Háromszék, 2000. január (12. évfolyam, 2843-2866. szám)
2000-01-04 / 2843. szám
4. Bogdán László rovata Magyar tükör Az új ezredév nyitó eseménye — már 2000 első napján! — a Magyar Szent Korona ünnepélyes átszállítása volt a Nemzeti Múzeumból a Parlamentbe. ♦ Orbán Viktor ünnepi beszédében — megnyitva egyúttal a millenniumi év eseménykerengőjét — kijelentette: „ ...ez a korona teremtette meg a lehetőségét annak, hogy Magyarország Európába lépjen!... Már ez is elegendő ok lehetne arra, hogy ne múzeumi kegytárgyai, hanem a mindenkori magyar állam élő szimbólumát, a nemzeti egység kifejeződését láthassuk benne, de a ragaszkodásnak van más oka is... Kenyér nélkül, meleg nélkül, fedél nélkül még ember az ember, de múltja, emlékei, meséi, hagyományai nélkül már biztosan nem az. " ♦ „Az évszázadok során — hangsúlyozta a magyar miniszterelnök — sok minden elveszett, de a korona, az ország és a nemzeti függetlenség megtestesítője valamiképpen mindig megmaradt.” ♦ „Itt van velünk Szent István és Koppány, szentek és lázadók, hősök és árulók, igazak, hamisak, megigazultak és pártütők...” És mindannyiunkat jelképez a korona... ♦ Nem minden párt értett egyet a magyar államiság jelképének parlamentbe való szállításával (!). Az SZDSZ, különállását hangsúlyozva, újfent bírálta a jeles eseményt. Matolai Bálint pártelnök kiemelte, hogy „ ...nem értünk egyet a korona átszállításával, mert attól tartunk, hogy ez az út csak egy hosszabb út kezdete, melynek során előbb-utóbb közjogi funkciót kap az ereklye, ami ellentétes lenne alkotmányunkkal... " * Magyar szerint „aki ismeri a magyar történelmet, az jól tudja, hogy mikor volt ideje a korona viselésének, mikor levételének, és mikor van a koronának a magyar nemzet első múzeumában a helye.” ♦ Pető Iván exelnök egyenesen „neokonzervatív, neofita túlbuzgóság”nak nevezte a korona átszállítását. „Államformáktól függetlenül nincs ma egy ország Európában, ahol a törvényhozás épületében őriznék a királyi koronát.” » „A bűncselekmények növekedése nem köthető egyértelműen a rendszerváltáshoz, ugyanis számuk gyors gyarapodása már a nyolcvanas évek elején elkezdődött! S a kilencvenes években ez csak folytatódott "—állítja Vavró István egy, a bűnözés tendenciáit vizsgáló tanulmányban. ♦ Kutatásairól nyilatkozva a pénteki Magyar Nemzetben leszögezi: ő és munkatársai ’65-ös adatokból indultak ki, megállapítva, hogy „nem valamennyi bűncselekmény száma növekedett egyformán, és kétségtelen, megtöbbszörözésüket a vagyon elleni bűntettek elszaporodása okozta. Nevezetesen, míg 1965 és 1980 között az évi 110—120 ezer bűncselekménynek 58—61 százaléka volt vagyon elleni, addig az utóbbi esztendőkben a több mint félmillió évi bűncselekmény több mint 70 százaléka tartozik a vagyon elleniek közé... " ♦ Az évezred is ,jól” végződött, a Kreml szilveszteri tréfájával, a Jelcin elnök lemondását tudató közleménnyel, amelyről villámgyorsan kiderült, hogy mégsem tréfa! ♦ A magyar külügyminisztérium közleményében a változásra reagálva még egyszer és újult erővel aláhúzta, hogy „Magyarország abban érdekelt, hogy Oroszországban folytatódjanak a politikai és gazdasági stabilitást, fejlődést alátámasztó reformok... ” ♦ A hatalom most Putyin miniszterelnök kezében összpontosul, de a gyorsan megszólaltatott magyar Kreml-szakértők egyetértenek abban, hogy mögötte továbbra is a Jelcin-klán áll (!), mely véd- és dac-, valamint érdekszövetség semmit nem veszített erejéből. így jött el az új esztendő, Göncz Árpád köztársasági elnök újévi köszöntőjében „ kevesebb balsorsot s több vigasságot, emelkedő országot ” kívánt a nemzetnek, „mely képes felülkerekedni a jövő kihívásain". * Visszatekintve az elmúlt évtizedre kiemelte, hogy „ végre megnyílott előttünk a világ, van, amihez mérni magunkat. Jól vizsgázott az ország együttérzésből, amikor jelentékeny területeit természeti csapások fenyegették. ” • A hamarosan leköszönő magyar köztársasági elnök figyelmeztetett, hogy.....ne hagyjuk magukra a gyöngébbeket és a természettől kiszolgáltatottakat, a betegeket, fogyatékosokat, munka nélkül maradottakat, a hajléktalanokat és mindenekelőtt az öregeket!" • Ily módon társítva a „növekedő nemzet” képéhez a szolidaritás és a részvét növekedő érzéseit is. Szőcs Ferenc, a Magyar Köztársaság nagykövete karácsonyi és újévi üdvözlete rühelmi napilap. Szilveszter a nagyvilágban Az évszámváltástól és egy esetleges terrorista támadástól való félelmet végleg eloszlatta az újévet a világ szinte minden részén köszöntő színpompás tűzijátéközön. Mindenütt lelkes tömegek ünnepeltek a köztereken Kínától egészen a dél-csendes-óceáni Nyugat- Szamoa-szigetekig. A világ nagyvárosaiban hatalmas mulatságokon köszöntötték a kétezredik esztendőt. Los Angeles, amely a nagy amerikai nagyvárosok közül utoljára lépett be az új évbe, hatalmas tűzijátékkal ünnepelt, és az égen a szivárvány minden színével kirajzolva tündökölt az amerikai filmek fővárosának, Hollywoodnak a neve. Az amerikai kontinens középső és déli részén sem takarékoskodtak a látványosságokkal, és nem kevesebb mint 30 tonna petárdát és a tűzijátékok más kellékeit hozták működésbe. Sok-sok millió néző köszöntötte kitörő tapssal a példa nélküli pirotechnikai jeleneteket Londonban, a piramisok lábánál, Kairóban a francia Jean-Michel Jarre zenéje mellett vagy a berlini Brandenburgi kapunál. A német fővárosban kétmillióan árasztották el a városközpontot, Londonban közel egymillióan lepték el a belvárosi utcákat. Fényárban úszott Párizs, az Eiffel-torony környékén milliós tömeg tolongott. Bécsben a városháza előtti hatalmas tér alighanem a világ legnagyobb táncparkettjévé alakult: a tömeg a hagyományos osztrák keringő- és polkamuzsikára táncolt. Az ünneplők többsége még ki sem pihente az új esztendő tűzijátékos, lármás köszöntésének fáradalmait, amikor a nagyvárosok közterület-fenntartói már eltüntették a nagy vigasság nyomán maradt szeméthegyeket. New Yorkban 35 tonna szemetet kellett eltakarítani egyedül a Times Square-rel, a londoni köztisztaságiaknak a szokásos hulladékmennyiség négyszeresével kellett megbirkózniuk. A Rio de Janeiro melletti 36 kilométeres tengerpartszakaszon, ahol közel ötmillió ember szilveszterezett, 1200 tonna hulladékot gyűjtött össze 3100 köztisztasági alkalmazott. Háromnapos rendkívüli műszakot szervezett a berlini köztisztasági vállalat mintegy 800 alkalmazottja, hogy eltakarítsák a szilveszteri „megabuli” megaszemetét. Ottawa VILAGFIGYELO Jelcin utolsó mesterhúzása Az évek óta beteg Borisz Jelcin orosz elnök ismét kiváló politikai stratégaként járt el, és legutóbbi mesterhúzása biztosítja számára, hogy kézben tartsa az utódlást— kommentálja az AFP Jelcin lemondását és azt, hogy Vlagyimir Putyint bízta meg az elnöki teendőkkel a március 27-i elnökválasztásig. Taktikailag a 68 éves Jelcin a döntéssel a legjobb esélyeket biztosítja az elnökválasztáson pártfogoltja, Vlagyimir Putyin számára. A 47 éves Putyin, a csecsenföldi háború „héjája” augusztusban került az orosz politikai színpad előterébe, és azóta minden közvélemény-kutatás népszerűségének látványos növekedését mutatta. A volt titkosszolgálati főnök a szavazati szándékok alig 1 százalékát mondhatta magáénak miniszterelnöki kinevezésekor, de néhány hónapi csecsenföldi háború után az oroszok kedvencévé vált. December 19-én, a törvényhozási választások napján egy felmérés azt mutatta, hogy amennyiben akkor rendezték volna az elnökválasztást is, a szavazatoknak több mint 50 százalékával elnökké is megválasztották volna. Márpedig nem volt száz százalékig biztos, hogy Jelcin új kiválasztottja hat hónapon át vezetni fog a népszerűségi listán. Népszerűségét csak a csecsen „terroristákkal” szembeni kemény fellépése és a szeparatista köztársaságban elért orosz hadi sikerek magyarázzák. A harcok azonban súlyosbodnak, az orosz előrenyomulás lassul, és fennáll annak a kockázata, hogy a helyzet még a 2000 júniusában esedékes elnökválasztás előtt kedvezőtlenre fordul Putyin szempontjából. Ugyanakkor mindenki tudatában volt annak is, hogy ha Putyin meg akarja őrizni szédítő népszerűségét, mással is kell foglalkoznia, mint a csecsenföldi háborúval. Most viszont megkezdheti választási kampányát, és valószínű megválasztása utánra halaszthatja, hogy bizonyítsa a politikai, gazdasági és szociális kérdések egészének kezelésére vonatkozó képességeit — írja Marielle Eudes, az AFP elemzője. Véleménye szerint Borisz Jelcinre olyan emberként emlékeznek majd a történelemben, aki felszámolta a Szovjetuniót, anélkül azonban, hogy sikeres lett volna Oroszország építésében. A látványos lépések és a „sivatagi átkelések” váltakoztak életében, pályáját inkább a csapásokra való reagálás ihlette, mint funkcióinak gyakorlása, mindig jobban érezte magát a néptribun szerepében, mint a politikai irányításban. Egy kis kaukázusi muzulmán nép, a csecsenek számára ő marad az, aki két ízben zúdította rájuk hadait: először 1994 decemberében, majd 1999 októberében, két, a polgári lakosság számára különösen súlyos, véres háborút indítva el Csecsenföldön. Borisz cár búcsúja Borisz Jelcin orosz elnök 1999. december 31-én, pénteken televíziós beszédben jelentette be, hogy azonnali hatállyal lemond tisztségéről, és az új államfő megválasztásáig Vlagyimir Putyin kormányfőt bízta meg az elnöki teendők ellátásával. Alábbiakban a politikus moszkvai televízióban elmondott váratlan beszédét közöljük. Drága barátaim, kedveseim! Ma fordulok utoljára hozzátok újévi üdvözlettel. És ez még nem minden. Ma szólok hozzátok utoljára orosz elnökként. Döntöttem. Hosszú, nehéz harcot vívtam magammal. Ma, a búcsúzó évszázad utolsó napján visszavonulok. Sokszor hallottam, amikor azt mondták: Jelcin minden eszközzel ragaszkodni fog hatalmához, nem adja át senkinek. Hazugság. Ilyesmiről szó sincs. Mindig azt mondtam, hogy egyetlen lépéssel sem távolodom el az alkotmánytól, hogy a dumaválasztásokat az alkotmány által előírt időkeretek között meg kell