Háromszék, 2002. május (14. évfolyam, 3549-3571. szám)
2002-05-03 / 3549. szám
Merre tovább, Erdővidék? Az Erdővidék Egyesület szerdára meghirdetett ülésén a meghívott polgármesterek többsége nem jelent meg, pedig a felvetett kérdések fontossága, a helyzet minél jobb megismerése és az elhangzottak népszerűsítése érdekében igencsak hasznos lett volna. Csanády András budapesti kutató előtanulmánya (A térség gazdaságának jelen állapota) igencsak érzékeny pontokat érintett. A gazdaságról kiderült, Er dővidéknek nagyon kevés az esélye, hogy gazdasági átalakulását a nemzetközi tőke és szervezetek benyomulása oldja meg, s amúgy sem csak pénzre, hanem legfőképp tőkés szemléletre, olyan gondolkodásra van szükség, amely a már meglévő vagyont, eszközöket a legésszerűbben használja ki. Az önkormányzatoknak nagyobb szerepet kellene vállalniuk, akár a település gazdasági tevékenysége egészének átalakításától sem szabad visszarettenniük, a gazdasági és közgazdasági alapok elültetése az iskolák feladata lenne, az egyházak szerepének kibővítése is igen fontos. A művelődési és civil szervezeteket meg kell erősíteni, piackutatásokat végezni, a meglévő energiaforrásokat ki kellene használni és újabbakat találni. Rendkívül fontos lenne a települési és forgalmi szerkezet újragondolása. Demeter János megyeitanács-elnök felajánlotta, hogy segítenek a tudatos tőkevonzásban, a pályázatok szakszerű megírásában, az oktatás és a továbbképzés fejlesztésében. Hozzátette, bár Erdővidék igencsak elmaradt a fejlődés tekintetében, valamelyest szerencsés helyzetben van azáltal, hogy a politikum itt nem érezteti káros hatásait. A nyugodt, rendszeres munkához lehetőség van, a Sapientia egyetem pedig, ha megfelelően használják ki, ha a Halálok élnek az általa nyújtott lehetőséggel, kinccsé válhat az egész régió szántára. (hecser) (folytatása a 3. oldalon) MINDENNAPI MELEG VIZÜNK Megnyitották a A sepsiszentgyörgyi hőszolgáltatóknak sikerült törleszteniük a januári és februári gázszámlát, s ennek következtében a gázművek megnyitotta a csapot. Horia Grama prefektus keddi sajtótájékoztatóján beszámolt arról, hogy hétfőn a polgármester, az alprefektus, a közüzemek és hőszolgáltatók vezetői az ipari minisztériumban tárgyaltak az államtitkárral, valamint a Distrigaz-Sud igazgatójával, és a korábbiaknál enyhébb feltételekben sikerült gázcsapot, de... megállapodniuk. Egyelőre csak az év első két hónapjára esedékes számla törlesztését követelte a gázszolgáltató, lemondott a csapok megnyitási illetékéről, az adósság törlesztését pedig átütemezi, későbbi, de még a következő fűtésidény előtti időpontra halasztva. Tehát egyelőre van meleg vizünk, de a gáz folyamatos szolgáltatásának sorsa a további kifizetésektől függ. A márciusi számla törlesztésének határidejében még nem állapodtak meg. (sz.) Kápolnaavató Kézdivásárhelyen Május 5-én, vasárnap, a déli szentmise után fótiszteletű és nagyméltóságú de Jakubinyi György, Erdély római katolikus érseke a felsőháromszéki papság és a hívek jelenlétében felszenteli a kantai híd mellett közadakozásból újjáépített Nepomuki Szent János-kápolnáit. Kép és szöveg: Bochom István Bardods hírhalom ♦ Készül az a székely kapu, melyet Erdőfele június elején Békés megyei testvértelepülésének, Zsadánynak ajándékoz. Tervek szerint az anyaországiak az értékes ajándékot a művelődési ház előtt helyezik el. * A megyei földosztó bizottság jóváhagyta a felküldött iratcsomókat. Ezek szerint a száldobosi közbirtokosság 1604,72 hektár erdős területet kapott vissza, az olasztelekiek 491,47 hektárt, az erdőfüleiek 1041,30 hektárt, a bardociak 464,44 hektárt. Az erdőlíilei általános iskola 18,33 hektár erdővel gazdálkodhat, a bardoci 3,33 hektárral, míg a református egyház Fülében 15,06 hektárt, a bardoci pedig 22,12 hektárt mondhat magáénak. ♦ A polgármesteri hivatal Sapard-pályázat készítésén fáradozik. A tét nem kicsi, siker esetén a község korszerű vízhálózattal gazdagodna. Az előtanulmány elkészítésére májusban versenyvizsgát írnak ki. (hecser) Törökországi portyán — Magyar emlékek nyomában Sylvester Lajos írása az 5. oldalon Máról holnapra A negyedik hatalom a szabad sajtó ünnepére Ma tartják világszerte a szabad sajtó napját. Az, hogy Romániában egyáltalán beszélhetünk erről, mutatja, hogy milyen változások történtek ezen a területen az elmúlt tizenkét esztendőben. Ezt főként a Dej- és Ceausescu-korszak sajtója után érdemes felemlegetni, hiszen azonnal látszik, honnan indultunk és hová jutottunk. A két kommunista diktátorrém jutalma alatt sajtóról sem igen lehetett beszélni, nemhogy szabad sajtóról. Pártlapok voltak, 1976-ig hivatalosan működött a cenzúra, s utána is ellenőrizték az újságokat (tévéről ilyen értelemben beszélni sem érdemes, az aranykorszakban a tévéadások a nép akkor legszeretettebb, utána egy kaszárnyaudvaron szitává lőtt fiának és akadémikus hitvesének az életéről tudósítottak). S a szlogen, amely világszerte a szabad sajtó jelmondata, miszerint „a hír szent és a vélemény szabad”, 1990-ig Romániában egyáltalán nem valósulhatott meg, még részlegesen sem; egyes bátrabb újságok minden „ellenállása" abban merült ki, hogy a bujkáló írásmodor diadalra vitelével sugalmazott, rejtjelezett üzeneteket küldtek lelkes olvasóiknak — amíg az orrukra nem koppintottak... Azt hinné a mai olvasó, hogy bizonyos területeken — sport, kultúra — nagyobb volt a szabadság. Ki kell ábrándítanunk, a vonal mindenütt meg volt húzva, s azt, hogy mi a hír, mások „fönt" döntötték el, a „párt" hivatalos véleményéhez kellett szolni mindent, eme vélemény viszont állandóan változott. Eléggé szkizofrén helyzet volt, s a nyolcvankilences változások után is nehezen alakult ki a mai állapot. Ehhez túl sok volt az újságírókban is a rossz beidegződés. Uralgott bizonyos területeken, például a nemzetiségi kérdésben — amely a huszonegyedik század Romániájának is sarkalatos kérdése — a tudatlanság, a félreértés, a rosszhiszeműség. S különben is a sajtót — akár a negyvenesztendős diktatúrából lassan ocsúdó társadalmat — előítéletek és rögeszmék uralták. A „viszonylagos" szabadság első jeleként — s ez főként a kilencvenes évek első felére volt jellemző — a romániai sajtót eluralta a düh, a harag, a rágalmak és az uszítérsek áradata. Ha az elején Iliescunak és a Nemzeti Megmentési Front körül kialakuló, s a hatalmat birtokolni akaró klikknek még sikerült is oldalára állítania a sajtót — az alázat évtizedes reflexei az újságírók idegeiből is nehezen oldódtak; ez főleg a kincstári televízió munkatársaira volt jellemző, ők továbbra sem az igazságot akarták szolgálni, hanem kiszolgálták a hatalmat —, nagyon hamar kialakult, főként a nagy lapoknál az erős ellenzéki hangnem. És ez meg is maradt! Gondoljunk csak arra, milyen vehemenciával támadták a bukaresti lapok, az Adevărul vagy az Evenimentul zilei a Constantinescu-éra kormányait és tevékenységét. Azt hitte volna az ember, jön Năstase szociáldemokratára pingált pártja, s most aztán megint lesz kormánypárti sajtó. Nos, akik erre tippeltek, tévedtek! Az emlegetett két lap (és a többiek is) ugyanolyan vehemenciával, időnként még lényegretörőbben támadják a mai kormányt is. A sajtó ellenzékiségéhez és szabadságához (ellenzékiség egyenlő szabadság, hiszen azt jelenti, nem lehet manipulálni) kétség sem fér, noha a hatalom újabb és újabb kísérleteket tesz a „negyedik hatalom" megfékezésére. Gondoljunk csak az utóbbi hónapokban őrült vitákat kiváltó titoktörvényre vagy replikatörvényre... Én nem fogom be pörös számat — írta hatvanegynéhány esztendeje József Attila. S ez akár a romániai sajtó jelmondata is lehetne... Bogdán László