Háromszék, 1999. április (11. évfolyam, 2611-2634. szám)

1999-04-01 / 2611. szám

HÁROMSZÉK független napila SEPSISZENTGYORGY 1999. ÁPRILIS 1. 2611. szám ÁRA 1000 lej Előfizetőknek 7411 lej CSÜTÖRTÖK Fogyatékos költségvetés Az új helyi közpénztörvény megszületé­sekor reménykedtünk, hogy nagy lépést te­szünk a helyi autonómia felé, de csalódnunk kellett, hisz a jelenlegi helyzetben az lehe­tetlen —■ foglalhatjuk össze Orbán Árpád megyei tanácselnök tegnap elhangzott sza­vait. A költségvetési törvény 11,465 milliárd lej béradóból visszaosztott összeget határo­zott meg Háromszéknek a helyi tanácsok büdzséinek kiegyensúlyozására. Ezt a me­gyei tanács tegnapi ülésén osztották el, a testület rábólintott a határozattervezetre, me-lyet a polgármesterekkel való konzultálás után állítottak össze a megyeháza pénzügyi szakemberei. Scpsiszentgyörgy, Kézdivá- sárhely, Bereck, Kézdiszcntkereszt, Mál­nás, Nagyborosnyó és Uzon nem kap semmit, saját bevételeiből kell megélnie. A többi 31 önkormányzatnak — melynek saját bevéte­lei nem biztosítják a megélhetést—juttattak némi pénzt. A legtöbbet, 2,125 milliárd lejt Bodzaforduló kapta, Bárót 580, Kovászna 325 millió lejt. A községek 50 millió (Bacon) és 380 millió (Dobolló és Élőpatak) lej közötti összeget kaptak. A sorból kilóg Hídvég a maga 1,9 milliárd lejével, de az összeget teljes mértékben az öregotthon fenntartására kell fordítania. Egyed István tanácstag felhívta a figyel­met a hátrányos helyzetű övezetté nyilvání­tott Baróti-medencére, amely a bányából való folyamatos elbocsátások körülményei kö­zött hamarosan „fogyatékos” övezetté vá­lik. (Szekeres) MŰVELŐDÉSI INTÉZMÉNYEK Két szék között A megyei tanács levette kezét a Tamási Áron és Andrei Mureşanu színházakról, a Háromszék népi együttesről és a céhmúzeumról. A közgyűlés tegnapi ülésén arról hatá­roztak, hogy a művelődési intézmények közül az első hármat a sepsiszentgyörgyi, a Székely Nemzeti Múzeum részlegét a kézdivásárhelyi önkormányzat gondnokságá­ba utalják. Az intézmények sorsa — mondhatni — a levegőben van: a sepsiszentgyörgyi tanács mai ülésének napirendjén szerepel a kérdés, a kézdivásárhelyi képviselőtestület április 13-án tárgyalja a rá eső részt. Utóbbi határozattervezetében ahhoz a feltételhez kötötte az átvételt, hogy a városi múzeumban ta­lálható összes tárgy, beleértve a Bem-nyomdát is, az önkor­mányzat tuajdonába szálljon. Orbán Árpád megyei ta­nácselnök tájékoztatta a tes­tületet, annyira megcsappantak a tanács jövedelmei, hogy nem tudja fenntartani a szóban forgó intézményeket, s ezeket meg­mentésük végett adják át a két nagyobb város gondnok­ságába. Közölte, az első ne­gyedévben a megye finanszí­rozta az intézményeket, ezt tovább nem teheti, és a jövő­ben sem lesz rá lehetősége. Nemes Levente, a Tamási Áron Színház igazgatója meg­köszönte az eddigi együttmű­ködést, sajnálatát fejezte ki az előállt helyzet miatt, és kérte a megyeházát, valamint a tanács tagjait, amennyiben tehetik, továbbra is támogas­sák a színházat. Radu Macrinici, az Andrei Mureşanu Színház igazga­tója annyit mondott, hogy sajnálja az elválást, mert ettől nem javul a helyzet.« Még megkérdezte, ilyen kö­rülmények között hova ad­hatja be lemondását? La­putik érdeklődésére, hogy az átadás miatti tiltakozása jeléül mond-e le, az igaz­gató nemleges választ adott, s közölte: hét éve készül erre, nem szerette itt, s el­hagyja Sepsiszentgyör- gyöt. Szekeres Attila BEM UTCA Kiállították a keresztlevelet A megyei tanács tegnapi ülésén harminckét szavazat­tal négy ellenében véglege­sítették a Nicolae Iorga út központ felé eső része nevé­nek megváltoztatását. A sepsiszentgyörgyi tanács idei 13-as határozatában java­Tükör előtt Párbeszéd Szabó Erzsébet rajza Húsvét a családban 6. oldal Vakáció Holnap nagypénteki sza­badnappal kezdődik a kéthe­tes húsvéti vakáció. Mától minden háromszéki iskolában a diákok leteszik a pennát, elnéptelenednek az óvodák, míg a napközi otthonokban vakációs program szerint to­vábbra is fogadják a gyerme­keket. Az összesen 17 napos tavasz eleji szünidőt hathe­tes tanítás követi, majd má­jus 29-től egyhetes tavasz végi vakációra kerül sor. (R.) • Nem újdonság, hogy miután az alpol­gármester nyugdíjba vonult, a tanácstagok közül senki nem lépett helyébe, a nagyköz­ség ügyes-bajos gondjai Garai Lajos pol­gármesterre maradtak. Most, hogy vala­micskével jobban megfizetik a hivatal elöl­járóit, már hárman — két RMDSZ-es és egy független — is elvállalnák a tisztséget. Mi­vel azonban az pluszkiadás volna, az önkor­mányzat úgy döntött, a következő helyható­sági választásokig Garai Lajosnak nem tesz helyettese. A román tanácstagok maguk kö­zül való polgármestert követeltek. • A gáz bevezetése idén is folytatódik. Elkészült Martonos hálózati terve, és már megvásárolták a 2600 méteres csövezetet a két település közti fővezetéknek. • Az új székházba még csak a takarék- pénztár költözött át, a posta továbbra is a községháza földszintjén működik. Iochom István (folytatása a 2. oldalon) HANYATLIK A SZÉNBÁNYÁSZÁT Újabb elbocsátás lesz a köpeci szénbányáknál. A cég baróti székhelyén kedden késő estig tartó egyeztetésen részletezték a szak­ágazat, ezen belül az erdővidéki szénbányák átszervezé­sének részleteit. Korábban Váncza Tibor főmérnök beszélt arról, hogy küszöbön áll az újabb elbocsá­tási hullám. Ezt. Fehér Zoltán igazgató kedden délután az Erdővidék társadalmi-gazda­sági helyzetének és jövőle­hetőségeinek felmérését cél­zó egyeztetésen megerősítette. Értékelése szerint a közeljö­vőben 150—200 alkalmazottól kénytelenek megválni. A ro­mániai bányászat mai hely­zetéről és kilátásairól szólva elmondta, az sem kizárt, hogy a szakágazat átszervezése ma­ga után vonja külföldi szén behozatalát. Véleménye sze­rint a szénkitermelés költsé­geit, tehát a termék árát a szo­ciális és a piacgazdaság­orientált tényező határozza meg, de Romániában e két alap­vetően fontos szempont egyikét sem veszik figyelembe. El­lenpéldaként említette Német­országot, ahol minden tonna szénre 150—200 márka ártá­mogatást biztosít az állam ép­pen azért, hogy az említett két összetevő érvényesüljön. „Tudatában vagyunk annak, hogy a mi bányáinkat bezár­ják”— szögezte le a cégveze­tő, majd hozzátette: „ha leállít­ják az egész romániai bá­nyászatot, ám legyen. De azt mindenki vegye tudomásul, hogy ezt a szakágazatot nem mi hoztuk létre, s főleg nem mi juttattuk ebbe az állapo­tába.” (en) soita az útszakasznak az 1848—49-es szabadságharc legendás tábornokáról való át­keresztelését. Az utcanév­táblára a hadvezér nemzeti­ségének megfelelően lengyel helyesírással került fel a fel­irat: Józef Bem. (Sz.) Máról holnapra Az elnökjelölt és az ő szociáldemokratái Ion Iliescut láthatólag nem viselték meg különö­sebben amerikai és nyugat-európai kőrútjának nem túlságosan szívderítő eseményei. Tele energiával, tett­vággyal tért haza, n'éhány harcos nyilatkozatában egyszerre bírálta a kormányt, a NATO-t, a gazdaságpolitikát, megcsillantva szerbek iránt érzett töretlen rokonszen- vét is, éleselméjűen csillogtatva ama szebb jövőt, amely akkor várna hűséges országára, ha ismét őt választanák elnöknek. Mert — s mély lélegzetet véve jelentjük be a nagy hírt — Ion Iliescu, a legnagyobb román ellenzéki párt, a TDRP elnöke