Háromszék, 2003. december (15. évfolyam, 4029-4051. szám)

2003-12-02 / 4029. szám

Egymásra utalva Albert Álmos, Sepsiszentgyörgy polgármestere köszöntötte a november 29-én Sepsiszentgyörgyön tartott Országos Önkormányzati Konferencia résztvevőit. A fűtetlen színházterem zsúfolásig megtelt önkormányzati képviselőkkel, polgármesterekkel, alpolgármesterekkel, helyi és megyei tanácstagokkal, parlamenti képviselőkkel, szenátorokkal. A vendéglátó elmondta: a konferencia célja számba venni az elmúlt négy év eseményei mellett azt is, milyen mértékben sikerült élniük az önkormányzatoknak az érvényben levő törvények adta lehetőségekkel, és jelezte: a vezetőség legsürgősebb feladata kidolgozni a jövő évi helyhatósági választásokra való felkészülés módozatait. Markó Béla szövetségi elnök politikai beszámolója az egymásra utaltság gondolata köré épült. A szövetségi elnök kifejtette: olyan időket élünk, amelyeknek központi kérdései az integráció, illetve a globalizáció fogalmával, folyamatá­val kapcsolatosan tevődnek fel. Mind­­annyiunkat foglalkoztat, hogy Románia, vele együtt a romániai magyar közösség csatlakozzék az Európai Unióhoz, de közben azt a kérdést is fel kell tennünk, hogy vajon milyen következményekkel jár az integráció, illetve a globalizálódó világban való helytállás. Olyan világ­ban élünk, amelyben egyre inkább egymásra vagyunk utalva, jelentette ki az RMDSZ elnöke, majd hozzátette: az EU-integrációra fel kell készülnünk, és nem évtizedek kérdése, hogyan készülünk fel erre a nagy változásra. Figyelembe kell venni, hogy míg mi az EU felé mozgunk, addig az El­ is mozdul, tehát nehezíti a feladatot, hogy nem álló vonatra kell felszál­lnunk, hanem egy már mozgó vonatot kell utolérnünk. Erre pedig csak akkor leszünk képesek, ha felismerjük közös érdekeinket, és hatékonyan együtt­működünk partnereinkkel. Az integráció és a globalizáció folyamata azt jelenti folytatta beszédét Markó Béla —, hogy sokkal inkább egymásra vagyunk utalva, jobban, mint tegnap voltunk, holnap, meg holnapután pedig még inkább egymás kölcsönös segítségére kell hagyatkoznunk. Minden magyar felelős minden magyarért ez valóban így van, de ha nem ismerjük fel e kijelentés fontosságát, képtelenek leszünk szembenézni az elkövetkező időszak problémáival, nem tudunk majd elegei tenni a kihívásoknak. Nem az az idő jött el, amikor­­elboríthatnánk politikai ér­dekképviseletünk egységét különböző­ ideológiák és politikai áramlatok fel­feltámadó szelei szerint. Nem az elzárkózás, elszigetelődés ideje jött el, s ha azt hisszük, hogy kü­lön-kü­lön szembe tudunk nézni is felmerülő kihívásokkal, nemcsak hibázunk, ha­nem bűnt követünk el közösségünkkel szemben. Az egyházak, a civil szer­vezetek vagy akár a Székelyföld egyedül nem képes szembenézni az adódó problémákkal, annak érdekében, hogy eredményesek legyünk, az RMDSZ, az egyházak, a civil társadalom és mindenki összefogására, együttműködésére van szükség jelentette ki a szövetségi elnök. Az eljövő világ riasztó lehet, hiszen a globalizáció egyes értelmezések szerint azt jelenti: elveszítjük identitásunkat. Véleményem szerint azonban fel kell ismernünk azt, hogy az elkövetkező időszak nem a konf­rontáció és nem a bezárkózás időszaka lesz, és ha ezt sikerül tudatosítani, képessé válunk arra, hogy nemzeti identitásunk sajátosságait megőrizzük. Ugyanakkor törekednünk kell, hogy az önkormányzatok szintjén, de bármilyen más struktúrában is, a többségi la­kosság partnereivé váljunk, és közös érdekeink megvalósításáért együtt tudjunk dolgozni. Si­mó Erzsébet (folytatása az 5. oldalon) Milyen idő jött el? A szombaton tartott önkormányzati konferencia félreérthetetlenül jelezte: az RMDSZ számára is elkezdődött az önkormányzati választási kampány. Az elnöki politikai helyzetértékelés, a beszámolók első­sorban a sikerek lajstromozására összpontosítottak, s az egység felette szükséges voltáról értekeztek. Nem az az idő jött el, amikor felboríthatnánk politikai érdek­­képviseletünk egységét különböző ideológiák és politikai áramlatok fel-feltámadó szelei szerint. Nem az elzárkózás, elszigetelődés ideje jött el, s ha azt hisszük, hogy kü­lön-kü­lön szembe tudunk nézni a felmerülő kihívásokkal, nemcsak hibázunk, hanem bűnt követünk el közösségünkkel szemben jelentette ki Markó Béla, majd így folytatta: az elkövetkező időszak nem a konfrontáció és nem a bezárkózás időszaka lesz, és ha ezt sikerül tudatosítani, képessé válunk arra, hogy nemzeti identitásunk sajátosságait megőrizzük. Békü­lékeny hang alig volt, inkább kemény magabiz­tosság, a hatalom tudatából táplálkozó erőfitogtatás. Mert nem elég kijelenteni, hogy az autonómia kérdését nincs