Háromszék, 1999. május (11. évfolyam, 2635-2659. szám)
1999-05-01 / 2635. szám
Kovásznán elosztották a semmit A kovásznái tanács csütörtökön, három és fél órás vita után elfogadta Málnási László Levente polgármester költségvetési tervezetét, s jóváhagyta a Gas-Trans-Com városgazdálkodási kft. könyvvizsgálójának javadalmazását, mely 15 százaléka az igazgató kétmillió-hétszázötvenezer lejes fizetésének. Málnási László Levente polgármester előterjesztésében elmondta, hogy a tavalyival szemben — amikor 7,3 milliárd lejből költekezhetett a város — idén mintegy 500 millióval kevesebb áll rendelkezésre, vagyis 6,798 milliárd lejből gazdálkodhatnak. A polgármester szerint az idei költségvetési törvény nagyon sok cikkelye ellentmond a tavaly kihirdetett helyi pénzügyi törvénynek. Mint mondta, előbbi a gazdagokat gazdagítja, a szegényeket pedig még jobban elszegényíti. „Sajnos, városunk a második csoporthoz tartozik” — hangsúlyozta a polgármester, majd tájékoztatta a testületet, hogy beruházásra, tőkefejlesztésre és a lakossági hőenergia támogatására az állam már nem ad pénzt. Emellett idén a helyi költségvetésből kell fizetni az iskolások ösztöndíjait, az állategészségügyi kört, a növényvédelmet és a művelődési ház befejezése is — melyet eddig a megyei tanács finanszírozott — a városra hárult. (Bodor) (folytatása a 2. oldalon) Hétfői lapszámunkban: Kisbaconi tavaszadó VESZÉLYBEN A MELEG VIZÜNK Kézdin hétfőn elzárják Hajdú Antal, a kézdivásárhelyi Gosp-Com kft. igazgatója arról tájékoztatott, hogy a felgyűlt adósság miatt a közüzemek hétfőtől meghatározatlan ideig beszünteti a melegvíz-szolgáltatást. A közüzemek a csavargyárnak 1,3 milliárd, a gázszolgáltatónak pedig közel egymilliárd lejjel maradt adós, míg a lakosság tartozása a közüzemeknek hárommilliárd lejre rúg. Arra a kérdésünkre, hogy mikor lesz ismét meleg víz Kézdivásárhelyen, Hajdú igazgató nem tudott pontos választ adni. (Sochom) Szentgyörgyön is készülődnek A brassói területi gázelosztó jóindulatától függ Sepsiszentgyörgy melegvíz-ellátása. A hőszolgáltató cégek felhalmozódott adósságainak törlesztéséről újraütemezési jegyzőkönyv született, amelyet viszont az adósok nem tudtak betartani, nem folyt be elegendő pénz sem a lakosságtól, sem a jogi személyektől. A Distrigaz még hétfőig hajlandó várni a tartozás megfelelő részének törlesztésére. Neagu Constantin, a gázszolgáltató sepsiszentgyörgyi részlegének vezetője kérdésünkre elmondta, figyelmeztette a cégeket, hogy május 3-án csökkentik a gáznyomást. Az ügyben a brassói vezetőségé a végső szó. (Sz.) Máról holnapra Három szál fehér virág Anyák napjára három szál fehér virág!... Remegnek, fagyhalálos szorításában, havas esők felhője, támaszpontokat kereső bombázók elől elhajolva lüktetnek, mint ártatlan kisgyerekek nyakán a verőerek. Élnek! Három szál fehér virág. Békemeneteket varázsolnak, megálljt mondanak a felszállni készülő rakétáknak; a bombákkal ártatlan városok fölé emelkedő repülőgépeket visszakényszerítik a földre, támaszpontjaikra, majd „volt-nincs”, eltüntetik ezeket a támaszpontokat; ásóvá változtatják a katonák szuronyos puskáit, öntözőkké az Uzi gyártmányú géppisztolyokat, megbabonázzák a makacs és önfejű politikusokat, hogy „háború” helyett mindig „békét” mondjanak, „halál” helyett „életet”! Európa és a világ egymással szembefordított halált hozó tükreit, a fenyegetően meredő nukleáris támaszpontokat is eltüntetik, örök némaságra kárhoztatják a háborús uszítókat... Kenyeret varázsolnak éhező kisgyermekek asztalára, kakaót, kalácsot, Nutella csokikrémet, narancsot... Három szál lüktető, fehér virág. A Tudomány, a Kultúra, a Haladás jelképei. Az Anyák példamutató életének a jelképei. Hát mivel köszönthetnénk méltóbban az Anyákat, édesanyáinkat ezen a napon, mint a béke, a szeretet, a nyugalom fehér virágaival, három szál fehér virággal... „Ne lőj, fiam, mert én is ott leszek” — óvta kisfiát, mundérban didergő egyetlenét az egyszeri anya Várnai Zseni versében, s most, amikor a „virág” nevű kislányok, a Rózsák, Ibolyák, Margaréták, Nárciszok, Jázminok, Boglárok, Kamillák, Estikék, Violák, Dáliák, Borókák, Liliomok átadják a virágokat — mintha maguknak —, hiszen holnapra anyák lesznek ők is! És a pironkodó fiúk, ama tékozlók is megtérnek egy-egy szál fehér virággal: Rózsával, Ibolyával, Margarétával, Nárcisszal, Jázminnal, Boglárkával, Kamillával, Estikével, Violával, Dáliával, Borókával, Liliommal, de lehet, hogy egyszerre hárommal, mert igaz ugyan József Attila világító felismerése, hogy „kit anya szült, az mind csalódik végül”, de az is