelemről, a közhi­vatalok korszerűsítéséről, a privatizációról és átszervezésről, a magánszektor támogatásáról, s hol van még az erkölcsi reform, a diplomáciai testület megrostálása, a polgári társa­dalom érvényesülése, a kórházak ellátása, az elhagyott gyer­mekek sorsa, a maffiaszerű hálózatok sokasága... A lajstrom végtelen. Adósság minden, és mindent újra kell építeni, kése­delem nélkül. A rendet annak az irányító hatalomnak kel­lene diktálnia, mely a kásahegy méreteit előszeretettel tu­lajdonítja az európai integráció magas követelményeinek, így válik aztán Európa a feladatok terhe alatt görnyedő emberek fejében megtorló erővé, maga a csatlakozás pedig fárasztó, erőt emésztő, erőltetett menetté. Mindegyre azt hajtogatják neki — mondja Pleşu —: megbocsáthatatlan bűn a megkülönböztetés, s közben ő maga diszkrimináció áldozatának érzi magát. Türclmcsségre intik, de ő maga intoleranciának van kitéve. És ekkor tanácstalanságában összekever elveket és értékrendeket, mint a volán mellett elszundító vezető, áttéved a szembejövő forgalomba. Pleşu saját kasztját is ugyanezzel a mércével ítéli, melynek a tanácsadás volna a dolga, s eloszlatni a mumus-Európa képzetet, ehelyett a kelet-európai értelmiségiek neurózisá­ban szenved. Kénytelen két út közt választani, vagy részt­vevővé válik, vagy félreáll. A nyugtalanság mindenképpen biztosított számára „a szabadság árnyékos oldalán”. Árnyé­kot vet a szabadságra a növekvő kásahegy, mely a tétovázástól, a szavak és tettek közti ellentmondástól csak emelkedik. Sugár Teodor Az utakért a községek felelnek Az eddig a megyei út- és hídügyi egyedárusághoz tartozó községi érdekeltségű utakat egyetlen kivétellel helyi tanácsok veszik át. A Kovászna—Komandó közötti út sorsa nem dőlt még el, nem tudni, milyen feltételek között hajlandó átvenni azt a kovásznai önkormányzat. A községi utak a tavaly hozott 47-es sürgősségi kormányrendelet nyomán megyei tanácsi határozat alapján kerültek az önkormányzatokhoz. Ös^z- hosszuk 214,467 kilométert tesz ki, ebből 159,679 félig kö­vezett, 53,788 pedig korszerűsített. A megyei tanács arról is döntött, hogy a neki alárendelt út- és hídügyr egyedáruság részvénytársasággá alakul. (Domokos) Fizet a szemetelő A Kovászna megyei környezetvédelmi hivatal főfel­ügyelője minapi sajtótájékoztatóján a környezet károsítá­sáért kiróható pénzbírságokról számolt be. Ezek nagyság­rendjéről szólva VasileMănecuţă kijelentette: katasztro­fálisan megemelték, az eddigiek mintegy hússzorosára. A Hivatalos Közlöny 221., június 17-i számában közzé­tett,a 137/1995-ös számúkör­nyezetvédelmi törvény alkal­mazására kiadott új kormány- határozat a magánszemély­re kiróható legalacsonyabb büntetés értékét 1 millió, jogi személynek pedig 5 millió lej­ben szabja meg. Epénzössze­gek már viszonylag kis kihá­gásokért kiírhatók, például nem megfelelő szeméttárolá­sért, hulladékégetésért. Nem megfelelő helyen végzett au­tómosásért például bárkit 2 millió lejjel lehet büntetni. A maximális bírság értéke 15, illetve 75 millió lej magán- és jogi személyeknek. Ezeket már súlyos környezetszeny- nyezésért varrják az életteret nem kímélők nyakába, min­denekelőtt vegyi anyagokkal való szennyezésért, a levegő és a vizek károsításáért. A főfelügyelő hangsúlyoz­ta: az intézkedés ismertetésé- vcl nem a zöldövezetet ron- gálókra akarnak ráijeszteni, továbbá nem az a célúk, hogy tetemes összegű bírságot hajtsanak be, mindenekelőtt a környezetszennyezést kí­vánják megelőzni. (Mózes) v

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék