Háromszék, 2002. március (14. évfolyam, 3499-3524. szám)

2002-03-01 / 3499. szám

MEGYEI EGYEZMÉNY : Nem írják alá bármi áron Az RMDSZ és a Szociálde­mokrata Párt területi szerve­zetei közötti együttműködési megállapodást előkészítő egyeztetést­ ismét elnapolták, szintén a kormánypártiak ké­résére, úgyhogy csak holnap délután ülnek tárgya­lóasztal­hoz. Albert Almos, a három­széki területi RMDSZ-szer­­vezet elnöke nem osztja Adrian Căşunean- Vlad me­gyei SZDP-elnök nézetét, mi­szerint egyezményt minden­képpen kötnek, s abba annyi pont kerül be, ahányban meg­állapodnak. Kijelentette, ha a felvetett kérdések legalább 95 százalékában nem születik konszenzus, akkor nincs ér­telme az egésznek. (Szekeres) (folytatása a 3. oldalon) A sepsiszentgyörgyi Erzsébet-parkba ortodox keresztet szeretne állítani a román közösség RÉGIÓFEJLESZTÉSI TANÁCSKOZÁS Első a Harskov megyeközi út A középrégió fejlesztési tanácsa tegnap a megyeházán tartotta soros ülését, melynek napirendjén a tavalyi tevé­kenységi beszámoló és költségvetési mérleg elfogadása, az idei munkaprogram és költségvetés, a Központi Fejlesztési Régió Ügynökségének szolgáltatásai és a megyei tanácsok hozzájárulása, a 2001. évi FHARE-program bemutatása, három más jóváhagyás és egyebek szerepeltek. (részletek a 3. oldalon) BODZAFORDULÓ ÁTIGAZOLNA Háború helyett dolgozni -" .­­ Felelőtlen gondolkodásmódról tesznek tanúbizonyságot Bodzafordulón azok, akik a Kovászna megyétől történő leszakadást, a Brassó megyéhez való csatlakozást kezde­ményezik. Erről szerda délutáni sajtótájékoztatóján beszélt Demeter János megyei tanácselnök. A megye első embere olyan politikai kérdésnek nevezte a bodzafordulóiak szándékát, amelybe a megyei tanács nem lát bele. Demeter János nem tagadja, hogy mi­ként másutt, Bodzafordulón is vannak súlyos gondok az ország gazdasági állapota miatt, de „ezeket nem így kell megoldani, ahogy Gheorgh­e Hadit polgármester akarja”. Demeter úgy véli, a leszaka­dásnak a kezdeményezők nemzetiségi színezetet próbál­nak adni, amiről pedig nincs szó. A bodzaiak felháborodá­sát a szűkös költségvetés váltotta ki, márpedig a 2002. évi költségvetési törvényt betűje szerint alkalmazták, következésképpen az évi ösz­­szegek elfogadásakor nem csak a bodzafordulói, hanem más tanács is a szükségesnél kevesebbet kapott — foglalta össze a tanácselnök. (en) (folytatása a 3. oldalon) . Tizenhatezernél több munkanélküli Január végére Három­széken a munkanélküliségi ráta elérte a 15,1 százalékot a megyében valaha is jegyzett legmagasabb érték­e, a februári mutató hason­lóan 15 százalék körüli. A munkanélküliség országos átlaga 12 százalékos. A megyei munkaerő-ügynök­ség az esztendő második havában 7613 állástalanról tudott, ők mindannyian mun­­kan­élküli-segélyt kapnak. Továbbá, az intézmény az év elejétől mostanáig 8934 munkanélküli-igazolványt állított ki azoknak, akik szociális támogatásért for­dultak az­ önkormányzatok­hoz a szavatolt minimáljö­­vedelem-törvény értelmé­ben. A számok tehát azt mu­tatják, hogy 16 547 három­­székinek ebben a pillanatban nincs állása. (mózes) Bemutatták az Erdélyi Bánság Liga programját 2. oldal Albert Levente felvételei Nagyborosnyói hírhalom : „Lassan, de biztosan” alakul község­­szinten az erdő-közbirtokosságok helyzete. Feldoboly iratcsomóját jóváhagyta már a megyei bizottság. Nem olyan egyszerű a helyzet a községközpont, Nagyborosnyó esetében, ugyanis ennek a közbirtokosság­nak az erdővagyona három község és két erdőgondnokság területén fekszik. A ko­­vásznai erdőgondnokság területén levő er­dők helyzetét sikerült tisztázni, a bodza­­fordulói gondnokság területére eső részről megfelelő térkép hiányában még nincs tiszta kép. Lécfalvának csak községi erdeje volt, melyet sikerült visszaszerezni Bodzavám község területén. Soron van ennek kimé­rése.­­ Községszinten 420 dossziét fogadtak el azoktól, akik igényelték a miniméd­­­jövedelemkiegészítést. A polgármester által kinevezett tényfelmérő bizottság naponta mintegy 1­30 családot látogat meg. Ez év első harmadéira 117,8 millió lejt kapott e célra az önkormányzat. Ez az összeg, a nagyszámú munka nélküli cigány lakosságra való tekin­tettel, közel sem fogja fedezni az igényeket.­­ Nagyborosnyón, Cófalván és Lécfalván megalakultak a szarvasmarhatartók helyi egyesületei. A törvény által előírt hivatalos iratcsomókat benyújtották, és várják a boldogító igent a fővárosi illetékesektől. (kisgyörgy) (folytatása a 3. oldalon) Máról holnapra A nyomor és hátországai Sztrájkokról, tiltakozásokról, útelzárásokról, igazgatók fenyegetéséről és fogva tartá­sáról számoltak be az elmúlt napokban a román hírközlő szervek. A kudzsiri gépgyár több mint 6000 alkalmazottja szerdán az utcára vonult elmaradt béreiket követelve. A szakszervezet szerint a megrendelések hiánya miatt elmaradt fizetéseket az ipari, valamint a munkaügyi és társadalomvédelmi miniszté­riumnak kellett volna biztosítania, de a pénzösszegeket későn és csak részben utalté­k ek­. Valójában 6500 emberből 750-nek van munkája, tenni kellene tehát valamit, hisz nemcsak a gyér, de a város nyomorodon el. A bukaresti Rocurnál sincs se pénz, se nyugatom. Három hónapos bérkifizetési hátralékban leledzik a gyár vezetése, az elkínzott, csontos arcú munkások azért akarják étlen­­szomjan negyed évig, irodájukban tartani a direktorokat, hogy ismerjék meg azt az érzést, amit ők és csabatjaik jó ideje megélni kénytelenek: a fizikai nélkülözést. Techir­­ghiolon az ideg- és pszichiátriai kórház személyzete sztráj­kol, mert pénzhiány miatt nemcsak gyógyszert nem tudnak biztosítani a betegeknek, de élelmet sem. Tavaly még 24 milliárd lejből gazilédkodhattak, idén ennek felét sem kap­­tá­k meg. A tévékamera olyan belső felvételeket rögzített, melyektől minden jóérzésű emberből elemi indulattal tör ki: azt a több mint 100 milliárd lejt, amiből az őrült Cukrász A hust, a szenátus új, páratlan méretű üvegku­polás székhelyét kívánják kialakítani, jobb lett volna az egészségügynek, szenvedő embertársainknak adni, mert a techirghionhoz hason­ló­ állapotok taléii­ talein a múlt század elejének tébolydáiban uralkodhattak. Az anyagi nyomor a társadalom olyan fokés szellemi leépüléséhez vezet, mely ugyancsak rémregénybe illő. Múlt heti lapjelentések szerint csak Suceava megyében 2001-ben negyvennégy szülő ölte meg a gyermekét. Ha a roméni televízió­k hírműsorát nézi az ember, naponta többször is mellbe veri, milyen példátlan méretű erőszakhullá­m uralkodott el az országban. Ölik-verik, gyilkolja­k egymást az emberek, férjek és feleségek emelnek kést egymásra, idős szülőkre, szomszédokra, egykori barátokra. Félholtra vert gyermekeket mutogatnak a kórházakban, ma már jobb embernek számít, aki elhagyja gyermekét, mert legalább az életben maradás esélyét megadja neki, ahogyan egy( Brassó) megyei család tette példáil a szeméttelep mellett hagyott gyermekével, aki éppen döglött kutyalufst evett, mikor rátaláltak. Ez a jéghegy csúcsa. Hagy­na van a mélyben, arra csak következtetni lehet. Közben a kormány épp tegnapelőtt három szakszer­vezeti konföderációval megnemtámadási szerződést írt alá, s Viorel Hrebenciuc, a tárgyalások és megegyezések nagy mestere örömmel jelentette, hogy már csak a Brét fiával kell végeznie. Ami azt jelenti, hogy a szakszervezetek jelentős része elárulta tagságait, s ha a dolgok nem fordulnak jobbra — márpedig erre alig van esély —, eljön a sponton meg­mozdulások ideje, aminek következményei beláthatatla­­nok. Az RMDSZ a megállapodás alapjain kitart a hatalom mellett, s a demokratikus parlamenti ellenzékből nemcsak a társadalmi szolidaritás, hanem a realitásérzék is hiányzik. A NATO-csatlakozási hévből s a nagy tervek — de nem tettek — bűvöletéből ki sem léttszik a kormány, a politikai elit. Pedig ezt a tömény nyomort, fizikai és lelki leépülést sem az észak-atlanti szövetségbe, sem az unióba nem fogadnák be. Simó Erzsébet

Next