Háromszék, 1999. augusztus (11. évfolyam, 2714-2739. szám)
1999-08-21 / 2731. szám
Igaz történelmünk vezérfonala Árpádig „Csak törpe nép felejthet ős nagyságot, Csak elfajult kor hős elődöket, A lelkes eljár ősei sírjához, S gyújt régi fénynél új szövétneket. ” (Garai) Rendkívül érdekes könyv jelent meg az Orient Press kft. gondozásában igaz történelmünk vezérfonaláról. A szerző, Badiny Jós Ferenc, a Buenos Aires-i egyetem sumerológiatanára kifogásolja, hogy a magyar történelmet idegenek írták, s az idegen érdekeket szolgál. Egy feltételezett finnugor őshazából eredezteti népünket, valahol Északkelet-Európából, az Urál-hegység két oldaláról, amit a régészek nem találtak meg, s amely nem létezett a valóságban. Hagyományaink: a turul, a csodaszarvas, a párduc, az istenanya (Szűz Mária), Nimród, Enéh-hagyomány, honfoglalás kori ötvösművészetünk motívumai mind a középkeleti térség (Mezopotámia, Perzsia) felé mutatnak. Ugyanakkor a feltételezett finnugor őshaza területe 7000 évvel ezelőtt nemrég még jég borította, nagy periglaciális, jórészt lakatlan terület volt. A Kárpát-medence viszont a legrégibb idők óta lakott volt. 350 000 éve itt élt a homo erectus (sapiens paleohungaricus), a Vértesszőlősön megtalált emberös, aki ismerte a tüzet, s eszközeit feltört patakkavicsból készítette. Érden 50 000 évtől kezdődő ősemberi telepsort tártak fel 13 000— 15 000 éves folytonosságban. A Bükk-hegységben fejlődött ki a Szeleta kultúra i. e. 50 000—8000 közt a felső paleolitikumban. Időszámításunk előtt 7000 évvel virágzott a Kárpát-medencében a „rénszarvasok népének” kultúrája. Egyre többen vallják egy kárpát-medencei magyar őshaza létezését az itt kialakult Szeleta és a Kaukázusból erre rátelepedett Gravetti neolitikumi kultúrák, legrégibb őseink nyomán. Ezek a törzsek itt tértek át a rénszarvas-tenyésztésre, innen származik a nevük. Ezek a vadásztörzsek a jégkorszak utolsó hideg hulláma idején telepedtek meg i. e. 10 000 körül. A kárpát-medencei őshazaelmélettel összecseng egyes néprajzi tájak lakóinak az őshonosságtudata. Az özönvíz után elnéptelenedett Mezopotámiát a Kaukázusból és a Kárpátokból érkezettek népesítették be, s kialakították az egyik legrégebbi civilizációt. Városokat építettek, fejlett tudományos ismereteket, sok ezer ékírásos agyagtáblát hagytak az utókorra, ezekből kiolvasható hiedelemviláguk és fejlett csillagászati ismereteik. A Kárpát-medencében Tatárlakán találták meg az emberiség első írását, égetett agyagból készült amuletteket, amelyek a C 14-es vizsgálatok alapján közel 2000 évvel megelőzii az addig legrégibbnek ismert mezopotámiai Sumér írásokat (i. e. 5200). Itt olvasható a szabír népnév a kuldeai sumér ag-agtáblákon olvashatóval azonos formában. Sapir sumérul naparcút (napbarnított arcút) jelentett. Ez a nép azonos lehet a kaukázusi őshazából a Kárpátmedencébe érkezettekkel. Káldeus sumér emlékek pedig arról a bibliából is ismert hagyományról tájékoztatnak, hogy egynyelvűség volt az akkor ismert világon, a Mezopotámia—Kaukázus—Kárpátok térségében. A Kárpát-medence bányái sok ezer éven keresztül ontották az aranyat, a mai dél-afrikai bányákhoz hasonlóan. Közismert, hogy az Erdélyi Szigethegység aranyát már az agatriszek 7000 évvel ezelőtt is bányászták. Tüzet gyújtottak, majd a felhevült kőzetet hideg ecettel öntötték le, az így megrepedezett kőzettörmelékből nyerték a nemesfémet. Agatirsz erdei ember (sumér nyelven). Az itt bányászott teli úrtartalmú aranyból készült a megtalált sumér arany leletek nagy része, így érthető, hogy miért maradt fenn az állandó kapcsolat Mezopotámia és az arany leggazdagabb lelőhelyeivel rendelkező Kárpát-medence közt, s miért maradt fenn évezredekig az egynyelvűség is. A nyugat-európai kódexek által sokat emlegetett népazonosság szerint a szkíta, dák, hun, avar, magyar, türk, szabír, szarmata ugyanannak a népnek vagy népcsoportnak a különböző, sokszor foglalkozás vagy életmód jelentésű nevei lehettek. Az is közismert, hogy a Kárpát-medence avarok lakta vidékein, ahol a honfoglaló magyarok (Árpád népe) nem telepedtek meg, a helynevek magyarok. A világ számos egyetemén sumerológusként tevékenykedő magyar kutatók véleménye szerint a magyar nyelv az ugyancsak turáninak, urál-altájinak minősülő sumér nyelvből származik. Dr. Bobula Ida, a New York-i egyetem volt sumerológusa 2000 magyar szó sumér eredetét feltételezi, igazolja. Az itt ismertetett mű szerzője szerint az évezredünk elején keletkezett első magyar nyelvemlékek nyelvezete jobban hasonlít a sumérhoz, mint a mai magyarhoz. A biblia tanúsága szerint az i. e. II. évsezred derekától, a Bábel tornya építése utáni időktől alakult ki a többinyelvűség a közel- és közép-keleti övezetben. I i i ■ i : Λ \ е f 1 I Kr. e. 2000 körül az utolsó sumér városokat is lerombolták. A népesség nagy része észak felé vonult vissza a Kaszpi— Arai—Kaukázus—Kárpátok térségbe. Más részük Adzsam (Elám) térségében alakított államot. Azután a káldeusok, hunok, szkíták, turkok és rokon népei a sumériai műveltség, írás és művészetek folytatói, örökösei. A hunok a parhus birodalomban fél évezredig fennálló erős államot alapítottak, egyetlen, a rómaiak felett is győzedelmeskedő királyságot (i. e. 256—i. u. 260). Ez az állam a sassanida-perzsa uralkodók támadása következtében megdőlt, a hunok északabbra szorultak, s Kínától a Kárpát-medencéig terjedő hatalmas birodalmat hoztak létre több központtal: így az Ordos-hegységben, Baktriában, Chorezmben és a Kárpát-medencében. A szerző meggyőzően bizonyítja, hogy összes hagyományaink, őseredetmondáink, szimbólumaink a mezopotámiai ősök felé mutatnak, akik állandó kapcsolatban álltak a Kárpát-medencével is. A honfoglalás kori krónikák, híradások egyöntetűen szkíta-hun-avar-magyar-türk azonosságot igazolnak. A mai török nyelv nem azonos az ótörökkel. Az iszlám révén erős mohamedán-arab hatás érte, szerkezetét is elvesztette, elarabosodott. A török eredetűnek tartott szavaink első említései az ómagyar nyelvemlékekből ismertek, ezért szerzőnk szerint nem a magyarok, hanem a törökök vették át ezeket a szavakat, vagy közös ősi szókincsünk hagyományai. Ez szókészletünk mintegy 20%-a. Eredetmondáink egyike a turulmonda. A honfoglaló Árpádot a turul vezette a Kárpát-medencébe (Emese álma). A turul volt a hun Attila király címermadara is. Ott van ez a madár az ordosi Holchot város múzeumában őrzött hun koronán. Az egyetlen elfogadható jelentésmagyarázat a sumér hagyományból értelmezhető. Ez kapcsolatban áll a sumér hiedelemvilággal, a napimádattal és a sumérok csillagmítoszával. A téli napforduló neve volt a tur Ullu. Az évi naptár legfényesebb napja a nyári napforduló, az Ullu ünnepe. Értelme: teljes fényesség. Elképzelésük szerint hatalmas agancskoronájú szarvas fut végig a szarvas között lévő Nappal a csillagmítoszi hosszú úton. A sumér naptárokon ábrázolt két szarvas ugyanannak a szarvasnak a két tevékenységét jelképezi. Egyik viszi az évet (Napot) Ulluig, küzdve a sötétséggel, hogy legyen teljes fényesség, így éri el az Ullut. A másik a sötétséggel való küzdelemben elhasznált erővel már fáradtan indul, így legyőzi őt a sötétség ereje, amikor az évnek a turullu ünnepnapjához ér. Akkor lép közbe a sumér istenanya hatalmas madara, a napmadár, ez karmaiba ragadja az elgyengült szarvast, amely új erőre kap, és újra legyőzhetetlenné válik. Innen ered a turul név. Túra visszatérés, uló életerő (sumér). A szkíta szarvasábrázolások jórészt ezt a lerogyott szarvast szimbolizálják. A turulmadár ott látható a nagyszentmiklósi aranykincs 7. számú korsóján, amint a hatmellű istenanyát (didi) a magasba repíti. A turulmadarat megtalálták a honfoglalás kori sírok díszkorongjain, a rakamazi turulmadár pár, a zempléni vezérsír turulmadara. Mi is megszemlélhetjük emlékműveink csúcsán, a madéfalvi veszedelem, a fehéregyházi tömegsír felett emelt emlékoszlopon, a millenniumi emlékműveken, Budapesten, Tatán stb., anélkül, hogy ismernénk jelentését. Itt még megemlíthetjük, hogy Hildesheimben Kr. e. 2160— 2200-ból származó sumér pecséthengert őriznek. A trónon ülő napisten, Utu jobb kezében tartja az unuguriak szent sólymát (turulmadár). Az istenanya elővezet egy női személyt. A hun fénymadarat a fény fia lélekhordozójának tekintették. Az unuguri hunokat a turul vezette észak felé. A csodaszarvas, a magyar nép eredetmondája szintén Mezopotámia felé mutat. Az ősi csillagmítosz szarvasa vezérelte őseinket vissza a Kárpátmedencébe. A visszafoglalás motívum minden krónikánkban megtalálható. Csodaszarvasmondánk honfoglalás kori és azt megelőző forrásokból is előkerült, s benne volt a magyar ősgesztában, amelyet a székesfehérvári könyvmáglyáról mentett ki Terdzsüman Mahmud, I. Szulejmán személyi titkára, s törökre lefordítva közzétette. Ez a mű a közelmúltban vált részünkre is hozzáférhetővé. Iordanes, a gótok történetírója már a VI. sz. elején említ a hunokkal kapcsolatban egy, a mi csodaszarvasmondánkhoz hasonlót, így bizonyosra vehető, hogy nem a későbbi magyar királyok találták ki régiségük igazolására, mint azt a magyar történészek állították. Hérodotosz a szkítákat nevezte a szarvas ősanya népének. A csodaszarvas — az istenanya szarvas képében. Gímszarvas, és mégis agancskoronája van. A gím sumér jelentése: hegyi asszony. Nimród, Hunor és Magyar atyja legendás uruki király volt. A biblia szerint Kus nemzette, egyik Noé-utód. Ezért a sumérek kusitáknak neveztékmagukat. Nimrud alakja mitikussá vált. A bibliában nagy vadászként említik. Ő az ősi sumér eposz főhőse, amely akkád átírásban Gilgames néven vált ismeretessé. Kivetítették az égboltra, s az Orion csillagkép vadászát is Nimrud néven ismerték az ókori keleten. Hitük szerint Nimród feleségül vette a földre szállt Innanát, akinek a földi neve Éne vagy Enéh. Jelentése: elbájoló (sumér). A honfoglaló magyarok lovas temetkezése is Mezopotámiából származik. A sumér hitvilágban Niburta az élet istene, Nergal az alvilágé, aki szintén a Teram-tu (teremtő) hatalma alá tartozik. Tehát Niburta a halál kiosztója, testvéristen. Az alvilág uralkodó párja Nergal és Ereskigal. Az alvilág királynőjének szent állata a fekete ló — pa-ri-pa (sumér). Izr. e. a III. évezred közepétől terjedt el a lovas temetkezés kultusza. Ármány szavunk is keleti eredetre vall. A zoroasztriánusoknál Ahriman a gonoszság megtestesítője volt. A pulit tartják a magyarok egyik legősibb s egyben Európa legrégibb kutyájának. Régen mezopotámiai agyagszobrokon ábrázolták, s a szabírokkal