Háromszék, 2000. szeptember (12. évfolyam, 3048-3073. szám)
2000-09-01 / 3048. szám
4. Egy gidófalvi vitéz A 84 éves kolozsvári Bereczky Árpádot 1947-ben államellenes szövetkezés vádjával tartóztatták le a kommunista államapparátus pribékjei, törvényszék elé állították, és 15 év börtönbüntetésre ítélték. Mint politikai fogoly megismerte Románia börtöneit. Az 1989-es változás után Kolozsváron létrehozta a Romániai Politikai Gyilkosságok Felderítésének Irodáját, melynek célkitűzése a kommunista rezsimet ellenzők elleni gyilkos akciók monitorizálása. Tevékenységéért különböző országok magas rangú kitüntetéseit kapta meg: Magyarország Aranykeresztjét, a francia Szent György Lovagrend, az angol királynő lovagrendjének kitüntetését. A Cruciferi Sancti Stephani Regis Nagymestere és Nagy Tanácsa „az úr 2000. és Szent István király koronázásának 1000. esztendejében, az Árpád-házi Szent Margit királyleány ünnepét követő napon, azaz január 19-én Budán Bereczky Árpádot a Szent István Lovagrend lovagjává fogadta és nyilvánította. Bereczky Árpád ugyanakkor az ugyancsak kolozsvári székhelyű Erdélyi Vitézi Rend elnöke-törzskapitánya. Ebben a minőségében avatta augusztus 24-én e rend tagjává a gidófalvi Kövér Álmost. A rendi kódex szerint a vitézi rendbe való felvétel alapvető követelménye: a magyar nemzethez való hűség, a nemzeti eszmékhez, a keresztény-keresztyén életszemlélethez való — a kommunista uralom alatti elnyomás ideje alatt esetleg áldozatokat is követelő — töretlen hűség. Felemelő, ünnepélyes esemény kapcsán kívánunk a 70 éves gidófalvi vitéz Kövér Álmosnak erőt, egészséget, hogy közösségében tovább ápolhassa az összetartozás érzését, mint ahogy ezt eddig tette, hogy a vitézi rend célkitűzéseit, előírásait élete végéig minden körülmények között megtarthassa és gyümölcsöztethesse. Szabó Ferenc, Gidófalva Az utca hangja BÁLINT JÓZSEF, Sepsiszentgyörgy: Minden, ami látszólag kis dolognak tűnik, a vékony nyugdíjra vezethető vissza. Itt van például a hideg víz ügye. Nálunk a lépcsőházban a lakások felében már vízórát szereltek. Eddig átalányban havi 6 köbméter hideg vizet kellett kifizetnünk, jelenleg ennek több mint a kétszeresét, holott ugyanannyit fogyasztunk. Milyen rendszer ez, amiben a veszteséget csak úgy tovább osztják? Ha mondjuk egy lakó nem szereltet vízórát, ki fogja fizetni „átalányban" az összes veszteséget? A közköltségek sorában pedig mindig megjelennek olyan tételek, amikről igazán nem tudjuk, hogy mit jelentenek. Ilyen címen, hogy más költségek, adminisztratív költségek, még néhány ezer fejecskét kihúznak a zsebünkből. A csepp nyugdíjból meddig nyúznak még? Miközben aki nem fizet közköltséget, annak semmi baja nem származik ebből. MISKOLCZY VERA, Kovászna: Túlfeszített iramú életünkben kevesen figyelnek fel egy-egy művészi megnyilvánulásra. Az idei csíksomlyói búcsú estéjén a szabadtéri oltárszínpadon, majd augusztus 20-án a Duna Televízióban láthattunk egy, a 2000. év tiszteletére született zenés misztériumjátékot, mely a maga nemében egyedülálló és eredeti elgondolás szerint feldolgozott klasszikus zenemű. A Szent Kinga gyűrűje zenedarabjait Török Csórja Viola kovásznai születésű, Budapesten élő muzikológus, a sepsiszentgyörgyi Művészeti Líceum egykori zenetanára válogatta, az előadást is ő rendezte. Büszkék vagyunk városunk szülöttére és mindazokra, akik részt vettek ebben a hatalmas erőfeszítést igénylő munkában. Reméljük, lesz alkalma a kovásznai közönségnek is látni élőben az előadást. BENEDEK KLÁRA, Sepsiszentgyörgy: Augusztus 6-án hajnalban a Brassó—Déda vonatjáraton történt, hogy tízéves unokámmal utaztam, mindketten fél jeggyel. Az ellenőr megbüntetett, mivel unokám ellenőrzőjéből hiányzott egy pecsét, amit az iskola