Háromszék, 1999. február (11. évfolyam, 2560-2583. szám)

1999-02-01 / 2560. szám

,e­­0­ m­­ert Ötéves múlt a Király Ká­roly nevével fémjelzett Szé­kely Faluért Alapítvány. A kuratórium szombati ülésén az elnöki beszámoló után, mely különben csinos kis füzetben 350 példányban megjelent, és széles körben terjesztetett, tör­vényszerűen a falu, a mező­gazdaság, ezen belül a szé­kelyföldi települések nagy gondjairól esett szó. Az elöregedett gaz- ^ datársadalom, a­­? pénzhiánnyal küsz- » ködő fiatalabb ős­­termelők, a máig­­ tisztázatlan tulaj- ^ donviszonyok, a régiónk felé is feltü­remkedő balkanizálódás dacára a 150 000 dollárral gazdálkodó SZFA jól, eredményesen és okosan tudott segíteni mint­egy hetven magánszemélyen, gazdakörön vagy kisebb tár­suláson, támogatta 38 falukö­zösség iskoláját, egyházköz­ségét. Az alapítvány kamat­mentes kölcsönéből 20 trak­tort, 3 arató-cséplőt és 33 más mezőgazdasági gépet vásárol­tak. A megsegítettek zöme, ha nehéz körülmények között is, de törleszti az adósságát. Természetesen vannak kivé­telek, tucatnyi talán, akik sze­retnek megfeledkezni a vissza­fizetésről. Emiatt már három pert volt kénytelen kezdemé­nyezni az alapítvány, nem el­esett vagy természeti katasztró­fa sújtotta közösségek, ha­nem módosabb és főképp huncutabb újkapita­­■1/ 1 isták ellen. Az em­­lített 150 0O0 dol­­­­­láros alaptőkét jó­­­­részt észak-és dél- 5* amerikai magya­­rok adományoz­ták, az anyaorszá­giak csak módjával, itthon alig­­alig. A román kormány—talán SZFA név miatt — még a PHARE-alapokból sem haj­landó egy fillért sem adni, ezért újabb nemzetközi gyűjtőútra indulna majd Király Károly. S abban is reménykednek, hogy az Orbán-kormány az eddigi három kabinetnél nagyobb meg­értéssel hajol a székelyföldi gazdatársadalom gondjai felé. ■Simó Erzsébet (folytatása a 2. oldalon) . ERDŐVIDÉK Esélykereső Külföldi szakképesítésre, illetve továbbtanulásra nyújt lehetőséget a baróti székhelyű régiófejlesztési konzorci­um. Munkanélküliek egy csoportja a nyáron Belgiumban tanulhat (új) szakmát. A közeljövőben a nők sajátos társadalmi gondjain enyhíteni szándékozó tanácsadó is indul. Idén augusztustól, szeptembertől tizenöt erdővidéki fia­tal vehet részt hat hónapos képzésben Belgiumban. A to­vábbképzés a Leonardo da Vinci-program keretében törté­nik. Mindenekelőtt a köpeci szénbányáktól elbocsátottak, illetve gyermekeik számára nyújtanak lehetőséget az építé­szet, az erdészet és a dísznövények, illetve parkosítás szak­területén való tanuláshoz. Bárót alpolgármestere, Dimény László arról tájékoztatott, a részvételt bárki más is megpá­lyázhatja, aki eleget tesz a követelményeknek, például 32 éven aluli, legfennebb középiskolai végzettséggel rendel­kezik és „legalább egy kicsit” bírja a francia, angol vagy német nyelvet. Tekintettel arra, hogy február végéig végle­gesíteni kell a Belgiumba utazók lajstromát, a pályázatok már most benyújthatók a városháza titkárságán (telefon: 377 919) vagy a régiófejlesztési konzorcium székhelyén (Bárót, köpeci szénbányák irodaháza, telefon: 377 950/ 158-as mellék) — közölte az alpolgármester. A Leonardo da Vinci-programmal párhuzamosan a plo­­ieşti-i székhelyű tájékoztató és tanácsadó központ fiókot nyit Baróton. Az új hivatal a nők helyzetén akar jobbítani, miután a társadalmi beilleszkedésben és munkahelyek te­remtésében nyújt segítséget. (ben) Havas-tüzes hétvége A megyei rendőrség szol­gálatos tisztje tegnap dél­után érdeklődésünkre azt mondta, mifelénk nagyobb bajt , havazást nem okozott, az összes megyei és községi út járható. Áramkiesés nem volt, a telefonok működnek. Az au­tósok ellenben panaszkodnak, a Nemere miatt magas hó­torlaszok keletkeztek Baráto­son túl és Kézdiszéken. De hát üljön otthon az ember, ne in­duljon útra. Ezt harsogja a rá­dió, a tévé, az újságok. Rendben van, nem ül autó­ba a halandó, hogy el ne akad­jon valahol. De mit tegyen a gyalogos, ha ki kell lépnie a bokán fölül érő