Háromszék, 2001. május (13. évfolyam, 3247-3272. szám)

2001-05-02 / 3247. szám

A MAGYAR NYELV NAPJAI HÁROMSZÉKÉN Hűséget az anyanyelvhez Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (AESZ) és a Napsugár szerkesztősége szer­vezésében Kovásznán tartották a Magyar Nyelv Napjai Háromszéken című rendezvényt, s amelynek keretében sor került az immár X. jubileumi Körösi Csorna Sándor Anyanyelvi­­ Vetélkedőre, az AESZ kihelyezett küldöttgyűlésére és a nyelvművelők konferenciájára. A Héphaisztosz Szálló konferenciatermében szom­baton délelőtt Becsek Ede, a vendéglátó Körösi Csorna Sándor Iskolaközpont igazga­tója köszöntötte a résztvevő­ket, majd Németh László szü­letésének századik évforduló­ja alkalmából dr. Nagy János egyetemi tanár, a Szegedi Ju­hász Gyula Tanárképző ma­gyar nyelvi tanszékének pro­fesszora mondott ünnepi be­szédet. A rendezvényt dr. Péntek­ János, az AESZ elnö­ke nyitotta meg, aki elmond­ta: az anyanyelvi mozgalom Körösi Csom­a Sándor nevé­vel járta körbe Erdélyt, és ez alatt a tíz év alatt — amely a hűség, a próbatétel és fele­lősség tíz esztendeje is volt — megerősödött, kiter­jedt. Hozzátette: ..A mi helyzetünkben, kisebbségi környezetben nagyon fontos, hogy a nyelv iránt és általá­ban a nyelvhasználatban legyünk hűségesek a min­dennapokban is, és nem c­sak ilyen ünnepi alkalommal, amikor az anyanyelvvel fog­lalkozunk és versenyeket szervezünk. " (bodor) (folytatása a 3. oldalon) Szabó Tibor a szomszédok aggodalmairól Nem a magyar állam nyitja meg a szomszédos országokban azt a 25 irodát, ahol majd a státustörvény végrehajtásá­val összefüggő adminisztrációs munkát le­bonyolítják. Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) elnöke szerint a magyar igazolványokat igény­lőket csupán idegenrendészeti és nem nemzetbiztonsági szempontból vizsgálják. Nagy Iván Zsolt (M. H.) (folytatása a 3. oldalon) Drágul a benzin A valutaárfolyamra hivatkozva literenként 100—300 lejes üzemanyag-drágulást jelentett be a Petrom. Az állami kőolajtársaság szóvi­vője szerint előbb a raktári készlet árát növe­lik, ami csak néhány nap múlva fog érződni a benzinkutaknál. A Petrom eddig azzal magya­rázta alacsonyabb árait, hogy nyereségének há­romnegyede a kőolaj-kitermelésből származik, nem a benzinkutak forgalmából, mint a ma­gántársaságok esetében, amelyek ezért kény­telenek nagyobb árréssel dolgozni. A Petrom legutóbb 2000 decemberében drágított, a ter­vezett lépésen felháborodott magánkutasokkal való többórás tárgyalás után. A benzindrágu­lás a villanyáram, a vízdíj és a vasúti szállítás után következik, és valószínűleg újabb áremel­kedés alapjául szolgál majd. (d. j. i.) Olimpiai bajnok a sportcsarnokban A 2. Szent György-kupa nemzetközi tornaverseny fénypontja volt a sydneyi nyári olimpiai játékok tornászbajnoka, Marius Urzică szereplése. Marius a gyergyószentmiklósi tornaiskola neveltje. A tornászvilág jelenlegi legjobb lovasa, aki ló­­lengésben olimpiai, többszörös világ- és Európa-bajnok, Vi­lágkupa-győztes, sok-sok nemzetközi verseny nyertese. Korlá­ton és talajon nyújtott ízelítőt rendkívüli tornatudásából, majd lólengésben bemutatta Sydneyben legjobban értékelt gyakor­latát. A hálás közönség fergeteges tapsviharral jutalmazta érte. Köszönjük, Marius! És továbbra is sok sikert! (oros) független napilap Ára: 2500 lej, előfizetőknek: 17111 lej ,1247. szánt Sepsiszentigyörgy, 2001. május 2., SZERDA Majális az­ ötös kilométerkőnél Albert Levente felvételei Tanítóképzés középiskolában is Az oktatási minisztérium rendelete alapján ősztől újra­indulhatnak a két éve beszün­tetett középiskolai szintű ta­nítóképzők. Maros megyének a szaktárca nem engedélyezett magyar csoportot, Kovászna és Hargita megyében szep­tembertől 25—25 hellyel in­dulnak a IX. osztályok. A kézdivásárhelyi Bod Pé­ter Tanítóképzőben magyar, a sepsiszentgyörgyi Mihai Viteazul Líceumban román tannyelvű osztály működik majd, és mindkét iskolában továbbra is indítanak főiskolai szintű tanítóképzős csoporto­kat is. A felvételit zene-, rajz­os helyesírási próba előzi meg. A bejutási általánost egyhar­­mad-egyharmad arányban az érettségi, középiskolai általá­nos és a középiskolában angol nyelvből elért négyévi általá­nos alapján számítják ki. Az itt szerzett oklevél az óvodában és elemi osztályokban folyta­tott tanítás mellett a végzősö­ket arra is feljogosítja, hogy II—VIII. osztályban angol nyelvet tanítsanak. A középiskolai tanítókép­zőben is kell vizsgázni zené­ből és rajzból, itt a bejutási általánost a képességvizsga és az V—Vili. osztály átla­gából számítják ki. A Bod Péter Tanítóképzőben idén a tanítóképzős osztály mellett egy filológia és egy informa­tika IX. osztály is indul, a Sulinet-program keretében nemrég elnyert számítógép­­park révén az iskola minden diákja hozzáférhet az inter­nethez. (R.) Máról holnapra Májusi számvetés Amikor e sorokat írom, az emberek egy része e ragyogó, nyárias májuskezdet örömeit élvezi, patakok partján, erdők szélén sütögeti darab húsát, szalonnáját, issza sörét vagy bo­rát. Ki-ki ízlése és zsebe szerint. Ünnep ez, de nem hivatalos immár: vállalatvezetők és szak­­szervezetek, vállalkozók és alkalmazottak maguk döntik el, hogy ünnepelni, avagy dolgozni akarnak a legszebb tavaszi hónap első napján. A „hatalom" soha nem volt még ennyire „toleráns”, mondhatni közömbös a munka, a munkások ünnepe iránt. Ezt ki kellett mondanom, mert szüntelenül Juhász Gyula csodálatos, felejthetetlen verssorai motoszkálnak a fejemben, s idézem is — emlékezetből —: „A hatalom kiadta a paran­csot, ne legyen ünnep május elsején. Ének ne zengjen, zászló ne lengjen, csak robotoljon csöndben a remény.” És itt, éppen itt elértünk a lényeghez! Hogyan is műkö­dik, „robotol” az emberek reménysége május kezdetén, itt és most, 2001-ben Romániában? Az emberek reménysége, a munkásoké, a földet művelőké, a tanítóké, a tervezőké, a közösségek sorsát irányítóké? Egyáltalán: hogyan is állunk a reménnyel egy új évezred hajnalán, annak első tavaszán, melyet nem csupán szabadnak, hanem — hadd merjem leír­ni! —­­ gazdagnak is álmodtunk meg? Hát szabadnak, mondjuk, szabad. Vagy inkább szabados, mert az igazi szabadság rendet, méltóságot, önként vállalt fe­gyelmet is jelent, a jelen idő tudatos megélését és a jövőbe vetett bizalmat. Itt, sajnos, másféle állapotok uralkodnak: bi­zonytalanság, reményvesztettség, kétségbeesett kiútkeresés egy olyan labirintusból, melybe besétáltunk, betörtettünk, de már sem előre, sem hátra nem találjuk a kivezető utat. Szo­morú ezt mondani, írni a tavasz és a munka ünnepén, de ebben a hazai „minek nevezzelek?” vadkapitalizmusban, a véget érni nem akaró átmenetben ki kell mondanunk. Van, amit megértünk ebből a zűrzavarból, de sokkal több az, ami előtt tanácstalanul állunk. Mi, az egyszerű milliók, de még a jobb érzésű vezetésre kiszemeltek, megválasztottak is. Nem szándékunk, hogy itt és most gazdasági, netalán szociográfiai összegezést próbáljunk készíteni, de meg kell kockáztatnunk néhány megjegyzést. Elsőül is azt, hogy ez az ország nem tud vagy talán nem is akar kikeveredni abból a zűrzavarból, amelybe önmagát sodorta. Pedig lennének lehetőségek, hiszen a posztkommunista országok közül alighanem a legjobb esélyekkel dobbantott bele az „új vi­lágba”, reális alapja lehetett volna a reménynek, a remény­kedésnek. Mit hozott ehelyett az eltelt évtized? Gazdasági ellehetetlenedést, mértéktelenül elharapózott bürokráciát, korrupciót, az állam intézményeinek végletes megbízhatat­lanságát, véget nem érő, vágtató inflációt, szüntelen árdrá­gulásokat, a társadalom kétségbeejtő szétszakadását, a ke­vesek mesés vagyonhal­mozisát egyfelől, a milliók elnyo­­morodását a másik oldalon. És itt újra visszajutottunk a munka, a munkások ünnepé­hez. 2001 májusán újra egy költőt kell idéznem, József Atti­lát ezúttal, hiszen a tragikus sorsú poéta 1937 májusában írott sorai ma talán időszerűbbek, mint születésük pillanatá­ban: „A munkásnak nem több a bére, mint amit maga kicsikart, levesre telik és kenyérre, s fröccsre, hogy csináljon ricsajt. Az ország nem kérdi, mivégre engedik meggyűlni a bajt, s mert nem a munkás védelmére gyámolítják a gyáripart... Retteg a szegénytől a gazdag, s a gazdagtól fél a szegény. Fortélyos félelem igazgat­­ minket s nem csalóka remény " Hát így jött el mihozzánk 2001 májusa. Magyari Lajos !

Next