Háromszék, 1999. szeptember (11. évfolyam, 2740-2765. szám)

1999-09-01 / 2740. szám

Petőfi utca A megyei tanács tegnap a prefektúra kérésére elhalasz­totta döntését a Petőfi és Gyertyánfi Ferenc új utca­nevek jóváhagyását illetően. Mint ismeretes, a törvényes procedúrát követve, miután a sepsiszentgyörgyi tanács a maga határozatát ez ügyben meghozta, a megyének kell arra rábólin­tania, hogy végleges marad­jon. Nos, Sepsiszentgyörgyön az történt, hogy a városi ta­nács egy évvel ezelőtt hozott határozatát a prefektúra nem­rég megtámadta a helyi tör­vényszéken, s most arra kérte a megyei tanácsot, amíg ítélet nem születik, ne tűzze napi­rendjére a jóváhagyás kérdé­sét. Ebbe a tanács egyhangú­lag bele is ment. Némi szóvál­tás csak azért támadt, mert T­amas előpataki pópa, Lăcătuşu Ioan múzeumigazgató és Dra­­gomir Aurel szükségesnek tartották saját kifogásaikat is felhozni, a lelkész megkérdezte, milyen író volt Gyertyánfi, társa helytelenítette, hogy a Bem utca körüli vita után most ismét „kész tények elé akarnak minket állítani, s úgy lesz-e ez ezentúl minden március 15-e után?”, a volt egységpárti kép­viselő pedig zavarónak találta és már most levetette volna a Petőfi feliratot a másik mel­lől. A vitát mint tárgytalant lezárták, és a halasztást meg­szavazták. Hogy ez a városi tanács határozatának esélyeit hogyan befolyásolja, senki nem vetette fel. (hilyen) Megalakult a megyei tanács vagyoni bizottsága Tegnapi ülésén a megyei tanács megalakította azt a bizott­ságot, melynek feladata felmérni és besorolni a megye köz- és magánbirtokához tartozó vagyontárgyakat. Mint ismeretes, az alkalmazási utasítások megjelenésének késése miatt a bizottsá­got csak augusztusban lehetett létrehívni, most pedig a prefektúra észrevételei alapján át kellett alakítani. A bizottság tagjai: Orbán Árpád, Kémenes József, Ferencz Lajos, Ursache Ioan és Ungureanu Rozália. Hogy feladatát az új szerv mikorra végzi el, nehéz lenne megjósolni, a törvény előírta határidő ugyanis most járt le. A megyei tanácselnök az ülésen a megye címeré­nek elkészítésével megbízottakat is sürgette, hogy fejezzék be munkájukat. Igazodva az újabb jogszabályokhoz, a megyei tanács két új osztályt hozott létre, egyik a köz birtokát képező utak és hidak karbantartásával, a másik a regionális és európai integráció kérdéseivel foglalkozik majd. (k.) ronatozt. A nagy kínnal-bajjal meg­szavazott tanügyi törvény csak multikulturális állami egye­temalapításra nyújt lehető­séget, miközben nagylelkű­en engedélyezi az önálló ma­gánegyetemek létrehozását. Ennek alapjait a nagyvára­di Sulyok István főiskola építgeti, de a magyar kor­mány mostanában oly sokat emlegetett 2 milliárd forint­jának célja még nem tisztá­zott. Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke kedden kijelentette: „Ezt a támoga- Kérdés májt — mint a jövő évi állami költségvetés részét— a magyar országgyűlésnek jóvá kell hagynia, sorsáról később szü­letik döntés. "Tehát a román lapok korán kezdtek kongat­ni vészharangot, nekünk ellenben van időnk adófize­tő román állampolgárként kérdezgetni: miért a magyar állam és adófizető pénzéből kell az önálló romániai ma­gyar felsőfokú oktatás alapjait megteremteni? A mi adónk hová folyik be, kit boldogít? (I.) Az évtizedek óta ho­nos szeptember 15-i is­kolakezdés idén első íz­ben módosul, két héttel korábban szólalnak meg az iskolacsengők. Ezzel az intézkedéssel a leghi­degebb téli és legmele­gebb nyári hónapokban kívánja tehermentesíteni a pedagógusokat és diá­kokat az oktatási minisz­térium, nem utolsósorban pedig igazodik az euró­pai tanévkezdeti szokás­rendhez. Az új tanév sok szempontból hoz újdon­ságot. Például azt, hogy az elemi és általános isko­lákban tavaly bevezetett új kerettanterv mellett idéntől a középiskolai IX. osztályokban is az egységes és ugyanakkor kötelező tantárgycsomagból, valamint egy választható tantárgycsoportból összeállított tan­terv alapján oktatnak, melynek más-más összetevői lesznek az elméleti, műszaki és a hivatásirányú középiskolákban. (Fekete) (folytatása a 2. oldalon) Az állam behajtja adósságait Annak el­lenére, hogy a kincstár szempontjából megyénk a kimondottan jó adófizetők közé tartozik, a hátralékok is szá­mottevőek, ami megítélhető abból, hogy a megyei pénz­ügyi igazgatóság az év első felében kényszervégrehajtást rendelt el 81,9 milliárd lej be­hajtása érdekében (ebből ed­dig befolyt 5,5 milliárd), ingó javakat koboztatott el hat adó­sánál 4 milliárd lej értékben, ingatlan vagyonra rendelt el elkobzást nyolc esetben 7 mil­liárd lej értékben, zároltatta 163 adósának a bankszámláját 65,5 milliárd lej bevétele céljá­val, és újraütemeztette továb­bi 37,9 milliárdra rúgó adósság törlesztését. A hátralékok be­hajtásának eredményessége különben várhatóan javulni fog, mivel új rendelet arra kötelezi a bankokat, hogy 15 napon belül közöljék a pénzügyi szer­vekkel, ki, mely cég nyitott náluk folyószámlát. Ezáltal elejét veszik annak, ami eddig gyakori volt, nevezetesen, hogy az adósok futtukban az adó­hivatal elől egyre újabb és újabb pénzintézetekben nyitottak egyre újabb és újabb folyószám­lát, pénzüket a zárolástól stb. megóvandó. (k.) Hídvégi hírhalom O Hidat építtetett a köz­ségi tanács a Gát nevű falu­részen. Nagy szükség volt rá, hisz a Falupataka két falu­­részt választ el egymástól, és az erdő felé való kijáratot is ennek a hídnak kell szolgálnia. O Elvégezték a legszüksé­gesebb javításokat a helybeli és a nyáraspataki iskolákban, újrarakták a csempekályhákat, illemhelyeket rendeztek, kutat ástak, és Nyárapatakon beve­zették az ivóvizet az iskolába.­­ Hetek óta őrzik a ha­tárt. A krumplit kezdték már betakarítani, de az érésben levő kukoricát tovább dézs­málják a vadak. A Cukorré­pát és takarmányrépát a szar­vasok látogatják szorgalma­san. „No de vannak két lábon járó ellenségei is a határnak ■— mondják —, mégpedig a hétvégeken tömegesen érkező brassói halászok, akik, ha rajta nem kapják, iszákjukat krumplival, főzni való kuko­ricával tömik meg.­­ Itt is takarékoskodnak, és kikapcsolták az éjjeli közvilágítást. Egyelőre még nem volt lopás-betörés. Ok­tóberben gyúlnak ki majd is­mét az utcai lámpák.­­ Vidékszerte nincsen olyan szép és változatos vi­rágoskert a tanácsépületek előtt, mint itt. Minden el­haladó megáll gyönyörködni. A kertet Székely Margit ül­tette be, ő gondozza, öntö­zi a virágokat: dámakon­­tyot, oroszlánszájat, pillan­gót, búzavirágot, büdöskét. Nyílik már az őszirózsa, il­latozik a nagy virágú dalára. A tornácra felfutó klema­­tisz is mutogatja tölcsére­it. Kisgyörgy Zoltán I Világfigyelő I 4. oldal­­ A kréta körül 1 7. oldal Nyílt tér 5. oldal Magazin 8. oldal Máról holnapra kegyvesztettek Miközben a tulajdonviszonyoknak a kommunista ma­radványokkal való viaskodásán töprengünk, szem elől téveszthetünk egyéb, figyelemre érdemes dolgokat. Ott van például Ovidiu Grecea, aki nemrég azt mondta, bármikor számíthat rá, hogy fényes nappal főbe lövik, lemondott a banki aktívák értékesítésével foglalkozó hi­vatal (AVAB) főnöki tisztségéről. Elindítván a Bancorex­­ügy megoldását, a szóban­ tettben merész testőrnek lát­szó Ovidiu Grecea eldöntötte, hogy épp elég lesz neki a kormány ellenőrző hivatalának élén megmaradni, még akkor is, ha sportoló múltjának köszönhetően testileg­­lelkileg elég teherbíró. A lejáratási kampány nem ma­radt