hóba? Cam­mog, csúszkál, elesik, feláll, eltöri a kezét, lábát, combját, bokáját, s miközben valaki el­rugdossa a kórházig, gondol­kodhat, kinek kellett volna azt a bizonyos útszakaszt vagy járdát letakarítania. És sajnálja — mert érző szívű —­ azt a ren­geteg embert, intézményt, cé­get, akiket/amelyeket ma és hol­nap a polgármesteri hivatal — közzétett felszólításához hí­ven — megbüntet. S száml­­gálja: vajon az úttakarítás, a hótalanítás vagy a tömeges ortopédiai beavatkozások kerülnének kevesebbe? Hivatalosan mifelénk nincs hóhelyzet, a hét végén ezért pihentek a prefektúrán, a me­gyei és városi tanácsnál. A tűz­oltók, mint mindig, bevetésre készen állnak. Csak némák. Bizonyára emiatt nem mond­ták el, milyen tüzet kellett kiol­taniuk pénteken este a Nicolae Iorga utcában. Majd hétfőn, ha ott lesz a parancsnok, (I.) Örökbe fogadott gyermekek délelőttje Megalakulása óta első ízben szervezett találkozót a Kovász­­na megyei gyermekjogvédő igazgatóság olyan háromszéki családokkal, akik az intéz­mény közvetítésével fogad­tak örökbe gyermeket. Szom­baton délelőtt a sepsiszent­györgyi szövetkezeti iskola étkezdéjében a hivatal igaz­gatója, Herbst István és mun­katársai fogadták a szülőket és örökbe fogadott gyerme­keiket. Ismerkedő és tapasz­talatkicserélő beszélgetésre hívták a terített asztal mel­lé. A találkozónak annyi volt csupán a célja, hogy a foga­dott (fogadó) szülők megis­merjék egymást, közösséget alkotva bátorítsák azokat a gyermektelen házaspárokat, akik eddig nem merték vállal­ni az örökbefogadást. S hogy hivatalon keresztül keresse­nek maguknak gyermeket. A gyermekjogvédő igaz­gatóság működésének 16 hó­napja alatt összesen 79 álla­mi gondozottat adtak örökbe háromszéki árvaházakból, eb­ből 29-en megyén belül marad­tak — szombaton az ő találko­zójuk volt —, 29 gyermeket pedig az ország más megyéi­ben helyeztek el családok­nál, 21-et­ külföldre adtak örökbe. A hét végi találkozón a legkisebb gyermek 4 hóna­pos, a legnagyobb 11 éves volt. (Fekete) ❖ A népfőiskola hagyományőrző cso­portja, a Csernátoni maszkások készülnek a kézdivásárhelyi farsangi kalákára. Közel 20 alakoskodó farsangi maszkás fogja körbe­járni a községet. Este sor kerül a hagyomá­nyos farsangi mulatságra. ❖ Megkezdték az előkészületeket a hely­beli tájmúzeum, népfőiskola és a Bod Péter Közművelődési Egyesület negyedszázados évfordulójának megünneplésére. Újra ren­dezik a kiállításokat, bemutatják az intéz­mény 25 éves tevékenységét, külön kiad­ványt is terveznek az alkalomra. ❖ Kétszáz Nyárád menti, máramarosi és kárpátaljai iskoláskorú gyermek és fiatal csoportos nyári nyaraltatását vállalta fel a közművelődési egyesület és a népfőiskola. Több lesz az egyszerű vakációnál az árvíz sújtotta vidékekről érkező gyerekeknek, hisz a számos hasznos időtöltési lehetőség mel­lett belekóstolhatnak a népművészet gya­korlatába is. ❖ Parkosítani, rendezni akarja a helyi tanács székháza a volt Domokos Gyula-féle műemlék udvarház környékét. A közművelő­dési egyesület igényt tartana arra, hogy re­­nováltassák és állítsák helyre az épülethez tartozó monumentális, szintén műemlék ér­tékű régi bejárati nagykaput. ❖ Ebben az esztendőben lesz 230 éve annak, hogy elhunyt Bod Péter, a magyar irodalomtörténet jeles képviselője. Az alka­lomra emlékünnepséget tervez a nevét vise­lő közművelődési egyesület. ❖ Készséggel kapcsolódik be a faluturiz­mus mozgalmába az alsócsernátoni református egyház is. Erre a célra (előzetes bejelentésre) 9 férőhelyet tud biztosítani a korszerűen kijaví­tott egykori kántori lakásban, mely a Cserná­toni Ifjúsági Központ (CSIK) nevet vette fel. ♦Î* A nagyközség nyújtotta előnyöknek, a helybeli munkahelyeknek, az ingázási le­hetőségeknek és a visszakapott földeknek együttes áldásaként jobbra alakult Alsó­­csernáton demográfiai mutatója: eddig 13 ke­resztelőt és 9 temetést jegyeztek be a re­formátus egyház anyakönyvébe. Kisgyörgy Zoltán Albert Levente felvétele Máról holnapra Ahogy