Háromszék, 1998. december (10. évfolyam, 2512-2535. szám)

1998-12-28 / 2532. szám

Halasztódik a tanügyi törvény Nem kezdte meg munkáját a múlt héten a törvényhozás két házának egyeztetőbizottsága, és ezzel újabb két hónapos halasztást szenved a lassan egy éve készülő tanügyi törvény. Asztalos Ferenc, a képviselőház oktatási bizottságának alel­­nöke érdeklődésünkre közölte: a szenátusi kollégák nem akartak a tárgyalóasztalhoz ülni, mert a képviselőházban több cikkellyel kiegészítették a 36-os sürgősségi kormány­rendeletet (ha már törvénymódosítás, legyen alapos, mond­ta az RMDSZ képviselője), és ezeket a szenátus sorra meg akarja vitatni, előbb a szakbizottságban, majd a plénum­­ban. A Nagyrománia Párt ebben az RMDSZ újabb manőve­rét látja, de Asztalos szerint a szenátorok eljárása szabály­­szerű: minden törvényjavaslatnak mindkét házon át kell mennie. Ha a szenátusi szakbizottságban már februárban, a parlamenti vakáció után megkezdik a pluszparagrafusok vitáját, a hónap közepén plénumba, február végén pedig egyeztetésre kerülhet a tanügyi törvény. Aláírásáig a 36-os kormányrendelet marad érvényben. (Demeter) _ KARÁCSONY Erdővidéken Huszonkettedikén délután a baróti művelődési házban karácsonyfadísz- és üdvözlőlap-készítéssel gyermeksereg várta az angyalt. A Cimborák betlehemezéssel arattak nagy sikert, majd karácsonyi vetélkedő és cserebere-vásár zárta az estet. Huszonnegyedikén délután a nagy fagy miatt nem a Batót főterén feldíszített fenyőfánál, hanem a templomok­ban ünnepelt a város. Fellépett a Zathureczky-kórus és a gyermeksereg. Az egyház ajándékcsomagokkal lepte meg a gyermekeket. Csütörtökön délután Nagyajtán 131 iskolás és óvodás örvendezett és örvendeztette meg a hallgatóságot. Kicsik és felnőttek élő fenyőfát díszítettek a főtéren, a művelődési házban rövid ünnepséget tartottak, majd a gyer­mekek átvehették az egyház ajándékait. (Pethő Réka) Kovásznán A karácsonyi ünnepek vi­szonylag csendben, dermesztő hidegben teltek Kovásznán. Az időjárás-megfigyelők adatai szerint a városban és környé­kén a hőmérők higanyszála december 24—27. között mínusz 29 fokra csökkent, éppen ezért legtöbben, a temp­lomozást kivéve, ki sem mozdul­tak a házból, lehetőség sze­rinti meleg otthonban töltötték az ünnepet. Voltak, akik másod- és harmadfokú fagyással ke­rültek kórházba. Nagy Imre 48 éves szörcsei lakos de­cember 24-én este 8 óra körül hazafelé tartva elesett bicik­lijével, megütötte magát, és nem tudott felkelni. Mint a megyei kórházból telefonon tájékoztatott: „Éreztem, hogy megfagyok. Ordítottam a csí­pős hidegtől, s jajkiáltásaim­ra segítségemre jött egy Mol­nár nevezetű szörcsei ember — a nevét pontosan nem tu­dom, mert nemrég költöztünk Kovásznáról Szörcsére—, aki aztán hazavezetett. Szeren­csére nem voltam messzire a falutól, s meghallották, hogy kiabálok, különben ott fagy­tam volna meg az út szélén. Másnapra felhólyagoztak a végtagjaim, és a kovásznai mentő kórházba szállított.” Rajta kívül tegnap Gerebenes Zoltán (32) és Gerebenes Antal (46) kovásznai lakosokat is fagyás miatt kezelték a ko­vásznai sürgősségen. (Bodor) Szentgyörgyi árvaházban A sepsiszentgyörgyi árvaház 35 gyermekéből csak 32-en ünnepelhettek Gödri Ferenc utcai otthonukban, hárman a kórházban töltötték a karácsonyt. A kisgyermekek a múlt heti keresztelő alkalmával kapták meg az ajándékcsomago­kat. Karácsony napján ünnepi menüvel, kaláccsal kedves­kedtek nekik a nevelők, gondozók. Ez idő alatt a mindennapi játék központjává a számukra feldíszített karácsonyfa és környéke vált. (R.) Egységben az erő jelmondattal hirdetett segély­akciót a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének háromszéki szervezete. Több mint húsz alsóháromszéki, kézdiszéki és erdővidéki ál­talános és középiskolában gyűjtést indítottak a Maros megyei és kárpátaljai árvíz­­károsult családok gyermekei­nek megsegítésére. A Nyárád menti Dózsa György község is­kolásainak összesen 440 zsák, 75 kisebb csomag és 140 doboz ruhaneműt juttattak el, a kár­­,tées­zV, tanulóknak 37 doboz őrt gyűjtöttek. (R.) Csórélábú karácsonyfa Furcsa szokás honosodott meg Sepsiszentgyörgyön: az utcai karácsonyfák zömét csak az embermagasság fölött díszítik fel tetszetősen, elérhető távol­ságban mindössze néhány szí­nes doboz, tessék-lássék fityegő ékeskedik. Vagy semmi. Mert még nem volt idő és kedv pótol­ni az éjszaka folyamán ellopot­takat. Tudniillik ez az oka a karácsonyfák övön aluli mezte­lenségének: az éj leple alatt so­kan sportot űznek a fosztogatás­ból, netán így spórolnak egy kis pénzt. A kereskedők tanultak a naponta megismétlődő kárból, és az értékesebb gömböket, égőket fennebb helyezték el. A látvány meghökkentő, a félig díszes kará­csonyfa akár jelkép is lehetne. Demeter J. Ildikó Hétfői Sport Máról holnapra Az újjászületésbe vetett hit felélesztésére tett megannyi erőfeszítés ellenére sem tudott a karácsony a maga szegé­nyes pompájával (a lakosság nagy részének ilyen lehetett) homlokráncokat űző ünneppé lenni. Mint ahogy e napok nem feledtették az óesztendőben történteket sem — hiszen még a ’89 óta eltelt másik nyolc év eseményei is elevenek bennünk —, és örvendetes előrejelzések sem születtek a máris kopogtató új esztendőre. Ráadásul a világpolitika egy része dacol a számvetés, elmélkedés idejével. Karácsonykor Koszovóban újra ellenségeskedés tört ki, míg Irakban a javíthatatlan Szaddám tovább folytatja diverzióit..Oroszor­szág tulajdonképpeni vezetője, Primakov kormányfő hár­mas szövetséget próbál létrehozni Indiával és Kínával az amerikai hegemónia ellensúlyozására. Halvány eredménnyel. Lukasenko, a belorusz diktátor azonban minden jel szerint sikert remélhet a szláv népek új összefogásának, mert ha Oroszországgal együtt véghezviszik tervüket — Jelcin, bár nem vallja nyíltan, ettől reméli hatalma megizmosodását —, a világ szekerének ismét keréktörő próbákat kell kiállnia. Visszatérve kies hazánkba, ahol ugyan a várható külhoni konfliktusoktól aligha tekinthetjük védettnek magunkat, megállapíthatjuk, hogy a kormány könnyen meg­úszta a bizalmatlansági indítványt, mely nem volt egyéb, mint a TDRP arculatválságának kifejeződése. A szomorú igazság az, hogy a mostaniaknál jobb vezetőink nincsenek is. A nagyromániásokkal öngyilkos szövetségre lépő fő ellenzéki párt által ajánlott gazdaságpolitika semmivel sem volna jobb m­a, mint az Iliescu-rezsim félreállítása előtti gyakorlat. A mai ellenzék közgazdászai annak idején hatalmas kölcsönöket vettek fel külföldről, úgy haj­szolták adósságokba az országot, hogy a pénzek fel­­használásáról, visszafizetéséről semmiféle világos terv nem készült. A jelenlegi kormány sem érdemel feltétel nélküli bizalmat, bár az 1998. áprilisi beiktatáskor tett ígéretek beváltásáért ma ismét követeli azt. Rosszul irányzott-volt ez a bizalmatlansági indítvány. Romániában a statisztikák szerint kétezernél több a meddő gazdasági egység, ezek közül 150 adja a pazarlás 90 százalékát. Utóbbiakban 360 ezer ember dolgozik, 1997-ben 8500 milliárd lej hiányt „termeltek”, ami tavalyi árfolyamon közel egymilliárd USA-dollár, s ez az összeg éppen annyi, amennyit Románia 1989 után minden évben kölcsönkért, hogy fedezhesse a megtermelt érték fölötti fogyasztást. Említett vállala­tok közül négy (a brassói Roman és Tractorul, az oneşti-i és a midiai kőolaj-finomító) különféle ügyeskedésekkel haladékot kapott. Annak ellenére, hogy most már hivatalosan is elismerik, az 1999. esz­tendő fő célkitűzése nem a gazdasági fejlődés újrain­dítása, nem is a szociális védelem, hanem a küladósság ■visszafizetése, a kivételezés kalandja rendkívül veszélyes, hiszen a végrehajtó hatalom hitelét rontja. Amikor az