annyiban, hogy kikezdték a magas fizetésekért, amiket ő maga és beosztottjai kapnak említett új hivatal­nál, hanem azok, akik a veszteséges hitelek ingoványá­­ban egyszeriben fedezéken kívül kerültek, nyomást gya­korolnak rájuk, telefonálgatnak, jelentgetnek ellenük stb. Az önkényeskedő miniszterelnök tréfás kedvű test­őrének szerepét próbálta magára ölteni Grecia, amikor a Curentulnak nyilatkozott, de szavaiból egyértelműen kiderült, hogy sokkal többet tud a dolgok hátteréről, mint amennyit kifecseghet. Szép és titokzatos a hűség­­nyilatkozat, melyet Radu Vasilenek, az embernek tett, és tiszteletre méltó a kormányfői intézmény iránti hűsége. Jópofa megjegyzése volt az is, hogy ha az ember már benne van az apparátusban, akkor kötelessége hasznos­nak lenni. Nos, ilyetén kedélyeskedések közepette mit is hihetnénk: otthagyja Grecia az AVAB-ot, vagy nem hagyja? A hízásra hajlamos emberre jellemző humorral­­már Shakespeare megmondta, hogy a jó kedély a kövé­rek kiváltsága) ezek után elnézést kért, amiért meg kell szakítania a beszélgetést, de sürgős dolga van: alá kell írnia egy iratcsomót —este nyolc óra tájt. Lehet, ha több ilyen tartalékos díjbirkózó mozogna a politikában, job­ban boldogulnánk az örököseinkre hagyandó dossziék közt, a számítgatásokban és korrupcióellenes hadjára­tokban. Igen ám, de nem így áll a dolog: minden ballépést, ostobaságot az átmeneti állapottal magyarázunk. Rá­adásul már nem csak néhanapján, hanem mind gyak­rabban kell tudomásul vennünk, hogy folyamatosan romlik a vásárlóerőnk — most éppen 30 százalékkal gyengébb, mint 1996-ban (!), hogy az átmenet lezárt fejezet, ami egyenlő a tetemes visszafejlődéssel — és ne feledjük, egy magát demokratikusnak nevező rendszer­ben. S mi lett az eredmény? Általános elszegényedés, amit nem felépülés követett, hanem a középosztály (pe­dagógusok, orvosok, kisvállalkozók) leépülése, a gazdaság m­egrablása, telhetetlen politikai oligarchia alakult ki, mely a klikkérdekek érvényesítését liberaliz­musnak, a politikai képviseletet előnyök forrásának tekinti. Nagyon nyersen fogalmazva: létünk megrekedt a primitív szinten, az ország külső képe nem egyéb ennek a primitivizmusnak a kivetülésénél. És minden gondunk, bajunk ellenére sem vész ki a felfogás, mi­szerint­ minden jónak, rossznak az oka csakis kívülről jöhet. Legutóbb azt kifogásolták hazai politikusok — Cotroceni­ben is —, hogy Romániát nem úgy kezelik, mint Lengyelországot. Itt egy esztendeje tárgyalnak a hitelekért, Lengyelországnak már tíz évvel ezelőtt ejtették nyugati tartozásai felét. Az összehasonlítás kapcsán néhány lényeges részletkérdésről nem esett azonban szó. Először is a lengyel értelmiségnek már az 1981 utáni kemény katonai diktatúra éveiben voltak elképzelései, tervei a szerkezetváltásról, a magánosításról; másodszor: amit eltöröltek, az nem kereskedelmi bankokkal szembeni adósság volt. Kormányokkal szembeni tartozások szűntek meg, nem pedig nemzetközi pénzintézetektől kapott hitelektől tekintettek el. Csak kormányok törölhetnek el adóssá­got, mert — közgazdászok mondják — a költségvetés nem kölcsönökből, hanem adókból és illetékekből áll össze. Románia jelentéktelen összegekkel tartozik nyugati kormányoknak, a hitelek java más forrásokból származik. Idő kell, s főként még néhány Greciához hasonló ember ahhoz, hogy boldoguljunk e szigorú szabályok közt. De idézett politikus keserű humorával élve: lehet, hogy már késő. Hadd idézzem az érintet­teknek a nagy amerikai filantróp, Andrew Carnegie gondolatát: gazdag ember kegyvesztetten hal meg. , Sugár Teodor SEPSISZENTGYÖRGY 1999. SZEPTEMBER 1. 2740. szám ÁRA 1500 lej Előfizetőknek 980 lej SZERDA

Next