Háromszék, 1999. augusztus (11. évfolyam, 2714-2739. szám)

1999-08-02 / 2714. szám

HÁROMSZÉK SEPSISZENTGYÖRGY 1999. AUGUSZTUS 2. 2714. szám ÁRA 1500 lej Előfizetőknek 980 lej HÉTFŐ SZÉKELYEK MAGYARORSZÁGON---:-----------------------------------------------------------------------------­NEMZETKÖZI PEN-EST PETŐFI SÁNDORRA EMLÉKEZETT A MAGYARSÁG A magyar nemzet­politika dilemmája A magyarság erdek- es ertekazonossagat hangoztató hét végi sepsiszentgyörgyi előadása után Martonyi János magyar külügyminiszter a megyei könyvtár Gábor Áron Termében a hallgatók kérdéseire válaszolt. A magyar diplomácia vezető- je egyebek mellett elmondta: nagyon fontosnak tartja a ma­gyar egyetem megteremtését, a magyar kormány ezt minden erejével támogatja, ugyanankkor üdvözli a tanügyi törvényt és a román miniszterelnök azon ki­jelentését, miszerint az egye­tem létrehozásának nincs jogi akadálya. Az autonómiát illetően megjegyezte: „Mi az RMDSZ politikai állásfoglalását tekint­jük meghatározónak, nem a mi feladatunk, hogy meghatároz­zuk a magyar kisebbségpoliti­káját, ezt az RMDSZ alakítja ki, mi csupán támogatjuk azt. ” Martonyi a történelmi egyhá­zak szerepéről szólva hangsú­lyozta, kormánya segíti a hatá­ron túli egyházakat, a közel­múltban a lerombolt horvátor­szági templomok újjáépítésére 200 millió forintot utaltak át. Az erdélyi egyházi ingatlanok visszaadási ütemét indokolat- j lanul lassúnak nevezte. (Mózes) (folytatása a 2. oldalon) Beláthatatlan, hatalmas tömeg gyűlt össze Fehéregyházán a 102 évvel ezelőtt felállított, a közeli csatamezőn elesett hősöknek emelt oszlopot övező tágas múzeumkertben. Erdély és Magyarország több tucat helysége, Felvidék és Vajdaság, Kárpátalja mellett a világ más távolabbi tájainak magyarjai is elküldték képviselőiket, hogy leróják tiszteletüket a nemzet költőjének emléke előtt. > A szombati megemléke­zés a helyi iskola udvarán kezdődött, Erdély magyar történelmi egyházai főpapjai által celebrált ökumenikus istentisztelettel folytatódott, majd a hagyományoknak megfelelően a résztvevők fel­vonultak a település szélén lévő domboldalon kialakított emlékhelyre. A múzeum kertje zsúfolá­sig megtelt, Kiskunfélegyháza, Bárót, Héjjasfalva, Fehéregy­háza fúvószenekarainak fel­vonulása után a Petőfi Sán­dor Művelődési Egylet elnö­ke, Gábos Dezső nyitotta meg az ünnepséget, köszön­tötte a többezres tömeget s a rendezvény díszvendégeit: Martonyi János magyar kül­vegyen a beolvasztott Bancorex privatizálásában. A próbálkozás enyhén szólva sikertelen. Ugyanez idő alatt tartózkodik Romániában Martonyi János magyar külügyminiszter, mégpedig a két ország kapcsolatainak előmenetelét felügyelő vegyes bizottság munkálatain részt vevő küldöttség élén, olyan politikai köntextusban, amikor a koszovói tragédiát követően szerte Európában újraértékelődik a többség—kisebbség viszony. Időza­varban lévén — ominózus kinyilatkoztatásai miatt — Radu Vasile nem találkozik a szomszédos ország első diplomatájával. Bajorország miniszterelnöke ígéretet tesz ugyan, de valami egészen egyébre, arra, hogy minden erejével megfogja akadályozni a temesvári német főkonzulá­tus felszámolását — amit a rózsaszín-zöld Schröder- kormány tervez, elfeledvén, hogy Romániában a tömeges kivándorlás ellenére is él még pár tízezer német —, hiszen azt elsősorban az üzleti kapcsolatok felélénkíté- séré hozták létre. A magyar külügyminiszter közben meg­szerzi román partnerei elvi beleegyezését egy Csíksze­redái magyar főkonzulátus létrehozására, amelynek ter­mészetesen