adósságot lejben kell kifizetni, még boldogul az ember, választhatja a legalattomosabb megoldást: beindítja a bankónyomdát, fokozva az inflációt. Ha azonban valutában kell fizetni, ilyesmi szóba sem jöhet. Ismét hitelekért kell folyamodni, persze sokkal drágábbakhoz. A gazda­ságot menedzseri szinten irányítók lélektani begyepe­­sedése vezetett ehhez az állapothoz. A viszonylag el­fogadható megélhetést biztosító totalitárius intézmény­ek kipusztították a kezdeményező szellemet. A rendszer­­váltás utáni kormányok egyike sem törekedett eléggé ennek visszaállítására. „Bizalmatlanság a hatóságokkal szemben és érdektelenség a polgári állásfoglalás irá­­t, a megvesztegetés és a csalás a politikai élet természetes velejáróiként való megtörése”— 1933-ban, a világválság idején fogalmazták meg így a romániai politikai-gaz­dasági válság­ okait. 1999-re is érvényes mindez —állapít­ja meg igen helyesen Emil Hurezeanu —, azzal a különb­séggel, hogy nem a világválság, „hanem az ország köz­vetlen, csausiszta múltja akaszkodik malomkerékként a demokrácia zsenge bokájára”. A demokrácia mint ga­zella, mint őzike. Szép hasonlat, mi tagadás, de a tanulság borzasztó, és nem tudni, hányan értik, s hányan hajlandóak figyelembe venni. SEPSISZENTGYÖRGY 1998. DECEMBER 28. 2532. szám ÁRA 1000 lej Előfizetőknek 741 lej HÉTFŐ ♦ Negyven éve vakolatlan volt a kultúr­­szerelése használhatatlan. Isten őrizzen egy nagyobb tűztől; amíg a tűzoltókocsi ide ér, leég a falu. * Leromlott az iskola épülete is, 1918- ban épült. Alapja megsüllyedt, oldala meg­bomlott, bútorzata megviselt. Pillanatnyi­­lag 5 gyermek jár ide a XIV. osztályba. Ez az „utánpótlása" a 124 lelket számláló falu­nak. Szép dolog, hogy Kelemen Antal rétyi igazgató úr kultúrát teremtett a községköz­pontban. Kérjük, a nyáron rólunk se feled­kezzék meg. * Én vagyok a 80 tagot számláló RM­DSZ- választmány elnöke. Nem azt mondom, hogy elégedett vagyok, de olvasom, hogy az ér­dekszervezet nem mindenhol működik. Itt a falu kétharmada RMDSZ-tag! Mi állítottuk a mil­lecentenáriumi táblát a református temp­lomban, gyűjtjük a pénzt, hogy méltón ünne­pelhessünk 1999. március 15-én. A Három­szék többször meglátogatott minket 1998- ban. Szeretettel várjuk az új esztendőben is. Lejegyezte: Kisgyörgy Zoltán otthonunk. Fagerendái megfeketedtek. Végre sikerült levakolni kívülről is. Tavasszal ki kellene cserélnünk a cserepeket. Nagyon hiányos a bútorzat. Szívesen vennénk, ha valaki, te­hetősebb faluból, ahol modernizálták a bel­sőt, megajándékozza használt székekkel. Belül is festeni kell, mázolni az asztalosmunkát... * Most a hó alatt nem látszik, de rettene­tes állapotban van a falu között az út. Ha a rétyi tanács nem segít, mert ígért valami pataki kavicsot, a mi falunkat hóolvadás után nem lehet megközelíteni. * Nem tudom, még van-e egy olyan temp­loma Háromszéknek, ahol nem ég villany. Nálunk esti istentiszteletet nem lehet tarta­ni. A papilak hátsó szobája beszakadt a pincébe. Meg kell kérnünk a püspök urat, küldjön ide egy fiatal és tehetős papocskát, csak így látunk kiutat ebből a helyzetből. Százan vagyunk reformátusok. * A tűzoltószertár tető nélküli falai az égnek meredeznek. A teteje lerothadt, fél- kétszer-háromszor annyi hótakaró borítja a szacsvai völgyet, a Szeredőpank környékét, mint itt lenn a háromszéki rónán. Ilyenkor — évforduló táján — hatalmas a csend. Csak a kéményekből egyenesen felszálló füstoszlopok, a gőzölgő istállóabla­kok jelzik, hogy él, remél és jóakarattal van mindenki irányában itt fenn, „az Isten háta mögötti faluban” 125 ember. Márk Csaba, falujáért fáradtságot nem ismerő fiatalember személyesen jött el szerkesztőségünkbe. „Friss híreket hoztam — mondta — a lap friss számaiba.” Az ő szavaival adjuk tovább azokat. __________________________________________Sugár Tec acut.

Next