Háromszék, 1998. augusztus (10. évfolyam, 2408-2433. szám)

1998-08-01 / 2408. szám

££ ££ IIF­O LCi Kommentárok a búzavámemelés és a magyar egyetem kapcsán A bukaresti rádió szerint Budapesten barátságtalan lépésnek tekintik a magyar búza és liszt vámjának emelését. A rádió idézte a bukaresti magyar kereskedelmi iroda vezetőjének, Halász Jánosnak az MTV reggeli műsorában ismertetett megjegyzéseit, és a magyar mezőgazdasági ál­lamtitkár-helyettes közlését, miszerint válaszlépésekre kerülhet sor. A tegnapi lapok beszámolnak a vámemelésről, s emellett kivétel nélkül rövidebb-hosszabb változatban közüli Andrei Marga ok­tatási miniszter állásfoglalását a magyar egyetem­mel kapcsolatosan. Az Adevărul Nicolae Manolescuval közöl beszélgetést, melynek vezérgondolata az, hogy a román iskolai oktatás elavult nacionalista sablonokat követ. Mano­­lescu véleménye az, hogy ez nem a románok problémája: a magyaroknak joga van a magyar nyelvű egyetemre, hazafias szempontból ez nem aggasztja, viszont szerinte a magya­roknak kellene aggódniuk, mert ily módon bizonyosfajta elszigetelődésre kárhoztatják magukat. Táblavita Kolozsváron Ismeretlen személyek tegnapra virradóra, két napon belül másodszor Kolozsvár feliratú táblát helyeztek el a Tordától a város felé vezető út szélén —jelentette tegnapi híradásában a bukaresti rádió. Csütörtökön a nagyváradi kijáratnál találtak hasonló feliratot Gheorghe Funar polgár­­mester emberei. Ugyancsak a bukaresti rádió jelentése szerint Kolozsvár egyik központi épületére tegnap vir­radóra magyarul azt írták fel: „Románok, menjetek haza!” Az ügyben Gheorghe Funar kolozsvári polgármester Gavril Dejeu belügyminiszterhez intézett levelet, amelyben an­nak a véleményének adott hangot, hogy a város horthysta időkben használt nevének kiírása az RMDSZ tagjainak műve, akik semmibe veszik a román állam törvényeit, és etnikai konfliktusokra bujtogatnak. Funar azt követelte a belügyminisztertől, hogy éjjel-nappal őriztesse a város határában a névtáblákat, ahogy a szerinte törvénytelen kétnyelvű feliratokat is rendőrök őrizték sok településen. Markó Béla az Orbán-látogatásról A koalíció vezetése felismerte, amit az egész koalí­ciónak fel kellene ismernie, nevezetesen azt, hogy Románia számára rendkívül fontos a rendszerváltás sikerei folytán felértékelődött Magyarországgal való viszony. Ugyan­akkor furcsa azt tapasztalni, hogy egyesek szándékosan próbálják megrontani ezt a viszonyt — mondta az Orbán Viktor romániai látogatását követő agresszív sajtókam­pányt kommentálva Markó Béla. A szövetségi elnök kiemelte Orbán Viktor látogatásának számos pozitív elemét, azt, hogy nyomatékkal hangsúlyozta újra: Magyarországnak érdeke Románia minél gyorsabb euroatlanti integrációja, és az is, hogy a két kormányzat között minél közvetlenebb, külsőségekkel nem terhelt, oldott munkaviszony honosod­jék meg. A szövetségi elnök szerint az új magyar kormány hivatalba lépését azért is nagy várakozás előzte meg a romá­niai magyarság soraiban, mert a kormányzás, az RMDSZ részvétele a koalícióban elég gyenge hatásfokúnak bizo­nyult. „Ezért van bennünk újra veszteségérzet és egyben várakozás az új magyar kormány lehetőségeit illetően” — mondotta. Gyökeres fordulatra azonban Markó szerint nem lehet számítani, ennek megvannak a külpolitikai okai. Andrei Pleşu Tiranában Tegnap egynapos látogatásra Tiranába utazott Andrei Pleşu külügyminiszter. A vizit a külügyminisztérium szó­vivője szerint beilleszkedik azokba a román erőfeszítésekbe, amelyek célja közreműködni a koszovói válság megoldásában. Románia az elmúlt időszakban több lépést is tett ebben az értelemben. Victor Babiuc védelmi miniszter a napokban Macedóniában járt, és felajánlotta, hogy román katonák is részt vegyenek a Macedóniában szolgálatot teljesítő nemzetközi kontingensben. Pleşu elutazása előtt hangsúlyozta, Tiranában tanulmányozni kívánja a koszovói válság konkrét adottsá­gait, a térség helyzetét, és a nemzetközi közösség álláspontj­ának megfelelő olyan megoldásért lép fel, amely véget vet a vérontásnak, lehetővé teszi a politikai megoldást, Koszovó megerősített autonóm státusát a jugoszláv állam keretein belül. A megbeszélések témája továbbá a regionális bizton­ság és a kétoldalú együttműködés erősítése. Szerkesztette: Albert Levente HWJ.UfcKH» Csorgókút és közvécé (folytatás az első oldalról) A kovásznai ásványvizek helyzetéről Flo­rian Vulpe bukaresti geológustól, a Román Ásványvíztársaság (RÁT, volt RAMIN) mun­katársától érdeklődtünk, aki csoportjával pár hete a mélyfúrásokat homoktalanítja, gon­dozza, teszteli, és felméri ásványvízhoza­mukat. Florian Vulpe lapunknak elmondta: „Kovásznát immár több mint huszonöt éve ismerem, és ugyanennyi ideje foglalkozom az itteni ásványvizekkel. Tudom, sokan ki­fogásolják, hogy korábban becementeztünk egypár furatot. Ezeket azért kellett bedugni, mert senki sem használta, s rajtuk keresztül sok szén-dioxid elillant a mélyből. A szén­dioxid konzerválása, illetve visszatartása azért fontos, mert a gáz, amelyben Kovászna most bővelkedik, nem kifogyhatatlan kincs, és legnagyobb mértékben tőle függ a kovásznai gyógykezelés hatékonysága, tehát a fürdőváros j­övője. Elmondhatom azt is, hogy egészségügyi szempontból a korábbi évekhez képest most javult a források minősége, és a harminc méternél mélyebb rétegekből nyert ásvány­vizek egyáltalán nem szennyezettek. De ezek leginkább fürdővíznek alkalmasak, magas sótartalmuk miatt ivásra nem a legjobbak — bár vannak, akik a sós vizet is szeretik. Ivásra a felszíni ásványvizek jók, ilyen a szállodák mögötti F1-es és F3-as furat, me­lyeket az Iskola utca szennyvízcsatornája miatt zártak le több mint két évvel ezelőtt. Nem tudom, ezeket most miért nem nyitják meg, hisz az F3-as szén-dioxid-tartalma li­terenként 2200—2500 mg, és mióta kiiktatták a szennyvízcsatornát, a tisztiorvosi szolgálat laboratóriumának eredményei is jók. Ott van aztán a Kovászna Szálló előtti F4-es kút, melynek forrása szintén jó, vagy a Tündér­völgyben a Horgász-hídja melletti kút, amely­nek vize úgyszintén kiváló lenne közfo­gyasztásra, csak kb. 30—40 méter csövet kellene lefektetni. Ezeket a forrásokat mind meg lehetne nyitani a turisták és kovásznai lakosok számára, mert most a vizek nem szennyezettek. De az ásványvizek hasz­nosításának módja nem a mi dolgunk. A mi feladatunk csupán annyi, hogy biztosítsuk a furatok, illetve szondák működőképességét, állaguk megőrzését. Tehát szerintem a város­vezetőknek többet kellene törődniük ezzel a kérdéssel, az ő feladatuk lenne, hogy meg­nyissák — ebben mi megadjuk a segítséget —, és gondját viseljék a meglévő csorgóku­­taknak, környékükön rendet, tisztaságot tart­sanak. Ezzel kapcsolatosan megjegyezném, hogy mi nem vagyunk sem a város utcaseprői, sem a városgazdálkodási vállalat alkalma­zottjai, ahogy a kovásznai polgármesteri hivatal városgazdálkodási osztályának főnöke azt elképzeli. S arról sem mi tehetünk, hogy a Kovászna Szálló előtt a város egyetlen haszná­latban lévő csorgókútja és környéke egy­úttal közvécé is.” GUZSALYAS JATSZOHÁZ Nemezelők nyara A tervezettől eltérő helyszínen, Sepsiszentgyörgyön rendezik augusztus 3—9. között a Guzsalyas Játszóház nyári táborát. A jól ismert Olt utcai székházban lesz kézműves-foglalkozás meg népi tánc, és persze előkelő helyen szerepel majd a