Háromszék, 1999. május (11. évfolyam, 2635-2659. szám)

1999-05-01 / 2635. szám

Kovásznán elosztották a semmit A kovásznái tanács csütörtökön, három és fél órás vita után elfogadta Málnási László Levente polgármester költségvetési tervezetét, s jóváhagyta a Gas-Trans-Com városgazdálkodási kft. könyvvizsgálójának javadalma­zását, mely 15 százaléka az igazgató kétmillió-hétszázöt­­venezer lejes fizetésének. Málnási László Levente polgármester előterjesztésében elmondta, hogy a tavalyival szemben — amikor 7,3 milliárd lejből költekezhetett a város — idén mintegy 500 millióval kevesebb áll rendelkezésre, vagyis 6,798 milliárd lejből gaz­dálkodhatnak. A polgármester szerint az idei költségvetési törvény nagyon sok cikkelye ellentmond a tavaly kihirde­tett helyi pénzügyi törvény­nek. Mint mondta, előbbi a gazdagokat gazdagítja, a sze­gényeket pedig még jobban elszegényíti. „Sajnos, városunk a második csoporthoz tarto­zik” — hangsúlyozta a pol­gármester, majd tájékoztatta a testületet, hogy beruházásra, tőkefejlesztésre és a lakossági hőenergia támogatására az ál­lam már nem ad pénzt. Emel­lett idén a helyi költségvetés­ből kell fizetni az iskolások ösztöndíjait, az állategészség­ügyi kört, a növényvédelmet és a művelődési ház befejezé­se is — melyet eddig a megyei tanács finanszírozott — a vá­rosra hárult. (Bodor) (folytatása a 2. oldalon) Hétfői lapszámunkban: Kisbaconi tavaszadó VESZÉLYBEN A MELEG VIZÜNK Kézdin hétfőn elzárják Hajdú Antal, a kézdivásárhelyi Gosp-Com kft. igazgató­ja arról tájékoztatott, hogy a felgyűlt adósság miatt a köz­üzemek hétfőtől meghatározatlan ideig beszünteti a meleg­víz-szolgáltatást. A közüzemek a csavargyárnak 1,3 milli­árd, a gázszolgáltatónak pedig közel egymilliárd lejjel maradt adós, míg a lakosság tartozása a közüzemeknek hárommilli­­árd lejre rúg. Arra a kérdésünkre, hogy mikor lesz ismét meleg víz Kézdivásárhelyen, Hajdú igazgató nem tudott pontos választ adni. (Sochom) Szentgyörgyön is készülődnek A brassói területi gázel­osztó jóindulatától függ Sep­­siszentgyörgy melegvíz-ellá­tása. A hőszolgáltató cégek felhalmozódott adósságainak törlesztéséről újraütemezési jegyzőkönyv született, ame­lyet viszont az adósok nem tudtak betartani, nem­ folyt be elegendő pénz sem a la­kosságtól, sem a jogi szemé­lyektől. A Distrigaz még hét­főig hajlandó várni a tartozás megfelelő részének törlesz­tésére. Neagu Constantin, a gázszolgáltató sepsiszentgyör­gyi részlegének vezetője kérdésünkre elmondta, figyel­meztette a cégeket, hogy má­jus 3-án csökkentik a gáznyo­mást. Az ügyben a brassói vezetőségé a végső szó. (Sz.) Máról holnapra Három szál fehér virág Anyák napjára három szál fehér virág!... Remegnek, fagyhalálos szorításában, havas esők felhője, támaszpontokat kereső bombázók elől elhajolva lüktetnek, mint ártatlan kisgyerekek nyakán a verőerek. Élnek! Három szál fehér virág. Békemeneteket varázsolnak, megálljt mondanak a felszállni készülő rakétáknak; a bombákkal ártatlan városok fölé emelkedő repülőgépeket visszakényszerí­­tik a földre, támaszpontjaikra, majd „volt-nincs”, el­tüntetik ezeket a támaszpontokat; ásóvá változtatják a katonák szuronyos puskáit, öntözőkké az Uzi gyártmá­nyú géppisztolyokat, megbabonázzák a makacs és önfe­jű politikusokat, hogy „háború” helyett mindig „bé­két” mondjanak, „halál” helyett „életet”! Európa és a világ egymással szembefordított halált hozó tükreit, a fenyegetően meredő nukleáris támasz­pontokat is eltüntetik, örök némaságra kárhoztatják a háborús uszítókat... Kenyeret varázsolnak éhező kisgyermekek aszta­lára, kakaót, kalácsot, Nutella csokikrémet, narancsot... Három szál lüktető, fehér virág. A Tudomány, a Kultúra, a Haladás jelképei. Az Anyák példamutató életének a jelképei. Hát mivel köszönthetnénk méltóbban az Anyákat, édesanyáinkat ezen a napon, mint a béke, a szeretet, a nyugalom fehér virágaival, három szál fehér virág­gal... „Ne lőj, fiam, mert én is ott leszek” — óvta kisfiát, mundérban didergő egyetlenét az egyszeri anya Várnai Zseni versében, s most, amikor a „virág” nevű kislá­nyok, a Rózsák, Ibolyák, Margaréták, Nárciszok, Jáz­minok, Boglárok, Kamillák, Estikék, Violák, Dáliák, Borókák, Liliomok átadják a virágokat — mintha maguknak —, hiszen holnapra anyák lesznek ők is! É­s a pironkodó fiúk, ama tékozlók is megtérnek egy-egy szál fehér virággal: Rózsával, Ibolyával, Margarétá­val, Nárcisszal, Jázminnal, Boglárkával, Kamillával, Estikével, Violával, Dáliával, Borókával, Liliommal, de lehet, hogy egyszerre hárommal, mert igaz ugyan József Attila világító felismerése, hogy „kit anya szült, az mind csalódik végül”, de az is igaz, hogy sohasem az Édesanyjában! Bogdán László Május Május elseje a teljes pompával beálló tavasz ünnepe volt mindig. A munkásság ünnepévé 1889-ben vált, a kommunista rezsim később sajátította ki. A virágok havának nevezik , mert valóban rengeteg virág jelenik meg e hónapban. A kertészek szerint ez az a hónap, mikor az Ég megcsókolja a Földet, minden kivirágzik. És beszél a nép: Y Ha fénylik Orbán, örvendezzünk és mondjuk: Igyál, Orbán, termett a szőlő, és a bor is jó lesz. Y Ha e napon eső lesz, tartsd a korsódat a vízcsatorna alá, miképpen egy doktor mondotta, hogy nincs jobb inni való víz az esővíznél, akkor megpróbálhatod az ízét. Y Pünkösd napján való eső ritkán hoz jót. Y Májusnak végén ha bőven virágzik a makk, elég szalonna lesz. Y Gyönyörűségnek vidámsága, se nemes pünkösd hava, együgyűeket, alázatosokat, tökéleteseket, igazságszerető­ket, emberséges személyeket és tiszta életüeket, jó erköl­­csüeket és minden jóra igyekezőket szülsz e világra. Y Fülöp, Jakab hűvös, nedves, / középszerű, kis termés lesz, / hogyha pedig meleg s tiszta, / bőséges terméssel biztat. Y Áldozat derült idő, hasznos lészen az esztendő. Y Pünkösd napi ereszcsorgás, aratóknak lesz csalódás. Y Tiszta Orbán napja, édest­ereszt hordó csapja, ha pedig esős és szomorú, lészen a bor jó savanyú. Y Pongrác-napi esőtől nő a fű a mezőből, ne búcsúzz el a szőlőtől. Y Május hogyha igen nedves, június majd száraz leszen. Összeállította: Seres Ildikó Győztek a Háromszéki Asszonyok Illenék emlékezni arra is, hogy 1951 -ben itt, Háromszé­ken