Háromszék, 1999. október (11. évfolyam, 2766-2791. szám)

1999-10-01 / 2766. szám

Elmaradt beszélgetés A kalendárium ma nemcsak egy őszi hónap kezdetét jelzi, egyben az idősek világnapját is mutatja. Minden évben október 1-jén emlékeznek az előrehaladott korúakra, ugyan­is 1991-ben az EIVSZ-közgyűlés e napot világnapjukká nyil­vánította. Kérdés: miféle „életet”jelent kommunizmusban végig­verejtékezett évtizedek után, posztkommunista érában nyugdí­jasként zörgő pénzérméket számolgatni? Ami az ország időseit illeti, említésre méltó, hogy az év derekán 5,913 millió nyug­díjast jegyeztek, míg az alkalmazottak száma csupán 4,761 millió volt, s hogy az állami átlagnyugdíj ugyanebben az időszakban 640 536 lej. Számottevően többen — és sokkal kiszolgálta­­tottabban! — várják tehát a havi csekélyke öregségi járulékot, mint ahányan valójában „megtermelik” ezt a pénzt. A gazdasági hanyatlás nyilván nem csak az időseket sújtja, de egy állását elveszítő beosztott még mindig tehet valamit, ellenben egy be­tegeskedő, gyógyszerpénzre, tejre és kenyérre kuporgató nyugdíjastól már nehezen várható el, hogy sorsának javításáért vállalkozzék, mondjuk, napszámosságra. Ezért a nyugdíjasok­­munkavállalók számának fokozódó aránytalansága, a drágulá­sok, a gazdaság topogása a továbbiakban sem vezethet — sajnos!­­— a havonta postásra várók életkörülményeinek ja­vulásához. A napokban csendesen eltávozott a szomszédból egy 95 esztendős bácsi. Korábban reggelente rendszeresen láttam, amint kicsoszog az utcasarokra, várakozik, majd felveszi az időseket naponta közösségbe szállító kisbusz, és délután újra visszahozza magányos otthonába. Hidegben hatalmas egyuj­jas kesztyű takarta kezét, testét ütött-kopott télikabát melegí­tette. Személyesen nem ismertem, de mindig az volt az érzé­sem, tekintete nyugalmat sugároz, s arra készülődtem, egy­szer megkérdem tőle, csendes tanúként milyennek látja a búcsúzó századot? Túl sokáig vártam. A titok immár a földben... Arra gondolok tehát, ha már közönséges halandókként a gazdasági nehéz­ségeken nem áll módunkban javítani, a nyugdíjakat sem sró­folhatjuk felfelé, legalább a figyelmet, a melengető, éltető szót kapják meg tőlünk idős feleink. Mózes László ARADI SZABADSÁGEMLÉKMŰ Új fejezet kezdődik Ma, október 1-jén szállítják át a tervek szerint az aradi minorita templomba az aradi vár katonai raktárából a Szabadságemlékmír ott őrzött darabjait. Ezzel új fejezet kezdődik Huszár Adolf és Zala György alkotásának történetében, amely maga is mintegy tükre a történelem alakulásának. 1867-ben, az osztrák—magyar kiegyezés évében az Aradon megjelenő Alföld című újságban fogalmazódott meg először a javaslat, hogy állítsanak emlékszobrot a magyar szabadságharc kivégzett tábornokainak, „a tizen­három kiszenvedett vértanúnak”. Bár a javaslatot azonnal hatalmas lelkesedés fogadta — bizottság alakult, gyűjtést indítottak—, az elképzelés megvalósítására csak tíz év­vel később írták ki a pályázatot. A beérkezett 14 pályamű közül a megbízatást Huszár Adolf nyerte el, aki neki is kezdett a munkának, ám 1885 elején bekövetkezett hirte­len haláláig mindössze a tervek elkészítéséig jutott. A szobor elkészítésével ekkor Zala Györgyöt kérték fel. Zala alaposan átformálta Huszár elképzelését: a Hun­gáriát ábrázoló nőalakot négy jelképes mellékalakkal — az ébredő szabadság, a harckészség, az áldozatkészség és a haldokló harcos szimbólumával — egészítette ki. Az emlékművet végül 1890. október 6-án — a terve­zettnél egy évvel később — avatták fel nagy pompával. A 7 méter 22 centiméter magas talapzaton álló 4 méter magas nőalak, oldalán a négy allegorikus kompozícióval, a város főterére került. A talapzat alsó részét az aradi vértanú tábornokok éremarcképe díszítette. A román csapatok 1919-ben vonultak be Aradra, s már ekkor intézkedést hoztak az emlékmű lebontására. Ennek ellenére még évekig a helyén állt, igaz, bedeszkázva. Szóba került az is, hogy „kicserélik”, de a román hatóságok Magyarországtól Bocskay István erdélyi fejedelem koronáját kérték érte, az pedig a bécsi udvari kincstármúzeum tulaj­donában volt. 1925. július elején aztán négy nap alatt darabjaira bontották, s a ládákba csomagolt szobrokat a víztorony közelében lévő raktárba szállították. 1950 vége felé a raktárat lebontották, a ládák egy városszéli telekre, majd innen a katonai laktanyaként használt aradi vár megköze­­l­etlen lőszerraktárába kerültek 1949-ben felvetődött az elképzelés, hogy helyreállít­ják a szobrot, de akkor „osztályharcos alapon” kimond­ták, hogy „semmi közünk a generálisokhoz”, s hiába adta ki Bukarest a szükséges engedélyt, a tervből nem lett semmi. A román és a magyar kormány 1­955-ben egyezséget kötött, hogy ismét felállítják az emlékművet. A mun­kálatok meg is kezdődtek, de hamarosan 300 román értelmiségi aláírásával beadványt intéztek a román kor­mányhoz arról, hogy a szoborcsoport „az ezeréves Magyarországot jelképezi, és sérti a románok nemzeti érzéseit”. Az 1956-os magyar forradalom leverését követően a politikai helyzet is alaposan megváltozott, így a helyreállítás ügye gyorsan lekerült a napirendről. A megkezdett munkálatok pár évig szüneteltek, majd 1960-ban a szobor eredeti helyére, az egykori Szabad­ság, ma Avram láncú térre a Román katonák szobrát állították fel. A Ceauşescu-diktatúra bukása után 1990 legelején rö­vid időre ismét szóba került a helyreállítás lehetősége, ekkor azonban a Marosvásárhelyen márciusban provokált magyar—román nemzetiségi összecsapás nyomán került le a napirendről. A hivatalos román álláspont egészen 1999 nyaráig az volt, hogy az emlékmű megmaradt részeit szívesen Magyarországnak ajándékozzák, és állítsák fel azt a magyarok magyar területen ott, ahol akarják. Július­ban a két miniszterelnök marosvásárhelyi nem hivata­los találkozóján azonban elvi egyetértés született ar­ról, hogy Aradon létrehozzák a magyar—román törté­nelmi megbékélésnek szentelt emlékparkot, s a szo­borcsoport a restaurálás után ide kerül majd, az 1­989- es romániai fordulat tiszteletére tervezett emlékmű­vel együtt. (Gózon István / MTI) Hírsaláta • Ötezer vadász és halász élén tüntetett szerdán , Bukarestben Adrian Năstase, a legnagyobb ellenzéki párt alelnöke. Úgy érzik, hogy a vadászatot és halá­szatot szabályozó kormányrendelet sérti jogaikat. Az új rendelkezés értelmében kicsit többet kell fizetni eme úri szenvedélyért, s ez nem tetszik a szegény vadászoknak. (Curentul)­­ Vasile Gábort hétévi pereskedés után ár­tatlannak találta a bíróság az 1991. szeptemberi bányászinvázió során elhunyt két fiatal, Andrei Frumuşeanu és Aurica Crainiceanu ügyében. A kormánypalota közelében a két fiatalt mellükbe fúródott könnygázbomba ölte meg, s az említett tisztet azzal gyanúsították, hogy a lövedék az ő fegyveréből származott. (Curentul)­­ Feltételesen szabadlábra helyzeték azt a Ma­rian Clita nevű bűnözőt, aki 1985-ben a bukaresti fogdában —bizonyára a szekuritáté parancsára — halálra verte a kommunistaellenességéről közismert Gheorghe Ursu mérnököt, költőt. Az eredetileg 20 évre ítélt Clitának a kommunizmusellenes Emil Constantinescu-rezsim bocsátott meg — írja a Cotidianul.­­ A Transilvania Jurnal első oldalas híre szerint az erdélyi fiatalok ötven százaléka az AIDS-től való félelmében vagy egy partnert választ szexuális társnak, vagy önmegtartóztató. Egy nemzetközi közvélemény-kutató intézet ezerötszáz 15—24 év közötti fiatal kérdezett e témáról, s az is kiderült, hogy a fiúk 33, a lányok 23 százaléka semmiféle óvszert nem használ.­­ Azt feltételezi a Ziua, hogy Greceát azért váltották le a be nem hajtható bankhitelek ügynök­ségének (AVAB) éléről, hogy megmentsék Viorel Cataramát. A Grecea diktálta ütem szerint e hét szerdáján árverésre került volna az Elvila birodalom székháza, ha annak vezetője nem törleszti 276 milliárdos adósságát. A Curentul meg egyenesen azt írja, az Emil Constantinescu franciaországi látogatása alatt végrehajtott személycsere az államelnöknek adott sakk, s tovább rontja az államfő és a miniszterelnök kapcsolatát.