Háromszék, 1998. október (10. évfolyam, 2460-2486. szám)

1998-10-01 / 2460. szám

Rikkancspénz Erőss Elemér Sepsiszentgyörgyön érettségizett a Székely Mikó Kol­légiumban. Utána Budapesten a Magyar Nyelvintézetben elvégezte a nullaévet — külföldiek egyetemi felvételre való előkészítése —, ezután bejutott az egyetemre, a Romániában hiányszakmaként számon tartott nyomdásziparira. Sikerült. Felvételizni akart ezzel párhuzamosan a filmművészetire is, ahol a nyomdászipari mellé a kameraman-vágó képzés érdekelte volna. Ehhez nem kapta meg a Bolyai Társaság támogatását. Voltak olyanok Erdélyben, akik ebben a szakmában dolgoznak néhány éve, nevük is ismerős, ezek kaptak ajánlást. Levelet és némi pénzt vittem Sepsiszentgyörgyön élő szüleitől a nyelvintézetbe. Itthoni fizimiskáját emlékezetből nem tudtam volna azonosítani, ott kinn viszont, amikor megláttam, azonnal felismertem anyja-apja vonásait. Majdnem kétméteresre sikeredett, langaléta fi­atalember, többdioptriás szemüveggel, pirulás szőke az arcbőre is. Beszélgetünk. Perceken belül itthon érzem magam. Elemér azért kapta ezt a nevet, s húga azért hallgat az Emőke névre, hogy ne lehessen itthon eltorzítani. Romániában érzem magam, mert mi sok illúzióval tekintünk Magyarhonra, holott a bürokrácia ott sokszor sokszínűbb, mint itt, akár a málnavész, még a medve is alig tud áthatolni rajta. Elemér ösztöndíjas, amiből ugyan ott kinn nem lehet megélni, mégis jó, életbevágóan fontos, ha van. Neki van, de arra a hiányszakmára még nem jelentkezett külföldi ösztöndíjas, s ezért a formaságok in­tézésével ezernyi a gond, ide-oda szaladgálás, Elemérnek pedig fizet­nie kellene, mint a katonatisztnek. Ezek az előzmények kötelező módon hívják elő a kérdést: miből él? Mondja, hogy az egyetemisták megszerveztek egy munkavállalási irodát. Ott tudják, milyen sanyarú az ő helyzete, s ezért a pénzesebb munkákat neki osztják. Kétszázhúsz forint órabért is megkeres hétvége­ken, de volt eset rá, hogy kétszázötvenet is kapott. Hogy miért? Szórólapo­kat, reklámpapírokat osztogat úton-útfélen, metróállomásokon, s más ehhez hasonló megbízásai vannak. Mindettől megelevenedik előttem a kép: Pest-Budán a forgalmasabb utcák villanyrendőreinél egyetemisták árulják a lapokat, a metróál­lomásokon rikkancsok kiabálják a fülünkbe, mi az aznapi hazai vagy világszenzáció. Az ugyancsak moldvai származású Nyisztor Tinka a nullaéves előkészítő idején húsvét előtt ezer hímes tojást festett-raj­­zolt, elsőéves doktorandus korában takarítást is vállalt. Igaz, az is benne volt a pakliban, hogy a budapesti háztartásokat bevü­lről is kiismerje. Doktori disszertációjának témája a moldvai táplálkozási szokások, kellett az összehasonlítási alap. A rikkancs, a házaló könyvárus fogalma, aki százalékért árusít könyvet, lapot, folyóiratot, ismeretlenné vált mifelénk. Prűdek va­gyunk, szégyen a munka. Nálunk a középiskolás srácnak sem kell a pénz. Kár. A pénz is jól fogna bizonyára, de vannak olyan lapok, könyvek, amelyeknek a terjesztése misszió is. Sylvester Lajos TEÁTRUM FESZTIVÁL Házukat vesztett csigák VÍZUM ÉS MORFIUM. Nem tudom, kié volt az ötlet, hogy a színház stúdióterméhez vezető folyosóra asztalt tegyenek, s ott Wass Albert-könyveket áruljanak. Valaki úgy gondolta, jól foghat az emigráció és annak irodalma iránt érdeklődő nézőknek. Illyés Kinga Márai Sándor San Gennaro vére című alkotásából összeállított műsorát nézve az jutott