Háromszék, 2001. december (13. évfolyam, 3430-3450. szám)

2001-12-01 / 3430. szám

Ara: 3000 lej, vló'fizdó'knck: 1023 lej független napilap 3430. szám Scj»sis/.cii­i*yei-ity, 2001. d­ecem­ber 1., SZOMBAT Adóemelés az infláció függvényében Sepsiszentgyörgyön Novemberi ülésén a sepsiszentgyörgyi önkormányzat a 2000. október 2001. október közötti időszakra a sta­tisztikai hivatal által megállapított 30,8 százalékos inflá­ciónak megfelelően növelte a helyi adókat. Eszerint jö­vőben Sepsiszentgyörgy lakói körülbelül 25 százalékkal több épületadót fizetnek, mint idén (előzőleg a tanács öt százalékkal csökkentette az épületadókat). A területadó mértéke övezetenként változik, a városközpontban 3270 lej lesz négyzetméterenként, a város szélén pedig 700 lej. Gépjárműveknél a hengerek űrtartalma szerint számolják az adót, személygépkocsi esetében 500 köbcentiméteren­ként 86 700 lejt (egy Dacia éves adója 260 100 lej lesz). A különféle engedélyek kibocsátása is drágul, mint ahogy a parkolási díjak (óránként 6000 lejre) vagy a taxisok helyfoglalási díja (336 000 lejre), de még a közvécé egy­szeri használata is 4000 lejbe kerül majd. (vpp) Kézdivásárhelyen Kézdivásárhely tanácsa csü­törtöki rendkívüli ülésén 30 százalékal emelte az október 23-i tanácsülésen növelt adókat és illetékeket. A jövő évre már tíz százalékkal megemelt épületadó az inflációkulccsal számítva 40 százalékos, a húsz százalékkal megnövelt területadó pedig 50 százalékos valós adóterhet jelent a lakosságra nézve. Dr. Bíró Géza tanácstag feltette a szónoki kér­dést: igaz, hogy az idei pénzrom­lás 30 százalékos volt, de a pol­gárok jövedelme növekedett-e harminc százalékkal? (loc­om) Tanuljunk Európától A tanulmányi ösztöndíjak, iskolák közötti kapcso­latok, pedagógusok és diákok számára meghirdetett tapasztalatcserék nemzetközi piacát jelentő európai pályáztatási rendszer programjait Kovászna megye nem használja ki eléggé — derült ki tegnap a Comenius-hét h­áromszéki zárórendezvényén. A megyei tan­felügyelőség sepsiszentgyörgyi székhá­zában tartott tanácskozáson néhány pályázati felelős, is­kolaigazgató, programvezető bemutatta az eddigi sikeres pályázatokat. (fekete) (folytatása a 3. oldalon) EMKE-díj Ütő Gusztávnak Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) ittai, éves közgyűlését követően kerül sor a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet dísztermében a hagyományos EMKE-díjkiosztásra. Többek között kitüntetésben része­sül Ülő Gusztáv sepsiszentgyörgyi képzőművész. Szolnay Sándor-díjat kap a korszerű művészeti mozgalmak intéz­ményesített ösztönzéséért. (vop) Elutasítják a nemtelen támadásokat Honatyáink parlamenti felszólalásai a 4. oldalon Erőgépek birkóznak a téllel. Erd­ővarék útjain csütörtökön délután ilyen traktorvontatá­­sú hóekék takarították a latyakos havat. A gépész Köpec és Miklósvár között elfü­työrész­­get egy nótát, s le Nagyajtáig a másikat, majd Bölönig tovább. A tegnapra virradó éjsza­kán lehullt újabb áldás nyomán megint az utakra rajzoltak az utászok, hogy amennyire télen lehet, járhatóvá tegyék az utakat s megakadályozzák a helységek elszigetelődését. Az Élőpatak—Sepsiszentgyörgy szakaszon viszont a sózás nyomán tengelytörően gidres­­gödrössé vált a hóburkolat. (en) Autózni csak hólánccal A megye forgalmasabb útjai járhatóak, a hét végén is folyama­tosan takarítják (a meteorológiai intézet figyelmeztetett, hogy a ha­vazás, szélfúvás megerősödik), de aki útra indul, vigyen magával hóláncot, mert hasznát veheti tanácsolják az útügyi illetékesek. A járhatóság nem jelent száraz, sima úttesteket, tegnap délben például Brassó és Szentgyörgy között több sofőr szerint „ka­­tasztrofiális" volt a közlekedés. A vonatok ellenben pontosan jár­nak, legalábbis a sepsiszentgyör­gyi állomáson nem mértek késést a héten. (demeter) Máról holnapra k­inek az ünnepe Igen nagy felháborodást kelten a román médiákban a Csík­szeredái magyar politikai elit, közelebbről Sógor Csaba re­formátus lelkész-szenátor ama felhívása, hogy a m­agyar la­kosság ne vegyen részt a prefektus által Csíkszereda rossz emlékű tapsplaccára tervezett december elsejei túlméretezett, katonai parádéval fűszerezett népünnepélyen. Volt olyan ro­ménn média­ember, aki egyszerűen megrökönyödött az emlí­tett felhíváson, s arról dadogott, hogy elvégre a magyarok is Románia állampolgárai, volt, aki újabb politikai botránykő­nek, a roméni nemzeti szuverenitá­s és érzékenység megsérté­sének tekintette. Iliescu meg bizonyára ismét imperialista haj­lamainkról pusmog. Lelkük rajta, hisz mi azt kétségbe egy pillanatig sem vonjuk, hogy Romániának ez a nap­ünnep, vé­gül is olyan területeket kapott — meg nem érdemelt ajándék­ként a nagyhatalmaktól —, amiről álmodni ugyan mertek, de beteljesülésében a korabeli politikusok aligha hittek. Ma már a többgenerációs agymosás eredményeként Erdélyt nemcsak az ország szerves részének, hanem Sámuel-Micu Kleinnek és Erdélyi Iskolájának hála a román nép bölcsőjének is tekintik, s ha imperialista viselkedésről lehet beszélni, az­ a benyomu­lás, az a birtokbavétel, az az elrománosítási folyamat, amit itt az elmúlt nyolcvanhárom esztendőben végigvittek, s melyet ma is meglehetősen nagy erővel és nem lankadó étvággyal folytatnak, tökéletesen fedi az államelnök által használt jelzőt. Sajnos, 1990-ben az akkori román parlament ezt a napot választotta nemzeti ünnepnek. Aki vissza tudja idézni az ak­kori hangulatot, emlékezhet, meglehetősen keserű szájízzel­­ vette tudomásul a magyar közösség e választást. főként azért, mert előre látható volt, a magyarság nem fog együtt ünnepelni a többségi nemzettel ezen a napon. Mi valamennyien úgy éljük meg, hogy olyan igazságtalanságot pecsételtek meg az első világháború után a Párizs melletti Trianon-palotában — hála a franciáknak és az angoloknak —, amit a nemzet igen nehe­zen és hosszú idő után sem tudott feldolgozni. Pedig a ma már korosabb nemzedék szülei is jórészt román adminisztráció alatt nőttek fel, a Szent István-i Magyarország csak emlék, de olyan, melyet őriz és őrizni is fog a kollektív emlékezet, s mint minden egészséges nép, a magyar sem feledheti, hogy történetének voltak szép, felemelő, hősiesebb szakaszai, s volt egy­ század, a XX., mely szerencsére elmúlt, de amely megbocsáthatatlanul és jó­vátehetetlenül feldarabolta hazáját, öt részre szakította a nemzetét. Ráadásul Románia — más utódállamokat most hagyjunk — rossz gazdának bizonyult, fel akar őrölni, be akar darálni minket is, s ma azt tartják megbocsáthatatlan bűnnek, hogy e szándékuk nem járt sikerrel. Megtépázva és megfogyatkozva ugyan, de él a magyar nemzeti közösség, tömbben jobban, szórványban vagy Mold­vában nehezebben, s egy olyanfajta nemzeti önérzettel is meg­­áldatott, mely asszimilációját belátható időn belül nem ígéri. Hogy miért? Talán az erős nemzettudat, talán a magyarság ezeregy esztendős heroizmusát mindig is felszínen tartó iro­dalma, kultúrája, talán az Ázsiából hozott szívóssága, tálémi annak a gyönyörű nyelvnek okán, melyet érzü­nk, védünk és továbbadunk gyermekeinknek. Ünnepeljetek, kedves román honfitársaink, nektek van, amit, bár el kellene legalább ismernetek, rosszul sáfárkodtatok Er­n­ei Ivel. Nekünk nincs okunk örömre, nekünk fáj Trianon, s ezért nem akarunk veletek együtt ünnepelni. Simó Erzsébet Fizessen elő a Ne feledje el megújítani előfizetését! A szerkesztőségben december 5-ig még előfizethet lapunkra. Ha előfizet (50 000 lej), 34 000 lejt takarít meg (84 000 lej példányonként vásárolva) minden hónapban! Decemberi előfizetőinknek karácsonyi ajándék: a Háromszék színes falinaptára Fizessen elő a

Next