Háromszék, 1998. szeptember (10. évfolyam, 2434-2459. szám)

1998-09-01 / 2434. szám

SEPSISZENTGYÖRGY 1998. SZEPTEMBER 1. 2434. szám ÁRA 800 lej Előfizetőknek 540 it" KEDD TANÁCSÜLÉS Ki tiltakozik a csendőrlaktanya építése ellen és miért? Tegnap a sepsiszentgyörgyi tanács kora estébe nyúló ülésén etnikumközi vitát vál­tott ki Váncsa Árpád tanácstagnak a csendőrlaktanya építése elleni tiltakozá­sára vonatkozó határozattervezete. A kez­deményező szükségesnek tartotta, hogy a város döntéshozó testületéként foglalja­nak állást a kaszárnyának a tanács bele­egyezése nélküli építése ellen, amelynek „egyedüli célja a város etnikai összetételé­nek megváltoztatása". Javaslatát azzal is alátámasztotta, hogy amíg a város beruhá­zásra 5,8 milliárd lejt kapott a költségvetés­ből, az ország kórházai gyógyszerhiánnyal küszködnek, és lefaragnak az egészségügyi minisztérium költségvetéséből, de még a védelmi minisztériuméból is, csendőrlak­tanyára mégis kiutaltak 7 milliárd lejt. Szekeres Attila (folytatása a 2. oldalon) Mărtănus Martonos GAZDASÁG KÖZVILÁGÍTÁS Kézdimartonosi hírhalom Félannyi fény E hónaptól mintegy felére csökkentette a városháza a közvi­lágítást Sepsiszentgyörgyön. Az Oltmező utcát teljesen kikap­csolták, a főbb utakon -* 1918. December 1., Gr-igore Bălan tábor­nok, Păiuş Dávid hadnagy, Csíki — az eddigi két oldal helyett ezután csak egyiken világíta­nak, a város többi részén az út­kereszteződésekben, továbbá min­den második oszlopon világít égő. A központban — beleértve a Pe­tőfi Sándor utcát is—nem spórol­nak. Az intézkedés nyomán nyá­ron 60, télen 90 millió lejt takarí­tanak meg havonta — válaszolta a Háromszék kérdésére Bálint Csaba, a városgazdálkodási iro­da vezetője. (Sz.) Világfigyelő 4. oldal ♦ A Be reck és Martonos közötti útszakasz javítására 50 millió lejt különített el a berecki tanács. Az utászok átestek a foltozáson, melynek minősége csapnivaló. A mar- tonosiak aggódnak, hogy mi­vel a poros gödrökbe lapátol­ták bele a drága aszfaltot, az első esőzések alkalmával a foltok fellazulnak, s őszig sem fognak tartani a tömések. ♦ Egy szakcég már több magánlakásban felszerelte a belső gázvezetéket)' s tulaj­donosaik csak a fővezeték átadására várnak, melynek lefektetése most van folyamat­ban Bereck és Martonos között. ♦ A martonosiak szóvá tet­ték, hogy miközben a község­központban óriási kultúrpalo­tát építettek, az önkormányzat évek óta nem volt képes kime­Moldvai barangolások 7. oldal Háromszéken csak két csődeljárás Az Állami Vagyonalap megyei igazgatóságánál csak két kereskedelmi társaság szerepel csődeljárás­sal, egyik a kovásznai Compal Rt., a préseltlemez- gyár, a másik a sepsiszentgyörgyi Confolux Rt., a bútorgyár. A fürdővárosi gyár jogi felszámolása három éve húzódik a törvényszéken, pedig a törvényes elő­írások szerint a végleges ítélet kihirdetésétől számí­tott 30 napon belül kellett volna összehívni azokat a cégeket, amelyeknek a felszámolt kereskedelmi tár­saság tartozik — közölte Gheorghe Preduf, az ÁVA területi igazgatója. A Compal Rt.-nek több mint hat- milliárd lej adóssága van, lenne vásárló és kilátás is a talpra állásra, de a folyamatban levő csődeljárás miatt a vagyonalap nem avatkozhat közbe. A Con­folux ügyében szeptember 9-én hirdet ítéletet a megyei törvényszék, s amennyiben végleges döntés születik, 1400 alkalmazottja részére a kereskedelmi társaság az 1997/9-es sürgősségi kormányrendelet alapján hat-, kilenc- vagy tizenkét havi fizetést kitevő végkielégí­tést kérhet a munkaügyi hivataltól. A Confoluxnak 36 milliárd lej adóssága van, és az idei vagyonrészi árverésekből csupán a meghirdetett kikiáltási ár töre­dékét sikerült bevételeznie. (Domokos) Máról holnapra Célegyenesben vagy vakvágányon? A Tőkés László meghirdette alsócsernátoni fórum körül felparázsló viták már nem is azok, aminek nevezik, hanem a személyeskedő, régi és újabb sérelmeket egymás fejéhez vagdosó nemtelenség irányába torzulnak, és elpalástolják az RMDSZ belső válságát kiváltó tulaj­donképpeni okokat. A csernátoni fórumnak nem lehet célja az RMDSZ szétverése, ebben nem lehet partnere a xenofób román nacionalizmusnak, az önpusztítás ódi­umát sem vállalhatja. Sajnos, az előcsatározások, a Tőkés kontra Markó polarizálódás ebbe a mederbe sodorja az eseményeket. Pedig a tét világos: az RMDSZ- vezetés, többnyire önhibáján kívüli okok miatt, a kor­mányban és a kormánykoalícióban nem tudja érvényesíteni programját. Az érthetőség kedvéért maradjunk a tan­ügyi törvénynél, illetve a legújabb gordiuszi csomóvá bogzódó magyar állami egyetem létesítésénél. A román kormánykörök és az ellenzék viselkedése ebben az ügyben tulajdonképpen a nyolcvanesztendős gyakorlatához iga­zodik, csak a módszerek rafináltabbak, mert az ország külpolitikai megítélése ezt kívánja. Ezért jó illatú sürgősségi kormányrendeletekkel rukkolnak ki, amelyet aztán már első fokon, az alkalmazás pillanatában ugyanennek a kormánynak a tagjai is kikezdenek, lényegükből kifor­gatva minduntalan újraértelmeznek — ez alól maga az államelnök sem kivétel —, s aztán elkezdődik a tekli- meklizés, az időhúzás, a multikulturalitás maszlagának a megetetése a honiakkal és a nagyvilággal. S ha mind­ezeken a buktatókon, a kormányzati szintű betartá­sokon túl lennénk, akkor következnek az alsóbb lépcső­fokok, az egyetemi és a helyi autonómia — ilyenkor van ilyen is, ugye—, amelyek a falkába verődött szélsőséges nacionalisták agitációs brigádjainak kádenciájára hely­ben törik ki a kisebbségi ügyek rendezésének a nyakát. Mindezt tetézi a Kárpátok Géniuszától és elődeitől örökölt külföldi stratégia, természetesen kifinomult, szalonképesebb változatban, amikor — ad abszurdum RMDSZ-asszisz- tenciával, hisz nem fordulhat saját kormánya ellen, ugye? — a külföldi berkeket belengi a nemzetiségi kérdés megoldásának bódító illata. Mindezt olyan rafinériával végzik, orcátlanul nyilatkozzák, hogy senkit se döntsön ágyba a balkáni politikai szénanátha. Nos, az RMDSZ csernátoni és nem csernátoni fóru­mainak ezeket az állapotokat kell feltárniuk, s nem kontra Tőkés vagy kontra Markó játszmákkal sem­legesíteniük egymást, hanem egyetértésben a román kormány, az ellenzék, az egész társadalom tudomására hozni, hogy nem vagyunk hülyék, s ha nem vetnek véget a sunyi szószegéssorozatnak, ha elemi jogainkat nem respektálják, lehet, hogy az ebek harmincadjára jut az erdélyi magyarság, de ők is. Ha a magySf egyetem ügyében nem lép a kormányzat, ki kell lépni onnét. Egyrészt. Másrészt meg kell találni annak a módját — addig is, ameddig a kormánykoalíció részesei vagyunk —, hogy a nagyvilág reális képet alkothasson arról, hogy itt mi folyik. Ha az RMDSZ nem teheti, akkor másnak, a civil szervezetek szövetségének kell felvállal­niuk a nemzetközi fórumok tájékoztatását. Ezt a harcot a kormányzaton belül is, kívül is csak egyetértésben lehet megvívni. Nem azon kell vitatkoznunk, hogy jogszerű-e vagy nem a csernátoni fórum, hogy egy Ábrahám Dezső nevű férfiút milyen magánsérelmek értek (Romániai Magyar Szó, 1998. augusztus 29—30.), nem egymás kompromit- tálásáért kell szekértáborokba verődnünk, hanem a magyarság jogaiért és igazáért. A Kötő József által ismertetett egyetemlétesítési csomagterv elfogadása első lépés lehetne ügyeink rendezésében. Ha ez nem történik meg, s a bizottságok újabb bizottságai törik kPa nyakát minden tisztességes szándéknak, akkor ott kell hagyni a társaságot. Akkor is, ha egyes tisztség- és tisztviselők jól érzik magukat bizonyos funkciókban. Alsócserná- tonba pedig nem csak a Tőkés hívei fognak elmenni, hanem azok is, akik a személyeskedő torzsalkodásokon felülemelkedve képesek a magyarság egészének érdekeit szem előtt tartani. Sylvester Lajos szel telni a falu kultúrotthonát, amely egy helybeli asszony meg­fogalmazása szerint „jelen­leg úgy néz ki, mint egy istálló ". Amint a falubeliek elmondták: a kultúrotthon belső vakolatát több mint három évvel ezelőtt Sebestyén Árpád javította ki, s azóta a tanács nem képes pénzt adni a meszelésre, pedig esküvők és más összejövete­lek alkalmával a teremdijat a berecki polgármesteri hi­vatal zsebeli be. ♦ A póznákon tavaly ősz óta egyetlen villanykörte sem ég, esténként koromsötét van a faluban. ♦ Nemrég tartotta az 1947—48-as korosztály 50 éves találkozóját. Ót évtized­del ezelőtt 18-an születtek a faluban, de a jubileumon csak 11-en voltak jelen. ♦ A berecki Toro-lmpex kft. támogatásával augusztus 22—23-án minifoci-bajnok- ságot szervezett a község­központban, melyen a kézdi­martonosi Nemere együttes is küzdött a bajnoki címért. ♦ A római katolikus temp­lom újból eredeti pompában áll a falu központjában. A '90-es földrengés súlyosan megrongál­ta az őseink lelkes adakozásá­ból épített templomot, de konszo­lidálását és felújítását csak i- dén sikerült befejezni az utódok anyagi hozzájárulásával. A mun­kálatok több mint 100 millióba kerültek az egyházközségnek. ♦ A postás 18 Háromszéket, 2 Európai Időt, 1 Romániai Magyar Szót, 4 Cuvântul nout, valamint 1—1 Evenimentul zi- leit, Adevărult és Azi-t kézbesít. Bodor János Csontot a prolinak Sokat árul el egy-egy cégről az, hogy ilyen-olyan alkalomkor mennyi juttatást kap tőle például a közvetlen termelő néven ismert proletár. Az egyik sepsiszentgyör­gyi gyárban a munkások 150, a mindenféle főnökök pedig 500—700 ezer tejes pénzjutalmat kaptak e hónap elején A sors iróniája — épp azok a kereskedelmi társaságok válnak ilyenkor zsugoriakká a melósokkal szemben, ame­lyek nem győzik hangoztat­ni a világ előtt, milyen jól állnak az üzleti forgalom, az adósságtörlesztés, a piac­hódítás terén. És valójában, suttyomban készítik az utcára kerülő több száz munkás nevét tartalmazó listát. Vagy aláíratnak vele gazdasági hírszerzésre kötelező, úgy­nevezett hűségnyilatkozatot, ahogyan két évvel ezelőtt történt egy fürdővárosi kereskedelmi társaságnál. Ugyan­ott addig csürik-csavarják a dolgokat, ameddig a szak- szervezet élére báb-ember kerül, aki nem mukkan, ha az alkalmazottak béremelése jön szóba, de igen, ha az önkor­mányzattól kell kérni a telek- és épületadó átütemezését. Szintén a sokat hangoztatott és többmilliós évi tiszta haszon dacára. Domokos Péter Vértanúinkra emlékezünk Ma negyven éve, hogy Aradon tíz ember életét ol­totta ki a kommunista szörny gyilkos gépezete. A kommu­nista munkásosztály ellen­ségeiként kerültek a vádlot­tak padjára, mert másként gondolkodtak, és ki merték mondani azt. A Szoboszlay- per néven ismert szervezet tagjait ítélték sok év nehéz kényszermunkára. Tízüket ki­végezték. Hamvaik hollétéről csak annyit lehet tudni, hogy Arad, ’58. szeptember 1. A kegyelet virágait helyez­zük el mi, egykori sors'ár- sak, valamint velünk együtt­érző polgártársaink ma 18 órakor a kézdivásárhelyi re­formátus temetőben felállí­tott kopjafánál, valamint Áb­rahám Árpád sepsibükszádi emlékművénél. Emlékezünk és emlékeztetünk. Török József

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék