Háromszék, 2004. február (16. évfolyam, 4076-4099. szám)
2004-02-02 / 4076. szám
MARKÓ BÉLA: Hiábavaló erőlködés, kudarcra ítélt kísérlet Hiábavaló erőlködés, kudarcra ítélt kísérlet az erdélyi magyar közösség megosztására — értékelte Markó Béla, az RMDSZ elnöke a „magát Magyar Polgári Szövetségnek nevező alternatív politikai szervezet” szombati székelyudvarhelyi kongresszusát. Ezúttal is nagyjából ugyanazok az emberek, ugyanaz a baráti társaság gyűlt össze, amely az utóbbi hónapokban hol Székely Nemzeti Tanács, hol Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, hol meg ilyen-olyan polgári szerveződés címén találkozgatott. Eddig csak civil szerveződésekről beszéltek, most meg már arról szónokolnak-nyilatkozgatnak, hogy részt akarnak venni a választásokon, amelyeken számukra nem tét például az erdélyi magyarság megfelelő arányú képviselete az önkormányzatokban. Markó hangsúlyozta: a szakadárságra vetemedők eddig azt mondták, ők nem akarják veszélyeztetni a magyarság képviseletét, de mára kiderült: saját polgármesterjelöltet akarnak indítani Marosvásárhelyen is, Nagyváradon is, s valószínűleg másutt is. Egyet mondtak, s mást tesznek. Ezzel elvesztették szavahihetőségüket, mert mindenkit becsaptak. Nem civil szerveződéseket, hanem alternatív politikai szervezetet hoztak létre, hogy vele megosszák az erdélyi magyarságot. Hiszen mint most Székelyudvarhelyen is elhangzott, nekik nem számít a magyarság képviselete a román parlamentben — jelentette ki Markó Béla. A magyarság megosztásának szándékával magyarázható egyébként az is, hogy minden hívás ellenére sem akarnak közösségünk érdekképviseleti szövetségében együtt dolgozni mindenkivel, hanem különálló politikai szervezetet hívtak létre— mutatott rá az RMDSZ szövetségi elnöke, majd kijelentette: mindezek ellenére bízik az erdélyi magyarság politikai bölcsességében, hogy nem hagyja magát becsapni. A néhány magyarországi politikus segítségével folytatott megosztási kísérletek ellenére ezeknek a külön utakon szervezkedőknek nem fog sikerülni szétzilálni a magyar közösséget. Ártalmas szervezkedésük hiábavalóságának egyik nyilvánvaló bizonyítéka az is, hogy nem csökken, hanem növekvőben van az RMDSZ népszerűsége a választópolgárok körében. A legfrissebb országos felmérés adataiból például kiderült, hogy az RMDSZ támogatottsága hatszázalékos arányt mutat, ami nagyjából megfelel a romániai magyarság részarányának az összlakosságon belül — szögezte le Markó Béla. (MTI) 2 „Hallottak-e még olyat, hogy a bal láb ne ismerje el , átalakíthassuk a céljaink körüli egységet." Másik hasonlatában a mostani szövetségkötést hídveréshez hasonlította a Székelyföld és Partium mint hídfők között, a romokban heverő kolozsvári és marosvásárhelyi valamikori pillérek újraépítésével. „A román nemzetpolitika rávetette magát e hídfőkre, s ha most nem cselekszünk, késő lesz bármit is tenni." Harmadik hasonlatában olyan járomhoz hasonlította az RMDSZ-t, melyet „Bukarest és Budapest most együttesen tesz a nyakunkba”, megtörve a pártegységet, hogy új(folytatás az első oldalról) A házigazda, az udvarhelyi MPSZ nevében szólásra emelkedő Rusz Sándor szentegyházi polgármester Orbán Viktor-idézetre építette köszöntőjét, miszerint „álmunk egy gazdag és erős magyar nemzet a Kárpát-medencében”, s ehhez Erdélyben is merész álmodókra van szükség. Sarkadi Zoltán színművész Wass Albert Nagypéntek című költeményéből olvasott fel: „sok száz éves Nagypénteknek sose lesz vége?” Ezt követően mondotta el a meghívott Tőkés László az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöki minőségében a kongresszus két legfontosabb beszédének egyikét, az alakuló pártban az autonómia ügyének támogatóját, a szövetségest köszöntvén. „Belső anyaországunkba”, a Székelyföldre abban a tudatban jött, hogy „a kocka el van vetve, visszafordíthatatlan folyamat részesei vagyunk” mondotta, emlékeztetvén, hogy kereken egy éve hívott fel a szatmárnémeti Láncos-templomban a református egyházkerület rendkívüli közgyűlése a magyar önkormányzatért való összefogásra. A rossz útra tévedt RMDSZ-szel szemben hiteles, új szervezetre van szükség, mert haladásunkat nem Bukarest, hanem az RMDSZ akadályozza idézte helyeslőleg Szász Jenő akkori kijelentését. Az azóta eltelt egy év az ébredés, az autonómia esztendeje volt. Beigazolódott, az RMDSZ végleg kisiklott, a valamikori érdekvédelmi szervezet kommunista utódpártok partnere lett, s egy évvel korábban szintén szatmárnémeti kogresszusán megtapsolta Nastase miniszterelnököt, aki kijelentette: kollektív jogokról és etnikai autonómiáról szó sem lehet Romániában. „A Magyar Népi Szövetség Százas Intézőbizottságának 1945-ös döntése hasonlítható csupán ehhez, úgy látszik, fél évszázadonként egyszer süllyed a magyarság ilyen mélyre.” Egy buszban utaztunk együtt példálózott a püspök —, mely rossz irányba haladt, az irányváltásra nem tudtuk rávenni a vezetőséget, leváltani sem sikerült, mert bebetonozta magát át kell szállni egy másik járműre, hogy a szolgaság jármába hajtson. Holott „mi nem szolgaságra születtünk, hanem szolgálatra vállalkoztunk” mondotta Márton Áron püspök példájára emlékeztetve, aki 1945—46-ban élére állt a készülő párizsi békediktátum, „a második Trianon” elleni erdélyi tiltakozóknak. Hűtlen pásztor az, aki nem nyáját, hanem önmagát legeltett idézte Ézsaiás prófétát, az RMDSZ-vezetésre utalva. Az Európai Néppárt kapcsán felvetett gondolatából végül kongresszusi határozat lett (ezt lásd fennebb). Helyeslően idézte Szűrös Mátyás ama kijelentését, miszerint a magyar kormánynak nem kellene feltétel nélkül támogatnia Románia EU-s integrációját, hanem csak az autonómiatörekvések elfogadása fejében. Végül elítélte a készülő választási törvény kisebbségekre hátrányos tervezetét, s kijelentette: a román nacionálkommunizmus utolsó maradékait is el kellene takarítani ahhoz, hogy áttörést lehessen elérni a kisebbségpolitikában. Kövér László, a Fidesz országos választmányának elnöke Tamás Áron-idézettel kezdve, miszerint erkölcsös és hiteles politizálására van szükség tolmácsolta Orbán Viktor személyes jókívánságait, amit a küldöttek nagy tapssal jutalmaztak. Magyarországot a fegyver telte tönkre s az értelem hozta helyre. Eljött az ideje a nemzeti integrációnak, a magyar nemzet újraegyesítésének is mondotta. Ez nem elvesz, hanem csak hozzáadhat a nemzet erejéhez ezt kell megértetni a magyar társadalommal. A Fidesz nem egyik vagy másik pártot, hanem a magyar szavazati egységet támogatja, azokat, akik visszaadják a közképviseletbe vetett hitet. Ennek kapcsán tévesnek ítélte azt a vélekedést, hogy a Vajdaságban a széthúzás miatt esett volna el a magyarság a parlamenti képviselettől, ennek valójában demográfiai okai voltak, a fásultságra csak fele ment el a magyar szavazóknak és a rossz választási törvényre vezethető vissza. Váljék az MPSZ a magyar autonómia önkormányzati erejévé kívánta befejezésképpen. Ezt követően felolvasták Csapó József, a Székely Nemzeti Tanács elnökének levelét — az autonómiastatútumot mintörvénytervezetet az MPSZ sajátjának is tekinti. Bedő Árpád a Magyar Demokrata Fórum nevében üdvözölte a kongresszust, kiemelve, hogy az önkormányzat nem egyéb, mint a helyi közösségek szabadsága, emiatt még sok a tennivaló Magyarországon is, ahol ezek főleg hatósági feladataikat teljesítik. Levélben kérte a Szentlélek segítségét, hogy a kongresszus bölcs döntéseket hozhasson Tempfli József nagyváradi katolikus püspök is, sikert kívánt munkálataihoz Czirják Árpád érseki helynök, valamint Szűrös Mátyás, a Történelmi Szociáldemokrata Párt elnöke. Ezt követően bemutatkoztak az új területi szervezetek, melyek kéthárom nappal korábban döntöttek a belépés mellett (Bihar, Máramaros, Szilágy, Kalotaszeg, Szatmárnémeti), majd Szász Jenő, az MPSZ elnöke tartott nagyobb ívű beszámolót „a választás szabadságáról”. Az elnök elítélően szólt az erdélyi magyarság reményei pusztulásáról, arról, hogy „most egymástól kell félnünk, magyarnak a magyartól”, s ebben az RMDSZ felelősségéről. E korábbi érdekvédelmi szervezet ma „kétségtelenül romániai, talán még magyar, de már nem demokratikus, és rég nem szövetség” mondotta. Az eddigi szövetség kettészakadt, vezetői kivonták magukat a magyarság ellenőrzése alól, ezért ennek nemzeti egységét új szövetségkötés jegyében kell újrateremteni. Szász keményen bírálta a csúcsvezetőket, akik túszul ejtve a nemzetet, „kockacukorral és korbáccsal, egykori bojárok módjára” igazgatták azt, függőségben tartva az egyházakat, szavazókat, vállalkozókat stb. Az MPSZ az egypártrendszer ellen lép fel, s meggyőződése, hogy két magyar jelölt versengésében a választásokon a nemzet nem veszít, csak nyerhet ott, ahol a magyarság többségben van, a Székelyföldön kívül azonban a magyarság összefogása hozhat eredményt, ezért készen állnak az RMDSZ-szel is tárgyalni, bár a minap Markó jobb lábat?” Béla ezt elutasította: „...fél lábra állították az erdélyi magyarságot. A bal lábára. Fél lábon ugrálni, ez a kis lépések politikája. Mi azt akarjuk,, hogy az erdélyi magyarság két lábbal álljon a szülőföldjén. Ez az egyenes lépések politikája. És ki hallott olyant, hogy a bal láb nem akarja elismerni a jobb lábat?” kérdezte Szász általános derültség közepette, majd az autonómiát méltatta, mint amely szavatolja az „egyenlő méltóságban” megélhető életet a székelységnek és az egész erdélyi magyarságnak. Szász végül a szülőföld elhagyása nélküli kettős állampolgárság megadása mellett foglalt állást. A kongresszus előtt Ferencz Csaba ismertette az MPSZ programjának alapelveit, majd a hozzászólások rendjén Talit Attila háromszéki alelnök hívta fel a figyelmet többek között olyan jelenségekre, mint a hivatalok vezetősége vagy pl. Kökös község elrománosodása, illetve arra, hogy Sepsiszentgyörgyön az utóbbi időben az eladó lakások 80 százalékát románok vették meg. A hozzászólók külön kiemelték Birtalan Ákos képviselő érdemét, aki egyedüliként vállalta az autonómiastatútum benyújtását a parlamentbe, holott a székely képviselőknek „tolonganiuk kellett volna, hogy kit ér e tisztesség”. Nagy tapsot kapott Bayer Zsolt magyar publicista, aki nem önszántából, hanem a küldöttek unszolására végül felment a szónoki emelvényre, és nagyon szellemesen válaszolt Markó Béla őt és az MPSZ-t illető lekicsinylő megjegyzéseire. A kongresszus egyhangúlag megszavazta a programot meg A választás szabadsága című nyilatkozatot és a felhívást, melyben arra kérik fel a Fideszt és az MDF-et, az Európai Néppárt közelgő kongresszusán az MPSZ három igényét fogadtassák el. Ezek: 1. hogy Románia integrációját tegyék függővé az autonómiaigény elismerésétől és támogatásától, 2. tiltakozzanak a választási törvény kisebbségek jogait sértő kitételei ellen, és 3. a keresztény értékeket nevesítsék a készülő európai alkotmányban. B. Kovács András A sepsiszentgyörgyi küldöttek Ferencz Csaba felvétele KÖZÉLET Felavatták a Mikes magánerdészetet (folytatás az első oldalról) A szónoklatot követően Bessenyei /.v/vcl/mal, a magánerdészet vezetőjével együtt a polgármester leleplezte a tanács által biztosított erdészeti székház falára felszerelt cégtáblát. Ezután Márk Sándor helybéli református lelkipásztor szólt az egybegyűltekhez, majd Vajda István római katolikus plébánossal megáldották az erdészet székházát. Demeter János megyei tanácselnök elmondta: azt gondolja, hogy ami Zágonban történt, mindenképpen egy olyan győzelem, aminek csak örvendeni lehet. Olasz Gergely alprefektus azt hangsúlyozta: a magánerdészet megalakulása csak kezdet, de reméli, hogy a nehézségeket elhárítva sikeres lesz az erdészet tevékenysége, és bízik abban, hogy a tulajdonosok tanácsa majd egyengetni fogja az útját és felügyeli a munkáját. Végezetül Bessenyei István kifejtette, hogy a magánerdészet két alapelv szerint fog működni, azaz: maximális hasznot kíván hozni a tulajdonosoknak, és betartani az erdészeti törvényt. Az avatóünnepség után a zágoni kultúrotthonban díszebédre, majd ünnepi vacsorára került sor, amelyre minden résztvevőt meghívtak. Közreműködött a kézdivásárhelyi és kovásznai egyesített fúvószenekar Gyergyai Barna vezényletével, illetve a kézdivásárhelyi Tanulók Klubjának mazsorettcsoportja Kiss Katalin vezetésével. A vasárnap hajnali kettőig tartó mulatságon a kézdivásárhelyi Bumeráng együttes húzta a talpalávalót, hiszen mi tagadás: az ünnepség végén mindenki táncolt, még az állami erdészet jelen levő vezetői is, akik korábban nem igazán örültek a magánerdészetek alakulásának. 2004. FEBRUÁRI