titkárságán kellett volna beütniük. Ezeket a sorokat nyugdíjas társaimnak szánom, hogy hasonló esetben ne járjanak úgy, mint én, hogy unokám utazása Csíkszeredáig ötvenezer lejembe került. A szakszervezet nem áruló Talán kevésbé volt ismeretes, hogy ez esztendőben volt egy szakszervezeti „népszámlálás” országos és megyei szinten. A számlálás szerint 1999. október 1 -jén az Országos Szakszervezeti Tömörülésnek (OSZT) a mi megyénkben tíz alapszakszervezete van háromezer-négyszáz igazolt taggal. El lehet képzelni, mit éreztek a gyalogezreddel egyenlő nagyságú szervezet tisztességes tagjai, amikor elolvasták a Magyari Lajos úr által aláírt vezércikket a Háromszék augusztus 25-i, pénteki számában. Minden tag úgy gondolkodik egy ilyen cikk után: vagy elárultak a vezéreink, vagy mindnyájan, akaratlanul, árulók vagyunk. Mert vagy tagok vagyunk, és vállaljuk mindazt, ami ezzel jár, vagy kiállok onnan, mert nem akarok részese lenni ennek az árulásnak. De hát hol az árulás? A cikkben jelzett konvenció az OSZT és a TDRP (Iliescu pártja) között nem létezik! Aznap, amikor a cikk megjelent, én Voineasán voltam, az OSZT országos konferenciájának rendi ülésén. A második nap programjában szerepelt az OSZT és a politikai pártok viszonya. A beszámoló szerint volt párbeszéd, egyeztetések, jobban mondva egyeztetéskeresés. A felek ezt nem foglalták írásba, nincs írásos dokumentum. Egyelőre nem is lesz. Az országos konferencia határozata, hogy folyó év szeptember 15-én rendkívüli ülést tart egyetlen napirendi ponttal: mit ajánlanak a politikai pártok kormányzási programjaikban a „van-volt-lesz” alkalmazottaknak. Ha lesz árulás, az azután lesz. Ámbár ahogy a vita a politikáról ott, Voineasán zajlott, kötve hiszem, hogy az OSZT vezetői szinten vagy egyetemesen elárulja a tagság érdekeit holmi egyéni koncokért. Azok a vezérek, akik átléptek a politikába, politikusok lettek, és megszűntek szakszervezeti vezérek lenni. Ezt tanúsíthatja kettőezer-négyszáztizenkettő és ötezer-négyszáznyolcvanhét tag Háromszék megyében, akik tagjai ma is azoknak a konföderációknak, amelyeket egykor Miron Mitrea és Victor Ciorbea képviselt. Pap János Visszajelzés A város mostoha negyede Találgathatják Sepsiszentgyörgy tömbháznegyedeinek lakói, hogy éppen róluk vagy egy másik városrész betonrengetegébe berendezkedett társaikról van-e szó, hisz valamennyien valamiképpen a város mostohagyermekeinek érzik magukat. Udvar és kert nélkül, a magam portája tudata nélkül kell együtt élniük sorstársaikkal, és olykor egymás zaját, szemetét elviselve kell visszafojtaniuk természetes felháborodásukat. Kovács László Állomás negyedi lakos (December 1. utca, 51-es tömbház, 1 lépcsőház, 23-as ajtó) nem szomszédaira, hanem a város vezetőségére panaszkodott minap szerkesztőségünkben, kijelentvén: tűrhetetlen, hogy ennek a városnak még mindig mostohagyermeke az Állomás negyed. Állításait az alábbiakkal támasztotta alá. A kóbor kutyák éjszakai csaholásától nem csak aludni nem lehet, de a csoportokba verődött ebek miatt nem közlekedhetnek biztonságosan a második váltásból hazaérkező lakótársaink. Sokszor hallani késő este vagy éjszaka női sikolyt az utcáról, mert éppen ezek a kóbor kutyák támadták meg. Nappal is itt ólálkodnak a kukák körül, ki tudja, milyen betegségeket hordoznak, de senki nem törődik ezzel. A játszóterek, amik még vannak, tele vannak kutyapiszokkal, igaz, ez nem csak a kóbor állatok szemete, a tömbházlakók is itt sétáltatják az ebeket. Ezek a kutyatartók talán nem is hallottak a nyugati országokban honos kutyasétáltató gumikesztyűről, melybe a gazdi csomagolja az ürüléket, és az erre a célra kijelölt kutyakukába dobja azt kesztyűstől! Említettem a játszótereket, nincs ott egy ép hinta vagy