Háromszék, 2002. december (14. évfolyam, 3729-3750. szám)
2002-12-02 / 3729. szám
Hétfői Felelős szerkesztő: Áros Károly 414. szám TOLLASLABDA Öreg fiúk, de jól ütik Éppen 21 esztendőt kellett várnia Sepsiszentgyörgy — de írhatnánk Háromszéket is — tollaslabda-kedvelő sportbarátainak, hogy ismét illusztris társaság keveredjék e vidékre. A Mikes Kelemen Líceum termében tegnap zajlott tornának nem volt tétje, csupán célja: népszerűsíteni a sportágat. 1979-ben Sepsiszentgyörgy adott otthont az első hivatalos országos tollaslabda-bajnokságnak. Ennek az egyedülálló eseménynek és a ,,régvolt tollaslabdaversenyek emlékére” amint a résztvevőknek kiosztott emléklapon áll szerveződött mondhatni spontán módon az öregfiúk mostani mérkőzése, ahová az ország minden sarkából, de még külföldről is érkeztek résztvevők. A szakterület „nehézágyúi” jöttek el Sepsiszentgyörgyre, csupán a tollaslabda iránti elkötelezettségüktől vezérelve. Nyári István többszörös országos bajnok, a temesvári csapat edzője. Banu Florentin, szintén többszörös országos bajnok. Baltiban Florin, jelenleg Luxemburgban élő, egykori ifjúsági bajnok, a törpeállam mostani bajnoka. Posteucă Florin, aki már kilenc éve országos bajnok. Katin Ionescu, az országos tollaslabda-föderáció elnöke — a sor folytatható lenne, de ennél lényegesebb a látvány, amit ezek az „öregfiúk” nyújtottak. Mert látvány volt a javából, amilyet csak ritkán, a televíziók képernyőin látni. Azaz amit ott sem látni igazából, hisz a tolllabda oly sebességgel száll, a játékosok oly gyorsan mozdulnak rá, hogy azt már a kamera képtelen követni, s a nézőtéren ülő is könnyen beleszédül. De ettől szép a tollaslabda, ettől annyira vonzó, hogy a maréknyi sepsiszentgyörgyi csapat évről évre duzzad és fiatalodik, s bár még leigazolt játékosunk nincs, az ifjak korosztálya igen fogékony, és hatalmas érdeklődést mutat a tollaslabda iránt — remény tehát van, és a föderáció elnökének részéről segítőkészség is. Több már nem is kell: terem, ütő, jó labda és sok-sok edzés. A tegnapi torna kedvcsinálónak épp megfelelt. (vop) JÉGKORONG Harc a túlélésért Pályaháború ide, fenyegetőzés oda, a Hockey Club lejátszotta újabb bajnoki fordulóját. Házigazdaként Csíkszeredában fogadta a Sportalt. Közben itthon is elkészült a jég, vasárnap este birtokba is vették a korcsolyasport barátai. Na de nézzük a forduló eredményeit: Sepsiszentgyörgyi HC—Bukaresti Sportul 3—6 (gólütőink: Tikosi, Máthé J. és Miklós H.) és 4 9 (gólütőink: Barcsai 2, Sticlaru, Keresztes Sz.). Ezúttal mutatkozott be csapatunkban az ISK fiatal kapusa, a 16 éves Rotaru Mădălin. A másik találkozón: Csíkszeredai HC—Galac 0—1, a második mérkőzés lapzártánk után ért véget. A rangsor állása: 4. Csíkszereda9 1 0 8 24—652 Az I. minőségi csoportban: Csíkszeredai SC—Dinamo 8 2 és 0 3. Steaua Gyergyószentmiklós 10 5 és 6 3. (s-v) 1. Sportul 10100 0 84—20 20 2. Galac7 4 ()3 24—208 3. Sepsi HC8 2 0 6 28—554 2002. DECEMBER 2. Ne feledje: szavazzon az év sportolójára és edzőjére ASZTALITENISZ Dálnoki sportnap Kocsis Zoltán igazgató úr ezúttal csak az asztaliteniszezőket hívta meg Dálnokba. Jöttek is szép számban, közel hatvanam És szerte a megyéből, Lemhénytől Sepsiszentgyörgyig, Kovásznától Dálnokig... A népes mezőny izgalmas, színvonalas küzdelmet vívott. Ha az asztalok minősége nem is volt a világbajnokságokéval egy szinten na de az biztos, hogy mindenkinek egyforma (!!!) játékteret biztosítottak , a szervezők igyekezete, jóindulata, vendégszeretete mindenért kárpótolt. Hadd köszönjük meg azt, hogy vállalták a fáradságot, és megszervezték a találkozót, mely alkalmat nyújtott a barátkozásokra, a jókedvre, a játékra, a mozgásra, a kikapcsolódásra. Kocsis Zoltán és barátai, a sport nevében köszönjük! És várjuk a folytatást! Az eredmények: IV. osztályosok: 1. Mikola Zoltán jun., 2. Chirchernea Paul, 3. Patru Diana (mindhárom Kovászna) VII. osztályosok: leányok: 1.Secelean Bianca (Kovászna), 2. Anoca Ecaterina (Lemhény), fiúk: Izsán Szabolcs (Páké), 2. Miksán István (Maksa), 3. Kovács Csaba (Dálnok) VII VIli. osztályosok: leányok: 1. Anton Annamária (Maksa), 2. Secelean Bianca (Kovászna), 3. Csáki Csilla (Maksa). fiúk: 1. Bogdan Sergiu (Kovászna), 2. Zsigmond Attila (Lemhény), 3. Deszke János (Maksa). Felnőttek: 1. Szász Kinga (Kézdivásárhely), 2. Kovács Kálmán (Sepsiszentgyörgy), 3. Mikola Zoltán sen. (Kovászna). A verseny támogatói: a sepsiszentgyörgyi Míves Ház (a múzeummal szembeni) és a Gercom. Mindkettőnek köszönjük a hozzáállását és nem kevés anyagi áldozathozatalát. (mohai) KARATE Hagyománya van az egykori szász vár, Szászrégen karatesportjának, és mindenekelőtt rangja is, hiszen az idei kupaküzdelmére tizenhat klub több mint 220 karatékája nevezett köztük a Sepsiszentgyörgyi Master Karate Club a maga szatellit- kovásznai, csíkszentmártoni... — csoportjaival. Pakocs Ferenc négydanos mester, vezetőedző tanítványai úgy járták meg a faiparáról és sörgyártásáról híres várost, hogy búcsúzásukkor mindenki azt mondta: na, ezek jöttek, láttak, győztek! És nem túloztak, nem udvariaskodtak, egyszerűen csak megállapítottak egy tényt, melynek hátterében a szentgyörgyiek győzelemsorozata és végső győzelme, a Szászrégen Kupa elhódítása áll. És most nézzük a mieink eredményeit: Kata (formagyakorlat) — 14 klub, 160 versenyző, egyéni: 9 évesek és fiatalabbak. ...3. Gergely Tamás (Sepsiszentgyörgy) 10—11 évesek, leányok: 1. Fazekas Renáta (Kovászna) ...3. Szász Tímea (Sepsiszentgyörgy), fiúk, kezdők: ...2. Fekete Lehel (Sepsiszentgyörgy), 3. Sasu Robert (Kovászna), haladók: ...3. Banu Tiberiu és Vidican Vlad (mindkettő Sepsiszentgyörgy) 12—43 évesek: ...3. Füzesi Andrea (Sepsiszentgyörgy) 16—17 évesek: ...3. Vass Katalin (Sepsiszentgyörgy) + 18 évesek: ...2. Préda István Csaba (Sepsiszentgyörgy) Csapat: 10—13 évesek: ...2. Sepsiszentgyörgy II. (Szabi) Szilárd, Kelemen Béla, Máthé Balázs), 3. Sepsiszentgyörgy I .(Fekete Lehel, Banu Tiberiu, Vidican Vlad) és Kovászna (Sasu Robert, Tintoc Dániel és Finta Szabolcs). Küzdelem (kumite) - 16 klub, 22 versenyző: leányok: 10—11 évesek: -30 kg: 1. Szász Tímea (Sepsiszentgyörgy), +30 kg: Fazekas Renáta (Kovászna) 12—13 évesek: -35 kg: 1. Füzesi Andrea (Sepsiszentgyörgy) 14—15 évesek: -45 kg: 1. Füzesi Orsolya (Sepsiszentgyörgy), +45 kg: ...3. Dumitriu Elena (Sepsiszentgyörgy) és Bocskor Brigitta (Csíkszentmárton) 16—17 évesek: 1. Vass Katalin (Sepsiszentgyörgy) Fiúk: 9 évesek és fiatalabbak: -30 kg: ...2. Fésűs Norbert (Sepsiszentgyörgy), 3. Tódor Balázs (Sepsiszentgyörgy) és Kecskés Gyula (Csíkszentmárton) 10—11 évesek: -35 kg: 1. Sasu Robert (Kovászna), 2. Fekete Lehel (Sepsiszentgyörgy), +35 kg: 1. Banu Tiberiu (Sepsiszentgyörgy) ...3. Tintoc Dániel (Kovászna) 12—13 évesek: -40 kg: ...3. Kelemen Béla (Sepsiszentgyörgy) 14—15 évesek: -55: ...3. Fésűs Rudolf (Kovászna), +55 kg: György Gellért (Csíkszentmárton) 16—17 évesek: +65 kg: I. Vitus István (Csíkszentmárton) + 18 évesek: -75 kg: ...3. Soare Adrian (Sepsiszentgyörgy), +75 kg: I. Préda István Csaba. A mérleg: 10 arany-, 5 ezüst- és 18 bronzérem. Jó bőven elegendő ahhoz, hogy a Master Karate Club nyerje a csapatversenyt s ezzel együtt az 5. Szászrégen Kupát. Szép volt, karatékák! Csak így tovább! * Az összstílus országos kadett (16 18 év) és junior (19—21 év.) döntőre kerül sor vasárnap a fővárosban. Erre az utolsó megmérettetésre a Master Karate Club hét versenyzője jogosult: Vass Katalin, Vass Hunor, Tófalvi Levente, Tamás Levente, Vitus István, Zsoldos Árpád és Pászka Lehel. Az egész évi jó szereplés kiegészítéséhez jó befejezést kívánunk! (oros) Az 5. Szászrégen Kupa Ez azért sok! Néhány szó erejéig még visszatérek az előző lapszámainkban a testnevelésről és általában az iskolai sportéletről szóló témához, mert eszembe jutott Abe Lemonds mondása: Nem kocogok, mert szeretnék beteg lenni, amikor meghalok. Köszönöm megértésüket, ennyi lett volna. Egy fax jóvoltából közel kerültem az Autóalkatrész Rt. és a Hockey Club között zajló ,,háborús'' eseményekhez.. A fax tanúsága szerint az említett részvénytársaság — mely 2002 folyamán privatizált (ezzel a megjegyzéssel kezdődik az átirat), s amely egyébként a jégpálya tulajdonosa —figyelmezteti a pályát bérlő Hockey Clubot, hogy több pontban is megsértette a 2002. január 21-én kötött szerződést. Ezért a részvénytársaság felbontja (felmondja) 2002. december 1-jei dátummal a szerződést, s ennek értelmében a Hockey Club át kell hogy adja a tulajdonosnak, és jó állapotban, az összes átvett értéket, javat. Egyszóval: a jégpályát. Az nem képezheti vita tárgyát, hogy a szerződés kötelez! A Hockey Clubot is! Ha valaki nem tartja be, vállalnia kell a következményeket! Hogy még mi foglaltatott abban a bizonyos szerződésben, az a felek dolga. Ami a miénk, mindannyiunké, az az, hogy a jégpályát a város építtette a korcsolyasportnak, még pontosabban az akkoriban igen szépen szereplő jégkorongnak. Aztán az IMASA-nak (akkoriban így emlegették) adta a létesítményt, mert az átvette a jégkorongcsapatot. Félreértés ne essék, egy ideig az IMASA úgy-ahogy futtatta is a csapatot, tett és vett a pálya körül, játszotta a csapat gazdája szerepét, de aztán egyszer ,,ráunt" a szerepér, lemondott a jégkorongról, lemondott minden sportról, statútumából törölte a sportot (ma sincs semmilyen sporttevékenység a vállalatnál), de —e itt fogózzanak meg — nem mondott le az ajándékba kapott műjégpályáról! Holott a becsület, a sportszerűség és a sportélet érdeke is úgy kívánta volna, hogy a csapattal együtt mondjon le a pályáról is, és, azt adja vissza építőjének, a városnak vagy esetleg a sportnak. Nem ezt tette!... Most éppen úgy csinál, mint Iván az aranyhallal. Tudják, amikor a derék orosz halászt arra kérte a kifogott aranyhal, hogy engedje vissza a folyóba, s cserébe teljesíti három kívánságát. Iván vette is a lapot, és kezdte sorolni a kívánságokat: az első: legyen tele az üvegem vodkával, a második: a folyóban vodka csörgedezzék, és a harmadik: még kérek egy deci vodkát!... Mit tehet a műjégpályába elég sokat befektető, de most kiebrudalással fenyegetett Hockey Chile? Legfeljebb ördögi körtáncba kezd, s körbefutja a várost, sorra benyit a hatalmasságok ajtaján, aztán majd meglátja, mindez mit ér. Na és szerintünk tehet még valamit: azt, amit a székely tett, amikor reumától gyötört felesége egész, nap üvöltött a fájdalomtól — vattát dugott a saját fülébe. Vicc ide, vicc oda, de szomorú, hogy ilyen vágányon halad sportmozgalmunk. Bocsánat, javítok: kitartóan (!) ilyen vágányon halad sportmozgalmunk. A kitartóan mögött van az a beidegzőtlen szokás: a sportéletbe való bekapcsolódást e városban, e vidéken — néhány kivételtől eltérően — nem a sportbázis, az anyagi alap megteremtésével kezdték (kezdik) a tudorok, hanem az egyesület, a szakosztály, a csapat életre hívásával. Azzal a jeligével, hogy majd csak lesz, valahogy, ad pályát a város, a megye... A legtöbb tudor vagy éppen akarnak más tulajdonára alapozott, alapoz, s legkevésbé a befektetésre, az építkezésre. Azért, mert az IMASA egyszer műjégpályát kapott, mások stadionról, sportcsarnokról, sportszállóról... álmodoznak. Nem gondolják, hogy ez azért sok?! Tudomásom szerint még senki sem kért területet a várostól azért, hogy arra sportlétesítményt építsen! Mindenki a készhez ragaszkodik! Ez azért sok! (Nagymohai) Periszkóp