Háromszék, 2002. október (14. évfolyam, 3676-3702. szám)

2002-10-25 / 3697. szám

KÖZÉLET__________________________________ DANDÁRTÁBORNOKOK LEMHÉNYBEN Felavatják a turulmadaras emlékművet Holnap a 11 órakor kezdődő ünnepi szent­misét követően jeles magyarországi vendé­gek jelenlétében leplezik le a világháborús halottak és áldozatok lemhényi emlékművét, melyre egy szárnyaló turulmadár került. Az emlékmű felújítása Berenesi Attilának, a Honvédség és Társadalom Baráti Kör Sza­­bolcs-Szatmár-Bereg megyei szövetsége el­nökének támogatásával valósulhatott meg. Rajta kívül az avatóünnepségen jelen lesz töb­bek között dr. Vargha József ezredes a társa­­dalomkapcsolatok főosztályától, Tóth Zsig­­mond ezredes, a Honvédség és Társadalom Baráti Kör Országos Szövetségének képvise­lője, dr. Tóth Ferenc dandártábornok, Sza­­bolcs-Szatmár-Bereg megye rendőrfőkapitá­nya, Tamás Lajos ezredes, a Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei rendőrség bűnügyi osztályának főosztályvezetője, Búza Gyula ezredes, Sza­­bolcs-Szatmár-Bereg megye helyőrségi pa­rancsnoka, Szepesi István határőr dandártá­bornok, Sipos Gábor ezredes, a Honvédség Kulturális Szolgáltatójának ügyvezetője, dr. Fazakas Sándor nyugalmazott bankfőigazga­tó és Takács Tamás református lelkész. Bochom István BERECKI Bővül a Gábor Áron-emlékház A falu legnagyobb szülöt­tének nevét viselő kulturális alapítvány 1991. március 6-án alakult Az Illyés Közalapít­ványtól pályázaton nyert pénzből ingatlant vásároltak, ahol 1994-ben megnyílt a Gá­bor Áron-emlékház. Az ala­pítvány elnöke Kiteli Ödön, aki érdeklődésünkre az em­lékház udvarán épülő új szárnyról tájékoztatott. El­mondta: egyik fő célkitűzé­sük Teleház beindítása az új szárnyban, melynek emeleti részén ifjúsági csoportokat tudnának elszállásolni. Az el­nök elmondta, a Dimény csa­lád, Márkos Imre, Tusa Csa­ba és Bojan Dragoş haszon­­jám­űvekkel járultak hozzá az új szárny felépítéséhez. A bő­vítésre szintén az Illyés Köz­alapítványtól kaptak pénzt, de a rendelkezésükre álló összeg az infláció miatt nem elég ahhoz, hogy a tél beállta előtt az új szárny tető alá ke­rüljön. Még 200 300 millió lejre lenne szükségük, s arra kérnek minden külföldi és hazai jogi, illetve magánsze­mélyt, hogy akinek módjá­ban áll, pénzadománnyal le­gyen a segítségükre. Bank­számlájuk: Fundaţia cultu­rală „Gabor Aron”, Banca Română pentru Dezvolta­re, agenţia Tg. Secuiesc, 251100296088559 valuta, 251100996088559 lej.­­ (loc­om) A zsarnok nem válogatott­ ­folytatás az Előadásában Kónya Ádám azt részletezte, hogy a forradalom nem október 23-án, hanem jóval azelőtt kezdődött. Az előadó a kommu­nista Tamási Lajos verseit hívta tanúként, akinek költeményei Veress László sepsiszent­györgyi színművész tolmácsolásában hűen tükrözik azt a felismerést, hogy a népek bol­dogítójaként meghirdetett szocializmus és kommunizmus becsapja az embereket, s csak a kiváltságosaknak nyújt jót. Tamási versei már 1955-ben jelezték, hogy a rendszerrel baj van, 1956 szeptemberében pedig valóságos próféciaként vetítették előre az októberben kirobbant forradalmat, néhány nap múlva pedig a költő által a Szabad Kossuth Rádi­óban felolvasott Piros a vér a pesti utcán című költeménye mintegy igazolása annak az erjedésnek, amit ő maga előre jelzett összegezte Kónya Ádám. A nyugalmazott múzeumigazgató szólt a magyar színművé­szek szerepvállalásáról is, kiemelve a sokak közül azt a Mészáros Ágit, akit húsz évre hallgattatott el a Kádár-rezsim, azt a Szere­első oldalról A­nyi Évát, aki háromgyermekes családjával kényszerült hazája elhagyására, azt a Latabár Kálmánt, aki saját személygépkocsiját adta oda sebesülteket szállítani, életeket mente­ni, a szintén meghurcolt Sinkovits Imrét, Darvas Ivánt és Bessenyei Ferencet és azt a Kodály Zoltánt, aki Rákosi Mátyás kommu­nista diktátornak arra a kezdeményezésére, miszerint a magyar Hymnus elavult, írjanak újat, egyszerűen azt válaszolta: jó a régi, s aki 1956. november 3-án táviratban kérte szovjet zeneszerző társait, járjanak közben kormányuknál, hogy Magyarországról von­ják ki a szovjet csapatokat. Kónya Ádám hozzátette: a Kádár-rezsim évtizedekig be­tiltotta Kodálynak a Zrínyi-szózatát, amely­ben 42-szer hangzik el kórusszámban az in­tés: „Ne bántsd a magyart!” Végezetül Páll Lajos saját verseiből szavalt. A 18. életévében letartóztatott és 24 évesen szabadult költő és festőművész előadását kö­vetően a magyar nemzeti ima és a székely him­nusz eléneklésével zárult az emlékezés. 2002. OKTÓBER 25. Két keresztelő Mikóújfaluban Ünnepélyes keretek között szombaton iskolát és óvodát keresztelnek Mikóújfaluban. A nyolcosztályos általános iskola néhai, köztiszteletnek örvendő tanárának, Fejér Ákosnak a nevét, a nemrég világbanki támogatással tetőtől talpig felújított óvoda pedig lakóiról a Törpike nevet veszi fel. Az iskolakeresztelőt hó­napokkal korábbra tervezték. Tavasszal a faluközösség véleményét is kikérve a tan­testület úgy döntött, hogy az alma matert József Attilá­ról keresztelik el június 1 -jén. A kezdeményezést azonban keresztülhúzta Fejér Ákos május 10-én bekövetkezett hirtelen, tragikus halála. Az iránta való tisztelettel változ­tatták meg döntésüket a mikóúj­falusiak. H holnap a jeles napot ki­töltő ünnepség reggel 9.30 órakor kezdődik, amikor a helyi fúvószenekar térzené­vel fogadja az érkezőket. A 10 órakor kezdődő kereszte­lő alkalmából felavatják az iskola most elkészült zászló­ját, leleplezik a Fejér Ákos nevét viselő névtáblát, ün­nepi beszédek hangzanak el, majd az iskolásoknak a mű­velődési házban bemutatott műsorát követően felavatják és megkeresztelik a legki­sebbek második otthonát. Mindezek után a római kato­likus templomban ünnepi szentmisén adnak hálát Is­tennek, hogy e nap elérke­zett. Ezután a fúvósok kísé­retében a gyülekezet a falu Málnásfürdő felöli szélébe vonul, ahol koszorúkat he­lyez el az iskola névadója ál­tal 1960-ban létrehozott és országhatáron is átívelő hír­nevet magának kivívott új­falusi kerékpártúrák emlék­művén. A kettős kereszte­lőn, melyre mindenkit haza­­várnak, a Fejér Ákosnak em­léket állító kis könyvvel, az iskola emlékkönyvével és a helyi diáklap, a Hangszóró legfrissebb számaival lepik meg az ünneplőket. (benkő) Hangszeroktatás Baróton A Művészeti Iskola zongora, gitár, szin­tetizátor és ének szakára huszonkilenc, 6— 35 év közötti erdővidéki fiatal jelentkezett. Szilágyi Zsolt, a sepsiszentgyörgyi iskola igazgatója kérdésünkre elmondta, örvend, hogy kihelyezett osztályaik ilyen szép szám­ban vonzották a jelentkezőket, akárcsak annak, hogy a felsőfokú végzettséggel vagy megfelelő tapasztalattal rendelkező tanárok­nak sikerült az anyagi vonzást jelentő fél katedrát biztosítani. Sajnálja viszont, hogy a hegedű, rajz, cselló, furulya, klarinét, sza­xofon, ütőhangszerek, karvezetés, fa­­faragászat alig vagy egyáltalán nem váltott ki érdeklődést. Az igazgató még elmondta, a diákoknak maguknak kell hangszert szerezniük, kivéve a gitárt, melyet otthoni próbákra is ki tudnak esetleg adni. Az 1 600 000 lejes évi tandíj fejében a tanulók heti egy-egy óra hangszeres képzésben, szolfézst is magában foglaló zeneelméleti, valamint zenetörténeti oktatásban részesül­nek. November 5-ig még elfogadnak jelent­kezőket. (hecser) 3 ÉVADKEZDÉS A HÁROMSZÉK TÁNCEGYÜTTESNÉL Kettős nyitás A vidéki közönség és a modern mozgásművészet felé nyit a most kezdődő új évadban a Háromszék Táncegyüt­tes. Emelett felújítanak, illetve műsoron tartanak több sikeres produkciót. Egyszóval színes palettájú műsor­­szerkezettel kívánják megtartani, illetve bővíteni közön­­ ségüket. Az együttes vezetőivel az idei idény előestjén folytatott beszélgetés során kiderült: néhány igazi különlegeséggel kí­ván szolgálni a közönségnek a táncegyüttes. Deák Gyula igazgató, Ivácsony László tánckarvezető, Imreit István irodal­mi titkár és Călin Orza koreográfus egymásnak adva a szót számolt be a gazdagnak ígérkező programokról. Kezdjük az újdonságokkal. Az általában nagy apparátust igénylő produkciók mellett Erdélyország az én hazám címmel úgynevezett kamaraműsorral szeretnének új célközönséget meghódítani. A műsor, amint címe is jelzi, egyben oktató jelle­gű is, a történelmi Erdély fontosabb táncrendjeit kívánják be­mutatni olyan helyeken is, ahol eddig az együttes még nem járt. A kommentárszöveggel is ellátott, felcsíki, gyimesi, Küsküllő menti, mezőségi és kalotaszegi táncrendet magában foglaló produkciót kisebb falusi színpadokon, dísztermekben, iskolákban is be tudják mutatni, igény szerint az előadás után tanítással egybekötött táncházat tartanak. A műsor sikere at­tól is függ, hány még működő vidéki kultúrotthon, művelődé­si szervezet, egyház vagy éppen iskola kapja fel a fejét szű­­kebb pátriánkban és hívja meg az együttest. A felhívás nép­szerűsítésének ezúttal mi is örömest teszünk eleget (az együt­tes telefonszáma: 351 408). A másik újdonság az új művészi kifejezésmódok keresését jelzi. Călin Orza koreográfus és Imreit István dramaturg Igor Sztravinkij Tavaszi áldozat című balettje nyomán készítettek egész estét betöltő, a modern mozgásművészet elemeit fel­használó produkciót. Amint az előadás megálmodói elmond­ták, nem néptánc, nem balett, még csak nem is az ismert zene­mű színpadra állítása, hiszen nem követik pontosan az eredeti mű forgatókönyvét. A hét pár táncost felvonultató stúdió­előadás bemutatójára november végén kerül sor. Van még egy új műsorterv, amely immár egy sikeres pro­dukció folytatásának tekinthető. A Tamási Áron Színház művészeivel együtt bemutatott emlékezetes Vérnász után immár hármas koprodukcióban — a Figura Stúdió is tény­legesen és képletesen is belép a képbe — Lorca másik darabját, a Vernát kívánják színre vinni szintén Bocsátói László rendezésében. Az újdonságok mellett műsoron marad a Forrószegiek, a Bakkhosz testamentuma — utóbbi felújított változatá­nak bemutatója jelenti a tulajdonképpeni évadnyitót, Csík­szereda, Kézdivásárhely és Brassó után Szentgyörgyön október 26-án játsszák a színház nagytermében —, illetve a Ludas Matyi és a már említett Vérnász. November második hétvégéjén pedig 14. alkalommal házigazdái a nagy sikerű Népzene- és néptánctalálkozónak, amelyet ezúttal egy közös színhelyen, a városi sportcsarnokban szerveznek. Végül, de nem utolsósorban egész évadra heti rendsze­­rességű táncházat ígérnek, az elsőre épp e hét szerdáján került sor a városi művelődési házban. Ilyenkor évadnyitó kapcsán nem ildomos a gondokról beszélni, így a felelősök csak annyit árulnak el, hogy ko­rántsem oldódtak meg az anyagiak. A legnagyobb baj az, hogy az egyébként is szűkös, a városi költségvetésben szereplő összeget sem kapják meg egészében, így a pályá­zatok révén nem pluszforrásokat vonnak be, hanem valójá­ban a hiányzó lyukakat tömködik. Túléléshez talán elég, fejlesztésre, ne adj Isten, beruházásra nem is gondolhat­nak. Talán ezért is nagy a tánckarban a vándorlás, jelenleg 12 lány és 9 fiú van állandó alkalmazásban. Pedig a Művé­szeti Líceummal indított közös képzés, amelyet egyébként most kibővítettek, immár meghozta gyümölcsét. Hogy egy példával illusztráljuk ezt: a Forrószegiekben több diák is színre lép. Az utóbbi évek bebizonyították, hogy a tánc­művészet is vonzó szakma lehetne, tehetség is van bőven, ha meglennének a megfelelő anyagi feltételek. Ferencz Csaba

Next