meglesz a párja egy magyarországi városban. Radu Vasile nyilatkozatai felérnek egy robbantással. Azzal érvelt a kormányfő, hogy a választópolgároknak elegük van már valamennyi pártvezérből. S ha ez így van, akkor annak a baloldalnak a vezére, amellyel a parasztpárt jövendőbeli szövetségeseként összekacsint, nem más, mint a TDRP második embere. Az az Adrian Năstase, aki a Dilema című lap szerint nemrég azt állí­totta, hogy a magyar kisebbséggel szemben „türelmesnek, de ébernek” kell lenni. A lap kommentárja: „Ezek szerint a tolerancia sértőbb, mint az éberség: nem úgy néz ki, mintha a kisebbségiek teljes jogú állampolgárok lennének, hanem valamiféle vacsoravendégek, akikre oda kell figyelni, nehogy elvigyék az eszeájgot.” Telitalálat. Az imázsriadót a Ion Diaconescu—Radu Vasile ta­lálkozón fújták le azzal, hogy megállapodtak, nem bántják a parasztpárt vezetőségét a jövő évi választásokig, és a szövetségeket is csak azután vizsgálják felül. A kormányfő parittyája most nem talált célba. De ki tudhatja, mikor veszi ismét elő a fegyvert? Sugár Teodor ügy minisztert, Hámori Józse­fet, a nemzeti kulturális örök­ség miniszterét, Szöcs Feren­cet, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetét, Eck- stein-Kovács Pétert, a román kormány kisebbségügyi és Hajdú Gábort, a román kor­mány egészségügyi miniszte­rét, Patrubány Miklóst, a VET elnökét, a Magyarok Világ- szövetségének alelnökét. Je­len volt a Romániai Magyar Demokrata Szövetség teljes vezérkara, az RMDSZ szá­mos képviselője, szenátora, kormányzati tisztségviselője. Megjelentek a romániai ma­gyar történelmi egyházak vezetői és a romániai iroda­lom olyan jeles képviselői, mint Sütő András, Kányádi Sándor, Lászlóffy Aladár, Ana Blandiana, Nicolae Prelip- ceanu, Romulus Rusan. A magyarországi irodalmi éle­tet Hubay Miklós, a Magyar Pen Club elnöke és Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke képviselte. Az ünnepi beszédek sorát dr. Ficsor József, Kiskunfél­egyháza polgármestere nyi­totta meg, aki a Petőfi-szob- rot ajándékozó anyaországi város, Petőfi és Móra szülő­földjének és a Magyar Köz­társaság elnökének, Göncz Árpádnak az üdvözletét tol­mácsolta. Simó Erzsébet (folytatása a 2. oldalon) Nyugodj békében, Kapitány! Romániai magyar közírásunk fedélzete újból szegé­nyebb lett egy tengerésszel. Július 27-én eltávozott kö­zülünk Nemess László, aki tengerésztisztnek, írónak, újságírónak, igaz barátnak egyformán jó volt. 1944. április 24-én született Marosvásárhelyen. 1967-ben Konstancán elvégezte a Tengerhajózási Főiskolát, s 1972-ig fedélzettisztként szolgált, behajózva a szélrózsa majd- minden tengerét, óceánját. 1972-től lapelődünk, az Előre marosvásárhelyi tudósítója, 1976—90 között az Igaz Szó, 1991 -ig a Látó szépirodalmi folyóirat szerkesztője. I 991—95 között, nyugdíjba vonulásáig Sepsiszenlgyör­gyön a Háromszék munkatársa volt. Első regénye----­Hosszú út — 1973-ban jelent meg, ezt követte 1976-ban a Szilvesztert ajándékban novelláskötet, majd a Szarkalá­bon jön a hajnal (1979), Ködoszlás (1982) elbeszélés- kötetek, valamint A nyár utolsó éjszakája (1986) és a Józsua(1989) című regényei. 