sok évezrede érkezett a Kárpát-medencébe. Nem valószínű, hogy ez a hűséges eb elhagyta volna régi gazdáit. Ez is bizonyítéka a Mezopotámia—Kárpát-medence közti kapcsolatoknak. A párduc is megtalálható Mezopotámia őslakóinak mítoszában. Nimród uruki királyt párduccal a hóna alatt ábrázolták. Megtalálható a szkíták aranykincsein, az avaroknál (ócsai párduc), a honfoglaló magyaroknál, s a korai magyar műemlékek díszítőelemeiként kifaragva Isten báránya helyett sok helyen párduc szerepelt. Korai román kori templomokon Jákon, Domokostón, Zalaháshágyon stb. A legújabb kutatások, a Matsumoto Hideo 9000 vérminta alapján elkészített gén vizsgálata eredményeként a magyarokat a kaukazoid mellett a délmongoloid gének is jellemzik, amelyek hiányoznak a finnugor népeknél, akiknél az északmongoloid gének a meghatározók. A kaukazoid faj e vizsgálatok eredményeként is mezopotámiai népektől származik, s rokonságban van az ujgurokkal. A hunok az egész eurázsiai sztyeppövezetet uralták. Eljutottak Kínába, annak birtoklásában is osztoztak, ezért mongolid népnek tüntették fel. Xinjiang hegyei közt kiástak több mint 100 hun múmiát, amelyek bár 4000 évesek, csodálatosan ép állapotban megmaradtak, s megállapították, hogy faji alkatuk kaukazoid, így azonos a dr. Matsumoto japán kutató által meghatározott mai magyar fajjal, s bizonyítja a hun-magyar faji azonosságot. Az ékírások elemzése is közös eredetre mutat. Az ősi írásjelek Mezopotámiában és Kínában is azonos tőből fakadnak. Valószínű, a hunok közvetítésével jutottak el keletre, ahol azután sajátos módon fejlődtek tovább. A finnugor ősnyelv a könyv szerzője — és még több más kutató — véleménye szerint nem létezett, hanem volt egy Mezopotámia—Kaukázus—Aral-tó térségéből kiáramló nép. Ez az urál-altájinak is nevezett turáni nyelvcsalád. Ez a népesség Mezopotámiában fejlődött magas civilizációs színvonalra. Kaukazoid fajú elemei északra szorulva, a jégtakaró visszavonulása után felmelegedett sztyeppövezetben kelettől nyugatig hatalmas birodalmakat hoztak létre különböző neveken, amelyek sokszor az életmódra vonatkoztak, vagy más-más népektől származnak , mint a hunok, magyarok, avarok, szkíták, szarmaták, turkok, trákok, szabírok stb. ), és vagy azonos nyelvet, vagy közeli, rokon nyelveket beszéltek. A magyarok a honfoglalás kori forrásokban turk néven szerepeltek, de említették dákoknak is. A finnugor népek a kontaktövezetben alakulhattak ki, és a kulturális hatás következtében nyelvszerkezetünket átvehették rengeteg nyelvi hatással együtt. A mai magyar nyelv erős nyugati hatásnak volt kitéve, mégis megőrizte szerkezetét, és legtisztábban őrzi a Mezopotámiából örökölt civilizáció hatásait, hagyományait. A mai török a VI. századtól az iszlám erőszakos terjeszkedésének a hatása alá kerülve erősen elarabosodott, ragozó jellegét is elvesztette, így a magyar nyelv közelebb állhat az ótörükhöz, mint a mai török. A Biblia is emleget egy Árpád elámi harcost, ami eggyel több bizonyítéka a magyarság mezopotámiai kapcsolatainak. Badiny Jós Ferenc könyve még rengeteg érdekes ismeretet sorol fel a hunokról, a honfoglalásról, és arra a következtetésre jut, hogy a Magyar Tudományos Akadémia vizsgálódásaiban jelentős helyet követel a keleti-délkeleti magyar őshazakutatás, amit teljesen elhanyagolnak, s kizárólag az észak-szibériai és a Volga-vidéki finnugor népek helyzetét tanulmányozzák, ebből vonva le a magyar nép honfoglalás kori állapotára a következtetéseket. Gazda László