lipinka sem, de pad se, ahová leülhetne az idős ember, aki unokáját kíséri. Nincs is bekerítve a játszótér csak úgy egybefolynak a járdával, a környezettel. Összesen két pad van az Állomás negyedben a katonaszobor mellett, Így mi, nyugdíjasok a nyári estéken, ha betonlakásainkból kimegyünk az utcára hizsülni, a szobor peremén ülünk, mint fecskék a dróton. Ülhetnénk a járdára költözött kocsmák asztalai mellett is, csakhogy ott fogyasztani kell, erre sem kedve, sem pénze nincs a nyugdíjasnak, így hát marad a lakásban, és ablakán kitekintve néz a távolba, ahol a főúton gépkocsik kerülgetik az éppen arra tévedt lovakat. (fekete) A két pad egyike Albert Levente felvételei Ne adjatok lovat alám... Sepsiszentgyörgy, 2000 augusztusa. A békésen legelésző lovak hátán sejtelmesen csillannak meg a reggeli nap sugarai. Akár egy Karl May-regényben. Csakhogy Sepsiszentgyörgy Kovászna megyében van és nem Arizonában, a dátum pedig meghazudtolja a telepesek és bennszülöttek közötti „csendes" konfliktus aktualitását. Úgyhogy nincs vadnyugat, nincs préri, nincsenek kanyonok, nincsenek (már) bölények, és nincsenek indián törzsek (csak bizonyos indiai törzsek, ám ezekről egy másik alkalommal). Helyettük számítógépek vannak, gépjárművek, antilopbőr cipők és maroktelefonok. Úgy, ahogy azt illik. A 20. század végén. Emellett azonban kóborló ebek és lovak is vannak (ám a közismerten kóborló Dsidák már kihaltak). Ha eme békésen legelésző, szeméttárolókban kémlelődő, éjszaka nyerítő és vonitó, valamint az útburkolatokat összerondító élőlények szerves részét képezik az újonnan megválasztott városvezetés ún. urbanisztikai tervének, és a város arculatát hivatottak szebbé, érdekesebbé varázsolni, úgy javasolom, hogy futtassák be azokat különböző futónövényekkel, tűzzenek virágot a fülük mögé, erősítsenek kis szökőkutakat a hátukra, és oda állítsák majd, ahol az általuk sugárzott esztétikai élmény szélesebb közösséghez is eljut (pl. közterek, az esketőterem stb.). A görög mitológiában Héraklésznek sikerült egyetlen nap alatt kitakarítani Augelász istállóit. Természetesen ha a megye istállójává (k)fokozott székesvárost egyetlen év (mandátum?) alatt ki tudná takaríttatni az illetékes hivatal, az egy újabb, minden bizonnyal mitológiába kívánkozó cselekedet volna. Addig nem marad más, mint a majdan megépülő légpárnás vonat (sinkanzen) alatti lócitromoknak mértani alakzatokba való rendezése. Úgy, ahogyan azt a préri urbanisztikája megkívánja. Klárik Attila Lombok alatt, egymás társaságában. Ők nem városlakók, delelésükre nem vet árnyékot a tömbházak betonrengetege A VÁROSHÁZA INTÉZKEDIK El a lovakkal, kutyákkal! A Sepsiszentgyörgyön ismét tömegesen legelésző, kukákból szedegető tavak kirekesztésére próbál megoldást találni a városháza. A polgármesteri hivatalban — a szeptemberi tanácsülésen elfogadásra benyújtandó — határozattervezet előkészítésén dolgoznak. Az elképzelés szerint a lovakat befogják, s amennyiben 24 órán belül gazdáik nem váltják ki, értékesítik az állatokat, vágóhídra viszik vagy árverésen eladják — közölte Albert Almos polgármester. A kóbor kutyák összegyűjtését folytatják, a lakosságtól bejelentéseket várnak, hol szaporodtak el a gazdátlan ebek. Korábban az állatvédők felemelték hangjukat a kóbor kutyák védelmében, sőt egyszer Brassóig üldözték a szomszéd megyei sintéreket. Akkor a hivatal területet biztosított kutyamenhely létrehozására, felépítését és működtetését nem vállalta, azt az állatbarátokra bízta, de előrelépés nem történt. Az elöljáró szerint ismét a drasztikus módszerhez kell folyamodni, mert az állapot tarthatatlan: összegyűjtik, és átadják a feketehalmi csontlisztgyárnak. * (sz.) nyílt tér Az oldalt szerkesztette: Fekete Réka 2000. SZEPTEMBER 1.