Háromszék, 2000. május (12. évfolyam, 2943-2968. szám)
2000-05-02 / 2943. szám
Ára: 1800 lej, dőladókisi: 1335 lej 8943, szánt Sc[»si\í,ciil^görgy, 2000. május 2., KEDD ELŐVÁLASZTÁSOK * ELŐVÁLASZTÁSOK * ELŐVÁLASZTÁSOK Erdővidéken, Orbaiszéken és Alsóháromszéken Az elmúlt hét végén lezárultak mind Alsó-, mind Felsőháromszék városaiban, községeiben az előválasztások, a két területi RMDSZ, a községi és városi szervezetek készítik a jelöltlistákat a június 4-i helyhatósági választásokra (leadási határidő május 5., péntek 24 óra). Ez a hét tehát a Központi Választási Iroda által kért iratcsomók összeállításával s a jelöltlisták végsegítésével fog eltelni. Lássuk a hét végén tartott előválasztások eredményeit: Bárót Hétfőre virradólag összesítették az 50,03 százalékos részvétellel lezajlott RMDSZ-előválasztások eredményeit. A várost alkotó helységekben a szavazatát leadó 3942 választópolgár továbbra is a jelenlegi vezető kettőst tartja a legmegfelelőbbnek a tisztség ellátására, a városi tanácsnak viszont már több mint felét ki szeretné cserélni. A jelenlegi polgármester, Albert Dénes mérnök 2610 szavazatot kapott, míg ellenfele, Eged Béla mérnök 813-at, Dimény László technikus, jelenlegi alpolgármester 2510 voksot összesített, versenytársa, Gál Sándor köpeci almérnök 876-ot. (Benkő) (folytatások a 3. oldalon) UNITÁRIUSOK FÓRUMA Keressük egymást A sepsiszentgyörgyi unitárus egyházközség április 28-án, pénteken immár második alkalommal szervezett vállalkozói fórumot, mely egyben lelki közösség, kölcsönös segélynyújtás, információszerzés, tanulás, egyházzal való kapcsolattartás. A rendezvény előadója Barabás T. János, Magyarország bukaresti nagykövetségének sajtó- és kulturális titkára volt. A fórum kezdeményezője, Kovács István unitárius lelkész elmondta, a mai rohanó világban még nem ismertük fel az egyház által nyújtott lehetőségeket és azt, hogy az egyház a legstabilabb civil intézmény. Ilyen körülmények között a lelkész feladata híveinek rétegenkénti megszólítása, mert így inkább felfedezhető az együvé tartozás fontossága. Azt, hogy a sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész kezdeményezése telitalálat, megerősíti a fórum iránti nagy érdeklődés, a beérkezett javaslatok sokasága. Jani Kinga . (folytatása a 3. oldalon) A megmaradás titkának keresője A Székely Nemzeti Múzeumban szombat délelőtt Beder Tibor vetítéssel egybekötött könyvbemutatóján a meglehetősen furcsa vállalkozása — gyalogosan felkeresni a törökországi Magyarfalut — titkáról vallva, elmondta: 1700 kilométeres útjának célja az volt, hogy megtudja, mi a titka a megmaradásnak, hisz a 450 évvel ezelőtt elhurcolt székelyek, akik falut alapítottak Törökországban, mai napig magyar nemzetiségűnek vallják magukat, habár a nyelvet már nem beszélik. Beder meggyőződése, hogy a törökök közelebbi rokonaink, mint a finnek, ezt bizonyítandó elmondta: útján végig előnynek számított magyarsága, a törökök mindenütt testvérükként fogadták, skjával Beder Tibor méltó követőjévé lett a Háromszékről őseink keresésére felkerekedett kutatóknak — mondta Kónya Ádám —, talán annyi különbséggel, hogy ő az élőket kereste. (vop) Kovászna Kovásznán az előválasztásokon a részvételi arány 46,2 százalékos volt, 1848-an járultak az urnákhoz. A leadott szavazatokból 1737 volt érvényes. A két polgármesterjelölt közül 900-an Csikós Zoltán Tibor (KDM) jelenlegi alpolgármestert, 837-en pedig Gazda Istvánt, az RMDSZ városi szervezetének elnökét választották. (b. j.) Nem nyugodhat a matuzsálem Még meg sem kötött a beton, amibe a város legidősebb fájának törzsét ágyazták, folyton-folyvást elégedetlenkedő polgártársaink máris kiforgatnák talapzatából a matuzsálemet. Az éppen esedékes kifogásuk az lenne, hogy azt a kis zöldövezetet a Nemzeti Bank előtt — úgymond —fenntartották maguknak, az Astra kulturális társaság létrehozását megjelölendő. Ezt az igényüket a zöld gyepen egy táblácskán meg is örökítették. Csakhogy! Három évvel ezelőtt valóban kérték a polgármesteri hivataltól, hogy megjelölhessék azt az épületet, ahol a múlt században Sepsiszentgyörgyön az Astra székhelye volt. Ám az az épület ma már régóta nem létezik, helyén a Nemzeti Bank áll, a Kossuth Lajos utcában volt, a fodrászat és a mellette levő kapubejárat helyén. Akkoriban a polgármester azt javasolta a kérvényezőknek, hogy emléktáblát