tartani. Ez meg is történt. Szerettem volna azt is, ha az elnökválasztásra a tervek szerint 2000 júniusában sor kerül. Ez nagyon fontos lett volna Oroszország számára. Létfontosságú precedenst teremtettünk volna a civilizált önkéntes hatalomátadásra, arra, hogy Oroszország egyik elnöke átadja a hatalmat az újonnan megválasztott következő államfőnek. És mégis, ettől eltérő döntést hoztam. Én... (szünet) elmegyek. Idő előtt lemondok. Rájöttem, hogy ezt kell tennem. Oroszországnak új politikusokkal, új arcokkal, új, intelligens, erős és energikus emberekkel kell átlépnie a millennium küszöbét. Ami minket, sok évig hatalmon lévőket illet, nekünk távoznunk kell. Látva, mennyi reményt, hitet helyeztek a dumaválasztások idején az emberek a politikusok új generációjába, megértettem, hogy életem fő feladatát elvégeztem. Oroszország soha nem fog visszatérni a múlthoz. Oroszország most már mindig előre halad. Nem állhatok az útjába, nem akadályozhatom a történelem természetes haladását. Miért ragaszkodjak még hat hónapig a hatalomhoz, amikor az országnak rendelkezésére áll egy erős, elnöki tisztségre alkalmas személy, akitől gyakorlatilag valamennyi orosz a jövőre vonatkozó reményei beteljesítését várja? Miért álljak az útjába? Miért várjak még hat hónapot? Nem, ez nem illene hozzám, a jellememhez. Ma, ezen a számomra hihetetlenül fontos napon a szokásosnál több személyes jellegű dolgot szeretnék mondani. A megbocsátásotokat kérem, mert sok reményünk nem vált valóra, s amiről azt hittük, hogy könnyű lesz, fájdalmasan nehéznek bizonyult. Bocsássátok meg, hogy sok reményét nem váltottam be azoknak, akik azt hitték, hogy a szürke, stagnáló, totalitárius múltból egyetlen ugrással eljutunk a fényes, gazdag és civilizált jövőbe! Magam is hittem ebben. Egyetlen gyors lendülettel azonban nem lehetett megvalósítani. Bizonyos tekintetben én is naiv voltam. A problémák egy része túl összetettnek bizonyult. Hibákon és kudarcokon át küzdöttük előre magunkat. Ezekben a bonyolult időkben sok embert értek súlyos megrázkódtatások. De szeretném, ha tudnátok: soha nem állítottam azt, hogy könnyű lesz. Ma még valamit szeretnék mondani: mindannyiotok fájdalmát átéreztem. Sajgott a szívem, álmatlan éjszakákon át őrlődtem azon, mit kell tenni, hogy az emberek, ha csak egy kicsit is, de könnyebben és jobban élhessenek. Nem volt ennél fontosabb célom. Elmegyek. Megtettem mindent, amit tudtam. Nem az egészségem, hanem a körülmények összessége miatt távozom. Új generáció veszi át a helyemet, azoknak a generációja, akik többet és jobban tudnak tenni. Az alkotmánnyal összhangban rendeletet írtam alá, Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin miniszterelnököt bíztam meg az elnöki teendők ellátásával. A következő három hónapban, ugyancsak az alkotmánnyal összhangban, ő lesz az állam feje. Az elnökválasztást három hónapon belül meg kell tartani. Mindig szilárdan hittem az orosz állampolgárok lenyűgöző bölcsességében, s ezért nincs kétségem afelől, hogyan fognak választani 2000 márciusának végén. Búcsúzóul a következőt szeretném mondani mindenkinek: legyetek boldogok! Megérdemlitek a boldogságot. Megérdemlitek a boldogságot és a békét. Boldog, boldog új évet, drága honfitársaim! Az oldalt MTI-információk alapján szerkesztette: Mózes László_____ 2000. JANUÁR 4.