kreativitás. Guzsalyasék eleinte a természetben képzelték el a nyaralást, de a borozáshoz alkalmas faházikós kiskomplexum nem készült el — közölték Benkő Éva és Tóth Tinka játszóházi irányítók, így jövő héten a megyeszékhelyi játszóházban lesznek a reggeltől estig tartó foglalkozások. A 40 bejelentkezett, nyolc és tizenöt év közötti gyermek maximális odaadással agyagozhat, nemezelhet, bogozhat és szőhet. De ezeken kívül lesz bútorfestés, kosárfonás és gyöngyfűzés, na meg az elmaradhatatlan furulyaoktatás és népi tánc. Egyébként ősztől játszóházi változásokról számoltak be a szervezők: óvodáskorú állandó csoportot már nem szerveznek, ehelyett naponta 9­—18 óra között rugalmas programmal működnek, kézműves-foglalkozáson és népi gyerekjátékon lesz majd a hangsúly. A szülők bármikor behozhatják gyermekeiket, ezenkívül szervezett akciókat is előkészítenek, amikor a játszóházi vezetők óvodába, iskolába viszik a foglalkozásokhoz szükséges anyagot, és ott tartják meg az órát. Mi több, szeptembertől felnőttek is ellátogathatnak Guzsalyasékhoz, ahol kosárfonással, batikolással (textilfestés), nemezeléssel és makromé­­bogozással próbálkozhatnak. Benkő Éva és Tóth Tinka úgy vélik, ezeket a hagyományos népi foglalkozá­sokat akár mesterségként, kenyérkereseti lehető­ségként is lehet hasznosítani. (Mózes) Érdemes volt adományozni (folytatás az első oldalról) A legaktuálisabb és a legjobb ajándék, mindenkinek az álma — még a svájci iskoláknak is — egy jó számítógép­felszerelés volt. Részben új, részben használt és feljavított gépeket szedtünk össze, rendszerbe kötöttük, és elküldtük, pár hétre rá pedig technikusokat is hoztunk, bútorokat vettünk, és mindent beszereltünk. Kifizettük az egyévi in­ternetbérletet is, hogy tudjunk egymással társalogni. — Hány ember összefogása, munkája kellett ehhez? — Nehéz ezt pontosan megmondani, mivel minden szak­­szervezeti titkárságon vannak ifjúsági csoportok. Kb. 700 fiatal tagunk van, gondolom, negyedük-harmaduk kap­csolódhatott be ebbe a munkába. Nálunk csak az tag, aki fizet. Hallottam, hogy Romániában kétmilliós szakszervezetek vannak, s mikor kérdeztem, ebből hány ember fizet, nagy volt a csend. Svájcban a 30 000 szakszervezeti tag minde­­nike fizet, aki nem, azt ügyvédhez utasítjuk. A szakszer­vezet úgy működik, mint egy szociális iroda, pénz nélkül nem élhet. A tagdíjért kapnak is valamit, folyószámlára elkülönítünk egy összeget a fizetésekre, ha sztrájk van, más kontóból a továbbképzőket fizetjük, van betegsegélyezés, ingyen szakszervezeti lap stb. Tagjaink között fiatalok is vannak, 16—26 évesek, ők kevesebbet fizetnek, és ezt a központ nem veszi el, hanem a helyi szakszervezetek oszt­ják belátásuk szerint: fiatalokat érintő programokra, kurzu­sokra, segélyezésre és kapcsolatteremtésre. Ebbe minden belefér. Próbáltunk itt a szakszervezetek fiatalsági csoport­jaival kapcsolatba lépni, de kiderült, hogy nincs ilyen, diákszervezetek vannak. Több iskolában jártunk, de olyan helyre akartunk segítséget hozni, ahol láttuk, hogy van valami háttér is, nem csak egy pont az időben, amiről nem tudni, mi van vagy lesz körülötte. Idei meglepetésünk és nekünk a legnagyobb köszönet: a gyermekek szakszerűen kezelik a számítógépet, és továbbfejlesztették, amit hoz­tunk. Most ugyan vakációzni jöttünk, erre szólt a meghívás, de bőröndjeinkbe gyúrtunk néhány elemet, amikkel felpumpál­hatjuk a rendszert, és annyi pénzt, hogy a következő évre is kifizethessük a internetbérletet. Ez a Suli­net, amit itt ki­találtak, újdonság, és egy kicsit várunk, amíg letisztul a helyzet. A pénzt persze letesszük, hogy tudjanak belőle gazdálkodni, esetleg telefonvonalat