Háromszék, 2001. március (13. évfolyam, 3197-3223. szám)
2001-03-01 / 3197. szám
Ára: 3000 lej, előfizetőknek: 1133 lej 0107. szám Sc-|»sis/.enti*göri»y, 3001. március 1., CSÜNÍETÖII A prefektus a ludas Márton Árpád és Kelemen Hunor RMDSZ-képviselők Janó Mihály Kovászna megyei művelődési főfelügyelő gyors, különös, az RMDSZ megkerülésével történt leváltása és utóklja kinevezése után egy nappal felkeresték a művelődési minisztert, Rázván Theodorescut Márton Árpád háromszéki képviselőt e találkozó eredményéről kérdeztük. —Valóban jártunk Rázvan Theodorescu miniszternél, és végigbeszéltük a művelődéssel kapcsolatos kérdéseket. A következő történt. A prefektusok javaslatára minden megyében kineveztek ideiglenesen egy megyei főfelügyelőt záros időintervallumra, körülbelül egy hónapra. Utána versenyvizsgát tartanak a tisztségekre. Kiderült, a Kovászna megyei prefektus volt az, aki nem tartotta be azt az egyezséget, miszerint csakis a mi javaslatunkra, megkérdezésünkkel, de a mi embereinket semmiképp sem leváltva történjék bármilyen szerkezetátalakítás. A miniszter úr azt mondta, hogy ő kapott a prefektustól egy magyar nevet, s ebből arra következtetett, hogy a javaslat feltehetőleg az RMDSZ tudomásával történt. Előttünk felhívta a prefektus urat, rákérdezett az ügyre, és a prefektus elismerte, hogy nem konzultált velünk. Viszont Bartók Botos élvezi a a TDRP Kovászna megyei tagjainak egyhangú támogatását. Ez jelenleg a helyzet. Természetesen, ez nem a végleges megoldás, de nem szeretnék elébe menni a dolgoknak, csak azt ismételném el, hogy az egyezségeket illik betartani, mi megpróbáljuk ezt a jövőben érvényesíteni. Lejegyezte: Simó Erzsébet (folytatása a 3. oldalon) A Háromszék Kézdiszentléleken Pénteken délután 3 órakor a Háromszék szerkesztői — Áros Károly, Benkő Levente, Farkas Árpád, Sochom István, Kisgyörgy Zoltán, Kovács András, Tompa Ernő, Sylvester Lajos és Albert Levente — találkoznak" szentléleki olvasóikkal. A délután során bemutatják a lap szerzőinek legújabb könyveit is. Máról holnapra elmúltak a mézeshetek A magyar választók közül igen sokan restellnivalónak tartották az RMDSZ és a TDRP közötti, választás utáni, egy évre szóló parlamenti paktumot. Értette az ember fia, lánya, hogy muszáj egyfajta szövetségre lépni a hatalommal, hogy újra a földbe ne döngölhessenek, hogy azt a néhány, de nem jelentéktelen eredményt meg kell őrizni, hogy morálisan káros hatással lenne a magyarságra, ha ismét kezdetét venné az a nemtelen és idegölő, soviniszta, idegengyűlölő kampány, mely az 1996 előtti időszakot jellemezte. Tehát az együttműködési szerződést, ha nem is túl nagy lelkesedéssel, de szükséges rosszként elfogadta a magyar választópolgár, természetesen azzal az elvárással, ne lihegjék túl sem a kapcsolatot, sem az elérhető eredményeket, honatyáink, illetve a szövetség ügyvivő politikusai. Az eltelt közel három hónap első felében szövetségünk olyan volt — tisztelet a néhány józan és önmérsékletről tanúskodó hangnak —, mint a szerelmes ember, nem győzte választása helyességét, nagyszerűségét és távlatos voltát hangsúlyozni. Fölösen sok dicséret hangzott el a megbízható, csodálatos változáson átesett, európaivá vedlett kormánypártról. Közben igen gyorsan és simán átment az ingatlantörvény és az RMDSZ jubilált. íme a párt, a partner, mely tartja a szavát. Aztán fel kellett dolgozni az első csalódásokat: egyetemről szó sem lehet, az egyházi javak visszaszolgáltatására várni kell, a föld- és erdőtörvényt meg túl nagylelkűnek találta a jelenlegi hatalom, s nyílt titok, hogy meg kívánja nyirbálni, főként a közbirtokossági vagyon sérti „jó román önérzetét” és birtoklási vágyát. Menet közben kiderült: nem kell kisebbségi minisztérium, igaz, kisebb ranggal bíró utód intézményében odavetettek egy helyettes államtitkári állást, s nem politikai, hanem úgyrmond közképviseleti alapon néhány minisztériumi osztályvezető a helyén maradt. Ám a megyékben megindult a „pedeszerizálásnak” nevezett folyamat, mely ezen a héten elérte Háromszéket is. Épp a napokban közöltük a minisztériumokhoz tartozó intézményvezetők lajstromát: fehéren a fekete bizonyítja, megyénkben, ahol a magyar lakosság aránya 75 százalékot tesz ki, vezető beosztásban mindössze 30 százalék dolgozik. Időközben néhány nyugdíjba vonult magyar vezető helyét románnal töltötték be (Electrica, Petrom), s legújabban például művelődési főfelügyelőnek olyan magyar embert neveztek ki, akivel szemben igen erős morális fenntartásai vannak a közösségnek. A TDRP tehát a négy évvel ezelőtti káderpolitikáját vette elő, akkor is magyarokat helyezett egy-egy funkcióba, csak éppen olyanokat, akikben ők bíznak meg, nem mi, ráadásul az RMDSZ-t sem megyei, sem országos szinten még csak nem is konzultálták a kérdésben. A prefektúra tudhatott valamit, de erről hallgatott, s az ottfelejtett magyar alprefektus körülbelül annyira volt tájékozott a kérdésben, mint János bácsi Kőröspatakról. Központi szinten működik a paktum — jelentik ki az RMSZ-frakció szolgálatos nyilatkozói, a kormány tartja a szavát, csak a megyékben van gond — idézik a lapok a szövetségi elnököt, s olvashatjuk jó tanácsát is: legyenek résen a megyei szervezetek. Hát ami azt illeti, valóban figyelhetnének, de az a gyanúm, mindent utoljára tudnak meg, mint a felszarvazott férj, s akkor meg már nem tehet mást, mint tudomásul veszi a tényeket. Különben is igen elfoglalt a helyi RMDSZ, választásra készül, elnököt keres, nincs ideje így, mond résen lenni. Egy bizonyos, a szövetség és a kormánypárt mézeshetei véget értek. Az RMDSZ málészájú, a TDRP kikapósa a házasság további sorsát könnyű megjósolni. Simó Erzsébet Markus Meckel Szentgyörgyön Csíkszereda és Brassó között átutazóban rövid tájékozódó látogatásra Sepsiszentgyörgyön is megállt tegnap Markus Meckel, a Bundestag (a német parlament alsóháza) külügyi bizottságának tagja, aki a NATO parlamenti közgyűlésének alelnöke is. A magas rangú vendég a városvezetőkkel ebédelt, majd a Református Kollégium igazgatójával találkozott. Bustya János közölte, hogy Meckel — aki civilben evangélikus lelkész — a felekezeti nevelés, oktatás helyzetéről és kilátásairól érdeklődött, és megtekintette a Református Kollégiumot. A német politikust Sógor Csaba, Hargita megyei RMDSZ-szenátor kalauzolta tájainkon. (demeter) Mi újság Málnásfürdőn Eladott minket fürdőktől az Olt— mondják a helybeliek — egy számunkra ismeretlen cégnek. Immár megválik, hogy újraszületik-e a fürdő, vagy a halottaiból ha akar, sem tud majd feltámadni. Az új tulajdonos azonnal bezárta az Olt Szállót és a hozzá tartozó vendéglátóipari egységeket, nem tudni, végleg szélnek eresztette-e a személyzetet. Kérdést kérdés után tesznek fel a lakosok: vajon kiépítik-e a fürdőtelepet, miként ígérték? Bepótol-e az új tulajdonos, a Geo-Invest cég (végül is élettársán keresztül az Erdély Ede érdekszférája) a földgáz bevezetésébe? A meleg fürdő és a mofetta romokban, a forrásoknak megcsappant a hozama, az Ilona-kút meg akar állni. A tanács 800 millió lejt különített el erre az évre a mentőmunkálatok megkezdésére. Ki reményekkel, ki pedig kételyekkel tekint az Orfej kőbányáinak sorsára. A fürdő közelében levő Botosi andezitbányát eladta a Bazalt Rt., magánkézre került. Az Újfalusit egyelőre leállíttatta az új osztrák—magyar tulajdonos, talán „nem megfelelő a kő minősége”. A Kövespataki ismét új gazdát kapott. Különben csend van — miként a költő Bartalis mondta. Zajlik az élet. A polgármester végül is rendbe tetette az ivóvízrendszert — mondták —, de most újra bizonyított: járhatóvá javíttatta a temető felé vezető utat. A múlt héten búcsúztatták a gyermekek a farsangot, kosarasbált tartottak — már negyedszer — a fiatal házasok. A szervező Székely Kinga és Egyed Zoltán. Deák Ildikó igazgató ünnepi műsort tanít iskolásainak a március 15-i ünnepségre. Kisgyörgy Zoltán Fizessen elő a Ne feledje el megújítani előfizetését! Szerkesztőségünkben még március 5-ig előfizethet a Háromszékbe. Lapunkra az előfizetés egy hónapra 26 lapszámért csak 39 875 lej. Ha példányonként vásárolja a lapot, havi 56 000 lejébe kerül. Fizessen elő a rpr • r . r Terravitas a Lábas Házért Mint ismeretes, a sepsiszentgyörgyi Lábas Házért a város polgármestere másfél évig tartó — a helyi tanács néhány hónapja hozott döntése következtében utólag szélmalomharcnak bizonyuló — csatát folytatott. Ám Albert Almos nem tett le arról, hogy a Lábas Házat visszaszerezze a város számára. Az új helyzetben új egyezséget kötött Horia Grama prefektussal: a város kijavíttatja a Mihai Viteazul teret a Lábas Házért cserébe. Albert Álmos polgármester elmondta, két hete beszélt erről a kormánymegbízottal, és a maga részéről tartja is az alkut: ahogy az idő olyanra fordul, megkezdik a munkálatokat. A polgármester arról is tájékoztatott, Grama kormánymegbízott megígérte, a két „nagylelkű” felajánlástól függetlenül is szerez, még pénzbeli támogatást. (A választási kampány alatt C. V. Tudor nagyromániái szenátor 50, Emil Constantinescu volt államfő 10 millió lejt ígért a tér feljavítására, de ez idáig egyikük sem állta szavát.) „Most a prefektus urat szaván fogjuk” — nyilatkozta lapunknak a polgármester, utalva arra, hogy a kormánymegbízottal a „cserére” vonatkozó terminust nem beszélték meg, de „lássuk, mikor készül el a tér, és mikor lesz mienk a Lábas Ház”? (vop)