Háromszék, 1999. április (11. évfolyam, 2611-2634. szám)
1999-04-01 / 2611. szám
HÁROMSZÉK független napila SEPSISZENTGYÖRGY 1999. ÁPRILIS 1. 2611. szám ÁRA 1000 lej Előfizetőknek 7411 lej CSÜTÖRTÖK Fogyatékos költségvetés Az új helyi közpénztörvény megszületésekor reménykedtünk, hogy nagy lépést teszünk a helyi autonómia felé, de csalódnunk kellett, hisz a jelenlegi helyzetben az lehetetlen —■ foglalhatjuk össze Orbán Árpád megyei tanácselnök tegnap elhangzott szavait. A költségvetési törvény 11,465 milliárd lej béradóból visszaosztott összeget határozott meg Háromszéknek a helyi tanácsok büdzséinek kiegyensúlyozására. Ezt a megyei tanács tegnapi ülésén osztották el, a testület rábólintott a határozattervezetre, melyet a polgármesterekkel való konzultálás után állítottak össze a megyeháza pénzügyi szakemberei. Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely, Bereck, Kézdiszentkereszt, Málnás, Nagyborosnyó és Uzon nem kap semmit, saját bevételeiből kell megélnie. A többi 31 önkormányzatnak — melynek saját bevételei nem biztosítják a megélhetést—juttattak némi pénzt. A legtöbbet, 2,125 milliárd lejt Bodzaforduló kapta, Bárót 580, Kovászna 325 millió lejt. A községek 50 millió (Bacon) és 380 millió (Dobolló és Élőpatak) lej közötti összeget kaptak. A sorból kilóg Hídvég a maga 1,9 milliárd lejével, de az összeget teljes mértékben az öregotthon fenntartására kell fordítania. Egyed István tanácstag felhívta a figyelmet a hátrányos helyzetű övezetté nyilvánított Baróti-medencére, amely a bányából való folyamatos elbocsátások körülményei között hamarosan „fogyatékos” övezetté válik. (Szekeres) MŰVELŐDÉSI INTÉZMÉNYEK Két szék között A megyei tanács levette kezét a Tamási Áron és Andrei Mureşanu színházakról, a Háromszék népi együttesről és a céhmúzeumról. A közgyűlés tegnapi ülésén arról határoztak, hogy a művelődési intézmények közül az első hármat a sepsiszentgyörgyi, a Székely Nemzeti Múzeum részlegét a kézdivásárhelyi önkormányzat gondnokságába utalják. Az intézmények sorsa — mondhatni — a levegőben van: a sepsiszentgyörgyi tanács mai ülésének napirendjén szerepel a kérdés, a kézdivásárhelyi képviselőtestület április 13-án tárgyalja a rá eső részt. Utóbbi határozattervezetében ahhoz a feltételhez kötötte az átvételt, hogy a városi múzeumban található összes tárgy, beleértve a Bem-nyomdát is, az önkormányzat tuajdonába szálljon. Orbán Árpád megyei tanácselnök tájékoztatta a testületet, annyira megcsappantak a tanács jövedelmei, hogy nem tudja fenntartani a szóban forgó intézményeket, s ezeket megmentésük végett adják át a két nagyobb város gondnokságába. Közölte, az első negyedévben a megye finanszírozta az intézményeket, ezt tovább nem teheti, és a jövőben sem lesz rá lehetősége. Nemes Levente, a Tamási Áron Színház igazgatója megköszönte az eddigi együttműködést, sajnálatát fejezte ki az előállt helyzet miatt, és kérte a megyeházát, valamint a tanács tagjait, amennyiben tehetik, továbbra is támogassák a színházat. Radu Macrinici, az Andrei Mureşanu Színház igazgatója annyit mondott, hogy sajnálja az elválást, mert ettől nem javul a helyzet.