Háromszék, 2002. december (14. évfolyam, 3729-3750. szám)

2002-12-02 / 3729. szám

Hétfői Felelős szerkesztő: Áros Károly 414. szám TOLLASLABDA Öreg fiúk, de jól ütik Éppen 21 esztendőt kellett várnia Sepsiszentgyörgy — de írhatnánk Háromszéket is — tollaslabda-kedvelő sportbarátainak, hogy ismét illusztris társaság keveredjék e vidékre. A Mikes Kelemen Líceum termében tegnap zajlott tornának nem volt tétje, csupán célja: népszerűsíteni a sportágat. 1979-ben Sepsiszent­györgy adott otthont az első hivatalos országos tollas­labda-bajnokságnak. Ennek az egyedülálló eseménynek és a ,,régvolt tollaslabda­versenyek emlékére” amint a résztvevőknek kiosz­tott emléklapon áll szer­veződött mondhatni spon­tán módon az öregfiúk mos­tani mérkőzése, ahová az or­szág minden sarkából, de még külföldről is érkeztek résztvevők. A szakterület „nehézágyúi” jöttek el Sep­­siszentgyörgyre, csupán a tollaslabda iránti elkötele­zettségüktől vezérelve. Nyá­ri István többszörös orszá­gos bajnok, a temesvári csa­pat edzője. Banu­ Florentin, szintén többszörös országos bajnok. Baltiban Florin, je­lenleg Luxemburgban élő, egykori ifjúsági bajnok, a tör­peállam mostani bajnoka. Posteucă Florin, aki már ki­lenc éve országos bajnok. Katin Ionescu, az országos tol­las­labda-föderáció elnöke — a sor folytatható lenne, de ennél lényegesebb a lát­vány, amit ezek az „öregfiúk” nyújtottak. Mert látvány volt a javából, amilyet csak ritkán, a televíziók képernyő­in látni. Azaz amit ott sem látni igazából, hisz a toll­lab­­da oly sebességgel száll, a játékosok oly gyorsan moz­dulnak rá, hogy azt már a kamera képtelen követni, s a nézőtéren ülő is könnyen beleszédül. De ettől szép a tollaslabda, ettől annyira vonzó, hogy a maréknyi sep­siszentgyörgyi csapat évről évre duzzad és fiatalodik, s bár még leigazolt játékosunk nincs, az ifjak korosztálya igen fogékony, és hatalmas érdeklődést mutat a tollaslab­da iránt — remény tehát van, és a föderáció elnökének ré­széről segítőkészség is. Több már nem is kell: terem, ütő, jó labda és sok-sok edzés. A tegnapi torna kedvcsinálónak épp megfelelt. (vop) JÉGKORONG Harc a túlélésért Pályaháború ide, fenyegetőzés oda, a Hockey Club le­játszotta újabb bajnoki fordulóját. Házigazdaként Csíksze­redában fogadta a Sportalt. Közben itthon is elkészült a jég, vasárnap este birtokba is vették a korcsolyasport ba­rátai. Na de nézzük a forduló eredményeit: Sepsiszentgyörgyi HC—Bukaresti Sportul 3—6 (gól­ütőink: Tikosi, Máthé J. és Miklós H.) és 4 9 (gólütőink: Barcsai 2, Sticlaru­, Keresztes Sz.). Ezúttal mutatkozott be csapatunkban az ISK fiatal kapusa, a 16 éves Ro­taru Mădălin. A másik találkozón: Csíkszeredai HC—Galac 0—1, a második mérkőzés lapzártánk után ért véget. A rangsor állása: 4. Csíkszereda9 1 0 8 24—652 Az I. minőségi csoportban: Csíkszeredai SC—Dinamo 8 2 és 0 3. Steaua Gyergyószentmiklós 10 5 és 6 3. (­s-v) 1. Sportul 10100 0 84—20 20 2. Galac7 4 ()3 24—208 3. Sepsi HC8 2 0 6 28—554 2002. DECEMBER 2. Ne feledje: szavazzon az év sportolójára és edzőjére ASZTALITENISZ Dálnoki sportnap Kocsis Zoltán igazgató úr ezúttal csak az asztaliteniszező­ket hívta meg Dálnokba. Jöttek is szép számban, közel hatva­nam És szerte a megyéből, Lemhénytől Sepsiszentgyörgyig, Kovásznától Dálnokig... A népes mezőny izgalmas, színvo­nalas küzdelmet vívott. Ha az asztalok minősége nem is volt a világbajnokságokéval egy szinten na de az biztos, hogy mindenkinek egyforma (!!!) játékteret biztosítottak , a szer­vezők igyekezete, jóindulata, vendégszeretete mindenért kár­pótolt. Hadd köszönjük meg azt, hogy vállalták a fáradságot, és megszervezték a találkozót, mely alkalmat nyújtott a barát­­kozásokra, a jókedvre, a játékra, a mozgásra, a kikapcsolódás­ra. Kocsis Zoltán és barátai, a sport nevében köszönjük! És várjuk a folytatást! Az eredmények:­­ IV. osztályosok: 1. Mikola Zoltán jun., 2. Chirchernea Paul, 3. Patru Diana (mindhárom Kovászna) V­II. osztályosok: leányok: 1.Secelean Bianca (Kovászna), 2. Anoca Ecaterina (Lemhény), fiúk: Izsán Szabolcs (Páké), 2. Miksán István (Maksa), 3. Kovács Csaba (Dálnok) VII VIli. osztályosok: leányok: 1. Anton Annamária (Maksa), 2. Secelean Bianca (Kovászna), 3. Csáki Csilla (Maksa). fiúk: 1. Bogdan Sergiu (Kovászna), 2. Zsigmond Attila (Lemhény), 3. Deszke János (Maksa). Felnőttek: 1. Szász Kinga (Kézdivásárhely), 2. Kovács Kál­mán (Sepsiszentgyörgy), 3. Mikola Zoltán sen. (Kovászna). A verseny támogatói: a sepsiszentgyörgyi Míves Ház (a múzeummal szembeni) és a Ger­com. Mindkettőnek köszönjük a hozzáállását és nem kevés anyagi áldozathozatalát. (mohai) KARATE Hagyománya van az egykori szász vár, Szászrégen karatesportjának, és mindenekelőtt rangja is, hiszen az idei kupaküzdelmére tizen­hat klub több mint 220 karatékája nevezett köztük a Sepsiszentgyörgyi Master Karate Club a maga szatellit- kovásznai, csíkszent­­mártoni... — csoportjaival. Pakocs Ferenc négydanos mester, vezetőedző tanítványai úgy járták meg a faiparáról és sörgyártásáról híres várost, hogy búcsúzásukkor mindenki azt mondta: na, ezek jöttek, láttak, győztek! És nem túloztak, nem udvariaskodtak, egy­szerűen csak megállapítottak egy tényt, melynek hátterében a szentgyörgyiek győzelemsorozata és végső győzelme, a Szászrégen Kupa elhódítá­­sa áll. És most nézzük a mieink eredményeit: Kata (formagyakorlat) — 14 klub, 160 versenyző, egyéni: 9 évesek és fiatalabbak. ...3. Gergely Tamás (Sepsiszentgyörgy) 10—11 évesek, leányok: 1. Fazekas Re­náta (Kovászna) ...3. Szász Tímea (Sepsi­szentgyörgy), fiúk, kezdők: ...2. Fekete Lehel (Sepsiszentgyörgy), 3. Sasu Robert (Kovászna), haladók: ...3. Banu Tiberiu és Vidican Vlad (mindkettő Sepsiszentgyörgy) 12—43 évesek: ...3. Füzesi Andrea (Sep­siszentgyörgy) 16—17 évesek: ...3. Vass Katalin (Sepsi­szentgyörgy) + 18 évesek: ...2. Préda István Csaba (Sepsiszentgyörgy) Csapat: 10—13 évesek: ...2. Sepsiszent­györgy II. (Szabi) Szilárd, Kelemen Béla, Máthé Balázs), 3. Sepsiszentgyörgy I .(Fekete Lehel, Banu Tiberiu, Vidican Vlad) és Kovászna (Sasu Robert, Tintoc Dániel és Finta Szabolcs). Küzdelem (kumite) - 16 klub, 22 versenyző: leányok: 10—11 évesek: -30 kg: 1. Szász Tímea (Sepsiszentgyörgy), +30 kg: Fazekas Renáta (Kovászna) 12—13 évesek: -35 kg: 1. Füzesi Andrea (Sepsiszentgyörgy) 14—15 évesek: -45 kg: 1. Füzesi Orsolya (Sepsiszentgyörgy), +45 kg: ...3. Dumitriu Elena (Sepsiszentgyörgy) és Bocskor Bri­gitta (Csíkszentmárton) 16—17 évesek: 1. Vass Katalin (Sepsi­szentgyörgy) Fiúk: 9 évesek és fiatalabbak: -30 kg: ...2. Fésűs Norbert (Sepsiszentgyörgy), 3. Tó­dor Balázs (Sepsiszentgyörgy) és Kecskés Gyula (Csíkszentmárton) 10—11 évesek: -35 kg: 1. Sasu Robert (Kovászna), 2. Fekete Lehel (Sepsiszent­györgy), +35 kg: 1. Banu Tiberiu (Sepsi­szentgyörgy) ...3. Tintoc Dániel (Kovászna) 12—13 évesek: -40 kg: ...3. Kelemen Béla (Sepsiszentgyörgy) 14—15 évesek: -55: ...3. Fésűs Rudolf (Kovászna), +55 kg: György Gellért (Csíkszentmárton) 16—17 évesek: +65 kg: I. Vitus István (Csíkszentmárton) + 18 évesek: -75 kg: ...3. Soare Adrian (Sep­siszentgyörgy), +75 kg: I. Préda István Csaba. A mérleg: 10 arany-, 5 ezüst- és 18 bronz­érem. Jó bőven elegendő ahhoz, hogy a Master Karate Club nyerje a csapatversenyt s ezzel együtt az 5. Szászrégen Kupát. Szép volt, karatékák! Csak így tovább! * Az összstílus országos kadett (16 18 év) és junior (19—21 év.) döntőre kerül sor vasárnap a fővárosban. Erre az utolsó meg­mérettetésre a Master Karate Club hét ver­senyzője jogosult: Vass Katalin, Vass Hu­nor, Tófalvi Levente, Tamás Levente, Vitus István, Zsoldos Árpád és Pászka Lehel. Az egész évi jó szereplés kiegészítésé­hez jó befejezést kívánunk! (oros) Az 5. Szászrégen Kupa ­ Ez azért sok! Néhány szó erejéig még visszatérek az előző lapszá­mainkban a testnevelésről és általában az iskolai sport­életről szóló témához, mert eszembe jutott A­be Lemond­s mondása: Nem kocogok, mert szeretnék beteg lenni, ami­kor meghalok. Köszönöm megértésüket, ennyi lett vol­na. Egy fax jóvoltából közel kerültem az Autóalkatrész Rt. és a Hockey Club között zajló ,,háborús'' események­hez.. A fax tanúsága szerint az említett részvénytársaság — mely 2002 folyamán privatizált (ezzel a megjegyzés­sel kezdődik az átirat), s amely egyébként a jégpálya tulajdonosa —figyelmezteti a pályát bérlő Hockey Clu­bot, hogy több pontban is megsértette a 2002. január 21-én kötött szerződést. Ezért a részvénytársaság fel­bontja (felmondja) 2002. december 1-jei dátummal a szerződést, s ennek értelmében a Hockey Club át kell hogy adja a tulajdonosnak, és jó állapotban, az összes átvett értéket, javat. Egyszóval: a jégpályát. Az nem képezheti vita tárgyát, hogy a szerződés köte­lez! A Hockey Clubot is! Ha valaki nem tartja be, vállal­nia kell a következményeket! Hogy még mi foglaltatott abban a bizonyos szerző­désben, az a felek dolga. Ami a miénk, mindannyiunké, az az, hogy a jégpályát a város építtette a korcsolyasportnak, még pontosab­ban az akkoriban igen szépen szereplő jégkorongnak. Aztán az IMASA-nak (akkoriban így emlegették) adta a létesítményt, mert az átvette a jégkorongcsapatot. Fél­reértés ne essék, egy ideig az IMASA úgy-ahogy futtatta is a csapatot, tett és vett a pálya körül, játszotta a csa­pat gazdája szerepét, de aztán egyszer ,,ráunt" a szerep­ér, lemondott a jégkorongról, lemondott minden sport­ról, statútumából törölte a sportot (ma sincs semmi­lyen sporttevékenység a vállalatnál), de —­­e itt fo­gózzanak meg — nem mondott le az ajándékba kapott műjégpályáról! Holott a becsület, a sportszerűség és a sportélet érdeke is úgy kívánta volna, hogy a csapattal együtt mondjon le a pályáról is, és, azt adja vissza építő­jének, a városnak vagy esetleg a sportnak. Nem ezt tette!... Most éppen úgy csinál, mint Iván az aranyhallal. Tudják, amikor a derék orosz halászt arra kérte a kifogott aranyhal, hogy engedje vissza a folyóba, s cserébe teljesíti három kívánságát. Iván vette is a lapot, és kezdte sorolni a kívánságokat: az első: legyen tele az üvegem vodkával, a második: a folyóban vodka csörgedezzék, és a harmadik: még kérek egy deci vod­kát!... Mit tehet a műjégpályába elég sokat befektető, de most kiebrudalással fenyegetett Hockey Chile? Legfeljebb ördögi körtáncba kezd, s körbefutja a vá­rost, sorra benyit a hatalmasságok ajtaján, aztán majd meglátja, mindez mit ér. Na és szerintünk tehet még va­lamit: azt, amit a székely tett, amikor reumától gyötört felesége egész, nap üvöltött a fájdalomtól — vattát du­gott a saját fülébe. Vicc ide, vicc oda, de szomorú, hogy ilyen vágá­nyon halad sportmozgalmunk. Bocsánat, javítok: ki­tartóan (!) ilyen vágányon halad sportmozgalmunk. A kitartóan mögött van az a beidegzőtlen szokás: a sportéletbe való bekapcsolódást e városban, e vidéken — néhány kivételtől eltérően — nem a sportbázis, az anyagi alap megteremtésével kezdték (kezdik) a tudo­rok, hanem az egyesület, a szakosztály, a csapat életre hívásával. Azzal a jeligével, hogy majd csak lesz, vala­hogy, ad pályát a város, a megye... A legtöbb tudor vagy éppen akarnak más tulajdonára alapozott, ala­poz, s legkevésbé a befektetésre, az­ építkezésre. Azért, mert az IMASA egyszer műjégpályát kapott, mások sta­dionról, sportcsarnokról, sportszállóról... álmodoznak. Nem gondolják, hogy ez­ azért sok?! Tudomásom szerint még senki sem kért területet a várostól azért, hogy arra sportlétesítményt építsen! Mindenki a készhez ragasz­kodik! Ez azért sok! (Nagymohai) Periszkóp

Next