­­ Most, hogy alaposabban utánanéztek a craiovai ügyészek pornóügyének, kiderült, nem ketten, hanem hárman szórakoztak a szexklubban a lányokkal. (Er. zilei) EU-csatlakozás 2004-ben Günter Verheugen, az Európai Bizottság (német) bőví­tési biztosa szerdán először nevezett meg konkrét dátumot új tagok felvételére. Verheugen szerdán este Brüsszelben jelentette ki: örömmel venné, ha az első tagjelöltek 2004- ben már eljutnának a belépésig. Ehhez azonban az Európai Uniónak (EU) 2002-ben meg kell teremteni a csatlakozás feltételeit — tette hozzá. Mindez azt jelenti, hogy az EU szükséges belső reformját 2002-re ratifikálni kell, le kell zárni a csatlakozási tárgyalásokat a belépésre váró orszá­gokkal, és biztosítani kell a felvételek anyagi feltételeit. Egy EU-csúcstalálkozó ezután 2002-ben eldönthetné, hogy „X országot felvesszük”. A döntés ratifikálása a 1­5 tagál­lamban azután még 1—2 évig elhúzódhat — vélekedett Verheugen, akinek szavait a Reuters és az AP idézte. Az EU jelenleg Lengyelországgal, Szlovéniával, Csehországgal, Magyarországgal, Észtországgal és Ciprussal folytat ér­demi tárgyalásokat a csatlakozásról. Csecsen hadszíntér Az orosz vezérkar gyakorlatilag minden hadrafogható egységét a csecsen határra irányította, s a belügyi csapa­tokkal együtt csaknem 60 ezer fős haderő áll készen a bevetésre. Aszlan Maszhadov csecsen államfő, a hadsereg főparancsnoka a várható három támadási irányban három frontot hozott létre, a hadurakkal együttműködve. Figye­lemre méltó, hogy a keleti front parancsnoka Sámil Bászájev, a dagesztáni betörések szervezője lett. Az orosz egységek­kel szemben jelenleg 20 ezer csecsen fegyveres néz far­kasszemet, de a már szinte általános mozgósítás nyomán még 30 ezer ember felfegyverzése várható.­­ Az orosz légierő tegnap reggel is csecsen célpontokat támadott Szerzseny-jürt, Avtura, Nozsaj-jürt és K­um-Kalinszkij te­lepülések, valamint a vegyenói szoros körzetében. Vlagyi­mir Putyin orosz kormányfő csütörtökön Szentpéterváron megerősítette, hogy a szövetségi erők a Csecsenföld körüli kordon létrehozása érdekében a számukra legkedvezőbb pozíciókat foglalják el a jövőben is. Az akciók során többször hatoltak be csecsen területre, uralkodó magaslatokat fog­laltak el, majd visszavonultak — mondta az orosz vezető, emlékeztetve arra, hogy itt nincs határ. Csecsenföld az Oroszországi Föderáció része volt, s az is marad, így az orosz csapatok ott foglalnak el állásokat, ahol akarnak. Mérsékletre intették Moszkvát Az Egyesült Államok tegnap mérsékletre intette Orosz­országot a csecsenföldi események kapcsán, hozzátéve: Moszkvának saját magának kell eldöntenie, miként és milyen mértékben lép fel a terrorral szemben. William Cohen védelmi miniszter kifejtette: megértéssel fogadják az oroszok reakcióját a házrobbantásokkal szemben, azt, hogy harcolni kívánnak a terrorizmus ellen, és nem akar­ják megengedni, hogy az ilyen cselekmények a jövőben megismétlődjenek, de Washington „mérsékletre szólítja fel az orosz kormányt a válaszlépések mértékének kivá­lasztásában”.­­ Az Európai Unió felszólította Moszkvát, hogy kezdjen tárgyalásokat a csecsen vezetők közül a mérsékeltekkel. Az EU soros elnökségét betöltő Finn­ország külügyminisztériuma nyilatkozatot bocsátott ki tegnap a 15 tagállamot tömörítő szervezet nevében. Figyel­meztette benne az orosz vezetőket, hogy ha a viszály egyre mérgesedő fekélye kezeletlen marad, a konfliktus könnyen átterjedhet a Kaukázus más térségeire is. Belgrádi tüntetés Belgrádban szerda este vége szakadt a másfél hete tartó ellenzéki tüntetések békés jellegének: a nagy erőkkel fel­vonuló rendőrség helyszíni beszámolók szerint durván szétverte a legalább húszezer fős tüntetést, és t­ucatnyi ellenzéki aktivistát őrizetbe vett. Az ellenzéki pártok kép­viselői úgy tudják, hogy a kevesebb mint egy óráig tartó összecsapásban legalább két tucat személy, köztük 5 új­ságíró és 3 rendőr sebesült meg. Az Index független belgrádi rádióadó viszont arról számolt be, hogy több mint 60-an sebesültek meg, és négy embert kórházba kellett szállítani.­­ Belgrádban kormánypárti részről teg­nap „bűnözők” által előidézett rendbontásnak nevezték az előző esti ellenzéki tüntetést és helyeselték a tüntetőkkel szembeni rendőrségi fellépést Irodalmi Nobel-díj Stockholmban a Svéd Akadémia tegnap Günther Grass német írónak ítélte oda az ez évi irodalmi Nobel-díjat. Grass a hír hallatán „büszkeségét és meghatottságát” han­goztatta. Az író később sajtóértekezletet tart lübecki iro­dájában, és abban részletesebben kifejti gondolatait a kitüntetés alkalmából — írja a Reuters. (Az MTI híreinek felhasználásával) Szerkesztette: Ferencz Csaba

Next