« Még megkérdezte, ilyen körülmények között hova adhatja be lemondását? Lapunik érdeklődésére, hogy az átadás miatti tiltakozása jeléül mond-e le, az igazgató nemleges választ adott, s közölte: hét éve készül erre, nem szerette itt, s elhagyja Sepsiszentgyörgyöt. Szekeres Attila BEM UTCA Kiállították a keresztlevelet A megyei tanács tegnapi ülésén harminckét szavazattal négy ellenében véglegesítették a Nicolae Iorga út központ felé eső része nevének megváltoztatását. A sepsiszentgyörgyi tanács idei 13-as határozatában javasolta az útszakasznak az 1848—49-es szabadságharc legendás tábornokáról való átkeresztelését. Az utcanévtáblára a hadvezér nemzetiségének megfelelően lengyel helyesírással került fel a felirat: Józef Bem. (Sz.) Tükör előtt Párbeszéd Szabó Erzsébet rajza Húsvét a családban 6. oldal Vakáció Holnap nagypénteki szabadnappal kezdődik a kéthetes húsvéti vakáció. Mától minden háromszéki iskolában a diákok leteszik a pennát, elnéptelenednek az óvodák, míg a napközi otthonokban vakációs program szerint továbbra is fogadják a gyermekeket. Az összesen 17 napos tavasz eleji szünidőt hathetes tanítás követi, majd május 29-től egyhetes tavasz végi vakációra kerül sor. (R.) • Nem újdonság, hogy miután az alpolgármester nyugdíjba vonult, a tanácstagok közül senki nem lépett helyébe, a nagyközség ügyes-bajos gondjai Garai Lajos polgármesterre maradtak. Most, hogy valamicskével jobban megfizetik a hivatal elöljáróit, már hárman — két RMDSZ-es és egy független — is elvállalnák a tisztséget. Mivel azonban az pluszkiadás volna, az önkormányzat úgy döntött, a következő helyhatósági választásokig Garai Lajosnak nem lesz helyettese. A román tanácstagok maguk közül való polgármestert követeltek. • A gáz bevezetése idén is folytatódik. Elkészült Martonos hálózati terve, és már megvásárolták a 2600 méteres csövezetet a két település közti fővezetéknek. • Az új székházba még csak a takarékpénztár költözött át, a posta továbbra is a községháza földszintjén működik. Sochom István (folytatása a 2. oldalon) HANYATLIK A SZÉNBÁNYÁSZAT Újabb elbocsátás lesz a köpeci szénbányáknál. A cég baróti székhelyén kedden késő estig tartó egyeztetésen részletezték a szakágazat, ezen belül az erdővidéki szénbányák átszervezésének részleteit. Korábban Váncza Tibor főmérnök beszélt arról, hogy küszöbön áll az újabb elbocsátási hullám. Ezt Fehér Zoltán igazgató kedden délután az Erdővidék társadalmi-gazdasági helyzetének és jövőlehetőségeinek felmérését célzó egyeztetésen megerősítette. Értékelése szerint a közeljövőben 150—200 alkalmazottól kénytelenek megválni. A romániai bányászat mai helyzetéről és kilátásairól szólva elmondta, az sem kizárt, hogy a szakágazat átszervezése maga után vonja külföldi szén behozatalát. Véleménye szerint a szénkitermelés költségeit, tehát a termék árát a szociális és a piacgazdaságorientált tényező határozza meg, de Romániában e két alapvetően fontos szempont egyikét sem veszik figyelembe. Ellenpéldaként említette Németországot, ahol minden tonna szénre 150—200 márka ártámogatást biztosít az állam éppen azért, hogy az említett két összetevő érvényesüljön. „Tudatában vagyunk annak, hogy a mi bányáinkat bezárják”— szögezte le a cégvezető, majd hozzátette: „ha leállítják az egész romániai bányászatot, ám legyen. De azt mindenki vegye tudomásul, hogy ezt a szakágazatot nem mi hoztuk létre, s főleg nem mi juttattuk ebbe az állapotába.” (en) Máról holnapra Az elnökjelölt és az ő szociáldemokratái Ion Iliescut láthatólag nem viselték meg különösebben amerikai és nyugat-európai körútjának nem túlságosan szívderítő eseményei. Tele energiával, tettvággyal tért haza, néhány harcos nyilatkozatában egyszerre bírálta a kormányt, a NATO-t, a gazdaságpolitikát, megcsillantva szerbek iránt érzett töretlen rokonszenvét is, éleselméjűen csillogtatva ama szebb jövőt, amely akkor várna hűséges országára, ha ismét őt választanák elnöknek. Mert — s mély lélegzetet véve jelentjük be a nagy hírt — Ion Iliescu, a legnagyobb