Háromszék, 2002. augusztus (14. évfolyam, 3624-3650. szám)

2002-08-01 / 3624. szám

OKTATÁSÜGY Nem csak a vizsgázókban van hiba A pedagógusok címzetes katedráért kiírt versenyvizs­gájának lebonyolítása és az eredmények nyilvánosságra kerülése óta mind a központi, mind a helyi lapok igen hevesen ostorozzák a tanügyet, különösen a frissen vég­zett tanárokat. Az­ egyetemek meg csak hápognak, s nem találnak magyarázatot arra, hogy 7,8,9-es médiával fris­­­sen végzett diákjaik hogyan szerepelhettek így le a ver­senyvizsgán. Választ keresve e valóban megmagyarázha­tatlannak tetsző kérdésre, Henning Lászlót, a megyei tan­felügyelőség osztályvezetőjét kérdeztük, miként látja ő ezt a kérdést. — Sajnos, eddig senkit nem érdekelt, miből is vizs­gáznak a címzetes katedráért jelentkező fiatalok, s mit osz­tályoznak az egyetemi taná­rokból álló bizottságok. A kérdések —a szakmai és pedagógiai — külön-külön 4,5 pontot érnek, a jelentke­zésért magáért 1 pontot kapnak. A tudományegyete­meken — mint ismeretes — nem pedagógus-, hanem el­méleti szakemberképzés fo­lyik, minimális óraszámban, tanulnak lélektant, pedagó­giát vagy módszertant, ho­lott a vizsgajegy fele, 4,5 pont ezekből a tételekből áll össze. A másik 4,5+1 pont a szakmai tudást és a megjele­nést honorálja. Tehát, ha a vizsgázó a szakmai vonatko­zású tételt tökéletesen kidol­gozta, 5,5 pontot kaphat, ami nem elég a címzetes katedra elfoglalásához. Az is befo­lyásolja a versenyvizsgához való hozzáállást — folytatja Henning László —, hogy a jelenlegi törvények értelmé­ben a kezdő pegadógusnak, már azért, mert jelentkezett ezen a vizsgán, jogában áll ősszel helyettesítői katedrát kérnie. Sokan egyetlen sort sem írtak, 1 -est kaptak, de ezt a jogot elnyerték. Bizonyára többet nem is akartak. (1.) (folytatása a 3. oldalon) Máról holnapra Vajon lehet-e JOBB-ra várni...? Ha az elfásult, megsavanyodott romániai közvéleményt nem is érdekli különösebben (sokkal póribb, földhözra­gadtabb gondjai vannak!), a médiák egyre sűrűbben fog­­lalkoznak a politikai jobboldal föltámasztásának kérdé­sével. Természetes, hogy a média sokkal érzékenyebb a politi­kai paletta színváltozásai iránt, hiszen tulajdonképpen létét fenyegető lehet az egypárti dominancia, melynek — sajnos, nagyon jó! tudjuk! — megv­annak az eszközei arra, hogy gatyáiba rázza, megreklámolja a kényelmetlen saj­tót, s emez eszközök tárháza a sajtószabadságot korlátozó törvények átpréselésétől egészen a sajtóorgánumok anya­gi ellehetetlenítéséig terjedhet. Abban a furcsa ,félszárnyú ” demokráciában, mely a 2000-es választásokat követően alakult ki Romániában, a sajtó szinte kényszerítve érezheti magát, hogy így-úgy átvegye a parlamenti ellenzék dolgát, s ennek hiányában megpróbáljon valamifélé ellenőrzést gyakorolni a kor­mány, a kormányzó párt tevékenysége fölött. Több-keve­sebb sikerrel. De inkább kevéssel, hiszen közvéleményt, közgondolkodást tud ugyan formálni az írott és a sugár­zott média, de a döntéseket befolyásolni nem tudja. Ezért is tér vissza egyre makacsabb következetességgel a politikai jobboldal a potenciálisan hatékony parlamen­ti ellenzék újjáteremtésének problematikájára. Mert tény, hogy pillanatnyilag ilyen oppozíció nincs. A liberális párt gyenge, a Basescu-féle Demokrata Pár teljesen arctalan (politikai karrieristák, a politikával üzletelő senkik alkotják, s kevés olyan karakteres és karakán politikusa van, mint vezérük, a bukaresti főpolgármester), a parasztpárt még mindig a sebeit nyalogatja, föltámadni még nem tudott. Az aprócska pártok, szövetségesek, ligák megmaradtak annak, aminek születtek: jelentéktelenek­nek és kérészéletűeknek. é­­len pénzhiány miatt nem folytatódott a gószveze­­tés, ráadásul hatszázmillió lejjel maradtak adósok a kivitelezőnek. A munkálat folytatására az év második felében sem mutatkozik re­mény.­­ A község ivóvízhálóza­tának megépítésére Bércek­kel közösen nyújtanak be pá­lyázatot. A már elkészült tervrajz szerint új víztároló, -tisztító és -ülepítő épülne. Egyelőre erre sincs pénz. Hogy mi a helyzet az RMDSZ-szel, azt tudjuk, a másik „nagy erő", a Nagyrománia Párt pedig mindennek inkább mondható, mint partiképes ellenzéknek: elmebetegek, acsarkodó fasisztáid elemek, kétes egzisztenciák, lumpe­nek gyidevész csordája, s támogatottsága igencsak rossz fényt vet a szomorú romániai közállapotokra, csodálatos népünk politikai érettségének fokára. Hát így állunk valahogyan, s tapsikolhat az SZDP más­más néven futó elődeinek korá­bbi kampányait levezénylő Viorel Hrebenciuc, mondván, hogy a 2004-es választáso­kat is simán megnyeri Nastase és serege, s ehhez bőven elég lesz a 35—40 százalékos teljesítmény. A minden haljjal — áttételesen és való­ban — „megkent" moldvai kombiná­tot■ tudja, amit tud: ha nincs erős demokratikus ellenzék, akkor ettől tova felé sétalovagló is lesz a szocdemek szárméi­ra minden elkövetkező választó is. Hát ezért terelődik ma a média megkülönböztetett fi­gyelme a jobboldal mozgásaira, s szólaltatják meg, ültetik kamerák elé a liberálisok és a parasztpártiak potentátjait. Hogy miért éppen most, a politika nagy nyári uborka­szezonjában? Hát nem csupán a heveny témahiány okai­ból, hanem azért főleg, mert néhány nap múlva kerül sorra a liberális párt országos kongresszusa, melynek jö-fö tétje most a liszlóijitó is, s ha igazolódik az, ami várható, hogy Stobojan átveszi a kormány pálcát, akkor akár lállványos mozgások-mozgolódá­sok is elindulhatnak a jobboldalon. Persze, a dolog nem is olyan egyszerű, mert Stolojannak már most megvan a belső ellenzéke, s ez vélhetően még erősödni is fog a ,,királyválasztás ” után. Tény, hogy Patriciuék már ellenjelöltet is találtak Tariceanu szemé­lyében, s így a liberális tábor is polarizálódott: egyik ol­dalon a multimilliárdos vállalkozóik, a másikon pedig a liberális politizá­lást értékként tekintő ,,elkötelezettek ”. Akármi lesz is a kongresszus végkimenetele, minden­képpen mérföldkövet jelenthet a jobboldal föltámadásá­ban, melynek valósággá válása mindenképpen üdvös len­ne e szomorú ország számára. Magyari Lajos Szövetkeznek az Olt menti megyék Olt menti megyék egyesü­letének létrehozását kezdemé­nyezte a háromszéki, illetve a Teleorman megyei tanács elnö­ke a Megyei Tanácsok Orszá­gos Egyesületének hét elején Tulceán tartott közgyűlésén. Demeter János tanácsel­nök beszámolója szerint ér­deklődéssel fogadták az aján­latot, s megállapodtak abban, hogy októberben létrehozzák a szervezetet, melynek elsőd­leges célja az Olt mente kör­nyezetének védelme. A köz­gyűlésen az önkormányzati­ság, a központosítás lebontá­sa, a regionális fejlesztés, az uniós támogatások kihaszná­lása képezte a fő témaköröket. A résztvevők egyetértettek abban, hogy szűkíteni kelle­ne a prefektusok hatáskörét, s ezzel egyidejűleg bővíteni a megyei tanácsokét. A lépés egyrészt decentralizációt, másrészt a megyei önkor­mányzatok jövedelmének nö­vekedését jelentené. A regio­­nalizmus vitája során a ta­nácselnökök zöme úgy vélte, a megyéknek meg kell marad­niuk mai formájukban, ám a tanácsok jogkörét bővíteni kellene. (sz.) Lemhényi hírhalom­ i Csabacsildről, Lem­­hény magyarországi testvér­településéről egy hétig hu­szonöt iskolást láttak ven­dégül. A csabacsildiek első és utolsó nap családoknál, időközben a Csipkésben laktak. Megyénk nevezetes­ségeit is meglátogatták.­­ Pénteken a helybeli Next Alapítvány meghívására fran­cia egyetemisták érkeznek az alsólemhényi Bem József Álta­lános Iskolába, akik három hé­tig tartózkodnak a községben. A Népek kultúrája elnevezésű animációs táborban hét cso­portban fognak tevékenyked­ni a lemhényi tanulók. A tábort megelőzően az alsólemhényi iskolában a tolmács szerepét betöltő helybeli középiskolá­sok számára francianyelv-tan­­folyamot szerveztek.­­ A közeljövőben Felső­­lemhényben és Almáson iro­dát rendeznek be, ahol heten­te a polgármesteri hivatal és a helyi rendőrőrs munkatár­sai fogadjá­k majd az ügyfele­ket. 4 Az esőzések tönkretet­ték az amúgy is rossz utcá­kat, ezért a szociális segély­ben részesülők szekerekkel a patakból kavicsot hordanak a nagyobb gödrökbe. Au­gusztus 5-én májusra 58 csa­ládnak fizetnek ki 66,4 millió lej szociális segélyt. 4 Ez év második felében kerül az Alsó- és Felső­­lemhény között található világháborús emlékműre Mike Gézának, Hosszél Zoltánnak és a római ka­tolikus plébánosnak kö­szönhetően az anyaország­ból ajándékba kapott turulmadár. Sochom István (folytatása a 3. oldalon) KEZDIVASARH­ELY A csavargyáriak nem kapnak végkielégítést Tegnap Hajdú Antal mér­nök, a csavargyár vezérigaz­gatója érdeklődésünkre el­mondta: jelenleg hatszász­­húszan dolgoznak a csa­vargyárnál. A sztrájkot kö­vetően beindult a termelés, júliusban már elérték a múlt év hasonló időszakára jel­lemző szintet, s a szükséges nyersanyagot is sikerült beszerezniük. A szakszerve­zettel megkötött egyezséget teljesítették, a júliusi elszá­molást mindenki megkapta, az előlegeket pedig a jövő héten kezdik törleszteni. A közgyűlés döntése alapján legtöbb százötven személyt, zömében nem termelésben dolgozót bocsátanak el a kö­zeljövőben. Mivel a RICOP- programtól a részvénytársa­ság elesett, az elbocsátottak nem kapnak végkielégítést, csak munkanélküli-segélyt. A gyár alkalmazottainak 39 százaléka nem termelő, ami ma már egy magáncégnél rit­kaságszámba megy. Jelenleg még zajlanak az egyeztető tárgyalások a munkaügyi hivatallal és a részvénytársaság szakszervezetével, lehet, száz­ötven embernek, de lehet, hogy ennél sokkal kevesebbnek bontják fel a munkaszerződését. (Sochom)

Next