Háromszék, 2002. június (14. évfolyam, 3572-3596. szám)

2002-06-01 / 3572. szám

LAKOSSÁGI FÓRUM SEPSISZENTGYÖRGYÖN A mandátum felénél Rég nem látott létszámban, rég nem hal­lott, barátságos hangulatban zajlott le a sep­siszentgyörgyi RMDSZ által csütörtök este, a megyei könyvtár Gábor Áron Termében szer­vezett lakossági fórum, ahol a megyeszékhely önkormányzata kétévi tevékenységével szá­molt el. A 2000. évi választásokra javasolt program fő kérdésköreit fejezetenként áttekint­,­ve Tulit Attila városi tanácstag röviden tájé­koztatott a valóra vált, részben megvalósult, folyamatban levő, beindult, be nem vált, pénz­hiány, érdektelenség miatt elhalasztott vagy egészen elmaradt tervekről. Albert Almos pol­gármester a visszaszolgáltatások állását is­mertette: a 18-as földtörvényt sikerült befe­jezni, az 1-es erdőtörvénnyel is haladnak, az ingatlanokra vonatkozó 10-essel azonban „elég gyatrán állunk”, azaz az első tíz határo­zatot a prefektus helyből megtámadta, és az­óta is csak tízet sikerült végleg rendezni­­ az 1034 kérvényből. De ma már naponta összeül az illetékes bizottság. A polgármester ugyan­akkor elmondta, hogy Sepsiszentgyörgy la­kossága tíz év alatt ötezerrel csökkent (68 ezer­ről 63 ezerre), a magyarság arányszáma ellen­ben valamennyit nőtt, csak a munkahelyterem­tésben kellene még segítségére sietni az itt­hon maradóknak. Demeter J. Ildikó (folytatása a 3. oldalon) Kézdivásárhelyi kulturális napok A Vigadó művelődési ház idén máso­dik alkalommal szervezte meg a város kul­turális napjait. A rendezvény tegnap dél­előtt két fotókiállítás megnyitásával kez­dődött. A Látszom, tehát vagyok tárla­ton magyarországi fotóművészek, a Fia­tal Fotóművészek Stúdiójának tagjai Bakos Gábor, Csontó Lajos, Csoszó Gab­riella, Gerhes Gábor, Kámán Gyöngyi, Koronczi Endre és Illés Barna — állítot­tak ki időszerű társadalmi és szociológiai témájú művészfotókat. Kép és szöveg: Sochom István (folytatása a 3. oldalon) Elbocsátási hullám Háromszéken Háromszéken több száz alkalmazott veszíti el munka­helyét tömeges elbocsátás miatt — közölte Kelemen Tibor, a megyei munkaerő­ügynökség igazgatója. A na­pokban 52 dolgozó távozik a Romtelecomtól, 64 a sepsi­szentgyörgyi cigarettagyártól és 40 a baráti Transbar szállí­tóvállalattól. A kézdivásárhelyi csavargyárnál is folyik az el­bocsátás: 17-en már elmentek, újabb 11 fő leépítése várható. A köpeci bányavállalattól rö­vid időn belül távozni kény­szerül 150—200 alkalmazott, míg a sepsiszentgyörgyi gép­gyár magánosítása esetén 400—500 fő tömeges elbocsá­tása várható. Háromszéken az állástalanok száma megha­ladja a 14 000-et. (mózes) Az Előretolt Helyőrség Sepsiszentgyörgyön Tegnap délután a Képtárban Gáli Attila mutatta be a sepsiszentgyörgyi érdeklődőknek Fekete Vincét, Kudelász Nobelt és Szonda Szabolcsot. BA­OT Albert Levente felvétel­ Színpadon az Erdővidék néptánccsoport BÁRÓT NAPOK Záporban is áll a bál Porzó záporesőben indult tegnap a háromnapos ünnepségsorozat Erdővidék városkájá­ban. A Hosszúra nyúlt májusi szárazság alatt a gazdálkodók addig-addig imádkoztak egy kiadós esőért, hogy­ a végén már attól lehetett tartani, mindent elmos a zivatar, dugába dől a tervezett ünnepség. Az eső miatt a sátrak felszerelése péntek reggelig szünetelt, a főszín­padot is csak az utolsó előtti percekben sikerült felállítani. De sikerült. A napokat Albert Dénes polgármester úgi­ fejezte ki, sikerült olyan programot összeállíta­­totta meg. Szólt arról, a hétköznapok szürkésé­­ni, amelyben mindenki megtalálja a magának gébé némi derűt, néhány felhőtlen szórakozást valót, igazi ünnepet ülhet. (hecsere benkő) ígérő percet, órát is be kell lopnunk, s reményét (folytatása a 3. oldalon) Máról holnapra Nemzeti televíziónk: a Duna Csütörtökön, a szovátai Teleki Oktatá­si Központban a Duna Televízió elnökségének szervezésében egynapos ta­nácskozásra sereglettek össze a romániai magyar tévéstúdi­ók vezetői, valamint az írott sajtó reprezentánsai. A szovátai munkatanácskozás ünneplés is volt: a jelenlévők áttekintet­ték a Duna Televízió tíz évének pá­lyaívét, külön méltatták a Heti Hírmondó a tévézés történetében is kiemelkedő teljesít­ménynek minősülő karrierjét: május végén Csáky Zoltán szer­kesztő és stábja 400. alkalommal jelentkezett a közismert szignál után. Ez az ünneplés csak röpke pillangózásként volt jelen az egyébként ezernyi megoldott és meg nem oldott problémát előgörgető, a Duna Televízió, a területi stúdiók és az írott sajtó következő tíz esztendejét és ennek teendőit képzeletben bepásztázó előterjesztésekben és vitáikban. A mi megfogalmazá­sunkban a Duna Televízió a határo­kon átívelő nemzetegyesítés dolgában a most elemzett idő­szeletben a legtöbbet tette. A „határokon átívelő", a „ha­tárokon átfolyó " minősítő jelzők napjaink szóhasználatá­­ban szemléletesen rögzítik egy nemzetstratégiai irány lé­nyegét, a szovátai tanácskozás tulajdonképpen egészében ennek az igenlése volt. Ennek a Szovátán kívüli, a közvéle­ményt áh­itató szóródá­sa igen fontos, hisz már elődugták csápjaikat azok a politikai maszatolók, akik ebben is ma­gyar nacionalista veszélyt vélnek felfedezni, s viharjelző vörösre festenék vele mindegyre az ég alját. A magyarság határok fö­lötti kulturális egyesítését tehát a legmarkánsabban a Duna Televíziós jelenítette meg az előző tíz év során, abban az időszakban, amikor még ez a fogalom nem soroltatott a politikai divatkifejezések közé. A szovátai értekezlet a magyar közéletből annyira hiányzó emelkedett­séggel siklott ált azokon az elkeseredett rohamokon, amelye­ket létesítése, majd léte ellen egyesek ismétlődő hullámokban el­kö­vettek-elkö­vetnek. Jólesett tapasztalni, hogy a jelenlévő­ket most sem zavarjá­k túlságosan bizonyos magyarországi politikusok fulminális és agresszív kirohanásai a Duna Tele­víziói ellen. Tíz esztendő eredményeit tulajdonképpen ú­gy is összegezni lehetne, hogy a magyar nemzeti közösség létélmé­nyét naponként felkínáló műsoraival megalapozta a maga őrző-védő szolgálatát Az is érdekes, hogy a szovátai értekezle­ten nem borították ki azokat a politikai szemeteskukákat, amelyeket más tévécsatornáik sokszor kerge fullajtárai kibo­rogatnak. Attól ma már senki sem tart, hogy a Duna Televízióit a megszüntetés veszélye fenyegetné, átszervezésekre, összevo­násokra viszont számítani lehet, s arra is, hogy az erdélyi közvélemény — egyébként a Duna Televízió működtetésében a leginkább érdekelt közeg — érvényre tudja juttatni azt az elváráséit, hogy ennek a tévécsatornáinak a nemzeti jellege erősödjék. Ebben rendkívüli szerepük lesz a Duna Televízió területi stá­diái­nak. Ezek közül Erdélyben kettő — a kolozs­vári és a székelyuisvarhelyi — már a közvetlen budapesti ká­i­­csodisra képes, a harmadikat Marosvásárhelyre telepítik majd. Belátható időn belül az említett s az ugyancsak modern fel­szerelésű pozsonyi, i­jvidéki stúdióik és Budapest között a kör­­kapcsolá is is lehetséges lesz. Ezeknek a terveknek a kivitele­zése rendkívüli anyagi és szervezési erőfeszítésekbe kerül, vi­szont ez a feltétele annak, hogy a kultúra áramlását a kor követelményeinek megfelelő műszaki-emberi háttér kialakí­­tá­sával és megfelelő szinten biztosítsák. Sok szó esett arról is, hogy Erdélyben, Kolozsvár központtal, egész napos hazai té­vés műsorszórást valósítsanak meg. Ebben az elképzelésben a Duna Televízió a káplár-medencei és a nyugati régió mű­sorkészítő és műsorszóró nagy egységeként működnék, a ko­lozsvári e láncra kiegészítő másdon kapcsoló­dna rá, értéke­ket kapna és adna ott. A háromszéki résztvevő megdöbbenve tapasztalhatta, hogy miközben az európai szintű magyar tévéműsor-ára­moltatás lehetőségei bámulatos iramban gyarapodnak, addig nálunk a magyar nyelvű helyi tévéműhely és tévézés egyszerű létét is megkérdőjelezhetik az áldatlan viszonyok. Ebben az ügyben sürgősen lépniük kell az illetékeseknek. Vannak, akik még emlékeznek, hogy a há­romszéki tévézés tíz évvel ezelőtt milyen ambíciókkal indult. Sylvester Lajos

Next