román ellenzéki párt, a TDRP elnöke múlt hét végén Konstancán egy harcos pártülésen bejelentette, hogy ismét indulni szeretne az elnökválasztáson, és 2000-ben tervei szerint újra jelölteti magát. A közvélemény-kutató intézet legújabb jelentése szerint az elmúlt hetekben alaposan nőtt a népszerűsége — népe érti és méltányolja harcos és kétértelmű nyilatkozatait —, s jelenleg 30,9 százalékkal megelőzi a 26,9 százalékot elérő Emil Constantinescut, akit ellenfelei soha nem szerettek igazán, de láthatólag hívei is elfordulnak tőle... Igen. Az igazi dilemma ott van, hogy szavazói értik és méltányolják a mosolygó tegnapi elnökét, de a nagyvilág nem!... Egyebekben nagy hír ez nekünk, hogy ismét elnökjelöltként üdvözölhetjük, s tulajdonképpen csupán az a bajunk vele, hogy eltévesztette az évtizedet. Ha mondjuk a hetvenes vagy nyolcvanas években lesz a peresztrojka és a glaznoszty Dâmboviţa-parti lelkes híveként pártfőtitkár, talán el tudta volna játszani ama szerepet, amit a diktátor hatalommániája miatt nem tudott eljátszani, s mire a sors neki is tért nyitott, már késő volt!... Hogy Amerikában és Nyugat-Európában nem számolnak vele különösebben, az most is látszott. A fiaskóról nagy lendülettel s látható élvezettel fecserészett tegnapi lelkes híve is, a nagy tévéguru, Silviu Brucan. Ezek szerint néhány nem igazán élvonalbeli egyetemen tartott előadást Amerikában és Angliában, élvonalbeli politikussal nem tudott összehozni találkozót, ami legalábbis különös, hiszen a bukott elnököknek ez azért általában szokott sikerülni. Sőt, Párizsban érte az igazi kudarc: a Szocialista Internacionálé vezetője sajnálkozva közölte vele, egyelőre nem számíthat arra, hogy pártját felveszik soraikba (!), már csak azért sem, mert két romániai párt — persze itt is a hálátlan renegát, Petre Roman áskálódik, akinek sikerült elfogadtatnia magát az európai szocialistákkal! — már tagja a nemzetközi szocialista szervezetnek, s egy harmadikra a jelenben, úgy tűnik, semmi szükség... Kínos lehetett mindez, de hazatért, és energikusan vetette magát a politizálásba. Néhány harcias és kétértelmű nyilatkozat — miért nem védi meg a NATO az északíreket az angoloktól? s más hasonló elménckedések — s néhány szigorú és elvhű hiatkozás a szuverenitásra, s íme, népszerűsége máris emelkedik! Ő puszta létével cáfolja a közmondást, miszerint senki nem lehet próféta saját hazájában. Nem, ő csakis itt lehet, s a médiák pedig csak hadd gúnyolódjanak „Iliescu szocildemokratáival”, ami késik, nem múlik, s fő a népszerség. Egyébként pártja — mialatt távol volt — eléggé határozatlanul viselkedett, noha született azért (Nastase a tegnap még diplomata volt) egy nyilatkozat a privatizációról, ami jelzi, hogy a „nem adjuk el a haza szent földjét”-szerű szlogen már a múlté. De meggondolkodtató, hogy a párt nagyhangú vezérszónokaival együtt sem tudott összehozni a Constantinescu elnökkel történő találkozón egy normális reformjavaslatot (?). Mintha nem is az lenne a céljuk, hogy segítsenek kivezetni a gazdaságot abból a kátyúból, amelybe ők juttatták, hanem a politikai hatalom megszerzése! Az meg sem fordul Iliescu fejében, hogy ha így haladunk tovább, milyen országban lehet ő ismét elnök. Mindegy az, a hatalom sok mindenért kárpótol, és a hőzöngő jobboldali szövetségeseket is megzabolázza majd. Jaj, igen, felesége úgy nyilatkozott, hogy legszívesebben lebeszélné férjét újabb elnöki ambícióiról. Noha egészen más okokból, mint Iliescuné asszony, mi is legszívesebben ezt tennénk. De tudjuk, erre, mifelénk a fák igenis égig nőnek! Bogdán László