Háromszék, 1999. január (11. évfolyam, 2536-2559. szám)

1999-01-04 / 2536. szám

Szülészet épül Kézdivásárhelyen ijesztendő utolsó hetén elkezdték a kézdivásárhelyi új szülészet és újszülöttosztály építési munkálatait a sebészet melletti telken. Egyelőre a terepet készítik elő az építésre, de már mint megkezdett beruházás szerepel­het az idei költségvetésben. A beruházási tervet jóvá­hagyta a pénzügyminiszté­rium, 21 milliárd lejt irány­zott elő hároméves építési futamidőre. A kivitelezés jo­gát versenytárgyaláson a sepsiszentgyörgyi Valdck kft. nyerte el. Az új kórházban lesz műtő­blokk, sebészet, szülészet, új­szülöttosztály, nőgyógyászati, gyermekgyószászati részleg, fertőtlenítőállomás. Az alag­sorban áramgenerátor és sa­ját hőközpont kap helyet. ____________________(Sz) ELBOCSÁTOTTAK RÉSZVÉNYVÁSÁRLÁSA Bezárult egy kiskapu A kormány módosította a tömeges elbocsátásokkal kapcso­latos 1997/9-es sürgősségi rendeletét. A változtatás többek között a részvényvásárlást is érinti. Mint ismeretes, eddig a rész­vényvásárlási lehetőség egy olyan kiskapu volt a tömegesen elbocsátottaknak, ami lehetővé tette, hogy teljes végkielégíté­sükre értékpapírokat vásárolja­nak, majd azokat újra eladva mindenféle vállalkozási köte­lezettség nélkül megkapták bá­natpénzüket, bár a tranzakció után ki kellett fizetniük,a bró­kercégeknek a részvények adásvételéért járó díjat. A törvényhozó ezen most változtatott, részvényvásárlási feltételként határozva meg, hogy a beszerzett értékpapíro­kat egy évig nem lehet eladni. (A módosított jogszabály a 496. számú, december 22-i Hivata­los Közlönyben jelent meg.) A kormány nyilvánvalóan becsuk­ta az eddigi kiskaput, mindemel­lett jogi szakértők úgy véleked­nek, hogy az intézkedés alkot­mányellenes, hiszen korlátozza a magánszemély tulajdonjogát. Ugyanis amennyiben a megvá­sárolt részvények árfolyama csökken, akkor a majdani rész­vényvásárlók — akik esetleg azért fektetnek szociális jutta­tásukat értékpapírba, mert ettől nyereséget remélnek — nem adhatják el papírjaikat, vagyis törvény általi károsodásra ítél­tettek. (Mózes) Máról holnapra Az ország, amelyben élünk — s amely nekünk, „hazátlanoknak” is „becézett”-csúfolt magyaroknak oly nehezen akar hazánk iS lenni! —, feltehetőleg újabb kori története egyik legkeservesebb esztendejét hagyta maga mögött. Ha egy esztendeje visszatekin­tőnkben főként a nemzetközi terrorizmusról elmél­kedtünk, s közbevetőleg, hazai vizekre evezve, még őszintén hittük és reméltük, hogy a koalíciós pártvi­szály megoldódik, és végre kezdetét veszi az embert és közösséget próbáló tényleges reformfolyamat, mely nélkül Románia nem léphet át az új évezred egysége­sülő Európájába, ma már semmiféleképpen sem hihet­jük ugyanezt! 1998 ugyanis megmutatta, hogy a romá­niai politikai elitben sincs egységes kép a jövőről! Vannak rétegei ezen elitnek, amelyeknek egészen egyszerűen jövőképe sincs (?), vannak rétegei, ame­lyeket régóta holtnak hitt, a történelmi szemétdomb­ról kóválygó ordas eszmék ejtenek rabul, vízió nélkül pedig nagyon nehéz történelmet alakítani, vízió nél­kül csak sodródni lehet, lacafacázni, mellébeszélni, piruettezni, és halasztgatni a reális döntéseket. 1998 bebizonyította, hogy a hatalmon lévő koalíció sem látja egységesen az ország előtt álló jövőt, s ha szavak­ban, szólamokban, a román politikai életben oly nagy hatású demagóg, populista, xenofób nagyáriákban hellyel­­közzel manifesztálja európai elkötelezettségét, ugyanannyi példát lehetne találni arra is, amikor óvatosan retirál, visszahúzódik, nem beszél világosan, s nem vállalja a reformfolyamat tényleges indításához szükséges, fáj­dalmas döntéseket. Az ellenzékről most nem is beszé­lünk. Ennek xenofób, sovén nacionalista hangvétele és szótára világosan jelzi: ők nem azt akarják, ami van, s főként azt nem, amit az egymást marcangoló koalíciós pártvezérek és agilis pártszónokok az ország útjának, jövőjének jelölnek meg, ők továbbra is egy, a román politikában és történelemben mindig oly baljós szerepet játszó, visszahúzódó, bezárkózó magatartást éltetnek. (Vö. a nagyromán jelszót: „Olyanok leszünk, amilyenek vol­tunk, vagy még olyanabbak!...”) Mindezek értelmében nem oszthatjuk a tiszteletre méltó államelnök újévi üdvözletének reménykedő alap­hangját, miszerint 1998 vajúdásai végül is meghozták az eredményt, és elindult volna a reform, így valószínű­leg nem lesz szükség további áldozati nemzedékekre. Emlékezzünk, már elnökké való beiktatásakor, 1996 reménykedő őszén is erről beszélt lázasan, túlfűtött hangnemben Emil Constantinescu, határozottan állít­va, hogy elég volt a szenvedésekből, az áldozatokból, ezekre már többé nem lesz szükség, utunk Európába zökkenőmentesnek látszik... Az azóta eltelt két szomorú esztendő a maga koalíciós viszályaival és a gazdaság teljes és végletesen végleges lezüllésével bizonyította: az infláció megállíthatatlan, a lakosság áldozatai, még további és még embert próbá­­lóbb áldozatai tehát elkerülhetetlenek. Hosszasan készü­lődtek a veszteséges vállalatok leállításával is, mintha a hatalmon lévő politikai pártok sokszor a kívülállók szá­mára érthetetlen érdekei vezérelték volna a marakodáso­kat és osztozkodásokat, és nem az ország szavakban, beszédekben mindig fölösen hangoztatott jövője. Nem a rongyossá beszélt „haza” üdve!... Talán év elején (amikor a számvetés mindig magában hordoz leheletnyi optimizmusokat) megkockáztathatnánk bátortalanul, hogy azért még nincsen veszve minden. De a következő állítássorozat már­­ia-val kezdődne, csak feltéte­les módban íródhatna, és a hatalom birtoklói, kufárai annyiszor hitegettek már ama ismert szlogennel, misze­rint „ez az áldozat — ez a harc! — lesz a végső!”, hogy immár képtelenség hinni is benne! Egy azonban bizonyos­nak látszik: az európai vonatot 1998-ban késte le végképp Románia... Maradunk tehát Európa fantomoktól terhelt, ordas eszméktől bűzlő hátsó udvarán. Ahol képletesen és konkrétan is minden megtörténhet... Munkaközvetítő ügynökség alakul 1999 elejétől önálló intéz­ményként —ügynökségként— működik a megyei munkaügyi és társadalomvédelmi hivatal munkaerővel és munkanélküli­ekkel foglalkozó osztálya. A munkaközvetítő a sepsiszent­györgyi Grigore Bălan tábor­nok úti eddigi székházban dol­gozik továbbra is, hatáskörében változatlanul megmarad a mun­kahely-közvetítés, a szociális juttatások kifizetése, valamint a munkaerőpiachoz kötődő más tevékenységek. Változást jelent viszont az, hogy az ügy­nökség vezetői ezentúl szolgál­tatásként képzelik el tevékeny­ségüket, ugyanakkor az eddigi passzív társadalomvédelem he­lyett —­ amely főként munka­nélküli-segélyek és végkielégí­tések kifizetését jelentette — ezentúl az aktív védelemre, va­gyis a munkanélküliség csök­kentésére kerül a fő hangsúly. Az új intézmény célja: másként elképzelni és működtetni a munkaerőpiacot, távlatokban gondolkodni, változtatni a munkakeresők és munkaadók mentalitásán. Az ügynökség mellett működik majd egy 15 tagú tanácsadó testület, amely­ben egyenlő arányban vesznek részt a kormány, a munkaadók és a szakszervezetek helyi kép­viselői. (M. L.) Hétfői Sport SEPSISZENTGYÖRGY 1999. JANUÁR 4. 2536. szám ÁRA 1000 lej Előfizetőknek 741 lej Szilveszteri portyán Szentgyörgyön Üveg jófajta bor mellett találkoztunk: a fotós és jómagam. Szilveszter éjjelén por­tyára vittük az üvegszemet. Utunk rövid volt, bár lakosságához képest a város vendéglői szerfölött számosak. Kezdetnek a Súgás vendéglőbe tértünk volna be, de alig fél órával az óév elmúlta előtt az asztalok körül zsongtak nagyestélyis, frakkos ven­dégek. Nem úgy a Bodokban, a táncoló seregen alig tudtuk átvágni magunk. Csu­pa csillogás, ékszereken és fényes ruhákon színes lámpák visszfénye. A Szent György pince is morajlik, asztal mellett és tánc­parketten hölgyek és urak, mélyhűtött pezs­gők, a bárpincér alig győzi kimérni a „ rö­videt". S fennebb, a Bunkerben, ott „van valami a levegőben". Átlagéletkor tizen­nyolc év, ha magunkat is beleszámítjuk. Bi­liárd és asztalitenisz, tánc, sör és farmernad­rág. S hangulat, amit csak ők képesek ma­guknak és magukért kialakítani. Magával ragadó, önfeledt és gondokat feledtető. Jó volna közéjük tartozni. Megiszunk egy sört velük. Otthon a pezsgőt nélkülünk nyitják ki. Nekünk két szilveszterünk van, a máso­dikra épp időben érünk haza. (vop) Felsőháromszéki vendéglőkben Kézdivásárhelyen közel ezren töltötték vendéglátóipari egy­ségben —vendéglőben és bárban — szilveszter éjszakáját. Az árak személyenként 187 5­­0 és 400 000 lej között válta­koztak. A zömében tanügyi kádereknek szervezett mulat­ságon 250-en köszöntötték együtt az új évet a Gábor Áron Ipari Oktatási Központ éttermében, ahol egy családnak 375 000 lejbe került a szilveszter. A Bujdosó vendéglőben kétszáz személynek terítettek. Itt a kétnapos szolgáltatás — a szil­veszteri és a január 1-jei me­nüért — 400 000 lejbe került. A talpalávalót Csíki Levente és Csíkszeredái zenekara húz­ta. A fortyogófürdői Incitato vendéglőben százan mulattak együtt személyenként 320 000 lejért. A Rózsa vendéglőben 80-an voltak, és a szilveszteri menü 250 000 lejbe került. A Snack bárban száz személy­nek, az Anna bárban pedig öt­ven személynek terítettek. A részvételi díj 230 000, illetve 245 000 lej volt. Bálványoson a Kárpátok Szállodában 150, zömében kül­földi, magyarországi, izraeli és olaszországi, illetve fővárosi vendéget fogadtak hatnapos és ötéjszakás minivakációra. A tel­jes szolgáltatási csomag szemé­lyenként 3,8 millió lejbe ke­rült. A szilveszteri mulats­ágon kívül álarcosbált is szervez­tek, de a tűzij­áték és a táb­ortűz sem hiányzott. A Daragu­­ kft. két egységben, a Vár és a Transzszilvánia vendéglőiben szervezett szilvesztert sze­mélyenként 250 000 lejért. A külföldieknek a Szent Anna-tóhoz lovas szánnal ki­rándulást is szerveztek. A bálványosi és katrosai magán­villákban szűk családi vagy ba­ráti körben több százan köszön­tötték együtt az új esztendőt. Születtek 1999-ben A megye első szülötte Kovásznán jött a világra, 1999. január 1 -jén 5.45 perckor Erdei Kinga 25 éves fiatalasszony adott életet 3400 grammos fiúgyermekének, Krisztián Lászlónak. Különben a ko­vásznái szülészet nem zárt különösebben jó évet, mindössze 393 gyermek szüle­tett, míg 1998-ban 468. A sepsiszentgyörgyi szülészeten szokatlanul csendesen teltek az szil­veszteri-újévi ünnepek. Négy nap alatt összesen 6 gyermek látta meg a napvilágot, az év e­lső szülötte január 2-án nyolc óra után jött a világra, neve: Goga Olga. A felsőháromszéki szülészeten Boros Laura Elena szá­mít az év első szülöttjének. A berecki Boros család hamu­­k gyermeke január 1 -jéről 2-ára virradó éjszaka, 3. óra 20 pUJUivUi JULI a VUnpd.L

Next