Háromszék, 2000. január (12. évfolyam, 2843-2866. szám)

2000-01-04 / 2843. szám

4. Bogdán László rovata Magyar tükör Az új ezredév nyitó ese­ménye — már 2000 első napján! — a Magyar Szent Korona ünnepélyes átszál­lítása volt a Nemzeti Múze­umból a Parlamentbe. ♦ Orbán Viktor ünnepi beszédében — megnyitva egyúttal a millenniumi év eseménykerengőjét — kijelentette: „ ...ez a korona teremtette meg a lehetőségét annak, hogy Magyarország Európába lépjen!... Már ez is elegendő ok lehetne arra, hogy ne múzeumi kegytárgyai, hanem a mindenkori magy­ar állam élő szimbólumát, a nemzeti egység kifejeződését láthassuk benne, de a ragaszkodásnak van más oka is... Kenyér nélkül, meleg nélkül, fedél nélkül még ember az ember, de múltja, emlékei,­­ meséi, hagyományai nélkül már biztosan nem az. " ♦ „Az évszázadok során — hangsúlyozta a magyar miniszterelnök — sok minden elveszett, de a korona, az ország és a nemzeti függetlenség megtestesítője valamiképpen mindig megmaradt.” ♦ „Itt van velünk Szent István és Koppány, szentek és lázadók, hősök és árulók, igazak, hamisak, megigazultak és pártütők...” És mindannyiunkat jelképez a korona... ♦ Nem minden párt értett egyet a magyar államiság jelképének parlamentbe való szállításával (!). Az SZDSZ, különállását hangsúlyozva, újfent bírálta a jeles eseményt. Ma­­tolai Bálint pártelnök kiemelte, hogy „ ...nem értünk egyet a korona átszállításával, mert attól tartunk, hogy ez az út csak egy hosszabb út kezdete, melynek során előbb-utóbb közjogi funkciót kap az ereklye, ami ellentétes lenne alkotmányunkkal... " * Magyar sze­­rint „aki ismeri a magyar történelmet, az jól tudja, hogy mikor volt ideje a korona viselésének, mikor levételének, és mikor van a koronának a magyar nemzet első múzeumában a helye.” ♦ Pető Iván exelnök egyenesen „neokonzervatív, neofita túlbuzgóság”­­nak nevezte a korona átszállítását. „Államformáktól függet­lenül nincs ma egy ország Európában, ahol a törvényhozás épületében őriznék a királyi koronát.” » „A bűncselekmények növekedése nem köthető egyértelműen a rendszerváltáshoz, ugyanis számuk gyors gyarapodása már a nyolcvanas évek elején elkezdődött! S a kilencvenes években ez csak folytatódott "—állítja Vavró István egy, a bűnözés tendenciáit vizsgáló tanulmányban. ♦ Kutatásairól nyilatkozva a pénteki Magyar Nemzetben leszögezi: ő és munkatársai ’65-ös adatokból indultak ki, megállapítva, hogy „nem valamennyi bűncselekmény száma növekedett egyformán, és kétségtelen, megtöbbszörözésüket a vagyon elleni bűntettek elszaporodása okozta. Nevezetesen, míg 1965 és 1980 között az évi 110—120 ezer bűncselekménynek 58—61 százaléka volt vagyon elleni, addig az utóbbi esztendőkben a több mint félmillió évi bűncselekmény több mint 70 százaléka tartozik a vagyon elleniek közé... " ♦ Az évezred is ,jól” végződött, a Kreml szilveszteri tréfájával, a Jelcin elnök lemondá­sát tudató közleménnyel, amelyről vil­lámgyorsan kiderült, hogy mégsem tréfa! ♦ A magyar külügyminisztérium közlemé­nyében a változásra reagálva még egy­szer és újult erővel aláhúzta, hogy „Ma­gyarország abban érdekelt, hogy Orosz­országban folytatódjanak a politikai és gazdasági stabilitást, fejlődést alátá­masztó reformok... ” ♦ A hatalom most Putyin miniszterelnök kezében összpon­tosul, de a gyorsan megszólaltatott magyar Kreml-szakértők egyetértenek abban, hogy mögötte továbbra is a Jelcin-klán áll (!), mely véd- és dac-, valamint érdekszövetség semmit nem veszített erejéből.­­ így jött el az új esztendő, Göncz Árpád köztársasági elnök újévi köszöntőjében „ kevesebb balsorsot s több vigasságot, emelkedő országot ” kívánt a nemzetnek, „mely képes felülkerekedni a jövő kihívásain". * Visszatekintve az elmúlt évtizedre kiemelte, hogy „ végre megnyílott előttünk a világ, van, amihez mérni magunkat. Jól vizsgázott az ország együttérzésből, amikor jelentékeny területeit természeti csapások fenyegették. ” • A hamarosan leköszönő magyar köz­társasági elnök figyelmeztetett, hogy.....ne hagyjuk magukra a gyöngébbeket és a természettől kiszolgáltatottakat, a betegeket, fogyatékosokat, munka nélkül maradottakat, a hajléktalanokat és mindenekelőtt az öregeket!" • Ily módon társítva a „növekedő nemzet” képéhez a szolidaritás és a részvét növekedő érzéseit is. Szőcs Ferenc, a Magyar Köztársaság nagykövete karácsonyi és újévi üdvözlete rühelm­i napilap.­ Szilveszter a nagyvilágban Az évszámváltástól és egy esetleges terrorista támadástól való félelmet végleg eloszlatta az újévet a világ szinte minden részén köszöntő színpompás tűzijátéközön. Mindenütt lelkes tömegek ün­nepeltek a köztereken Kínától egé­szen a dél-csendes-óceáni Nyugat- Szamoa-szigetekig. A világ nagy­városaiban hatalmas mulatságo­kon köszöntötték a kétezredik esz­tendőt. Los Angeles, amely a nagy amerikai nagyvárosok közül utol­jára lépett be az új évbe, hatalmas tűzijátékkal ünnepelt, és az égen a szivárvány minden színével kiraj­zolva tündökölt az amerikai filmek fővárosának, Hollywoodnak a neve. Az amerikai kontinens kö­zépső és déli részén sem takaré­koskodtak a látványosságokkal, és nem kevesebb mint 30 tonna pe­tárdát és a tűzijátékok más kellé­keit hozták működésbe. Sok-sok millió néző köszöntötte kitörő tapssal a példa nélküli pirotechnikai jeleneteket Lon­donban, a piramisok lábánál, Kairóban a francia Jean-Michel Jarre zenéje mellett vagy a berlini Brandenburgi kapunál. A német fővárosban kétmillióan árasztották el a városközpontot, London­ban közel egymillióan lepték el a belvá­rosi utcákat. Fényárban úszott Párizs, az Eiffel-torony környékén milliós tömeg tolongott. Bécsben a városháza előtti ha­talmas tér alighanem a világ legnagyobb táncparkettjévé alakult: a tömeg a hagyo­mányos osztrák keringő- és polkamuzsi­kára táncolt. Az ünneplők többsége még ki sem pi­hente az új esztendő tűzijátékos, lármás köszöntésének fáradalmait, amikor a nagyvárosok közterület-fenntartói már el­tüntették a nagy vigasság nyomán maradt szeméthegyeket. New Yorkban 35 tonna szemetet kellett eltakarítani egyedül a Ti­mes Square-rel, a londoni köztisztasági­aknak a szokásos hulladékmennyiség négyszeresével kellett megbirkózniuk. A Rio de Janeiro melletti 36 kilométeres tengerpartszakaszon, ahol közel ötmillió ember szilveszterezett, 1200 tonna hulla­dékot gyűjtött össze 3100 köztisztasági al­kalmazott. Háromnapos rendkívüli mű­szakot szervezett a berlini köztisztasági vállalat mintegy 800 alkalmazottja, hogy eltakarítsák a szilveszteri „megabuli” megaszemetét. Ottawa VILAGFIGYELO Jelcin utolsó mesterhúzása Az évek óta beteg Borisz Jelcin orosz elnök ismét kiváló politikai stratégaként járt el, és legutóbbi mesterhúzása biztosítja számára, hogy kézben tartsa az utódlást— kommentálja az AFP Jelcin lemondását és azt, hogy Vlagyimir Putyint bízta meg az elnöki teendőkkel a március 27-i elnökválasztásig. Taktikailag a 68 éves Jelcin a döntéssel a leg­jobb esélyeket biztosítja az elnökválasztáson párt­­fogoltja, Vlagyimir Putyin számára. A 47 éves Putyin, a csecsenföldi háború „héjája” augusztus­ban került az orosz politikai színpad előterébe, és azóta minden közvélemény-kutatás népszerűsé­gének látványos növekedését mutatta. A volt titkosszolgálati főnök a szavazati szán­dékok alig 1 százalékát mondhatta magáénak mi­niszterelnöki kinevezésekor, de néhány hónapi csecsenföldi háború után az oroszok kedvencévé vált. December 19-én, a törvényhozási választá­sok napján egy felmérés azt mutatta, hogy amennyiben akkor rendezték volna az elnökvá­lasztást is, a szavazatoknak több mint 50 százalé­kával elnökké is megválasztották volna. Márpedig nem volt száz százalékig biztos, hogy Jelcin új kiválasztottja hat hónapon át ve­zetni fog a népszerűségi listán. Népszerűségét csak a csecsen „terroristákkal” szembeni ke­mény fellépése és a szeparatista köztársaság­ban elért orosz hadi sikerek magyarázzák. A harcok azonban súlyosbodnak, az orosz előre­nyomulás lassul, és fennáll annak a kockázata, hogy a helyzet még a 2000 júniusában esedékes elnökválasztás előtt kedvezőtlenre fordul Putyin szempontjából. Ugyanakkor mindenki tudatában volt annak is, hogy ha Putyin meg akarja őrizni szédítő népszerű­ségét, mással is kell foglalkoznia, mint a csecsenföldi háborúval. Most viszont megkezdheti választási kam­pányát, és valószínű megválasztása utánra halaszt­hatja, hogy bizonyítsa a politikai, gazdasági és szoci­ális kérdések egészének kezelésére vonatkozó képes­ségeit — írja Marielle Eudes, az AFP elemzője. Véleménye szerint Borisz Jelcinre olyan em­berként emlékeznek majd a történelemben, aki fel­számolta a Szovjetuniót, anélkül azonban, hogy sikeres lett volna Oroszország építésében. A lát­ványos lépések és a „sivatagi átkelések” váltakoz­tak életében, pályáját inkább a csapásokra való reagálás ihlette, mint funkcióinak gyakorlása, min­dig jobban érezte magát a néptribun szerepében, mint a politikai irányításban. Egy kis kaukázusi muzulmán nép, a csecsenek számára ő marad az, aki két ízben zúdította rájuk hadait: először 1994 decemberében, majd 1999 októberében, két, a polgári lakosság számára különösen súlyos, véres háborút indítva el Csecsenföldön. Borisz cár búcsúja Borisz Jelcin orosz elnök 1999. december 31-én, pénteken televíziós beszédben jelentette be, hogy azonnali hatállyal lemond tisztségéről, és az új államfő megválasztásáig Vlagyimir Putyin kormányfőt bízta meg az elnöki teendők ellátásával. Alábbiakban a politikus moszk­vai televízióban elmondott váratlan beszédét közöljük. Drága barátaim, kedveseim! Ma fordulok utoljára hozzátok újévi üdvözlettel. És ez még nem minden. Ma szólok hozzátok utoljára orosz elnökként. Döntöt­tem. Hosszú, nehéz harcot vív­tam magammal. Ma, a búcsúzó évszázad utolsó napján visszavo­nulok. Sokszor hallottam, amikor azt mondták: Jelcin minden esz­közzel ragaszkodni fog hatalmá­hoz, nem adja át senkinek. Ha­zugság. Ilyesmiről szó sincs. Mindig azt mondtam, hogy egyetlen lépéssel sem távolodom el az alkotmánytól, hogy a duma­­választásokat az alkotmány által előírt időkeretek között meg kell tartani. Ez meg is történt. Szerettem volna azt is, ha az el­nökválasztásra a tervek szerint 2000 júniusában sor kerül. Ez nagyon fontos lett volna Oroszország számára. Létfontos­ságú precedenst teremtettünk vol­na a civilizált önkéntes hatalom­­átadásra, arra, hogy Oroszország egyik elnöke átadja a hatalmat az újonnan megválasztott következő államfőnek. És mégis, ettől eltérő döntést hoztam. Én... (szünet) el­megyek. Idő előtt lemondok. Rá­jöttem, hogy ezt kell tennem. Oroszországnak új politiku­sokkal, új arcokkal, új, intelli­gens, erős és energikus emberek­kel kell átlépnie a millennium kü­szöbét. Ami minket, sok évig hatalmon lévőket illet, nekünk tá­voznunk kell. Látva, mennyi re­ményt, hitet helyeztek a dumavá­lasztások idején az emberek a po­litikusok új generációjába, meg­értettem, hogy életem fő felada­tát elvégeztem. Oroszország soha nem fog visszatérni a múlthoz. Oroszország most már mindig előre halad. Nem állhatok az út­jába, nem akadályozhatom a tör­ténelem természetes haladását. Miért ragaszkodjak még hat hónapig a hatalomhoz, amikor az országnak rendelkezésére áll egy erős, elnöki tisztségre alkalmas személy, akitől gyakorlatilag vala­mennyi orosz a jövőre vonatkozó reményei beteljesítését várja? Mi­ért álljak az útjába? Miért várjak még hat hónapot? Nem, ez nem illene hozzám, a jellememhez. Ma, ezen a számomra hihe­tetlenül fontos napon a szokásos­nál több személyes jellegű dol­got szeretnék mondani. A meg­bocsátásotokat kérem, mert sok reményünk nem vált valóra, s amiről azt hittük, hogy könnyű lesz, fájdalmasan nehéznek bizo­nyult. Bocsássátok meg, hogy sok reményét nem váltottam be azoknak, akik azt hitték, hogy a szürke, stagnáló, totalitárius múlt­ból egyetlen ugrással eljutunk a fényes, gazdag és civilizált jövőbe! Magam is hittem ebben. Egyet­len gyors lendülettel azonban nem lehetett megvalósítani. Bizonyos tekintetben én is naiv voltam. A problémák egy része túl összetett­nek bizonyult. Hibákon és kudar­cokon át küzdöttük előre magun­kat. Ezekben a bonyolult időkben sok embert értek súlyos megráz­kódtatások. De szeretném­, ha tud­nátok: soha nem állítottam azt, hogy könnyű lesz. Ma még valamit szeretnék mondani: mindannyio­­tok fájdalmát átéreztem. Sajgott a szívem, álmatlan éj­szakákon át őrlődtem azon, mit kell tenni, hogy az emberek, ha csak egy kicsit is, de könnyeb­ben és jobban élhessenek. Nem volt ennél fontosabb célom. Elmegyek. Megtettem min­dent, amit tudtam. Nem az egész­ségem, hanem a körülmények összessége miatt távozom. Új ge­neráció veszi át a helyemet, azok­nak a generációja, akik többet és jobban tudnak tenni. Az alkot­mánnyal összhangban rendele­tet írtam alá, Vlagyimir Vla­­gyimirovics Putyin miniszterel­nököt bíztam meg az elnöki teen­dők ellátásával. A következő három hónap­ban, ugyancsak az alkotmánnyal összhangban, ő lesz az állam feje. Az elnökválasztást három hóna­pon belül meg kell tartani. Min­dig szilárdan hittem az orosz ál­lampolgárok lenyűgöző bölcses­ségében, s ezért nincs kétségem afelől, hogyan fognak választani 2000 márciusának végén. Búcsúzóul a következőt sze­retném mondani mindenkinek: legyetek boldogok! Megérdem­­litek a boldogságot. Megérdem­­litek a boldogságot és a békét. Boldog, boldog új évet, drága honfitársaim! Az o­ldalt MTI-információk alapján szerkesztette: Mózes László_____ 2000. JANUÁR 4.

Next