igaz, hogy sohasem az Édesanyjában! Bogdán László Május Május elseje a teljes pompával beálló tavasz ünnepe volt mindig. A munkásság ünnepévé 1889-ben vált, a kommunista rezsim később sajátította ki. A virágok havának nevezik , mert valóban rengeteg virág jelenik meg e hónapban. A kertészek szerint ez az a hónap, mikor az Ég megcsókolja a Földet, minden kivirágzik. És beszél a nép: Y Ha fénylik Orbán, örvendezzünk és mondjuk: Igyál, Orbán, termett a szőlő, és a bor is jó lesz. Y Ha e napon eső lesz, tartsd a korsódat a vízcsatorna alá, miképpen egy doktor mondotta, hogy nincs jobb inni való víz az esővíznél, akkor megpróbálhatod az ízét. Y Pünkösd napján való eső ritkán hoz jót. Y Májusnak végén ha bőven virágzik a makk, elég szalonna lesz. Y Gyönyörűségnek vidámsága, se nemes pünkösd hava, együgyűeket, alázatosokat, tökéleteseket, igazságszeretőket, emberséges személyeket és tiszta életüeket, jó erkölcsüeket és minden jóra igyekezőket szülsz e világra. Y Fülöp, Jakab hűvös, nedves, / középszerű, kis termés lesz, / hogyha pedig meleg s tiszta, / bőséges terméssel biztat. Y Áldozat derült idő, hasznos lészen az esztendő. Y Pünkösd napi ereszcsorgás, aratóknak lesz csalódás. Y Tiszta Orbán napja, édestereszt hordó csapja, ha pedig esős és szomorú, lészen a bor jó savanyú. Y Pongrác-napi esőtől nő a fű a mezőből, ne búcsúzz el a szőlőtől. Y Május hogyha igen nedves, június majd száraz leszen. Összeállította: Seres Ildikó Győztek a Háromszéki Asszonyok Illenék emlékezni arra is, hogy 1951 -ben itt, Háromszéken beindult az erőteljes kollektivizálás. Falvakon házról házra jártak az agitátorok, és a belépési nyilatkozatok aláírására kényszerítették a népet. Ekkor az asszonyok a férfiakat elküldték hazulról. — Menjetek el akárhová, akár ki az erdőbe, csak itthon ne legyetek! És akkor némely helyeken az asszonyok elmentek a községházára, kivették a belépési nyilatkozatokat, és a községháza előtt elégették. Eközben jelszavakat hangoztattak, így: „Nem kell kolhoz!” Ez történt Zalántól kezdve Kálnokon, Kőröspatakon, Árkoson, Gidófalván át egészen Maksáig. A kommunista hatalom emberei megdöbbentek, csak nézték, de nem tudták, mit kezdjenek. Az asszonyok kiállásából valami mindenekfelett álló megfoghatatlan erő sugárzott. Végül nem a helyi hatóságok, hanem idegenből idehozott karhatalom támadt rájuk, és az asszonyokra lőttek. Többen is meghaltak. Egyikük itt van eltemetve a vártemplom temetőjében. Nekem Kovács Jóska barátom mutatta meg a sírját. De Jóska barátom is elhunyt azóta. Kár, hogy a nevét nem írtam fel, halottak napján tehetnénk egy szál virágot a sírjára. Emlékezzünk hálás szívvel Rájuk! Drága Háromszéki Asszonyok mégis győztek! Kimutatták a világ előtt a nép igazi akaratát. Ami megkésve ugyan, de meghozta eredményét 1989-ben. Az eseményeket átélt ismerősöm március 8-án, nők napján juttatta eszembe ezeket, s biztatott, emlékezzem meg róla. De én idegenkedem nők napjától. Úgy él érzelmeimben, mint ami a család intézményének bomlasztásával függ össze. De itt van anyák napja, most emlékezzünk meg Róluk, mert hiszen ők anyák is voltak. Legyen tehát áldott emlékük! Szánthó András SEPSISZENTGYÖRGY 1999. MÁJUS 1. 2635. szám ÁRA 1500 lej Előfizetőknek 980 lej SZOMBAT Áru-e a művészet? A kérdés más tájakon több évtizede vita tárgyát képezi, de az átmenet összes válságával küszködő Romániában mára egyértelművé vált: válságos helyzetbe kerültek a kulturális intézmények, a kiadók, filmgyárak közel egy évtizede birkóznak a piacgazdasággal, a művészet áruvá alakulásának nagy kihívásával, a múzeumok, könyvtárak kis pénzből és igen rosszul élnek, a műemlékek alig tartják magukat, a képzőművészek egyénenként küzdenek a megmaradásért, miközben a fiatal nemzedék minden tagja szembesült e válsággal — festésből, szobrászatból, grafikából megélni nem lehet, s rokon szakmákban, főként a reklámiparban keresik a mindennapit. Most került sor—épp az elmúlt hónap elején — a színházakra, bábszínházakra, zenei intézményekre, táncegyüttesekre. A nemzeti címet viselő teátrumok, operák, egyes filharmóniák kivételével, tehát a hazai színházak zöme — a helyi autonómia nevében— a helyi önigazgatásokra s azok épp most alakuló költségvetésére bízatott. Eddig például a Tamási Áron Színház és a Háromszék Népi Együttes állami szubvencióból élt, melyet a megyei tanács közvetített számára. Azt mondani, hogy bőkezűen, túlzás lenne, de a pénzt pontosan megkapták, miközben színészeik, rendezőik vagy a műszak fizetése szégyenteljesen alacsony volt, de az legalább volt. (összeállításunk az 5. oldalon)