Háromszék, 2001. október (13. évfolyam, 3377-3403. szám)

2001-10-01 / 3377. szám

RM­DSZ-MINI PA­R­LA­MENT Frunda az új elnök Az erdélyi magyarságnak nemcsak a ma­gyarországi, hanem elsősorban a romániai stá­tusa körül vannak gondjai. A jövőt ennek a közösségnek kell előkészítenie Erdélyben, ezt helyette senki más nem fogja megtenni je­lentette ki Markó Bála, az RMDSZ elnöke szombaton a szövetség vezetőtestü­letének marosvásárhelyi ülésén. A szövetségi elnök szerint ezért elfogadha­tatlan az a helyzet, amikor választani kellene a státustörvény és a földtörvény között Hang­súlyozta: ilyen választási helyzet kialakítható, s mindent meg is tesz ennek érdekében a romá­niai­ magyarságból az, aki „a státustörvény fá­jától nem látja az erdőt”. Markó Béla leszögez­te, hogy meggyőződése szerint kölcsönös ér­dek, és ezután is lehetséges az RMDSZ és a kormányon lévő Szociáldemokrata Párt együtt­működése. Ehhez viszont a kormánypártnak döntenie kell: vagy a magyarellenes naciona­listákkal, vagy az RMDSZ-szel tart, a szövet­ség nem is nyeri az is-is politikai ideológiáját. A szövetségi elnök szerint ugyanilyen követke­zetességet kell mutatnia azonban az RMDSZ-nek is. Mint mondta, eddig sem a szövetség egésze, sem parlamenti frakciója nem volt képes egységes erőt, nyugalmat és távlatot felmutatni. Markó Béla ezzel kapcsolatban kitért arra, hogy ki és mi próbálja megosztani a szövetséget. Mint mondta, vannak, akik azt hiszik, hogy a szö­vetségnek nem mással, hanem önmagával van elszámolnivalója, az RMDSZ megengedheti ma­gának, hogy kifelé gyengeséget mutasson. A szö­vetségi elnök bírálta az RMDSZ tiszteletbeli el­nökét, a szövetség Reform Tömörülés nevű plat­formját. Markó beszédében felhívta a ügyeimet arra, egyelőre népi tudni, hogy az Egyesült Álla­mokban végrehajtott terrortámadások után miként alakul a következő időszak világpolitikája, az hogy befolyásolja a térség integrációs törekvése­it. Az SZKT marosvásárhelyi ülésén a szövetség elmúlt félévi tevékenységét, Románia és a romá­niai magyarság aktuális helyzetét vitatta meg, megválasztotta az SZKT új elnökét. Napirenden szerepelt az etikai és fegyelmi bizottság jelenté­sének megvitatása, több állásfoglalás kidolgozá­sa. A Szövetségi Képviselők Tanácsának új el­nöke Frunda György szenátor lett.. FALUTALÁLKOZÓ BODOSBAN Budai József hazaérkezett Millenniumi találkozóra gyűlt egybe az alig négyszáz lelkes erdővidéki falu, az elszármazottak. Iskolai névadó ünnepség volt, emléktábla- és falutábla-avató. Zsúfolásig telt a refor­mátus templom, ahol nt. Nagy Károly erdővidéki es­peres „az áldásos találko­zókról” beszélt, ünnepi igét hirdetett (Jan. 1:46 48). Megható és történelmi pil­lanat volt Bodos történeté­­ben, amikor az anyaországi Biharagra testvértelepülés küldöttsége átadta­­. Sándor István­ helybeli lelkésznek a lakóközösségnek hozott millenniumi zászlót és a Magyar Köztársaság címe­rével ellátott nemzeti­ lobo­gót. Felhangzott nemzeti imánk és a székely him­nusz. (Kisgyörgy) (folytatása a 2. oldalon) ISKOLAI NÉVADÓ Kálnok ünneplőben Bedő Albert (1839—1911) Szent Mihály napjától dr. Bedő Albert, a magyar mo­dern erdőművelés és erdész­képzés megteremtőjének ne­vét viseli a nagy múltú, tele­pülésszerkezetét, épületeit te­kintve archaikusait szép fa­lucska ennek a hangulatához igazított, öreg diófák árnyéká­ban védelmet kereső kis isko­lája. A névadó ünnepség szín­helyére a falubejárat kerített református templomától és XVII. századi, „faszeges” ha­ranglábától 1990 óta a Bedő Albert utca vezet. Ez külön kiemelendő, mert Sepsi­­köröspatak és a hozzá tar­tozó falvak akkori (és mai) hangadó embereinek első dol­ga volt, hogy az utcák múlt­jukhoz és jelenükhöz illő ne­veket viseljenek. Az ünnep­ség bensőségesen meghitt, sallang, nélküli volt. Téglás Enikő iskolaigazgató, a falu szülötte Székelyudvarhelyen végezte a tanítóképzőt a névadás tényétől és illusztris személyiségek jelenlététől meghatódva „vezényelte" az ünnepi ceremóniát. Bedő­ Jan­ka Enikő Békéscsabán végzett kis kórusával az al­kalomhoz illő, az ódon kör­nyezet hangulatához hangolt kis szabadtéri koncerttel je­lentkezett. P­rezsin­er Imola, ugyancsak a kis falu iskolá­jában szellemiekkel feltarisz­nyáit tanfelügyelőnő nem szokványos, személyes kötő­désű és lírai hangvételű be­szédet mondott. Sylvester Lajos (folytatása a 2. oldalon) Kitűnően sikerült idén a város ünnepe. A siker elsősorban a szervezőknek köszönhető, de az időjárás is sokat nyomott a latban ahhoz, hogy mindenki jól érezhesse magát. Szombaton a városi művelődési ház nagy­termében az ASIMCOV szervezésében üzlet­­ember-t­alálkozóra került sor. Ugyanakkor Kovászna és Csomakőrös között zajlott a me­gyei szarvasmarha-tenyésztők egyesülete által szervezett szarvasmarha-kiállítás, melyen a leg­szebb háromszéki tenyészállatokat vezették fel a gazdák. Az érdeklődőket a dálnoki lovarda hintáiban szállították a helyszínre. A város köz­pontjában, a Supercoop ü­zletház előtt felállított színpadon könnyű- és népzene-együttesek váltották egymást, a színpadtól alig húsz méterre pedig Barttut Ernő, a háromszéki ökör­­sü­tés nagy mestere bükkfaszén fölött forgatta az Ardealul kft. által adományozott bikaborjút. Volt is bámészkodó bőven. A több mint háromszáz kilós jószágból estére aztán már csak a csontváz maradt (az ökörpecsenye kilója 200 000 lejt kóstált). (bodor) (folytatása a 2. oldalon) Kovászna Napok, 2001 Chelbezan János felvétele Máról holnapra Románia a NATO- tagságra összpontosít Ezekben az idegfeszítő napokban és hetekben Románia vezetése minden eddiginél élénkebb és rámenősebb aktivi­tást fejt ki a NATO-tagság elérése érdekében. Hogy milyen sikerrel, azt majd a közeljövő dönti el, mert szükséghelyzet ide, háborús pszichózis oda, mégis vannak érvényes felvé­teli kritériumok, melyek betartásához kényes szigorúsággal ragaszkodtak eddig a NATO korifeusai. Főleg az amerikaiak. Ám most éppen ők vannak óriási gondban, s a látszat azt mutatja, hogy minden segítségre szükségük van a terrorizmus leküzdéséhez, nagyon hűséges szövetségeseket keresnek a régiek mellé. Ez lenne az a pillanat, amikor Romániának lépnie kell? A vélemények igencsak megoszlanak. A közembereké és a politikai elemzőké egyaránt. Államelnökünk Amerika-barát és NATO-tagságra aspi­ráló, eléggé fulmináns bejelentései után a médiák szinte naponta megkérdeznek szakértőket éppúgy, mint az utca emberét: vajon elkötelezheti-e feltétel nélkül­ magát Románia a körvonalazódó bonyolult konfliktusban? Persze, a feltétel mégis megvolna: a gyorsított NATO-tagság, Ro­mánia a levitézlett rezsimben köztudottan arabbarát politi­kát folytatott, technológiát, munkaerőt, fegyvert exportált Észak-Afrikába, a Közel-Keletre, de a haszon viszonylagos volt, mert a megváltozott világban „barátaink” fizetési ked­ve igencsak megcsappant, majd teljesen elfogyott. Dollár­­milliárdos tartozásokról beszélnek, melyek behajtása egyre illuzorikusabbnak tűnik. Emlékezzünk csak vissza, a Nagyrománia Párt parlamenti emberei minden hivatalos megbízatás nélkül nemrég Irakban tüsténkedtek, azt állít­ván, hogy Szaddám rezsimjét a Romániával szembeni adósságok törlesztésére próbálták rávenni. Hiszi, aki akar­ja... Ma országunk fennen deklarálja Nyugat iránti elkötele­zettségét, s talán nem is lehet másként, hiszen a megroggyant, összeomlóban lévő román gazdaság talpra állításához nyu­gati pénzek kellenek, a Világbank, a Nemzetközi Valuta­alap kölcsönei, európai segélyek és juttatások, s ami még fontosabb, a gazdag országok befektetéseiből származó tő­keinjekciók. Ezekért indokolt a Nyugat felé való fordulás, csakhogy ezt leh­et méltósággal tenni, szótartóan, komolyan, megbízhatóan. És lehet nemtelenül, megalázkodva, ígérget­ve, ám ígéreteket megszegve is. Hadd ne készítsünk most mérleget arról, hogy mi és hogyan történt az elmúlt évtized során. Egy esetleges NATO-tagság nem sokat oldana meg Ro­mánia nyomasztó gazdasági-anyagi gondjaiból, ellenkező­leg: nagy-nagy erőfeszítésekre és áldozatokra kötelezi az or­szágot, hiszen a haderő korszerűsítése, a NATO-standardok fokozatos bevezetése aligha fedezhető a manapság honvé­delemre fordított költségvetési pénzekből. Persze, az egyik oldalon ez a véderő tetemes számbeli csökkentésével járna, a másikon viszont a technika oly mérvű modernizálásával, mely nem bagóba kerül. Országunk szüntelenül a maga példátlanul fontos geostratégiai pozíciójára hivatkozik mint tromfászra az in­tegrációt illetően. Ebben lehet valami, de azt vagy nem érté­kelték eléggé a NATO illetékesei, vagy Oroszországot nem akarták hergelni az Észak-atlanti Szövetség elhamarkodot­tan gyors keleti terjeszkedésével. Ide kívánkozik végül egy bizarr kérdés is: mi lesz akkor, ha Oroszország belép a NATO-ba? Tegnapelőtt ez még ab­szurdnak tűnt, de ma már meggondolandó... Magyari Lajos

Next