joga senkinek kisajátítani, vagy elég könnyelműen elszólnia magát, hogy a már kettőre szaporodott székely autonómiakoncepció közül csak egyikbe pillantott bele, s nincs valami nagy véleménye róla, hanem arról is beszélnie kellett volna, miért következhetett be az erdélyi magyarság tagadhatatlan szétesése épp a választások küszöbén, amikor az összefogásra és az egységre valóban a legnagyobb szükség lenne. Köztudott, de írjuk le ismét: a tíz­ éve feladott autonó­miaprogram okán, a Szatmárnémetiben tartott kong­resszuson felvállalt nyílt kiszorítósdi miatt. Az autonomista csoportok nem kisajátították ezt a törekvést, hanem ismét a magyar közgondol­kodás középpontjába helyezték. Természetesen, ki lehet jelenteni, hogy szépen hangzó nyilatkozatokkal becsapják az embereket, vagy azt, hogy nekünk szegény autonómia nem kell, attól még az az igazság, hogy amióta a kor­mányzó pártokkal szövetkeztek — s ennek már jó hét esztendeje —, a Székely Nemzeti Tanács és az alakulás előtt álló Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ez irányos programjainak, programtervezeteinek megjelenése előtt e kérdésről a szövetség nem­ volt hajlandó még beszélni sem. Most már az RMDSZ érthető okokból , óvatosabban fogalmazva maga a szövetségi elnök mondja ki a maga módján az­ autonómia szük­ségességét: ha ez a közösség nem erősödik meg, nem fog autonómiát szerezni, mert nem hangozatos nyilatkozatokkal, mert csak kemény munkával és kitartó küzdelemmel lehet tartós jövőt teremteni a romániai magyar közösségnek. A tartós jövőn a jóindulatú értelmező akár autonómiát is érthet. Ennek ellenére a másként gondolkodókkal­­rossz ezt a szót ismét használni), a tanácsalakítókkal, a polgári szövetségesekkel továbbra is igen szigorúak. Elhangzott a szombati konferencián: akik régebb váltak le, lettek függetlenként polgármesterek vagy tanácstagok, azokkal tárgyalni kell, akik mostanság, azokkal nem, bár a szövetségi elnök megemlítette forma: végül is vala­mennyien hozzánk fordulnak, hogy terveiket, elkép­zeléseiket megvalósítsák. Akkor hol a baj?" Miért kell Takács Csabának kijelentenie: az RMDSZ továbbra is jelentős hangsúlyt fektet arra, hogy helyet biztosítson a különböző áramlatoknak, csoportosulásoknak, de határozottan fel kell lépni a szövetség egysége, az egységes érdekképviselet elleni törekvésekkel szemben. Ma már nem titok, a Polgári Szövetség csak a Székely­földön, teklért a tömbmagyar vidéken kíván a helyhatósági választásokon indulni, ahol biztos a magyar önkormányzati vezetők megválasztása. Lehet, nem az RMDSZ színeiben, de mindenképp a magyarság szolgálatában. S utána az itt elért eredmények függ­vényében tárgyalna az RMDSZ-szel a parlamenti helyek eloszlásáról. Ebben semmi tisztességtelen nincs. Hisz végül is maga az RMDSZ mondta ki a rossz emlékű utolsó kongresszusán, hogy a szövetség csak tagjait képviseli. A rossz teltést, a bűn vagy hiba akkor történt. S a további kirekesztősdivel csak rontani lehet ezen. Simó Erzsébet Máról holnapra Ozsdola bizonyít Kisgyörgy Zoltán riportja a 7. oldalon ÚTJAVÍTÁS Rekordév Idén több utat javítottak a megyében, mint 1990 óta bármely öt év alatt összesen —jelentette ki Vajda Jutjos, a megyei tanács alelnöke, aki beszámolt a Miron Mitrea közlekedési, építkezési és turisztikai miniszternél tett látogatásáról. Ivó KOS és UJIOZ Kozott­ou, Kézdiszentlélektől Hargita megye határáig 14, Bodza­vidéken 3 kilométer ország­utat aszfaltoztak újra, jövőre a K­ökös és Sepsibükszád kö­zötti országút teljes felújítását, valamint az Orsdolát Vrancea megyével összekötő út kor­szerűsítését ígéri a szakmi­niszter. A RICOP-program keretében leaszfaltoztak 4 kilométer útszakaszt Nagyaj­­tán. A megyeháza által felvett 20 milliárd lejes hitelből 1 1,5 kilométer aszfaltburkolatot terítettek le, Illyefalván, Nagy­baconban, Zabolán, Esztere­ken és Zágonbárkányban újítottak fel egy-egy szakaszt. Az országos útalapból a megyének 24 milliárd lejt juttattak, ebből 300 kilomé­teren foltoztak, 12 kilométeren felületi kezelést végeztek. Mitrea ígért még 9 milliárd lejt, ebből hatot már átutaltak, hármat december 15-ig juttat­nak el. A tárca a községi utak javítására 5,5 milliárd lejt folyósított, ebből közel tíz kilométeren kavicsoztak. Jövőre 175 milliárd lejt igé­nyelt útjavításra a megye­háza, ugyanis újjá kell építe­ni az Olt-hidat Apáca és Nagyajta között, törleszteni kell a hitel első részletét, ön­résszel hozzá kell járulni az erdővidéki út korszerűsíté­séhez. Megjegyezzük, hogy idénre 90 milliárdot igé­nyeltek, Mitreával 48-ban megállapodtak, de amikor papírra került, csak 38 lett belőle, mostani ígéretével is csak 33 milliárd marad. (sz.)

Next