beindult az erőteljes kol­lektivizálás. Falvakon házról házra jártak az agitátorok, és a belépési nyilatkozatok alá­írására kényszerítették a né­pet. Ekkor az asszonyok a férfiakat elküldték hazulról. — Menjetek el akárhová, akár ki az erdőbe, csak itthon ne legyetek! És akkor némely he­lyeken az asszonyok elmen­tek a községházára, kivették a belépési nyilatkozatokat, és a községháza előtt elégették. Eközben jelszavakat hangoz­tattak, így: „Nem kell kolhoz!” Ez történt Zalántól kezd­ve Kálnokon, Kőröspatakon, Árkoson, Gidófalván át egé­szen Maksáig. A kommunis­ta hatalom emberei megdöb­bentek, csak nézték, de nem tudták, mit kezdjenek. Az asszonyok kiállásából vala­mi mindenekfelett álló meg­foghatatlan erő sugárzott. Végül nem a helyi hatósá­gok, hanem idegenből ide­hozott karhatalom támadt rá­juk, és az asszonyokra lőt­tek. Többen is meghaltak. Egyikük itt van eltemetve a vártemplom temetőjében. Nekem Kovács Jóska bará­tom mutatta meg a sírját. De Jóska barátom is elhunyt az­óta. Kár, hogy a nevét nem írtam fel, halottak napján te­hetnénk egy szál virágot a sírjára. Emlékezzünk hálás szívvel Rájuk! Drága Háromszéki Asszo­nyok mégis győztek! Kimu­tatták a világ előtt a nép iga­zi akaratát. Ami megkésve ugyan, de meghozta eredmé­nyét 1989-ben. Az eseményeket átélt is­merősöm március 8-án, nők napján juttatta eszembe eze­ket, s biztatott, emlékezzem meg róla. De én idegenke­dem nők napjától. Úgy él ér­zelmeimben, mint ami a csa­lád intézményének bomlasz­­tásával függ össze. De itt van anyák napja, most emlékez­zünk meg Róluk, mert hiszen ők anyák is voltak. Legyen tehát áldott emlékük! Szánthó András SEPSISZENTGYÖRGY 1999. MÁJUS 1. 2635. szám ÁRA 1500 lej Előfizetőknek 980 lej SZOMBAT Áru-e a művészet? A kérdés más tájakon több évtizede vita tárgyát ké­pezi, de az átmenet összes válságá­val küszködő Romániában mára egyértelművé vált: válsá­gos helyzetbe kerültek a kul­turális intézmények, a kiadók, filmgyárak közel egy évtizede birkóznak a piacgazdaság­gal, a művészet áruvá alaku­lásának nagy kihívásával, a múzeumok, könyvtárak kis pénzből és igen rosszul élnek, a műemlékek alig tartják magukat, a képzőművészek egyénenként küzdenek a meg­maradásért, miközben a fiatal nemzedék minden tagja szem­besült e válsággal — festés­ből, szobrászatból, grafiká­ból megélni nem lehet, s rokon szakmákban, főként a rek­lámiparban keresik a minden­napit. Most került sor—épp az elmúlt hónap elején — a színházakra, bábszínházakra, zenei intézményekre, tánc­­együttesekre. A nemzeti címet viselő teátrumok, operák, egyes filharmóniák kivételével, te­hát a hazai színházak zöme — a helyi autonómia nevé­ben— a helyi önigazgatások­ra s azok épp most alakuló költségvetésére bízatott. Ed­dig például a Tamási Áron Színház és a Háromszék Népi Együttes állami szubvencióból élt, melyet a megyei tanács közvetített számára. Azt mon­dani, hogy bőkezűen, túlzás lenne, de a pénzt pontosan megkapták, miközben szí­nészeik, rendezőik vagy a műszak fizetése szégyentel­jesen alacsony volt, de az legalább volt. (összeállításunk az 5. oldalon)

Next