időben távolodunk a bányászdúlásoktól, úgy jön m­eg a demokratikus jogállam mélyen színvonaluk alatt sze­repelt közintézményeinek a hangja, s ahogy azt már meg­szokhattuk, buzgón — mindenesetre jobb ügyekhez méltó buzgalommal — huzigálják egymásra a vizes lepedőt... A legtöbb közintézmény a Román Hírszerző Szolgá­lat szerepét kérdőjelezi meg vagy bírálja az ominózus rebellió kapcsán.. Curcăneanu valceai prefektus — az egyik közszereplő, akit szinte meglincseltek a torlasz áttörése után, s aki szeme fölött máig viseli Miron Cozma kézjegyét, s ezért perli is a bányászvezért­­, aki mindvégig a helyén maradt, példát mutatva a gyáván megfutamodó csendőrtábornokoknak (!), az egyik tévé­műsorban kifejtette: szerinte az események alakulásá­ban ludas a Román Hírszerző Szolgálat is. Ez eddig rendben van, miért is ne lenne az? A valóság azonban itt vált át Ionesco álmodta abszurd drámába. Ugyanis a prefektus, aki szemmel láthatóan megunta az örökös szépítgetéseket és mellébeszéléseket, önfeledten kez­di elmesélni, mit és milyen információkat is kap ő (mint a kormány kijelölt megyei vezetője) az emlegetett szol­gálattól. Elmondása szerint a különféle „ezredesek” időről időre értesítik őt (mint az állam valceai vezető­jét) arról, hogy melyik tanár miről beszél az óráin (!). A bányászjárás előtt például arról kapott hosszú lére eresztett információkat, hogy Vâlcea megyébe egy bap­tista lelkész érkezik. Arról viszont, hogy mi is történik a Zsil völgyében, halvány fogalma sem volt, s ilyen irányú kérdéseire olyasfajta információt kapott — és ez az információs csomag jutott el a csendőrség vezetői­hez, a miniszterekhez, a miniszterelnökhöz stb., és ez lehetett az egyik konkrét magyarázata arroganciájuk­nak és érthetetlen kivárásuknak­­, miszerint a Zsil völgyében nem fenyeget komoly társadalmi robbanás (!). Igaz ugyan, hogy a Miron Cozma által feltüzelt bányászok sztrájkolnak és hangoskodnak, de nem élve­zik a lakosság többségének bizalmát (?) és támogatását, s ezek hiányában a sztrájk eleve vereségre van ítélve! Zaharia tábornok, a csendőrség lemondatott parancsno­ka még azt is hozzáfűzte mindehhez — és nem hiszem, hogy összebeszélt volna a valceai prefektussal vagy a kormány prefektúrákat felügyelő és a hírszerző szolgá­latot ugyancsak keményen bíráló államtitkárával —, hogy ráadásul ő fel sem tudta bontani ezen jelentéseket, hiszen házon kívül volt, és a SRI megnyugtató helyzet­képet sugalló jelentései lezárt borítékokban várakoz­tak íróasztalán. (Zárójelben: hát nem egy abszurd drá­ma az egész? A főparancsnok „házon kívül” van, de nincs helyettese, aki az ügyeket intézze, s például a SRI-jelentéseket tartalmazó borítékot felnyissa stb.) Kérdés: ezeket a megnyugtató jelenségeket pontosan kik és miért továbbították főnökeikhez és a jogállam intézményeihez?! Két eset lehetséges: a szóban forgó magas rangú ügynökök szántszándékkal vezették félre megbízóikat. Vagy egyértelműen képtelenek voltak fel­fogni, hogy a megbolydult szénmedencében mi is történik? Hangsúlyozzuk: a végeredmény szempontjából majd­nem mindegy! Ha szándékosan informáltak félre, akkor kétbalkezes összeesküvők, ha nem­­ idióták. Mindkét esetben azonnal meneszteni kell őket ama intézménytől, ahol, ám-lám, még a régi jó „szekuritásés mentalitás” uraló, ami az értelmiségiekben és az egyházak képviselő­iben látja az állam fő ellenségeit, s nem veszi észre, hogy úgyszólván az orra előtt készülődik egy, a román demok­ráciát legteljesebb mértékben fenyegető rebellió!... Úgy gondoljuk, ezekre a kérdésekre az illetékesek­nek is mihamarabb választ kell találniuk, s a tisztoga­tásnak, ami a csendőrségnél megkezdődött, a SRI-nél kell folytatódnia. Amíg nem késő... Egészen addig, amíg a rossz emlékű intézmény ügynökei képesek lesznek felismerni és analizálni egy társadalmi válsághelyzetet. Mivel mi nem egy megíratlan rögtönzésekkel teli ab­szurd drámában, hanem jogállamban szeretnénk élni!... Bogdán László

Next