bérelni. A lényeg az, hogy nagyszerűen működik minden, meg vagyunk elégedve. — Augusztus elseje Svájc nemzeti ünnepe. Lehet-e nem­zetinek nevezni egy soknyelvű ország nagy napját? —­ Igen, ez az országalakulás, a kantonok egyesülésének évfordulója. Itt is megünnepeljük, meghívtuk vendéglátóinkat és a bukaresti nagykövetséget. Nálunk nincs nagy felhajtás: aki svájcinak érzi magát, kimegy az utcára, eszik-iszik, előadásokat néz vagy hallgat, este pedig tűzijátékkal zárul az ünnep. A hagyomány az, hogy nagy tábortüzet gyújtunk a hegyeken, ezt itt nem merjük megszervezni, időnk sem lesz rá. Néhány tűzijátékot viszont elsütünk. Svájc kicsi ország és nagyon zárt, Európától eléggé elszigetelt, s ezt még a svájciak nagy része is sajnálja. Én Marosvásárhelyen születtem, de ott már senkim sincs; sok évvel ezelőtt Svéd­országba, majd Németországba kerültem, és svájci lányt vettem feleségül, így könnyebb volt beilleszkednem. De gondolom, hogy idegeneknek nagyon nehéz. HOLNAP Juhász­lakodalom a Tündér­­völgyben A városi tanács tá­mogatásával a kovásznai Ius­­tinian Teculescu Kulturális Alapítvány és a városi műve­lődési ház holnap tartja a 28. juhászlakodalmat. A rendez­vény 9 órakor kezdődik, a vajnafalvi román lakodalmas szokást bemutató, népviseletbe öltözött fiatalok az Avram láncú Általános Iskola előtt gyüle­keznek, majd szekereken és lóháton felvonulnak a Tündér­völgybe. Ott eljátsszák a hagy­­ományos Illés-napi szokást, melyet Orbán Balázs leírásai alapján 1970-ben elevenített fel a helybéli románság. A rendezvényen közreműködnek a bodzafordulói Ciobănaşul népitánc-együttes, szitabod­­zai, dobollói, brádeti és ciumer­­­nici folklóregyüttesek, vala­mint a balázsfalvi Tárnavele népitánc-együttes. (Bodor) H­ol lakjék a cigány? Hol hajtsa álomra fejét az emberfia, ha cigánynak szülte az anyja, s az élet nagy és legyőzhe­tetlen zűrzavarában fedél nélkül maradt? A hajléktalanság igazi tragédiáját városunkban is főleg a demográfiai robbanáson át­menő cigányság éli meg, apró gyermekek tengődnek szüleikkel embertelen, állatnak sem való körülmények között, ha egyáltalán körülménynek lehet nevezni az emberi méltóság tel­jes sárba tiprását. Egy kis sétára bárkit meghívhatunk például az Orkő alatti negyedbe, ahol harmadik, sőt, negyedik világbeli állapo­tok uralkodnak e tekintetben. A városi polgármesteri hivatalba letett lakáskérések fele innen származik , s ezek kielégítése ütközik a legnagyobb akadá­lyokba. A cigányság blokkéletre való alkalmasságáról nyilván minden család esetében külön kell véleményt alkotni, a fedél­re szorulók azonban általában az őrkői negyed Gödörnek nevezett­ részéből kerülnek ki — ez maga a feneketlen nyomor legmélyebb bugyra. Elemi civilizációs igényszint, szokások nélkül le­hetetlen beilleszteni bárkit is egy már működő szociális in­tézménybe, például a Sing-sing csúfnéven ismert szükséglaká­sokat magában foglaló tömb­be. Számolni kell az összeférhe­tetlenség nem egyszer előítéletek meghatározta tényével is. A meg­oldásra a városnak egyelőre legfeljebb az álmok-tervezgetések szintjén van ötlete. Talán az őrkői koló- — —— m­a mellett lehetne ■zükséglakásokat felhúzni szá­­nukra... Budapest mellett vala­­hol láttak is egy hasonlót... ott ehetne rászoktatni őket a víz­csap stb. használatára... talán­­ vízvezeték és a villanyáram levezetésével kellene kezdeni, az összevissza épült házak közé utat építve... no de jogilag is fel­­ességgel rendezetlen a sebtében összetákolt, nyomorúságos ka­­ibák helyzete még... ráadásul a hadseregé a legelő, melyen a áraó népe megtelepedett, és inmagára nézve is vészes ütem­­ben szaporodik... (b. kovács) 1998. AUGUSZTUS 1.

Next