a Nemzeti Bank melletti polgári ház falára helyezzenek. Ám a jóindulatú tanács siket fülekre talált, s hamarosan megjelent a kőbe vésett felirat a parkocskában — mindenféle engedély nélkül! Azóta csend van az Astra körül, a polgármesteri hivatalhoz semmilyen további emlékállítási kérést nem nyújtottak be. Ezzel szemben a famatuzsálem törzsének elhelyezésére építkezési engedélyt adtak. A görcsös-göcsörtös fűznél odaillőbb térplasztikai alkotást keresve sem találhatott volna a város összes kultúrcsillaga, a központ felől nézvést immár nem egy betontömb zárja le a kilátást, a zárt párhuzamosokat, az egymás felé sorakozó teraszok egyhangiúságát megtöri a fatörzs. Amely az egész városé, két évszázadon át vigyázott nemzedékek sorára, őrt állott némán a domboldalban, mindenféle viharokkal megküzdött — sem, holtában sem nyugodhat. Váry O. Péter Máról holnapra Együtt Mit szeretne a hazai választópolgár? Feltehetőleg ugyanazt, mint a szomszédos s Európa nyugati feléhez viszonyítva még belátható ideig többszörösen hátrányos helyzetben lévő országok polgárai: jobban élni! És itt nem okvetlenül az életszínvonal emelkedésére gondolok — bár ez az emelkedés nekünk itt, most, a második évezred végén, a harmadik küszöbén kétségtelenül jól jönne —, hanem a nyugalomra! A biztonságra! Egy olyan világra, ahol mindenki nyugodtan élhet, vállalhatja önmagát, akár, uram bocsá’, a másságát is, ahol nem riogatják állandóan a médiák a választókat különféle légből kapott badarságokkal, ahol a politikusok végre arra koncentrálnak, ami a dolguk, megszavazni például ama törvényeket, amelyek a célként jelölt európai integrációt megkönnyíthetik... Igen, ilyesmikre gondoltam, amikor a tévéhíradókban néztem mosolygó, barátkozó elnökeinket, a K Közép-európai Klub résztvevőit, a Közép-európai Kerekasztal lovagjait, amint egy veszprémi parkban (immár hetedik, Székesfehérvárott zajló csúcstalálkozójuk után) a jövőre is gondolva, de a jelennek is üzenve fákat ültettek! A félkör alakú parkrész az elnökök ligete nevet viseli majd. Göncz Árpád a vendéglátó házigazda, a hamarosan leköszönő magyar köztársasági elnök megnyitóján arról beszélt, hogy nem egymás ellen kellene élni és dolgozni, hanem együtt. Mindentől függetlenül, ha van valami tanulsága az elmúlt ezer esztendőnek, ami annyi szenvedést, háborút, bajt és nyomorúságot is hozott az itt egymással eléggé összekeveredve élő népeknek, akkor az éppen ez. Együtt! És nem külön utakon. Mivel a Közép-európai Klub tizenkét résztvevője — az idén először hívták meg a horvát elnököt, nem lehetett jelen az akut kormányválság és az itáliai belpolitikai viszályok miatt viszont az olasz elnök — saját országában nem egyforma közjogi hatalommal rendelkezik, közös nyilatkozat megfogalmazására nem került sor, s a Közép-európai Kerekasztalra figyelő médiában visszatérően hangzott el a gunyoros kérdés: van-e ilyen körülmények között egyáltalán jelentősége az efféle elnöki majálisoknak és szomszédolásoknak?! Mindentől függetlenül: van! Hiszen már az is, hogy együtt vannak, beszélgetnek, ismerkednek, „barátkoznak”, jelentőséggel bír. De szóba került a kétnapos összeröffenésen számtalan, a közép-európai régió életét és gazdaságát foglalkoztató kérdés is. (Bár a Közép-Európa fogalmát eléggé rugalmasan értették — kezdetektől — a résztvevők, jelen volt a bolgár, az ukrán elnök is, s jövőre meghívják Moldávia államfőjét is!...) így természetesen a határ menti régiós együttműködések kérdése is fölmerült, mely együttműködés az utóbbi években láthatóan erőteljesen beindult és fel is virágzott, mutatva, hogy a különféle országokban élők felismerik közös esélyeiket, a regionális együttműködésnek, úgy tűnik, nem lehet gátat vetni. Szó esett természetesen a hátrányos helyzetűek és a kisebbségek támogatásáról is. Kérdés, hogy az ígéretek mennyire maradnak üres szavak?! Emil Constantinescu — aki a legmagasabb hazai állami kitüntetést adományozta Göncz Árpádnak — arról beszélt, hogy a román—magyar megbékélési folyamat visszafordíthatatlan — javasolta például egy román—magyar—horvát hármas szövetség létrehozását is, amely lehetővé tenné, hogy az adriai-tengerpart személy- és áruszállítás szempontjából Románia számára fontos csomóponttá válhasson, Horvátország pedig a Kaszpi-tengeri olajat a Konstanca—Trieszt kőolajvezetéken kaphassa. Bogdán László