Háromszék, 1999. július (11. évfolyam, 2687-2713. szám)

1999-07-01 / 2687. szám

w HÁROMSZÉK 2 . A külügyminisztérium másképp reagált A külügyminisztérium eddigi tájékozódása alapján nem lehet megerősíteni, hogy Wesley Clark tábornok, a NATO európai erőinek főparancsnoka olyan kijelentést tett volna Budapesten, amelyet egyes sajtótermékek tulajdonítottak neki — jelentette ki tegnap Simona Miculescu külügyi szóvivő A sajtóban, majd a politikai körökben az elmúlt napokban rendkívül heves visszhangot váltott ki, hogy az amerikai tábornok a múlt hét elején Budapesten állítólag kijelentette: a NATO jelenlegi doktrínája szerint a versailles-i szerződésben megfogalmazott alapelvek mára elavultak. A szóvivő elmondta, hogy a diplomáciai képviseletek mind Budapesten, mind Brüsszelben lépéseket tettek az állítóla­gos kijelentések tisztázására, s az eddigi információk nem tudják megerősíteni, hogy azok a sajtó által idézett formában elhangzottak volna. A szóvivő a külügyminisztérium megle­petését hangsúlyozta, hogy román politikusok részt vettek „olyan tézisek terjesztésében, melyek arra irányultak, hogy megbontsák az egyensúlyt a térségbeli államok közti kap­csolatokban”. Ez egyrészt ellentmond az európai stabilitás és biztonság szellemének, másrészt zavart okozott a hazai közvéleményben. Simona Miculescu meglepetését fejezte ki amiatt is, hogy egyes politikai személyiségek a külpolitikai kérdésekben „kettős nyilatkozatokat" tesznek, álláspontjuk egészen más ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban, amikor külföldön nyilatkoznak, illetve amikor a hazai választókhoz szólnak. Elfogadta a képviselőház a földtörvényt Tegnap délután 177 szavazattal a képviselőház elfogadta a föld és az erdők visszaszolgáltatásáról szóló törvénytervezetet. A Vasile Lupu nevével fémjelzett jogszabályt a TDRP, az RNEP és a Nagyrománia Párt bojkottálta. A tervezetet az ősz folyamán a szenátusnak is meg kell szavaznia. Katonai együttműködés a határvédelemben Románia amerikai segítséggel változtatja keleti határát katonai szempontból áthatolhatatlanná—jelentette ki Victor­­ Babiuc védelmi miniszter, miután Washingtonban tárgyalá­sokat folytatott William Cohen amerikai védelmi miniszter­rel. A két miniszter azt követően beszélt a keleti határ védelmének erősítését szolgáló együttműködésről, hogy Románia és Oroszország között nézeteltérés támadt a lég­teret igénybe vevő orosz katonai repülőgépek ügyében. A két miniszter tárgyalásain szó volt Románia NATO-csat­­lakozásának kérdéséről. Cohen kijelentette: az Egyesült Államok szorosan együttműködik Romániával annak érdekében, hogy segíteni tudjon a csatlakozási feltételeket kielégítő katonai reform végrehajtásában. Új határátkelő nyílt Megnyitották a forgalom előtt a Vaskapu 2 átkelőt a román—jugoszláv határon, mintegy hatvan kilométerre a Drobeta-Turnu Severinnél lévő Vaskapu 1 határátkelőtől. A Vaskapu 2 határátkelő megnyitásáról már 1985-ben határozat született, de a jugoszláv fél mindeddig elzárkó­zott annak végrehajtásától, mert az új átkelőn át a Timok­­völgyi románság lakta területre vezet az út, s a jugoszláv hatóságok az itt élő románokat nem ismerik el nemzeti kisebbségnek. A Vaskapu 2 korszerűbb és nagyobb át­eresztőképességű, s a román illetékesek arra számítanak, hogy hamarosan átveszi a Vaskapu 1 átkelő forgalmának legalább felét. Románia az utolsó A közép-európai EU-tagjelölt országokat ugyan a volt szovjet államoknál kevésbé érintették az orosz válság ha­tásai, de gazdasági növekedésüket a kedvezőtlenebbé vált nemzetközi gazdasági környezet lelassította — állapította meg az Európai Bizottság abban a jelentésben, amelyet tegnap tett közzé Brüsszelben. A tíz kelet-európai tagje­lölt átlagában az idén 2,3, jövőre 3,2 százalékos növekedést vár Brüsszel, élen a balti államokkal, hátul a csökkenő gazdaságú Romániával. Idén átlagosan 10,5, jövőre 8,4 százalékos áremelkedés lesz, az infláció az egyes országok­ban szóródik a 2,5—5 százalékos balti és a 38 százalékos román arány között. Csatlakozási reménysugár Finnország, amely ma veszi át az Európai Unió féléves soros elnökségét, gyorsítani kívánja az EU keleti bővítését a kontinens stabilitásának növelése érdekében. Várhatóan­­ a decemberi helsinki csúcstalálkozón születik döntés arról,­­ hogy Máltával, valamint esetleg Bulgária, Románia, Lett­ország, Litvánia és Szlovákia közül is egy vagy több állammal az unió megkezdi a csatlakozási tárgyalásokat, minden eddiginél közelebb hozva ezzel a teljes jogú tagság kilátásait számukra —jelentette az MTI. Szerkesztette: Szekeres Attila SZOMBATON BERECKBEN Gábor Áronra és a szabadságharcra emlékeznek A berecki Gábor Áron Kulturális Alapít­vány kuratóriuma a falu legnagyobb szülötte, az ágyúöntő Gábor Áron halálának emlékére, valamint az 1848—49-es szabadságharc 150. évfordulója tiszteletére július 3-án ünnepséget szervez. Szombaton 16 órakor a Gábor Áron­emlékházban a jelenlevők fogadják a 15-ös székely határőr gyalogezred hagyományőrző társaság gelencei zászlóalját, 16.45 órakor a Gábor Áron-szobornál köszöntőbeszéd hang­zik el, majd megszentelik a Gábor Áron által készített ágyúcső hű mását, és megkoszorúz­zák a szobrot. 17 órától a művelődési központ­ban ünnepi műsorra kerül sor. Fellép a kézdivá­­sárhelyi Gábor Áron Ipari Oktatási Iskola­­központ, a helybeli iskola és a rétyi fúvószenekar. 18 órától a sepsiszentgyörgyi amatőr színjátszók Sombori Sándor Gábor Áron című színművét mutatják be. A megemlékező ünnepség állófo­gadással zárul. (Sociom) A HÉT VÉGÉN ÁRKOSON Etnikumközi párbeszéd Az Árkosi Művelődési Köz­pontnak az interkulturalitás je­gyében zajló rendezvényei sorá­ba tartozik a ma kezdődő és va­sárnapig tartó Etnikumközi pár­beszéd elnevezésű országos sze­minárium, amelyet a Romániai Nemzeti Kisebbségi Sajtóegyesü­­letettel közösen szervezett, és amelyen ötvennyolc, a hazai nem­zeti kisebbségek kiadványainál dolgozó szerkesztő, munkatárs vesz részt. Pénteken 14 órakor három­széki szerkesztők találkoznak a résztvevőkkel. (P. M.) Intézkedett a postafőnök Vajda András sepsiszentgyörgyi területi postafőnök megoldást talált a lapunkban szóvá tett gondra: ezentúl nem lesz gyermekpénzfelvétel napján túlzsúfoltság a városi főposta épületében. A hivatalnak Márkus András plébános úr hozzájárulásával sikerült havi két-három napra helyiséget szereznie a Fenyő utcai új iskola épü­letében, ami azt jelenti, hogy ezentúl a családi pótlékot a hónap hetedikéjét vagy nyolcadikáját követő három napon lakhelyükhöz közelebb vehetik fel az őrkői, a Kender, a Váradi József és a Fenyő utcai, valamint a Csíki negyedi jogosultak. Elkerülhető lesz tehát az em­bertelen gyúródás, a velejáró megaláztatás és a közpon­ti postaépületben az élet lebénulása. A rend fenntartásá­ra külön felügyeletet igényelt a hivatal, s reméli, pár hét alatt annyira jutnak, hogy a továbbiakban nem lesz szükség külön felvigyázatra. Gondoljuk, mindenki csak nyert az ügyön. Az értesítés elhangzik a vasárnapi mise után a tempómban, kihirdetik azt a Fenyő utcai iskolában is.________­_____________________________(hilyen) Választás Nagypatakon Augusztus nyolcadikára Nagypatakon polgármester- és helyi tanácsválasztást írt ki a kormány. A községet Bárkány köz­­igazgatási felosztásával a par­lament törvénnyel hozta lét­re, s ez év május 13-ától léte­zik. A legutóbbi népszámlás adtai szerint Nagypatakon 335 portán 1132 lakos él, 590 férfi, 542 nő, nemzetiségi megosz­lás szerint 1090 román, 14 magyar, 28 cigány, vallás szerint 1054 ortodox, 11 ró­mai katolikus, 26 pünkös­dista, 41 -en nem vallották be hovatartozásukat. A cigány nemzetiségűek tényleges száma a népszámlálási adatokénál jóval nagyobb. A lakosság alig fele — 572 személy — tartozik az aktív kategóriába, ipari létesít­ménye a falunak nincs. A Ro­mán Egységpárt vívmányaként tartja számon a település köz­séggé nyilvánítását, melynek a választások után saját költség­­vetéséből és nagyrészt bevéte­leiből kell majd megélnie. (Incze) Spekulánsok Ország-világ olvashatja a lapok hirdetési rovatá­ban, hogy a mezőgazda­­sági gazdajegyet, a neve­zetes „kupont” egyesek igenis megvennék, keresik tehát. Magyarán: a kupon adásvétel tárgya lett, akár szabad, akár nem, de ér­tékpapírként kezelik és for­galmazzák. Márpedig ha vásárolják, akkor annak, aki ezt teszi, nyilván va­lami haszna is van belő­le. Három eset lehetséges: a gazdajegy elkelhet név­értékén, illetve azalatt vagy afelett. Aki megve­szi, annak szüksége lehet rá, mert be kívánja váltani benzinre, gázolajra, mű­trágyára stb., de az is elő­fordulhat, hogy tovább­adni kívánja, s az üzleten nyilván nyerni szeretne. Ha például áron alul ve­szi meg — mondjuk százezerért —, és száz­ötvenezerért adja el, akkor ebből két következtetést vonhatunk le: 1. egyes vi­dékeken a parasztok rá­szorultsága oly nagy, hogy 30—40 kiló burgonyáért vagy annak áráért odaad­ják az üzérnek gazdaje­gyüket, 2. a kupon pia­cán hatalmas túlkínálat van abból ítélve, hogy mé­lyen névérték alatt kel el, és névérték alatt adják is tovább. A fentiek akkor jutot­tak eszünkbe, mikor egy ilyen üzérrel folytatott be­szélgetés után letettük a kagylót. (hilyen) A sánta és vak nem fog össze? Romsics Ignác történésznek 1999-ben az Osiris Kiadó­nál megjelent egy közel hétszáz oldalas kiváló könyve: Magyarország története a XX. században. Sajnos, megvá­sárlása számunkra szinte lehetetlen, a forint feketepiaci árfolyamon számított értékviszonylatában közel másfél millió lej. Pedig minden pénzt megér(ne), a Romsicséhoz hasonló objektív összefoglaló munkát a magyarság e századi törté­netéről nem ismerünk. Romsics Ignác a múlt héten a Duna Televízió Közép­európai magazin című műsorában elsősorban nem a század-, hanem az ezredvég legfontosabb politikai helyzetváltozása­ival foglalkozott, a könyvéből ismert magas szakmai szinten. Összegező visszapillantása tágabb időzónába helyezte ugyan a térség történelmi kataklizmáit (attól függ ez, hogy ki melyik „partról” nézi), vázolta a török, a Habsburg-birodalom, a monarchia felbomlását, majd a Trianon szülte „birodalmak”, azaz államalakulatok szétesésénél kötött ki. A Trianon kreálta nemzetiségi, gazdasági és vallási vonatkozásokban mozaikállamok széthullásáról, illetve ezek párizsi béke­­szerződésben rögzített tükörképének cserepekre hasadozá­­sáról van szó. S arról, hogy mindenik érintett népcsoport, sőt az egész Európa, az Egyesült Államok és a nagyvilág másképp éli meg­ ezt az átrendeződést. A napi témánál maradva a szerbeknek elviselhetetlen trau­ma az, hogy ők, a térség „nagy urai”, „mindenhatói” néhány milliónyian maradjanak, Európa kisállamai közé soroltassa­nak. Mindezt másképp éli meg a Trianon utániság mindmáig egyetlen „nyertes” állama, Románia, amelynek többségi hang­adó politikusai állandó rettegésben élnek, hogy ez a politikai „savas eső” eléri-e az egységes nemzeti államnak deklarált és egy ilyen alkotmány romáiba keretezett államhazafiság erdeit vagy nem. Ez az átrendeződés a lakosság különböző rétegeiben más és más reakciókat vált ki, az nacionálkommunista érzelmi világú és szájtartású csoportosulásokban (pártokban, koalíci­ókban) rémképeket hallucinálnak maguk elé, a kisebbségiek viszont reménykeltően figyelik a kisjugoszláviai „rendezést”, az utolsó alkalomnak látják, hogy a területi, kulturális és személyi autonómiából valami erre a „nyomásra” megvalósul­hasson, megerősödjék az önkormányzati rendszer, visszaállít­sák az egyetemeket, az anyanyelv használati jogát a közéletben, visszajuttassák az elrabolt, a nemzeti kulturális örökséghez tartozó értékek egy részét stb. Bizonyos román csoportosulá­sok, szerintünk önmagukra nézvést a legártalmasabban­, a ki­sebbségekkel szembeni gyűlölet szításában, a xenofób megnyil­vánulásokban, a politikai és civilizációs értékrend felborításá­ban látják a jövőt”. Ezek sem Szlovénia, sem Horvátország, sem Bosznia-Hercegovina esetéből semmit sem tanultak, Ko­­szovóról nem is szólva. Romsics Ignác az említett beszélgetésbe néhány új és fontos elemet visz be. Azt például, hogy a térségben mint­egy húsz-huszonöt új állam alakul(t), de ezek nem óhajta­nak együtt dolgozni, hanem az Európai Unióval akarnak közvetlen kapcsolatokat kiépíteni. (Fűzzük hozzá, az igazi törekvések nem esnek egybe a „hivatalos” nyilatkozatokkal, amelyekből csepeg a kölcsönös tisztelet és megbecsülés, miközben, ha egy mód van rá, „betartanak" egymásnak. Lásd például a román—magyar vámháborút.) Nincs egyezség abban sem, hogy hol legyen a térség gazdasági, politikai életének koordinációs központja. Pró­báltak alrégiókat „összehozni”, de nem ment. Ez is a közvet­len EU-csatlakozás kérdésköréhez tartozik, a sánta nem akar összefogni a vakkal. A „nemzetállamok" nem halnak el, erősen szemben áll­nak egymással. Nagyon lényeges kérdés, hogy ezeken az államokon belül hol húzódnak a „belső határok”. Civilizáci­ós, gazdasági, vallási, történelmi, nyelvi stb. különbözősé­gekről van szó. Ezeket a kérdéseket csak újabb békekötések révén lehet (úgy-ahogy) rendezni. A kulcskérdés az egész térségben: rendezik-e a nemzeti kisebbségek statútumát? Ha igen, akkor a térség békéje helyreállítható nagy felfordulás nélkül. * Sylvester Lajos

Next