1982-ben a Marosvásárhelyi írók Egyesülete prózadíjjal tüntette ki, 1991-ben és 1992-ben megnyerte az MTI tárcanovella-pályázatának különdíját. Élete utolsó éveit szülővárosában, Maros- vásárhelyen töltötte. Örökké nyugtalan lelke most végleg megpihent. (Bögözi Attila — RMSZ—MÚRE-hírcsere) Sok nagy költő kisvárosban Szombaton délután néhány órára Székelykeresztúr a költé­szet fővárosává vált. A Pen Club magyarországi, romániai és romániai magyar csoportja, mely részt vett a Petőfi-ünnepsé- geken, nemzetközi írótalálkozót szervezett itt. Eredetileg Se­gesváron is találkozni szerettek volna az olvasókkal, de a városvezetés eddig ismeretlen okok miatt elutasította a rangos vendégek fogadását, így a tervezettnél hosszabb, kellemes, tartalmas délutánt töltött Szckelykeresz,túron Kányádi Sándor, Lászlóffy Aladár, Ana Blandiana (a Román Pen Club elnöke), Anise Koltz (Luxemburg, az Európai Költészeti Akadémia alelnöke), Hubay Miklós (a MagyarPenClubelnökcjPomogáts Béla (a Magyar Írószövetség elnöke), Jean Luc Moreau (Fran­ciaország), Jerzy Snopek, Bogdan Zahura (Lengyelország), Jenny Molson (Luxemburg), Bányai János, Kontra Ferenc, Toldy Eva (Jugoszlávia), Váry Fábián László (Ukrajna), Denisa Cománescu, Nicolae Prelipceanu, Romulus Rusan, Csicsery- Rónai István (Kanada), Nagy Pál (Franciaország) Oláh János, Oravccz Péter, Tóth Éva (Magyar Pen Club), Egyed Emese, Farkas Árpád, Fodor Sándor., Gál falvi Zsolt (Romániai Ma­gyar Pen Club elnöke), Kántor Lajos, Kovács András Ferenc, Sebestyén Mihály. Felkeresték a Gyárfás-kúriát, ahol Petőfi utolsó éjszakáját töltötte, majd este 8 órától a helyi múzeum nagytermében Petőfi Sándor emlékét idézve találkoztak a város irodalomszerető közönségével. (s.) Máról holnapra Ki lopja az étkészletet? Középkorú állampolgár számára ebben az ország­ban már nem lehet meglepetés a politikai csapodárság. Következésképpen azon sem csodálkozhatunk, amiket Radu Vasile miniszterelnök a Reuters hírügynökség­nek nyilatkozva mondott: a parasztpárt elnöki tisztsé­gét akarja magának, és szövetkezni készül a baloldali erőkkel — igaz, nem részletezte, melyek lennének azok. Tekintettel arra, hogy most a baloldal vezetője, a TDRP és kormányfőnk korábbi személyes kapcsolataiban igen­csak rokonszenvezett annak embereivel, csakis erre az alakulatra utalhatott. Emellett indulatos bírálatok hang­zanak el a Nemzetközi Valutaalap ellen, mely az ún. kettős standard politikáját folytatja, amikor Ukrajná­val, Pakisztánnal és Romániával szemben bizonyos megszorító követeléseket támaszt, miközben Oroszor­szágnak — bár sokkal felületesebben kezelte a feltéte­leket — minden további nélkül megadja a 4,5 milliárd dollárt. A valósághoz tartozik, hogy Vasile név szerint nem említette Oroszországot, de egyértelműen erre utalt. A nagy csata arra a 475 millió dollárra megy ki, amit a készenléti hitel hozna, és aminek birtokában más pénz­források feltárásához lehetne látni, hogy aztán a román gazdaság rozsda ette mechanizmusa végre beinduljon — persze, ha politikai botrányok nem zavarják a vizeket. Az, ahogyan a kormányfő gesztusára, a bedobott „médiakesztyűre” a politikai elit reagált, keresztezi egymást azzal az egész sor politikai eseménnyel, ami az államelnök és a miniszterelnök között zajló arculatver­sengés kísérője. Nézzük csak. A Vasile-interjú napján Constantinescu Szarajevóban a délkelet-európai stabi­litási konferencián vesz részt, és nyíltan pénzt kér. Camdessus, a Nemzetközi Valutaalap elnöke határo­zott ígéretet tesz neki a várva várt hitel megadására. Közben az országban fogadják Edmund Stoiber bajor miniszterelnököt. A mi szószátyár, csintalan Vasilenk valósággal körüludvarolja Németország leggazdagabb tartományának kormányzóját, hátha sikerülne kicsi­karni tőle némi ígéretet, hogy a Deutsche Bank részt O a mi jobbik énünk, a világ jobbik énje

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék