Háromszék, 2002. október (14. évfolyam, 3676-3702. szám)
2002-10-25 / 3697. szám
KÖZÉLET__________________________________ DANDÁRTÁBORNOKOK LEMHÉNYBEN Felavatják a turulmadaras emlékművet Holnap a 11 órakor kezdődő ünnepi szentmisét követően jeles magyarországi vendégek jelenlétében leplezik le a világháborús halottak és áldozatok lemhényi emlékművét, melyre egy szárnyaló turulmadár került. Az emlékmű felújítása Berenesi Attilának, a Honvédség és Társadalom Baráti Kör Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szövetsége elnökének támogatásával valósulhatott meg. Rajta kívül az avatóünnepségen jelen lesz többek között dr. Vargha József ezredes a társadalomkapcsolatok főosztályától, Tóth Zsigmond ezredes, a Honvédség és Társadalom Baráti Kör Országos Szövetségének képviselője, dr. Tóth Ferenc dandártábornok, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye rendőrfőkapitánya, Tamás Lajos ezredes, a Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei rendőrség bűnügyi osztályának főosztályvezetője, Búza Gyula ezredes, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye helyőrségi parancsnoka, Szepesi István határőr dandártábornok, Sipos Gábor ezredes, a Honvédség Kulturális Szolgáltatójának ügyvezetője, dr. Fazakas Sándor nyugalmazott bankfőigazgató és Takács Tamás református lelkész. Bochom István BERECKI Bővül a Gábor Áron-emlékház A falu legnagyobb szülöttének nevét viselő kulturális alapítvány 1991. március 6-án alakult Az Illyés Közalapítványtól pályázaton nyert pénzből ingatlant vásároltak, ahol 1994-ben megnyílt a Gábor Áron-emlékház. Az alapítvány elnöke Kiteli Ödön, aki érdeklődésünkre az emlékház udvarán épülő új szárnyról tájékoztatott. Elmondta: egyik fő célkitűzésük Teleház beindítása az új szárnyban, melynek emeleti részén ifjúsági csoportokat tudnának elszállásolni. Az elnök elmondta, a Dimény család, Márkos Imre, Tusa Csaba és Bojan Dragoş haszonjáművekkel járultak hozzá az új szárny felépítéséhez. A bővítésre szintén az Illyés Közalapítványtól kaptak pénzt, de a rendelkezésükre álló összeg az infláció miatt nem elég ahhoz, hogy a tél beállta előtt az új szárny tető alá kerüljön. Még 200 300 millió lejre lenne szükségük, s arra kérnek minden külföldi és hazai jogi, illetve magánszemélyt, hogy akinek módjában áll, pénzadománnyal legyen a segítségükre. Bankszámlájuk: Fundaţia culturală „Gabor Aron”, Banca Română pentru Dezvoltare, agenţia Tg. Secuiesc, 251100296088559 valuta, 251100996088559 lej. (locom) A zsarnok nem válogatott folytatás az Előadásában Kónya Ádám azt részletezte, hogy a forradalom nem október 23-án, hanem jóval azelőtt kezdődött. Az előadó a kommunista Tamási Lajos verseit hívta tanúként, akinek költeményei Veress László sepsiszentgyörgyi színművész tolmácsolásában hűen tükrözik azt a felismerést, hogy a népek boldogítójaként meghirdetett szocializmus és kommunizmus becsapja az embereket, s csak a kiváltságosaknak nyújt jót. Tamási versei már 1955-ben jelezték, hogy a rendszerrel baj van, 1956 szeptemberében pedig valóságos próféciaként vetítették előre az októberben kirobbant forradalmat, néhány nap múlva pedig a költő által a Szabad Kossuth Rádióban felolvasott Piros a vér a pesti utcán című költeménye mintegy igazolása annak az erjedésnek, amit ő maga előre jelzett összegezte Kónya Ádám. A nyugalmazott múzeumigazgató szólt a magyar színművészek szerepvállalásáról is, kiemelve a sokak közül azt a Mészáros Ágit, akit húsz évre hallgattatott el a Kádár-rezsim, azt a Szereelső oldalról Anyi Évát, aki háromgyermekes családjával kényszerült hazája elhagyására, azt a Latabár Kálmánt, aki saját személygépkocsiját adta oda sebesülteket szállítani, életeket menteni, a szintén meghurcolt Sinkovits Imrét, Darvas Ivánt és Bessenyei Ferencet és azt a Kodály Zoltánt, aki Rákosi Mátyás kommunista diktátornak arra a kezdeményezésére, miszerint a magyar Hymnus elavult, írjanak újat, egyszerűen azt válaszolta: jó a régi, s aki 1956. november 3-án táviratban kérte szovjet zeneszerző társait, járjanak közben kormányuknál, hogy Magyarországról vonják ki a szovjet csapatokat. Kónya Ádám hozzátette: a Kádár-rezsim évtizedekig betiltotta Kodálynak a Zrínyi-szózatát, amelyben 42-szer hangzik el kórusszámban az intés: „Ne bántsd a magyart!” Végezetül Páll Lajos saját verseiből szavalt. A 18. életévében letartóztatott és 24 évesen szabadult költő és festőművész előadását követően a magyar nemzeti ima és a székely himnusz eléneklésével zárult az emlékezés. 2002. OKTÓBER 25. Két keresztelő Mikóújfaluban Ünnepélyes keretek között szombaton iskolát és óvodát keresztelnek Mikóújfaluban. A nyolcosztályos általános iskola néhai, köztiszteletnek örvendő tanárának, Fejér Ákosnak a nevét, a nemrég világbanki támogatással tetőtől talpig felújított óvoda pedig lakóiról a Törpike nevet veszi fel. Az iskolakeresztelőt hónapokkal korábbra tervezték. Tavasszal a faluközösség véleményét is kikérve a tantestület úgy döntött, hogy az alma matert József Attiláról keresztelik el június 1 -jén. A kezdeményezést azonban keresztülhúzta Fejér Ákos május 10-én bekövetkezett hirtelen, tragikus halála. Az iránta való tisztelettel változtatták meg döntésüket a mikóújfalusiak. H holnap a jeles napot kitöltő ünnepség reggel 9.30 órakor kezdődik, amikor a helyi fúvószenekar térzenével fogadja az érkezőket. A 10 órakor kezdődő keresztelő alkalmából felavatják az iskola most elkészült zászlóját, leleplezik a Fejér Ákos nevét viselő névtáblát, ünnepi beszédek hangzanak el, majd az iskolásoknak a művelődési házban bemutatott műsorát követően felavatják és megkeresztelik a legkisebbek második otthonát. Mindezek után a római katolikus templomban ünnepi szentmisén adnak hálát Istennek, hogy e nap elérkezett. Ezután a fúvósok kíséretében a gyülekezet a falu Málnásfürdő felöli szélébe vonul, ahol koszorúkat helyez el az iskola névadója által 1960-ban létrehozott és országhatáron is átívelő hírnevet magának kivívott újfalusi kerékpártúrák emlékművén. A kettős keresztelőn, melyre mindenkit hazavárnak, a Fejér Ákosnak emléket állító kis könyvvel, az iskola emlékkönyvével és a helyi diáklap, a Hangszóró legfrissebb számaival lepik meg az ünneplőket. (benkő) Hangszeroktatás Baróton A Művészeti Iskola zongora, gitár, szintetizátor és ének szakára huszonkilenc, 6— 35 év közötti erdővidéki fiatal jelentkezett. Szilágyi Zsolt, a sepsiszentgyörgyi iskola igazgatója kérdésünkre elmondta, örvend, hogy kihelyezett osztályaik ilyen szép számban vonzották a jelentkezőket, akárcsak annak, hogy a felsőfokú végzettséggel vagy megfelelő tapasztalattal rendelkező tanároknak sikerült az anyagi vonzást jelentő fél katedrát biztosítani. Sajnálja viszont, hogy a hegedű, rajz, cselló, furulya, klarinét, szaxofon, ütőhangszerek, karvezetés, fafaragászat alig vagy egyáltalán nem váltott ki érdeklődést. Az igazgató még elmondta, a diákoknak maguknak kell hangszert szerezniük, kivéve a gitárt, melyet otthoni próbákra is ki tudnak esetleg adni. Az 1 600 000 lejes évi tandíj fejében a tanulók heti egy-egy óra hangszeres képzésben, szolfézst is magában foglaló zeneelméleti, valamint zenetörténeti oktatásban részesülnek. November 5-ig még elfogadnak jelentkezőket. (hecser) 3 ÉVADKEZDÉS A HÁROMSZÉK TÁNCEGYÜTTESNÉL Kettős nyitás A vidéki közönség és a modern mozgásművészet felé nyit a most kezdődő új évadban a Háromszék Táncegyüttes. Emelett felújítanak, illetve műsoron tartanak több sikeres produkciót. Egyszóval színes palettájú műsorszerkezettel kívánják megtartani, illetve bővíteni közön ségüket. Az együttes vezetőivel az idei idény előestjén folytatott beszélgetés során kiderült: néhány igazi különlegeséggel kíván szolgálni a közönségnek a táncegyüttes. Deák Gyula igazgató, Ivácsony László tánckarvezető, Imreit István irodalmi titkár és Călin Orza koreográfus egymásnak adva a szót számolt be a gazdagnak ígérkező programokról. Kezdjük az újdonságokkal. Az általában nagy apparátust igénylő produkciók mellett Erdélyország az én hazám címmel úgynevezett kamaraműsorral szeretnének új célközönséget meghódítani. A műsor, amint címe is jelzi, egyben oktató jellegű is, a történelmi Erdély fontosabb táncrendjeit kívánják bemutatni olyan helyeken is, ahol eddig az együttes még nem járt. A kommentárszöveggel is ellátott, felcsíki, gyimesi, Küsküllő menti, mezőségi és kalotaszegi táncrendet magában foglaló produkciót kisebb falusi színpadokon, dísztermekben, iskolákban is be tudják mutatni, igény szerint az előadás után tanítással egybekötött táncházat tartanak. A műsor sikere attól is függ, hány még működő vidéki kultúrotthon, művelődési szervezet, egyház vagy éppen iskola kapja fel a fejét szűkebb pátriánkban és hívja meg az együttest. A felhívás népszerűsítésének ezúttal mi is örömest teszünk eleget (az együttes telefonszáma: 351 408). A másik újdonság az új művészi kifejezésmódok keresését jelzi. Călin Orza koreográfus és Imreit István dramaturg Igor Sztravinkij Tavaszi áldozat című balettje nyomán készítettek egész estét betöltő, a modern mozgásművészet elemeit felhasználó produkciót. Amint az előadás megálmodói elmondták, nem néptánc, nem balett, még csak nem is az ismert zenemű színpadra állítása, hiszen nem követik pontosan az eredeti mű forgatókönyvét. A hét pár táncost felvonultató stúdióelőadás bemutatójára november végén kerül sor. Van még egy új műsorterv, amely immár egy sikeres produkció folytatásának tekinthető. A Tamási Áron Színház művészeivel együtt bemutatott emlékezetes Vérnász után immár hármas koprodukcióban — a Figura Stúdió is ténylegesen és képletesen is belép a képbe — Lorca másik darabját, a Vernát kívánják színre vinni szintén Bocsátói László rendezésében. Az újdonságok mellett műsoron marad a Forrószegiek, a Bakkhosz testamentuma — utóbbi felújított változatának bemutatója jelenti a tulajdonképpeni évadnyitót, Csíkszereda, Kézdivásárhely és Brassó után Szentgyörgyön október 26-án játsszák a színház nagytermében —, illetve a Ludas Matyi és a már említett Vérnász. November második hétvégéjén pedig 14. alkalommal házigazdái a nagy sikerű Népzene- és néptánctalálkozónak, amelyet ezúttal egy közös színhelyen, a városi sportcsarnokban szerveznek. Végül, de nem utolsósorban egész évadra heti rendszerességű táncházat ígérnek, az elsőre épp e hét szerdáján került sor a városi művelődési házban. Ilyenkor évadnyitó kapcsán nem ildomos a gondokról beszélni, így a felelősök csak annyit árulnak el, hogy korántsem oldódtak meg az anyagiak. A legnagyobb baj az, hogy az egyébként is szűkös, a városi költségvetésben szereplő összeget sem kapják meg egészében, így a pályázatok révén nem pluszforrásokat vonnak be, hanem valójában a hiányzó lyukakat tömködik. Túléléshez talán elég, fejlesztésre, ne adj Isten, beruházásra nem is gondolhatnak. Talán ezért is nagy a tánckarban a vándorlás, jelenleg 12 lány és 9 fiú van állandó alkalmazásban. Pedig a Művészeti Líceummal indított közös képzés, amelyet egyébként most kibővítettek, immár meghozta gyümölcsét. Hogy egy példával illusztráljuk ezt: a Forrószegiekben több diák is színre lép. Az utóbbi évek bebizonyították, hogy a táncművészet is vonzó szakma lehetne, tehetség is van bőven, ha meglennének a megfelelő anyagi feltételek. Ferencz Csaba