Háromszék, 1999. április (11. évfolyam, 2611-2634. szám)

1999-04-01 / 2611. szám

PRIMAKOV EREDMÉNYTELEN Folytatódnak a légitámadások A NATO folytatja légicsapásait Jugoszláviában Jevgenyij Primakov orosz kormányfő belgrádi látogatása után is — mondta kedden késő este egy neve mellőzését kérő szövetségi illetékes Brüsszelben. Bill Clinton amerikai elnök és Tony Blair brit miniszter­­elnök korábbi nyilatkozataiból már tudni lehetett, hogy a NATO nem tartja elégségesnek a belgrádi­ találkozó ered­ményeit, és elutasítja Slobodan Milosevic jugoszláv elnök egyes követeléseit, közülük elsősorban azt, hogy elsőként a NATO hagyjon fel a támadással. Az Európai Unió soros elnöke, a német kancellár kedden este Bonnban elégtelennek minősítette a jugoszláv vezetés által felkínált engedményeket, így kudarcot vallott az orosz miniszterelnök nagy reményekkel várt közvetítési kísérlete a koszovói konfliktus megoldására. Gerhard Schröder a Belgrádból érkezett Primakovval való tárgyalások után le­szögezte: „Koszovóban népirtás folyik, ezért azok a kísér­letek, amelyeknek célja összekeverni az okot és az okozatot, nem vezetnek eredményre.” A német kancellárhoz hasonló­an a brit kormány is elutasította a Primakov által közvetített jugoszláv javaslatot. Az Észak-atlanti Szövetség szóvivője, Jamie Shea leszö­gezte: Primakov küldetésének célja a jugoszlávok koszovói hadjáratainak megfékezése kell hogy legyen, nem pedig a NATO-csapások megállítása. A NATO többször értésre adta, hogy elsődleges célnak a koszovói jugoszláv katonai offenzíva megállítását és a szerb erők laktanyáikba való visszaszorítását tekinti, párhuzamosan azzal a célkitűzés­sel, hogy Milosevic egyezzen bele a nemzetközi béketerv aláírásába. Amíg az első kettőt Belgrád meg nem teszi, a harmadiknak pedig biztos jelét nem adja, a szövetség légi­támadásai folytatódnak. HENRY KISSINGER: A szerbek kitartanak Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter sze­rint Szerbia túlzott meggyengítése a béke útjában álló akadály lenne a Balkánon. Az expolitikus a La Stampa című olasz és a Los Angeles Times című amerikai lap számára írt cikkében szólt erről. Kissinger szerint Clin­ton amerikai elnök téves történelmi megítélésből indul ki: szerinte Milosevic nem Hitler, hanem csak egy balká­ni bűnöző, a koszovói válságban pedig nincsenek analó­giák az I. világháborút megelőző eseményekre. Szerinte sántítanak a katonai akció mellett felhozott humanitárius érvek, mert ezen az alapon be kellett volna avatkozni olyan, a koszovóinál sokkal több áldozatot köve­telő válságokba is, mint a kelet-afrikai, a kurdisztáni, a kasmíri, a Srí­ Lanka-i, az afganisztáni. Sem Milosevic, sem más balkáni vezetők nem jelentenek fenyegetést a globális egyensúlyra, a boszniai háborútól eltérően pedig a koszovói háború egy olyan területért fo­lyik, amelyet a szerbek nemzetük bölcsőjének tekintenek, ezért is tapasztalható oly csekély belső ellenállás Milosevic politikájával szemben. Kissinger szerint a rambouillet-i békeszerződés ingatag lábakon áll, és ez fenyegeti a NATO egységét is. „Az összetartozás próbaköve lesz majd, amikor igazán érzékel­hető lesz a közvélemény reagálása a bombázásokra, és egy­értelművé válik, hogy a légitámadások eredményeit hosszabb távon csak szárazföldi csapatokkal lehet majd fenntartani." A szerbek is azért utasították el a megállapodástervezetet, mert a Koszovó függetlenségéhez vezető folyamat kezdetét látták benne. Ezenkívül a szerbek számára a NATO-csapa­­tok ugyanazt jelentenék, mint azok az idegen megszállók, diktátorok, akik ellen mindig is harcoltak: az ottomán és az osztrák birodalom, Hitler és Sztálin. „Még ha a bombázá­sokkal sikerül is kapitulációra kényszeríteni a szerbeket, akkor sem fognak beletörődni a helyzetbe” — véli. A jugoszláviai háború ambivalens érzelmeket kelt még azokban is, akik eddig támogatták Clinton minden katonai beavatkozását. Szerbia Amerika oldalán harcolt mindkét világháborúban, és szembeszegült Sztálinnal, amikor az hatalma tetőpontján volt. Nem lehet szemet hunyni Milosevic brutalitása fölött, de Szerbia eltűnése a balkáni egyensúlyból robbanásokat pro­vokálhat más környező országokban is, ahol nemzeti ki­sebbségek élnek. A területi integritás problémája különös erővel merülhet fel Macedóniában, ahol a lakosság egyhar­­mada albán, de kiterjedhet a konfliktus Bulgáriára (a mace­dóniai lakosságnak majdnem egyharmada bolgár) és Görög­országra is — figyelmeztetett cikkében Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter. Pec, a megtisztított város A szerb erők „ etnikailag megtisztították " Pecet, Koszovó második legnagyobb városát, albánok ezreit kényszerítve rá, hogy átmenjenek a szomszédos Montenegróba, Jugoszlávia kisebbik tagköztársaságába. A több mint százezer lakosú várost a montenegrói határral összekötő, hóval borított he­gyeken áthaladó 22 kilométeres útszakaszt menekülők árasz­tották el. Egyes beszámolók szerint a szerbek legalább 500 embert meggyilkoltak, még mielőtt elérték volna a határt. A péciek többségét kifosztották, sok házat felgyújtottak. A Reuters értesülése szerint a szerbek a 80 ezer lakosú Istákból is elűzik az albánokat és a muzulmánokat. Az oldalt MTI-információk alapján szerkesztette: Mózes László Mi lesz, ha egyik fél sem enged? Amennyiben Slobodan Milosevic elnök nem törik meg a NATO-bombázások nyomán, amelyek arra irányulnak, hogy katonailag meggyengítsék és békét kényszerítsenek ki Koszovóban, a Clinton-kormányzatnak kevés eszköze marad arra, hogy kivezesse a NATO-t a válságból — írta kommentárjában az amerikai AP hírügynökség. Az eddig feltárt egyetlen stratégia: még több bomba és rakéta. A légicsapások támogatói szerint Milosevic katonai gépezetének meggyengítése elég az akció indokolásához, és lehetővé teszi a kiutat. A bírálók szerint azonban egy olyan légiháború, amelyben elérik e célokat, de helyén hagyják Milsevicet, új veszélyeket támaszt, amelyek szárazföldi csapatok bevetését tehetik szükségessé, amit a nyilvános nyilatkozatok szerint sem Clinton, sem a NATO nem tervez. A támadások egy hete folynak, és mind Clinton, mind Milosevic kitart. „Amit ez az Egyesült Államok számára hoz, az nagyon csúnya, a kinyilvánított stratégiánk céljával ellentétes ered­mény" — mondta az AP-nek Bruce Johnson, a Hudson Intézet vezető elemzője. A jugoszláv elnöknek nincsenek hívei az amerikai törvényhozásban, de kezdettől fogva kételyek merültek fel azt illetően, hogy a NATO által alkalmazott erőszak legális-e és alkalmas-e béketeremtésre. Most egyre nagyobb az aggodalom azzal kapcsolatban, hogyan fog mind­ez végződni — fejtegeti David Briscoe, a hírügynökség hírmagyarázója. A megfigyelők kétlik, hogy Milosevic összeomlik, és nem sok reményt fűznek egy olyan akció sikeréhez, amely nem törekszik arra, hogy eltávolítsa őt a hatalom­ból. . " A kongresszus egyes tagjai vissza szeretnének térni az erőszakmentes módszerekhez Milosevic eltávolítására. Ahogy a támadás kibontakozott, republikánus szenátorok egy csoportja a szankciók szigorítását, a propagandaadá­sok fokozását javasolta, és 100 millió dollárt irányozna elő arra, hogy Jugoszláviában a demokráciát erősítse. Más sze­nátorok viszont a lázadó Koszovói Felszabadítási Hadsere­get kívánnák felfegyverezni, és így átadni Koszovó védel­mét az albán etnikumnak. Bob Bennett utahi republikánus szenátor vonzónak tartja ezt a javaslatot: „Hagyjuk ezeket a fiúkat, hogy megvívják a harcukat. Nem lehet megállítani az öldöklést úgy, hogy nincsenek ott szárazföldi (NATO) csapatok." Bennett sze­retné tudni, mi történik, ha Milosevic nem enged, és hangot adott rossz érzésének azokkal a jelentésekkel kapcsolatban, hogy amikor Clintont a NATO-támadás elrendelése előtt erről kérdezték, nem tudott válaszolni, és Berger elnöki tanácsadóhoz fordult, aki kijelentette: „Folytatni fogjuk a bombázást.” Amikor Bennett zárt ajtók mögött sürgetett választ, csak „zavaros vita alakult ki". Bob Smith, New Hampshire republikánus szenátora kije­lentette: semmi olyat nem akar mondani, ami Milosevicet bátorítaná, de megjegyezte: „Ami a végjátéki elképzelést illeti, ilyen nincs. Ha holnap kiszállunk, Milosevic győz. Ha jövőre távozunk, és nem döntjük meg őt, még mindig vesztünk Lee Hamilton volt demokrata kongresszusi képviselő, aki nemrég a Woodrow Wilson Center külpolitikai elemzője lett, úgy vélekedik, hogy a kormányzat vezetői nem igazán foglalkoznak azzal, hogy kivezető stratégiát találjanak Koszovóból. „ Úgy fogalmazták meg céljaikat, hogy valószínűleg számos különféle körülmény közepette is győztesnek nyilváníthatják magukat, de tény: túlságosan is elköteleztük magunkat a Balkánon. ” Etnikai tisztogatás Koszovóban Az ENSZ főtitkárát mélyen felháborítja, hogy szerb katonai és félkatonai erők etnikai tisztogatást folytatnak Koszovóban. Kofi Annan felszólította a nemzetek közössé­gét, hogy nyújtson azonnal segítséget a menekülteknek és az őket befogadó országoknak. A világszervezet vezetője sürgette a Koszovóval szom­szédos országokat, hogy hagyják nyitva határaikat, fogad­ják be a földönfutóvá lett embereket, és gondoskodjanak róluk. Egyben felszólította a nemzetek közösségét, hogy nyújtsanak anyagi, pénzügyi és logisztikai támogatást a menekülteket befogadó országoknak, különösen Albániá­nak, Macedóniának és Montenegrónak. Hozzáfűzte, hogy a koszovói válság bármiféle rendezésének lehetővé kell ten­nie a szülőföldjükről elmenekült emberek számára a bizton­ságos, önkéntes és méltó módon történő visszatérést ottho­naikba. Kamal Harazi iráni külügyminiszter országa és az arab világ nevében szintén mély nyugtalanságának adott hangot a Koszovóban dúló etnikai tisztogatás miatt. Az emberi jogokat védő Human Rights Watch egyik képviselője megerősítette, hogy a szerb biztonsági erők Pristinában és környékén koszovói albán családokat gyűjte­nek össze, és kényszerítenek erőszakkal szülőföldjük elha­gyására. Az AFP független és megbízható forrásokból úgy tudja, hogy a szerb erők megkezdték Pristina albán nemze­tiségű lakosságának (mintegy 150 ezer embernek) a mód­szeres elűzését. Hasim Taci, a Koszovói Felszabadítási Hadsereg vezetője azt állította, hogy a szerb erők százezer koszovói albánt gyűjtöttek össze Pristina központjában. A nőktől és gyermekektől különválasztották a férfiakat. Moszkvai illemtan NA­TO-polgároknak Miközben Clinton elnök rakétákkal támadja Jugoszlávi­át, a moszkvaiak pedig tojásokkal és sörösüvegekkel mértek válaszcsapásokat az amerikai (és érdekes módon az azért) nagykövetségre, az orosz fővárosban dolgozó amerikaiak­nak és az idelátogatóknak sajátos illemtani kódexet bocsá­tott ki az amerikai külképviselet a Moszkovszkij Komszomolec napilap értesülése szerint. A moszkvai amerikai cégek között terjesztett követségi ajánlások szerint az Egyesült Államok Oroszországban élő polgárainak saját biztonságuk érdekében „ meg kell őrizniük nyugalmukat, nyilvános helyen tartózkodniuk kell az angol nyelv használatától, lehetőleg oroszul kell beszélniük". Tanácsos elkerülni az utcai beszélgetéseket, s az esetleges kérdéseket udvariasan el kell hárítani. Fontos, hogy ruházatukon lehetőleg ne legyen amerikai jelkép vagy bármi olyan, ami utalna az állampolgárságra. Az óvintézkedések között szerepel a gépkocsi is: itt a rendszám egyértelműen elárulja a tulajdonos állampolgárságát, s ezért az amerikaiak figyelmét felhívták arra, hogy alaposan szem­léljék meg leparkolt járművüket, mielőtt továbbindulnának, s bármilyen incidens esetén értesítsék a konzulátust. Az amerikai követség körlevele lényegében a szovjet korszak „legszebb éveit" idézi, amikor a külföldre utazó szovjet állampolgárokat maximális éberségre intették. Te­szik most ezt az amerikaiak. A moszkvai magyar nagykövetség előtt viszont nyugodt a helyzet, csak annyi a változás, hogy itt is tucatnyi géppisz­­tolyos járőrözik, akárcsak más NATO-követségek előtt (az amerikai külképviseletet többszörös rendőrkordon őrzi a vasárnapi gránátvetős támadási kísérlet nyomán). Magyar körlevél nem született, azonban az orosz fővárosban dolgozó magyarok között érződik némi feszültség és nyugtalanság, talán a megszaporodott fenyegető telefonhívások miatt. Tamássy Sándor

Next