múlt hét végén Konstancán egy harcos pártülésen bejelentette, hogy ismét indulni sze­retne az elnökválasztáson, és 2000-ben tervei szerint újra jelölteti magát! A közvélemény-kutató intézet leg­újabb jelentése szerint az elmúlt hetekben alaposan nőtt a népszerűsége — népe érti és méltányolja harcos és kétértelmű nyilatkozatait —, s jelenleg 30,9 száza­lékkal megelőzi a 26,9 százalékot elérő Emil Constan- tinescut, akit ellenfelei soha nem szerettek igazán, de láthatólag hívei is elfordulnak tőle... Igen. Az igazi dilemma ott van, hogy szavazói értik és méltányolják a mosolygó tegnapi elnököt, de a nagyvi­lág nem!... Egyebekben nagy hír ez nekünk, hogy ismét elnökjelöltként üdvözölhetjük, s tulajdonképpen csu­pán az a bajunk vele, hogy eltévesztette az évtizedet. Ha mondjuk a hetvenes vagy nyolcvanas években lesz a peresztrojka és a glaznoszty Dâinboviţa-parti lelkes híveként pártfőtitkár, talán el tudta volna játszani ama szerepet, amit a diktátor hatalommániája miatt nem tudott eljátszani, s mire a sors néki is tért nyitott, már késő volt!... Hogy Amerikában és Nyugat-Európában nem számolnak vele különösebben, az most is látszott. A fiaskóról nagy lendülettel s látható élvezettel fecseré- szett tegnapi lelkes híve is, a nagy tévéguru, Silviu Brucan. Ezek szerint néhány nem igazán élvonalbeli egyetemen tartott előadást Amerikában és Angliában, élvonalbeli politikussal nem tudott összehozni találko­zót, ami legalábbis különös, hiszen a bukott elnököknek ez azért általában szokott sikerülni. Sőt, Párizsban érte az igazi kudarc: a Szocialista Internacionálé vezetője sajnálkozva közölte vele, egyelőre nem számíthat arra, hogy pártját felveszik soraikba (!), már csak azért sem, mert két romániai párt — persze itt is a hálátlan rene­gát, Petre Roman áskálódik, akinek sikerült elfogadtat­nia magát az európai szocialistákkal! — már tagja a nemzetközi szocialista szervezetnek, s egy harmadikra a jelenben, úgy tűnik, semmi szükség... Kínos lehetett mindez, de hazatért, és energikusan vetette magát a politizálásba. Néhány harcias és kétér­telmű nyilatkozat — miért nem védi meg a NATO az északíreket az angoloktól? s más hasonló elménckedé- sek — s néhány szigorú és elvhű hi*, atkozás a szuvereni­tásra, s íme, népszerűsége máris emelkedik! Ő puszta létével cáfolja a közmondást, miszerint senki nem lehet próféta saját hazájában. Nem, ő csakis itt lehet, s a médiák pedig csak hadd gúnyolódjanak „Iliescu szocml- demokratáival”, ami késik, nem múlik, s fő a népsze ű- ség. Egyébként pártja — mialatt távol volt — eléggé határozatlanul viselkedett, noha született azért (Nástase a tegnap még diplomata volt) egy nyilatkozat a privati­zációról, ami jelzi, hogy a „nem adjuk el a haza szent földjét”-szerű szlógen már a múlté. De meggondolkod­tató, hogy a párt nagyhangú vezérszónokaival együtt sem tudott összehozni a Constantinescu elnökkel törté­nő találkozón egy normális reformjavaslatot (?). Mint­ha nem is az lenne a céljuk, hogy segítsenek kivezetni a gazdaságot abból a kátyúból, amelybe ők juttatták, hanem a politikai hatalom megszerzése! Az meg sem fordul Iliescu fejében, hogy ha így haladunk tovább, milyen országban lehet ö ismét elnök. Mindegy az, a hatalom sok mindenért kárpótol, és a hőzöngő jobbolda­li szövetségeseket is megzabolázza majd. Jaj, igen, fele­sége úgy nyilatkozott, hogy legszívesebben lebeszélné férjét újabb elnöki ambícióiról. Noha egészen más okok­ból, mint Iliescuné asszony, mi is legszívesebben ezt tennénk. De tudjuk, erre, mifelénk a fák igenis égig nőnek! Bogdán László

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék