Háromszék, 2003. november (15. évfolyam, 4004-4028. szám)

2003-11-05 / 4007. szám

FALUVILÁG Csernátoni gépmenhely Járgányos kukoricaroppantó Nem akarom én nyelvtörő játékok­kal mulattatni az olvasót, istenbizony van ilyen, van járgányos kukoricarop­­pantó, magam is a csernátoni múzeum szabadtéri gépparkjában láttam életem­ben először. A Haszmann família újabb szerzeménye ez a kukoricaroppantó, a Kárpát-medence XIX. századi ipari for­radalmának egy bumfordian vaskos tanúja, a magyar mezőgazdasági gép­ipar egyik őshüllője. A kukoricaroppan­tó egy sok kilós, kónuszos alakú, recé­­zett-bordázott felületű, öntött fémtőkén forgó, öntöttvas köpeny. Ihletői, való­színű, a malomkövek, mert ennek a szer­kentyűnek is a felső, rokolyaszerűre kiképzett fém forgórésze a közé bejut­tatott kukoricát forgással roppantra darálja össze. A járgány megneve­zés arra utal, hogy egy hosszú rúdra fogott ló körben járva forgatja a rop­­pantót. A „nyomtató ló” alkalmazásá­nak elvét látjuk viszont. Egy gép csoda, erre mondja a székely, hogy ez vagy valami, vagy megy valahova. Herefejtő A két Haszmann fiú, Pali és Lajcsi a verőfényes és ökörnyálas őszi napsü­tésben a gyepen dédelgetve takarítot­ták az előző nap Zágonból Cser­­nátonba szállított gépet A Hofher Srantz Budapesti Gazdasági Gépgyárának vasöntödéjében 1890 körül készült gép idős Albu Zsi­ga zágoni gépész-gazdaem­­ber megbecsült tulajdona volt. Nem üres szavak ezek, a gép eredeti okkersárgás gyári színét gazdája v­alami­kor vörösesre festette át, de a gyári védjegyet, a márka­nevet nagy tisztességgel eredeti színeiben és formá­jában őrizte meg, különös megbecsülése jeleként. A Haszmann fiúk olyan szen­vedélyes szeretettel pucol­ják­ a gépet, amilyent én csak néhai jó apám eseté­ben láttam, akinek a kópiá­ját is ezek a legények farag­ták és állították fel a csernátoni temetőben. Ész­reveszik, hogy bennem ér­zelmi vonatkozásban is jó médiumra ta­lálnak, és ujjongva magyarázzák, hogy a herefejtő tulajdonképpen még műkö­dőképes, az utolsó sziláig és rostáig minden alkatrésze ép, a felhordó kana­lak, sőt, a szíjazat is. Hát ezen én bizony elcsodálkozom, mert a gépek meghaj­tó szíjazatát sok minden­re fel lehetett használni, az olajjal átita­tott, a lend­keréken tömí­­tődött szíjból tartós és ru­galmas cipő- Y5* talpal lelte­ .... telt például készíteni. A herefejtővel együtt ennek­­ , életrajzát is elhozták, né- A *■ hai Albu Zsi­ga bátyánk 1926-ban Szászrégenből vásárolta. Illesse a zágoni Albu testvéreket és a rokonságot nagy-nagy tisztelet azért, hogy az erdélyi mezőgazdasági gépipari forradalom eme tanú­gépezetét ilyen ép- Favágógép A favágógép takaros kis játékszer, kedves, arányos, a hatalmas monst­­rumgépekhez­ képest olyan kedves vas­­jószág, mint a ficánkoló bikaborjú az anyja mellett. Amolyan növendék gép, szinte elképzeli az­ ember, hogy mekko­rára nőhet ekkora családi szeretet és gondoskodás közepette. A kövérkés kisgépnek külsös kerekei vannak, lerí róla, hogy kifundálója a közönséges szekérkereket tekintette mintának, ez volt az ihletforrás. A gép testéhez sza­bottan arányosan kicsi kerekek ezek. Vaskosak, mert az­ általuk hordozott vastest nehéz. A kedves gépet Papokról hozták Csernátonba. Ez is olyan állapotban van, hogy ha gázt — petróleumot — kortyoltatnának vele, még most is fel­­visítva harapna a fába. Bajuszos Ford A Bajuszos Ford már a moderni­záció felé fordítja az udvarnak azt fe­lét, ahol áll. T-építésű benzinmotor. Haszmann Pali olyan előadást rittyent számomra a csernátoni gye­pen Galamb Józsefről, a T-építésű motor feltalálójáról, akinek a jellem­zését a ,,magyar mű­szaki zseni" ti­tulusnál alább nem adja, hogy úgy érzem magamat, mintha a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem előadótermében lennék, s a Minden­tudás Egyetemének valamelyik zse­niális előadóját hallgatnám. A motor mellett tudom meg, hogy a Fordson traktor motorja is ilyen. A Ford nép­autókba is ezt szerelték be egykoron, s a Ford munkásainak olyan kedvező feltételek mellett árusították a gyár­ban ledolgozható részletfizetésre az autókat, hogy a múlt század eleji fo­tókon apóssal, anyóssal, sok gyer­mekkel, pereputtyossa! ott láthatjuk a magyar munkást, akit aztán előbb a frontra, más részét a bolsevista cső­­cselékség felé sodorta a sors. Bőven jutott belőlük az utódállamokba... Jobb, ha fel sem soroljuk, miként ju­tottak el a szocializmus gépromboló semmi­re valóságáig. Bágyadt ősz van, ökörnyálas. Már ahol, mert Csernátonban a Hasz­­mann-portán nem ilyen ez az évszak. Verőfényes, virágözüllös, csodálatos. Olyan elégedetten kuksolnak ezek a gépek a zöld gyepen, faragott geren­dák társaságában, mint ősszel az érett tök a kukoricásban. Az ember­nek játszani kél kedve, elindítani őket, vagy meghúzni egyszerre a gőz­kazánok sípjának a karját, hogy ide­hívják a csalánban rostokoló testvé­reiket is egész Erdélyből ehhez a csernátoni gépmenhely­hez. Sylvester Lajos A herefej­tő már számomra is isme­rős, apám egykori gépparkjából hiány­zott ugyan, de ha olyan gazdánál csé­­pelt, ahol here­magot is ter­mesztettek, ak­kor valamelyik gépész társá­tól kérte köl­csön a herefej­­tőt. Emiatt nem ismerhetem annyira részle­tezően, mint a cséplőgépet, amelynek be­lét is bejártuk, minden lyukat, járatot, szo­rost, ahová egy néhány éves gyermek befért, sőt, még a fel-le ugráló szalma­­rázókra is ráhasaltunk. Ha ennek a­ ha­­verok megforgatták a leszíjazott külső meghajtó kerekei, a szalmarázók egységben megőrizték. Ekképpen fogal­mat alkothatunk, hogy e tájakon a múlt századi társadalmi és impériumváltási kataklizmák kártétele milyen arányú és rázni kezdtek, mint a bakkecske, és jól mértékű lehetett, mennyivel ritkította megrázták a ráfekvőt. Apánk-anyánk vissza a már Európába nem csak in­is, ha észrevették a nem éppen ie­­tegrálódott, hanem ennek húzó ereje­­szélytelen és nem is vidámparki­hez tartozó térséget az, ami akkor tör­­játékot­­lent. K­­i­ko­ri­ca ropp­a­n le Albert Levente felvételei .4 favágógép míves kerekesmester munkájára vall Zágoni (1880 körüli) herefejtő Csernátonban A gyáripar egyik ihletője, a népi mesterségek formavilága 2003. NOVEMBER 5. FALULEXIKON Illyefalva A rendszerváltozás után egyfajta gazdasági-szellemi megújhodásáról ismert a községközpont. 1595-től mint „taxális várost” említik. Nevét régi templomának védő­szentjéről, Szent Ilyésről kapta. Feltételezik, hogy ez lehetett az egyik legrégibb templom szerte a vidéken. Az ilyen templomokat Gyula konstantinápolyi megkeresz­­telkedésével hozzák kapcsolatba, ugyanis néhány keleti szent ezután kapott templomot Erdélyben, így Szent Ilyés is. Az Olt teraszán álló, restaurált vártemplom a XV. szá­zadi gótika idején épült újra, és bővítették a reneszánsz és a barokk idejében is. Történetéről külön kiadvány jelent meg az Erdélyi műemlékek sorozatban (Sepsiszent­­györgy, 1994). A várfallal övezett templomot temetőkert veszi körül. Ebben faragott emlékkapja jelöli az 1848— 49-es háromszéki önvédelmi harc hősének, illyefalvi Gál Dánielnek (1811—1861), a háromszéki forradalmi párt vezetője, országgyűlési képviselő, kormánybiztos és cím­zetes honvéd ezredes sírját (faragta Tóth Gábor, 1994). Illyefalva szülötte volt Németh László ügyvéd is, aki 1849- ben Háromszék kormánybiztosa volt. A Vár­domb délnyugati lábánál látható a korszerű Ke­resztény Ifjúsági Központ és Diakóniai Alapítvány épü­letegyüttese, ennek közvetlen közelében pedig a gyermek­falu. A helyben működő LAM-alapítvány a mezőgazdasági és állattenyésztési vállalkozások támogatója, a külföldi szakemberképzést segíti. A LAIVI a műemlékvédelmet és a hagyományőrzést is felkarolta, így sikerült restaurálni 1997-ben az 1811—1812-ben épült — emléktáblával is megjelölt — Séra-kúriát, az ún. Rusztika-házat, mely ál­landó jellegű Jókai és Mikszáth - emlékkiállítás­na­k ad ott­hont. Jókai Mór 1881—84 között két ízben, Mikszáth Kálmán 1887-ben volt országgyűlési képviselője a telepü­lésnek. A két jeles személyiség mellszobra a Rusztika­­ház előtt áll (Kutas László és Gáti Gábor budapesti képző­művészek alkotásai). Mellettük kapott helyet Szabó De­zső (1879—1945) író mellszobra is (Vargha Mihály műve), aki többször ellátogatott Illyefalvára, ugyanis testvérbáty­ja, a költő és író Szabó Jenő Illyefalva református lelki­­pásztora volt. Illyefalva bővelkedik más építészeti emlékekben is. Ilyen a Főút mellett álló Bakó-ház, valamint a XVIII. szá­zadi építkezés jegyeit magán hordozó egykori Borne­missza-kúria, mely ma a László Lukács Általános Iskola osztálytermei egy részének ad helyet. Egyébként törté­nelmi emlékhely is, mert ennek az épületnek az udvarán hangzott el 1881. június 5-én Jókai Mór választókerületi képviselő híres, ún. pünkösdvasárnapi programbeszéde. A település szívében áll az 1922-ben épült községház, mely az interbellum idején épült ókirálysági építkezés jegyeit hordozza magán. Az épület előtti emlékparkban látható az egykori országzászlóalapból átalakított hősök emlékmű­ve. Rajta Illyefalva címere és a magyar szabadságharc, a két világháború hőseinek neveit olvashatjuk ott, többek között Horthy István (1904—1942) tragikus sorsú kormányzóhelyettesnek nevét, akit akkor a nemzet hősé­nek kiáltottak ki. Régi időkre visszanyúló históriája van a helybeli ka­tolikus egyháznak. 1701-ben fakápolnát építenek, és pá­losok vezetik a plébániát egyben a rend 1786-os felszá­molásáig. Helyébe 1754-ben emelnek templomot, majd még egy újat 1824—27 között. A jelenlegi templom 1868- ban épült. Védőszentje a Fájdalmas Szűzanya. Harang­tornyában olaszhonban öntött harang. Az egykori szén­bánya felé vezető utcában van a román temető. Ebben egy harangláb áll. Az itt függő harang a sepsiszentgyörgyi Kiss János műhelyében készült, s rajta ez a magyar nyel­vű szöveg olvasható: „SZ. GYÖRGY TISZTELETÉRE ÚJRA ÖNTETTE AZ ILLYEFALVI EÉLA 1845”,és a szö­veg után egy kereszt áll. Hat évvel ezelőtt felújították itt az Illés-napi szokáso­kat: Illyefalvi Napok néven ünnepelnek. Kisgyörgy Zoltán

Next