Háromszék, 1999. november (11. évfolyam, 2792-2817. szám)
1999-11-05 / 2796. szám
Emléktáblát avattak Csomakőrösön A nagy Kelet-kutató tudós szülőfalujában tegnap délelőtt néhány kovásznás Csoma-tisztelő és a helyi általános iskola I—IV. osztályos tanulói jelenlétében Kurucz Gyula, a Magyarok Világszövetsége Anyaországi Régiójának elnöke emléktáblát helyezett el az idén felavatott Körösi Csoma Sándor-emlékház (még vakolatlan) falára. A sárgarézből készült emléktáblán a következő felirat áll: „Innen indult egy nép árva fia, egy nagy nemzet tudós vándorának halhatatlansága tért vissza. KÖRÖSI CSOMA SÁNDOR emlékére állította a Magyarok Világszövetségének Anyaországi Régiója 1999". A nagy tudós emlékét méltatva Kurucz Gyula elmondta, hogy megosztott nemzetünk és az összes magyar ifjú számára szükséges olyan példaképeket állítani, mint Körösi Csoma Sándor, hisz munkássága, egész élete, életvitele és magatartása maradéktalanul alkalmas arra, hogy összefogjon, kötelességtudó hivatásunkra emlékeztessen. A világszövetség éppen ebből a meggondolásból nyilvánította 1999-et Körösi Csoma Sándor-emlékévvé. Bíró Sándor csomakőrösi lelkipásztor megáldotta az emléktáblát, és a jelenléttel kapcsolatosan szomorúan állapította meg: a törekvések ellenére mindig kevesen és ugyanazok az emberek tudnak kegyelettel emlékezni nagyjainkra. (Bodor) Kétmilliárd lej a láthatáron Bombaként röppent fel a hír: a kormány sürgősségi határozattal megszavazta a kétmilliárd lejt, melyet a Román Atlétika Alapítvány igényelt, kért a sepsiszentgyörgyi atlétikai pálya tartozásainak kifizetésére. Pontosítás végett tegnap délelőtt hívtuk a Román Atlétikai Szövetséget. Ezt a kiegészítő tájékoztatást kaptuk: a kormány valóban határozott a kétmilliárdról, de erről írásban még nem tájékoztatta a szövetséget, és a pénzt sem utalta át az alapítványnak. Csütörtökön 11 órakor tehát csak úgymond láthatáron mozgott a kétmilliárd, mely, ha átszámoljuk, durván kétszázhúszezer márkának felel meg, a tartozás viszont valamivel több. Erről a „többről” egyelőre hallgat a fáma. Csak az a kétmilliárd legyen meg, mert meggyőződésünk, az a „több” is előkerül. (cos) Bogáts Dénes személyiségét idézi fel Cserey Zoltán és Szőcsné Gazda Enikő a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében november 6-án, szombaton 11 órai kezdettel. 13 órakor sírjánál koszorúzásra kerül sor. A szemerjai historikusra, emlékezünk. De melyikre? — kérdezhetik különösen az idősebbek, hiszen századunk első harmadában két jelentős történetkutatónk is a mai Ószemerján lakott. Barátságuk emlékét egy míves ex libris is őrzi Keöpeczi Sebestyén József munkájaként. Ez alkalommal e könyvjelzővel megtisztelt csíkmadarasi Bogáts Dénesre emlékezünk halálának félszázados évfordulója alkalmából. Az első világháború végén huszár főhadnagyként hazatérő Bogáts Dénest korán nyugdíjazott postatisztviselőként ismerték meg a szentgyörgyiek. Aztán 70 évvel ezelőtt kezdte közreadni tudományos munkáit... Minden érdeklődőt tisztelettel vár a szombati emlékmatiné házigazdája, Kónya Ádám Matiné a múzeumban 1999. NOVEMBER 5. Máról holnapra Hajmeresztő Hogy, hogy nem, de már nemcsak a koalíción belüli végtelen „testvérháborúk” gyűjtik fejünk fölé a borúlátás jellegeit. Valósággal rémisztő a kormányzati szövetség idült tehetetlensége a válságsorozatok kezelésében. Tucatnyi példát hozhatunk fel. Nem kell messzebb mennünk, mert itt van az állami tulajdonban lévő földeket kezelő ügynökség kálváriája. Első ránézésre annyit máris megállapíthatunk, hogy a DP-s politikusok védik a legvehemensebben csatlósaikat, élen a „búzatábornok" Triţă Făniţăvel. A reformkészséget persze mindenki hangoztatja, csak kinek-kinek más módszer fekszik. A koalíció egyik tábora azt szeretné, ha előbb a szántóföldek és erdők visszajuttatásán lennének túl, s csak azután kerülne sor a volt állami gazdaságok ügyének rendezésére. Mivel ez a DP-nek nem konveniált, a vonatkozó kormányrendeletet a megoldatlan dossziék fiókjába rendelte. A birtokok visszajuttatásáról szóló törvényt visszaküldték a szenátus mezőgazdasági szakbizottságának, ahol éppen Triţă Făniţă az elnök. Kiugrott a szerep. Felháborító, ahogyan a rendeletet visszafogták, egyszerűen zsarolásnak minősíthető. A központi tisztviselőhad görcsösen dolgozik, bokázik, ha szól a telefon, mint a burleszkfilmekben. Zöldről pirosra vált a villanyrendőr. Szünetel a béke. Szinte semmi sem történik, de az egymást pocskondiázó tirádák egyre záporoznak. A Világbank közben leállította az ASAL-hitelből folyósítandó összegeket az első állami gazdaság magánkézbe juttatásáig. 1999 novemberében járunk, s a parlamentnek még nem sikerült kihoznia a föld- és erdőbirtok visszaszolgáltatását szabályozó törvényt. A kisprivatizálás — nem csak e téren — függőben maradt. S mintha ez a megbocsáthatatlan hiba nem volna elég, a magánkezdeményezésre a farkaséhes állam gyakorol irdatlan nyomást. Ha az átmenet első szakaszát a birtokviszonyok jogorvoslásának törvényével zárhattuk volna, népes támogató tömeg állna a reformok oldalán. Nem itt állnánk, ha lenne jól élő parasztságunk, mely saját tulajdonaként kezeli a mezőgazdaságot, a földeket, és hasznot is termel. Mert a falusi lakosság biztos szavazatokat jelentene a hazai kapitalizmus, a gazdasági nyitás hívei számára. Ehelyett mit látunk? A törvények késlekedése a parasztság jó részét — az összlakosság 47 százalékát — a kétségbeesésbe kergette. Mert bizonytalan a társadalmi státusa, távlatai is ködösek. Történik mindez azután, hogy 1996-ban az a Demokrata Konvenció nyerte meg a választásokat, melynek élén keresztény és demokrata parasztpárt áll. A falusi kapitalizmus ügye bekerült a nagy machinációk olvasztótégelyébe, s annyiban is maradt. Mintha egy óriási festői zsánerkép elevenedne meg előttünk: vásárba szekeret hajtó kocsis ostorát csattogtatja. Pedig csak trükk az egész, lázasan színlelt bűnbakkeresés, a vétkesek kiátkozása — hol merev, izzadságszagú nyilatkozatokban (lásd Ioan Mureşan mezőgazdasági minisztert), hol pedig halálos nyugalommal, a titkos paktumok kőtalpán állva (lásd Petre Románt, mögötte pedig a vigyorgó Triţă Făniţăt). Mindezekre ráadásként — marcipánbojt az előkapitalizmus és Bánatkisasszony násztortáján — elhangzik a román üzletemberek szövetsége, a Humanista Párt elnökének, Dan Voiculescunak a nyilatkozata — ismét csak az integrációs EU-biztos javaslatával kapcsolatban. Azt mondja említett politikus: „Nekünk van százmillió dollárunk, de nem adjuk, mert nem bízunk a kormányban!” Ez a százmillió éppen annyi, amennyit az IMF feltételül szabott. A magántőkepiacról kellene beszereznünk, hogy majd Helsinki után folyósítsák nekünk a készenléti hitel második részletét. Van egy háromszéki szólás: kopasz mondja, hajmeresztő! Hogy ezeken az állítólagos kormányközi tárgyalásokon milyen illetéktelenek vesznek majd részt? Nem tudhatjuk, de megkérdezhetjük Radu Vasilet. Ő majd felel valamit, amit holnap aztán hatálytalanít. Sugár Teodor TANÜGYIEK SÉRELEMLISTÁJA A szakszervezet nem alszik A Tanügyiek Szabad Szakszervezete országos és megyei képviselői szerdán Bukarestben tartott ülésükön tizenöt pontos helyzetjelentést fogalmaztak meg, melyet tartalmát tekintve az oktatásban dolgozók újabb sérelemlistájaként ismertetett lapunkkal Nagy Gábor, a megyei szervezet elnöke. A dokumentumban többek között szó van arról, hogy a pénzügyminisztérium 500 milliárd lejjel tartozik az ország tanügyi alkalmazottainak, mely összeg a 154-es törvény szerinti fizetéskiegészítéseket fedezné az elmúlt esztendő őszi hónapjaira. Ebből Kovászna megyében 2,9 milliárd lejre lenne szükség a tavaly novemberi elmaradások fedezésére (a szeptemberit és októberit már kifizették). A szakszervezet kéri az ágazati viszonyítási bér 669 000 lejről 1 001 971 lejre emelését, amit azzal indokol, hogy jelenleg a tanügyben 1,3 millió lej az átlagbér, ami 300 000 lejjel kisebb az országos átlagnál. Az érdekvédelmi szervezet sérelmezi, hogy Remes pénzügyminiszter tiltakozik a falun tanító pedagógusoknak járó pótlék további folyósítása ellen; a szakszervezet képviselői megállapították, hogy a középfokú oktatás szabályzata az oktatási törvény egyes cikkelyeibe ütköző előírásokat tartalmaz; szóvá teszik, hogy a minisztérium nem alkalmazza azt az áprilisi rendeletet, mely szerint pénzjutalommal járó, országosan egységes, különböző fokozatú elismerések ítélhetők oda az arra érdemes pedagógusoknak,kérik a napközi otthonok gondozószemélyzete állásnormáinak megváltoztatását. A szakszervezet tájékoztatja tagjait, hogy a november 1 -jére kitűzött tárgyaláson a pénzügyminisztérium nem képviseltette magát a 154-es törvény be nem tartása miatt ellene benyújtott kereset ügyében, így a tárgyalást e hónap 22-re halasztották. . (R.) A Bátót vizén valamikor átvezető, ma leszakadt bodosi hídnál a szakadékba bukott szerdán este egy Dacia furgon. A Bodos felőli hídfő a nyári áradásokkor szakadt le, miután a víz kimosta alóla a töltést. A hidat még akkor lezárták, de a rávezető utat csak a Bibarcfalva felőli oldalon torlaszolták el autónyi zúzott kővel, és behajtani tilos táblát tettek ki. A Bodos felőli oldalon ez nem történt meg. Szerdán este a sepsiszentgyörgyi Karabin kft. Dacia 1304-es furgonjával a sepsiszentgyörgyi K. Ferenc munkáltatója megbízásából mesterséges beondózáshoz szükséges anyagot szállított a faluba, s miután rakományát átadta, 8 óra körül hazafe- orra bukott Dacia lé tartott. A hídhoz közeledett, szemből egy szenesautó jött. Nem ismervén a terepet, s mert a veszélyre semmilyen úttorlasz, illetve jelzőtábla nem figyelmeztette, nem került a felső, az átjárást biztosító, felújított híd felé, hanem egyenesen előre, az érkező szenesautó irányába ment. A néhány méter mély szakadékot észrevette, fékezett is, de az autó eleje már a mélybe döccent és orra bukott. A patakba zuhanó üres konténerek betörték a vezetőfülke hátsó ablakát. K. Ferenc ijedtében kiugrott az autóból, s a vaksötétben a megrongált híd vasgerendáinak ütődve a 2— 3 méteres mélybe zuhant. A zúzódásokat szenvedett, a rémülettől sokkolt fiatalembert az oda érkező szenesautók sofőrei segítették ki a patakmederből. A közben a helyszínre érkező cégtulajdonos, Stefán Barna az autó tegnap déli kiemelésekor (felvételünk) lapunknak elmondta, akkor vették észre a behajtani tilos táblát, amikor a konténereket szedték ki a patakból. A táblát a híd karjára rögzítették, ott csak a másik, párhuzamos átjáróról látható, az útról nem. A tulaj közölte, ő mindig minden adót kifizetett, az utakra vonatkozót is, kártérítést követel tehát a baráti tanácstól vagy az útügytől. (a-j) AGACHE-PER Ma újabb tárgyalás Bukarestben Az Agache-kirakatper kezdi vásárhelyi vádlottait ma reggel 8.30 órára idézték be ismét a fővárosi fellebbviteli bíróságra. A fellebbezési tárgyalásra az igazságtalanul megvádoltak közül csak Paizs Ottó utazik Bukarestbe. Őt Farkas Ferenc, Héjjá Dezsőt, Reiner Antont, Filip Orbán Daniella Kamillát és Konrád Jánost pedig F. Fazakas Csilla és Frunda György ügyvéd képviseli. (Sochom) Tiszta vizet a pohárba A megyei közegészségügyi, vízügyi, erdészeti, környezet- és fogyasztóvédelmi hivatalok, valamint a kovásznai közüzemek és a polgármesteri hivatal képviselői a legmagasabb szinten képviseltették magukat azon a tanácskozáson, melyet az ivóvíz szennyezésének megszüntetése érdekében tartottak Gheorghe Tatu prefektus és Gazda László alprefektus jelenlétében tegnap délelőtt a városházán. A tanácskozáson elhangzott, hogy Kovászna ivóvizét legnagyobb mértékben a fakitermeléssel szennyezik, ugyanis a négy évvel ezelőtt bekövetkezett széldöntésből többnyire olyan erdőrészeken maradt kitermelni való fa, melyek nehezen közelíthetők meg, az erőgépek csak a patakok medrében tudják az út menti rakodóhelyekre kivontatni a fát. Munteanu Gheorghe, a megyei erdészeti hivatal igazgatója kifejtette, hogy a kitermelést nem lehet leállítani, mert kárba megy a fa, de ígéretet tett, hogy a továbbiakban, a kitermelendő parcellák kiárusításakor a versenytárgyalásokon részt vevő cégeknek olyan feltételeket állítanak , mint például vízügyi és környezetvédelmi rendszabályok előírásait, amelyek be nem tartása a kitermelési jog visszavonását vonja maga után. Ahhoz, hogy a kitermelő cégek bizonyos vízfolyások övezetében termelési tevékenységet fejthessenek ki, ezután a vízügyi és környezetvédelmi hivatalok jóváhagyására is szükség lesz. A pillanatnyi megoldás viszont az, hogy a Nagy-Baszka és Kovászna patak völgyében dolgozó cégeket jobb belátásra kell bírni, fel kell szólítani őket, hogy ahol lehetséges, ott az átjáróhelyeken építsenek ki hídlásokat. Ennek érdekében (közel egyórás tanácskozás után) a résztvevők abban állapodtak meg, hogy ugyanebben a felállításban hétfőn délelőtt találkoznak, és a kitermelő cégek vezetőivel együtt terepszemlét tartanak a vízszennyezés helyszínén, csak ezután hoznak érdemi döntést. (B. J.)