Háromszék, 1998. július (10. évfolyam, 2381-2407. szám)

1998-07-01 / 2381. szám

Clinton kínai látogatásának visszhangja A londoni The Times szerint Bill Clinton amerikai elnök pekingi szereplésével megerősítette pozícióját hazai bírálóival szemben. Kifogta a szelet a vitorlájukból, amikor világosan leszögezte álláspontját a demokráciáról és az emberi jogokról — vélekedett keddi hírmagyarázatában a brit konzervatív lap. Az elemző szerint az amerikai elnök fel­lépése erősítette a Kínával folytatott építő párbeszéd politikájának hitelét. Másfelől Csiang Cö-min kínai elnöknek is politikai tőkét ered­ményezett a csúcstalálkozó — véli a cikkíró. Csiang olyasmire vállalkozott, amire egyetlen elődje és egyetlen jelenlegi vezetőtársa sem: nyilvános vitában védte a hazai közvélemény előtt Kína álláspontját a Nyugatéval szemben, és ezzel demonstrálhatta, mennyire biztos saját hatalmában és tekintélyében. A Moszkovszkije Novosztyi azt emelte ki Clinton kínai útjáról írt kommentárjában, hogy Oroszország már alig téma az ameri­kai—kínai tárgyalásokon. Az orosz lap cikk­írója szerint Peking nem tart attól, hogy Moszkva részévé válhat bármilyen Kína-ellenes szövet­ségnek, ezért nem nagyon érdekli Oroszország. Ebből adódik az is, hogy az orosz—kínai együttműködés embrionális állapotban van, a két ország gazdasági kapcsolatai kimerül­nek a kereskedelemben. Zsidóktól rabolt vagyon A nácik 9—14 milliárd (mai árakon 90—140 milliárd) dollár közötti értékben raboltak össze különböző vagyontárgyakat zsidó tulajdonosoktól a második világháború éveiben abban a 20 országban, amelyet megszálltak — állapítja meg egy, a jövő héten nyilvánosságra kerülő jelentés. A Reuters által ismertetett dokumentumot Sidney Jay Zabludoff nemzetközi közgazdász, a Fehér Ház egykori alkalmazottja készítette a Zsidó Világkongresszus (WJC) részére. A rabolt vagyonnak mint­egy fele Európa akkor leggaz­dagabb zsidó közösségétől, a németországitól, illetve az öreg földrész legnépesebb zsi­dó kisebbségétől, a lengyel­­országitól származott. A ma­gyarországi, csehszlovákiai és romániai zsidóktól rabolt vagyon részaránya 25 száza­lék, 10 további, viszonylag kis számú zsidó lakossággal rendelkező országra 15 száza­lék jut. A fennmaradó 20 szá­zaléknyi rabolt vagyon Fran­ciaországból, Ausztriából és Hollandiából ered. A jelentést az amerikai külügyminisztérium egy kon­ferencián szándékszik fel­használni, amelyen felmérik, hogy mennyire haladt a nácik és cinkosaik által rabolt érték­tárgyak visszajuttatása ere­deti tulajdonosaikhoz vagy azok törvényes örököseihez. A dokumentum szerint a Szovjetunióban összerabolt zsidó vagyon — jóllehet a nácik által elfoglalt területe­ken élt az ottani zsidó lakos­ság egynegyede — viszony­lag csekély, 500 millió dol­lár értékű (mai árakon 5 mil­liárd dollár), minthogy a kom­munisták korábban már álla­mosították a magántulajdonú házakat és üzleteket. A korabeli gazdasági adatok elemzésén alapuló je­lentés szerint a háború előtti zsidó vagyon 40—50 száza­léka betétkönyvekben és beruházásokban, 25 százalé­ka ingatlanban, 15 százaléka pedig üzleti vagyontárgyak­ban testesült meg. A teljes zsidó vagyonnak 1,2 száza­lékát tette ki az arany. Ez akkor mintegy 150 millió, ma 1,2 milliárd dollárt ér. KOLOZSVÁR Emléktábla a holocaust erdélyi áldozatainak A kolozsvári városi hatóságok szombaton emléktáblát lepleztek le, amely a második világháborúban Auschwitzba deportált 18 000 helyi zsidónak állít emléket. A város zsidósága annak idején Kolozs­vár népességének egyharmadát tette ki, s őket — köztük 4000 gyermreieket — 1944 májusában és júniusában teljes számban de­portálták. A megsemmisítő táborokat mind­össze 1200-an élték túl — mondta Kallós Miklós, a helyi zsidó közösség elnöke tele­fonon az AP tudósítójának. Ma — részben a kivándorlás következtében is — a félmilliós városban már csak 450-en vallják magukat zsidónak. Az emléktáblát egy gyár téglafalán helyezték el, ahol 53 évvel ezelőtt az Ausch­witzba deportáltak várakoztak. Az AP tudósí­tója befejezésként megjegyezte: a bécsi döntés értelmében 1940—44 között ismét Ma­gyarországhoz tartozó Észak-Erdély 165 ezer zsidó lakosa közül 130 ezren váltak a holo­caust áldozataivá. A Deep Purple ismét Budapesten Budapesten a Kisstadionban koncertezik július 6-án az angol Deep Purple együttes. A nyolcvanas évek vége óta többször is járt Magyarországon a csapat, amely a rocktörténelem egyik legrégibb együttese: ha megsza­kításokkal is, de harminc éve jelen van a legjobbak között. Ennek ismeretében csöppet sem meglepő, hogy harminc­nál több lemeze jelent meg — ha nem számítjuk a tagok „különutas” albumait. A zenekarban folyamato­san nagy egyéniségek zenél­tek, olykor kényszerűségből egymást váltva. Richie Black­­roote gitárost, Ian Gillan éne­kest, Jon Lord billentyűst, a banda egyik leghűségesebb tagját, Roger Glover basszus­­gitárost és az ötvenedik szüle­tésnapját ünneplő, „tűzlabda­­lábú és -kezű” Ian Paice do­­bost,aligha kell bemutatni a kemény rock kedvelőinek. Az együttes gépezete a második lemeztől indult be igazán, ami­kor „belépett” az operaénekes apai háttéren edződött Ian Gil­lan. Ezt a második albumot, az 1969-es Book of Taliesynt a korai korszak legjobb lemezei között tartják számon, akárcsak a Deep Purple vagy az 1970-es In Concert, a Concerto for Group and Orchestra címűt, az 1971 -es In Rockot és a Fireballt, továb­bá az 1977-es Made In Japan című dupla album koncert­felvételt. A budapesti koncert várhatóan az 1996-os Purpen­­dicular című lemezre épül. A szakmabeliek a lemez értéké­nek és persze kicsit hibájának is tartják a stílusbeli változa­tosságot. Végletekként a Ted The Mechanic és a Soon Forgot­ten című számot említik: előb­bi a kemény rock iskolapéldá­ja, utóbbi nagyon nem az. Iga­zi örömzene viszont az A Touch Away és a Rosals Cantina. A le­mez producere Roger Glover, a dalszövegekről ő és Gillan gon­doskodott. A MultiMédia Con­certs vendégeként fellépő Deep Purple­ emellett nyilván előveszi majd a régi kedvenceket is. Kovács Miklós Az amerikai elnök a szabadságról A szabadság egy és oszthatatlan — jelentette ki Bill Clinton amerikai elnök hétfőn a Pekingi Egyetem mint­egy 800 diákja előtt tartott beszédében. Az igazi szabad­ság többet jelent, mint pusztán lehetőséget a meggazda­godásra — mondta az Egyesült Államok elnöke a kínai diákoknak. „Úgy vélem, az emberek­nek mindenütt fontos, hogy tiszteletben tartsák emberi méltóságukat, hogy elmond­hassák véleményüket, hogy maguk választhassák meg vezetőiket, hogy maguk dönt­hessék el, mely csoportokhoz akarnak tartozni, hogy úgy és akkor forduljanak iste­nükhöz, ahogyan és amikor erre indíttatást éreznek” — idézte az AFP az amerikai elnököt, aki így folytatta: „ezek nem amerikai vagy európai jogok, ezek nem a gazdag országok jogai. Ezek minden ember számára, bárhol éljen is, elidegeníthetetlen jogok.” Clinton kijelentette: az új évszázadban az Egyesült Ál­lamok az eddigiektől eltérő kapcsolatot szeretne fenntar­tani Kínával. „Kívánjuk, hogy Kína nyitott, sikeres ország legyen, amely békésebb és vi­rágzó jövendőért dolgozik ve­lünk együtt.” Kína legnagyobb erőssége az 1,2 milliárd kínai „szívében és elméjében” van — idézte a Reuters az elnök szavait. „Az önök érdeke és az egész világ érdeke, hogy ezek az elmék szabadok le­gyenek, és megvalósíthas­­sák mindazt, amire képesek.” Csak a páncélozott autó biztonságos Egyre több páncélozott személygépkocsi fut Moszk­va utcáin, a „piacgazdasági kapcsolatok” sajátosan orosz fejlődésének köszönhetően. Évente mintegy 150 bérgyil­kosság történik az orosz fővárosban, amelyeket elő­szeretettel követnek el az ál­dozatok lakásának bejárati ajtajánál, de a gépkocsijukban ülők is jó célpontot szolgál­tatnak. 1996 óta csak bom­bákkal 48 embert öltek meg és 138-at megsebesítettek. A gépkocsi páncélozásának nem szabad feltűnőnek len­nie, mert ezzel csak azt le­hetne elérni, hogy a merénylő fokozottabb tűzerőt vet be. Egy autó felrobbantása egy­szerű, és nem is kerül sokba­­-­figyelmeztet a moszkvai közlekedési rendőrség. Meg­teszi egy kézigránát is, amit már (átszámítva) 110—-145 német márkáért be lehet sze­rezni a feketepiacon. A rob­banóanyaghoz való hozzájutás pedig könnyű a hadseregbeli laza fegyelem, valamint a ki­képzett katonák és a bizton­sági szakértők körében uralko­dó nagyfokú munkanélküli­ség miatt, amiért is utóbbiak a maffiának dolgoznak. Je­lenleg mintegy féltucatnyi autópáncélozó cég dolgozik Moszkvában. Közülük az e­­gyik, a Transkript rej­tett lőré­­sek kialakítását és olyan szen­zorok beépítését is vállalja, amelyek a távirányítású rob­banótölteteket eltérítik, vagy amelyek befogják a mester­­lövészek célra irányított táv­csövét. A cég havonta 10 meg­rendelést is kap 25 000 és 60 000 dollár közötti érték­ben, a megkívánt biztonsági szinttől függően. Páncélozott járműveket természetesen közvetlenül a gyártótól is be lehet szerezni, így a német Mercedes-Benz cégnek rend­kívül jó reklámot szolgálta­tott a grúz elnök, Sevardnadze Mercedese ellen elkövetett golyózáporos, gránáthajigá­­lós merénylet — írta a DPA. Berlini légihíd Nagyszabású ünnepségek kezdődtek szombaton Ber­linben a város nyugati szektorai ellátását biztosító légi­híd 50 évvel ezelőtti megnyitásának évfordulóján. A főleg amerikai és kisebb részben brit katonai repülőgépek 1948. június 26-án kezdték meg a szovjetek által blokád alá vett város ellátását. Az egyre erősödő hidegháború szelle­mében Moszkva szerette volna kiűzni a nyugati hatalmakat Berlin nyugati szektoraiból, ezért teljesen lezárta az oda vezető közutakat és vasúti összeköttetéseket, s leállította a mintegy 2,5 millió lakos áramellátását is. A nyugati országok majdnem egy éven át csak légi úton tudták fenntartani Nyugat-Berlin ellátását. A tempelhofi repülőtéren másfél percenként indultak-érkeztek a repülőgépek, amelyek kezdve a széntől, a ruházaton át az élelmiszerekig mindent hoztak. Összesen több mint kétmillió tonna árut szállítottak így a városba. Folyamatosan mintegy 300 repülőgép közlekedett Nyugat-Németország és Nyugat-Berlin között. . I / Koszovói albánok DÉLSZLÁV HÁBORÚS BŰNÖK Dokmanovic öngyilkos lett Hágában Öngyilkos lett hétfőn hajnalban a hágai Nemzetközi Bíróság fogdájának cellájában Slavko Dokmanovic hor­vátországi szerb politikus, Vukovar horvátországi város egykori szerb polgármestere, aki háborús bűncselekmé­nyek és emberiségellenes bűnök vádjával állt a délszláv háborús bűnökről ítélkező hágai törvényszék előtt. Csütörtökön ért véget , amelyben a jugoszláv néphad­sereg katonái és félkatonai szerb alakulatok fegyveresei agyonlőttek, majd buldóze­rekkel tömegsírba temettek 200 nem szerb (főleg horvát) polgári lakost. Akadályozás helyett azonban Dokmanovic maga is tevékenyen részt vett a rémes bűn elkövetésében — állította a vád képviselője. A vukovári vérengzés az 1991 -es szerb—horvát háború talán legszörnyűbb fejezete volt. A rémtett áldozatainak tetemeit utóbb ENSZ-meg­­bízottak hantolták ki a tömeg­sírból. 48 éves Dokmanovic perének tárgyalása, a vádlott a két héten belül esedékes ítélethirdetés­re várt. Dokmanovic ártatlan­ságát hangoztatta a tárgyalá­son, és az AP által idézett jogi szakértők szerint volt is esélye felmentő ítéletre, mert nem tűnt elégségesnek az el­lene felvonultatott bizonyíté­­kok sora. A vád szerint Dok­­manovicnak mint a Horvát­ország keleti részén fekvő vá­ros polgármesterének hivata­li kötelessége lett volna meg­akadályozni az 1991. november 20-án elkövetett mészárlást. MTI-hírek alapján szerkesztette: Mózes László 1998. JÚLIUS 1

Next