eszembe, hogy érdemes komolyabban szemügyre venni századunk nagy menekülőinek írásbeli ellenállással gyakorolt túléléstechnikáját, akiket a bolsevizmus (vagy más izmus) űzött el szülőhazájukból, hogy aztán házukat vesztett csigákként halálukig szenvedjenek az új haza konzum­­társadalmában. A kompromisszumokra képtelen ember halála­" ról szóló vallomásba Illyés Kinga belesűrítette azt az éveken át felhalmozott tapasztalatot, amit a szóra-igére fogékony közönséggel való számos találkozás alkalmával szerzett, amikor a gyülekezet az egyetlen varázsló által kimondott szóban tengernyi addig ismeretlen szépséget fedezett fel. Annak a-, pályaívnek az állomása ez, mely A kis herceggel kezdődik, s remélem, nem itt zárul. Illyés Kinga előadóestjei önmaguk-­­ban véve külön fejezetet alkotnak a háború utáni erdélyi magyar színjátszás történetében. Abból, ahogyan a Márai-szö­­veggel bánik, valósággal kisugárzik az előadó nemeslelkűsége, mely szerénységből fakad, s a szerző gondolatai iránti mély­séges tiszteletből, abból, ahogyan a figyelmet s szaktudást leginkább igénybe vevő hangsúlyokat adagolja. A művésznő tapintatosan végigvezet egy felderítő úton — közben gon­dolkodásra ösztökélve a nézőt —, melyet két külön világ kapuja határol, s azon túl ott a halálos adag morfium. A két vég között a tévelygések birodalma uralkodik. („Hatvan kiló hámsejt megy Amerikába, a többi marad Európában.”) Gon­­dolkodni-elmélkedni pedig nem a vas- és bársonyfüggönyö­kön túl kell, hanem itthon, mert „a világot csak akkor lehet megváltani, ha áldozatot hoznak érte”. Az áldozat pedig — most inkább, mint bármikor—az ellenállás és néma fegyver­­letétel, az önmagunk formálása és nem az önfeladás, hanem az érték fellelése a sarkaiból kifordulni látszó világ kihívá­saiban. Bár éppen a Márai-szöveget hallgatva Illyés Kinga értelmezésében jövünk rá, hogy nem is élünk mi rendkívüli időket, a mindenkori halandók megpróbáltatásait, a ránk osztott szemernyi gyötrelmet s gyűszűnyi örömet kell végig­élnünk. Az Illyés Kingáéhoz hasonló előadások után köny­­nyebben ráébredünk, mi az igazi mértéktartás. * A LEGKÖZNAPIBB DOLGOK. Azt hiszem, a gyer­­gyószentmiklósi Figura Stúdiószínház meghívása a Tamá­si Áron Színház jubileumi fesztiváljára több, mint puszta udvariassági gesztus. Először is a Székelyföld második intézményesített társulata ez, egyelőre pedig talán az egyetlen intézményes hely az országban, ahol a kísérlet magának a létnek az értelme. A figurások most a hiperrealista Wit­­kiewicz egyik átkozottul nehéz szövegéhez fogtak (Az őrült és az apáca). A rendező (Árkosi Árpád) szemmel láthatóan összpontosított arra, nehogy tanítványai eretnekségbe csússza­nak — esetünkben a színészek a szó valódi értelmében inások, a rendező pedig oktató, irányító és látványalkotó is egy személyben. Hiperkorrekt előadás kerekedett a dologból, amely azonban rávilágított a csapat összeforrottságának hiányából adódó hibákra, mármint hogy— a látottak alapján — egymással nehezen kommunikáló, kb. háromféle tapasz­talat és adottságszint találkozik itt. Észrevehetően kitetszett, hogy nem mindig hasznos ilyen felállítással a Witkiewiczé­­hez hasonlóan meredek, előreláthatatlan buktatókkal teli szöveghez nyúlni. Még akkor sem, ha a színpadon játszódó életkép megnevezése furcsa álom, annak a furcsaságnak s annak az álomnak is egészen aprólékosan kidolgozott szöve­te van, ami ha túl korán elfeslik, nem marad álom, amiből felocsúdni. Mi a teendő? „A legköznapibb dolgoknak is olyan kifürkészhetetlen varázsuk van, ami álmainkra jellem­ző” — mondja Witkierwicz. Meg kell tehát találni azokat a legköznapibb életérzéseket, s az álomfejtés majd jön magától. Ez persze csupán egy vélemény, semmiképp sem szentencia. Sugár Teodor Hírsaláta X Nem jobbak a Deákné vásznánál a mos­tani hatalom képviselői sem. Az Adevărul szerint olyan törvénytervezeten dolgoznak, mely lehetővé teszi, hogy ki-ki megvásárol­hassa azt a protokoll-lakást vagy villát, melyet funkciójával együtt kapott. (Adevărul) X Jobbnál jobb törvényeket fogad el a t. ház. A szenátus keddi ülésén például meg­szavazta Gavril Dejeu belügyminiszter ama kezdeményezését, miszerint bevonhatják útleveleiket azoknak a vád alatt lévő szemé­lyeknek, akikre feltételezhetően két évnél magasabb börtönbüntetést szabnak ki. A gond az, hogy a nemzetközi törvények sza­vatolják az egyén szabad mozgását, s a bűnözőket az erre szakosodott Interpolnak kell elfognia. (Cotidianul)­­ Virgil Petrescu parasztpárti képviselő, volt tanügyminiszter, ki annak idején az önál­ló magyar egyetem őszinte támogatójának tűnt, a tanügyi bizottság keddi ülésén maga is java­solta, hogy a törvénytervezet 123. cikkelyét ne tűzzék napirendre. Ez fényesen bizonyítja, hogy a román politikusok nem meggyőződé­sük, hanem a pillanatnyi érdekek és paran­csok szerint cselekszenek.­­ Valeriu Tabără és Ion Iliescu folyton­­folyvást azt hangoztatják, hamarosan kez­deményezni fogják az államelnök, Emil Constantinescu leváltását. (Ev. zilei)­­ Visszafordították a román vámhatóságok a budapesti Nemzeti Színház Nagyváradra tartó kellékszállító autóbuszát, mert­.— a vá­mosok szerint — nem akarták kifizetni a belé­­péskor kötelező összeget, a színháziak szerint azért, mert nem voltak hajlandók száz márka csúszópénzt fizetni. (Cronica română)­­ Az Alkotmánybíróság egyesített ülése kimondta a határozatot: az elkövetkezők­ben a bíróságoknak jogukban áll az álla­mosított házak ügyében dönteni. Az Iliescu­­rezsim idején e jogukat ugyanis megvonták. (România liberă)­­ Nem támogatja az Egyesült Államok, hogy a híres-neves kőolajat, melynek fon­tosságáról épp az elmúlt napokban nemzetkö­zi szemináriumot is tartottak Bukarestben, Románián haladjon át. A Kaszpi-tengeri ener­gia Európában nevű összejövetelen James Ro­­sapepe, az USA bukaresti nagykövete ezt egyértelműen az összegyűltek tudomására hozta. (Adevărul) TAMÁSI ÁRON ÁLLAMI MAGYAR SZÍNHÁZ­­ 1998. SZEPT. 29—OKT.3. SEPSISZENTGYÖRGY Szlovákiai magyar politikusok a kormányalakításról A Magyar Koalíció Pártjának (MKP) a választások végeredményének köszönhetően történelmi lehetősége van a kormányban való részvételre: utat nyithatunk a magyar—szlovák megbékélés előtt — jelentette ki az MTI-nek adott interjújában Bugár Béla, az MKP elnöke. Duray Miklós, az MKP tiszteletbeli elnöke szerint az új kormányt csakis az elmúlt négy évben ellenzékben poli­tizáló pártok tudják megalakítani. „Az új szlovák kor­mánykoalíció bizonyítványán a Magyar Koalíció Pártjá­nak kormányzati jelenléte lenne hivatott betölteni a pecsét szerepét” — fogalmazott az MKP tegnapi sajtótájékoz­tatóján Pozsonyban Csáky Pál, a párt alelnöke. Csáky szerint az MKP-nek ott a helye a megalakuló szlovák kormányban. Ez az Európai Unió, a szomszédos országok, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet és az egész demokratikus világ felé igen kedvező jelzésnek bizonyulna — mondta. Üdvözölte, hogy az eddigi ellen­zék szlovák pártjai készek az MKP-vel való kormányzati együttműködésre. A párt elnöksége úgy döntött, hogy a partnerpártokkal folytatandó kormányalakítási tárgyalá­sokon az MKP-t a­­továbbiakban négytagú állandó kül­döttség fogja képviselni, melyben Bugár Béla, az MKP elnöke, valamint Csáky Pál, A. Nagy László és Duka Zólyomi Árpád alelnökök kaptak helyet. Felhívás katonai beavatkozásra Albán források tegnap újabb harcokat jelentettek Koszovóból. Pristinai albán lapértesülés szerint a biz­tonsági erők egy albán család 15—22 tagját végezték ki a falut övező erdőben. A lap idézte egy nemzetközi emberi jogi szervezet képviselőit is, akik állítólag hét holttestet láttak a környéken. A koszovói albánok emig­ráns „kormánya” közleményében ismét katonai beavat­kozásra szólította fel a nemzetközi közösséget, mond­ván: a tartományban uralkodó helyzet a szerb erők „bar­bár háborúja” nyomán „nemzeti és humanitárius kataszt­rófa méreteit öltötte”, amely nemzeti és nemzetközi választ igényel. NATO—orosz egyeztetés Koszovóról Tegnap estére rendkívüli találkozót kértek a NATO nagykövetei orosz kollégájuktól annak érdekében, hogy megvitassák a koszovói helyzetet, amely minden eddigi­nél súlyosabban aggasztja a szövetséget. A NATO-tagor­­szágok állandó nagyköveteiből álló, döntések meghoza­talára hivatott Észak-atlanti­­Tanács úgy látja, hogy folyta­tódik a szeri­ agresszió albán falvak és ártatlanok ellen. A szövetség egyik magas rangú illetékese a találkozó után leszögezte, hogy nincs bizonyíték a szerb offenzíva hétfőre ígért leállítására, ellenben műholdas felvételek, televíziós képek és szemtanúk bizonyítják az agresszív fellépést. A szövetség folytatja a felkészülést a Jugo­szlávia elleni esetleges légi akcióra. Erős földrengés Jugoszláviában A lakosság nagy ijedtségén és pánikszerű menekülésén túl nem okozott számottevő károkat és a hivatalos köz­lemények szerint nem is járt személyi sérüléssel az a több évtizede nem tapasztalt erejű földrengés, amely tegnap hajnalban rázta meg Jugoszlávia szinte egész területét. A legerősebb rengés ereje elérte a Mercalli­­skála szerinti nyolcas fokozatot, amely a Richter-skálán 5,4-es erősségnek felel meg. A rengések erejére jellem­ző, hogy azokat Magyarországon és az észak-boszniai Banja Lukában is észlelték a lakosok. Sokan „politikai földindulásnak” vélték a rengést: a rádióállomásoknál több ezer hallgató érdeklődött afelől, hogy a földmoz­gást a koszovói katonai akciók miatt kilátásba helyezett NATO-légicsapások megindítása okozta-e. Lemondott a szlovák külügyminiszter Tegnap benyújtotta lemondását Zdenka Kramplová, a szlovák diplomácia vezetője. Egyelőre találgatják, va­jon Kramplová lemondása egy sorozat kezdete lehet-e, vagy egyszerűen csak az áll a távozás hátterében, hogy Kramplová a hónapokkal korábban elterjedt híresztelések­nek megfelelően valóban nagykövetnek készül Kanadá­ba. Megfigyelők szerint utóbbi látszik valószínűnek, mert okkal feltételezhető, hogy a várhatóan távozni kény­telen Meciar-kabinet sürgősen diplomáciai posztokra „menekíti” kulcsembereit. A leköszönt külügyminiszter­nek jelentős része volt abban, hogy az ország külügyi tárcája „szakmai és erkölcsi tekintetben egyként romok­ban hever” — írta egy liberális hangvételű szlovák lap. (Az MTI híreinek felhasználásával) Szerkesztette: Mózes László

Next