Háromszék, 2004. október (16. évfolyam, 4281-4306. szám)

2004-10-01 / 4281. szám

KÖZÉLET KÉZDI VÁSÁRHELY Új székházban a Veresvíz Magánerdészet A kézdialmási Veresvíz Ma­­gánerdészet szeptember köze­pén a céhes városba költöztet­te székhelyét, a volt fásklub emeleti részén rendezkedtek be. Ifj. Roncz Sándor, a magán­erdészet vezetője tegnap érdek­lődésünkre elmondta: abból a meggondolásból változtattak székhelyet, hogy minden tár­sult tagnak közelebb legyen, nekik amúgy is naponta be kel­lett járniuk Kézdivásárhelyre ügyes-bajos gondjaik intézésére. A székházat a kézdivásárhelyi pol­gármesteri hivatal majdnem szimbolikus összegért — havi egymillió lejért — bo­csátotta rendelkezésükre, a magánerdé­­szetnek a közköltségeket kell fizetnie. Jelenleg tizenháromezer hektáron gaz­dálkodnak, amihez még hozzáadódik a kézdivásárhelyi polgám­esteri hivatal tu­lajdonát képező háromszáz hektár legelő. A magánerdészet személyzete tizenhét al­kalmazottból áll, rajtuk kívül három mun­kást és egy takarítónőt is alkalmaztak. Táv­latilag nőni fog a magánerdészet területe, hiszen magánszemélyek is társulni óhajta­nak. A Veresvíz Magánerdészetet a kéz­­diszárazpataki, kézdiszentléleki, bélafalvi, kurtapataki, eszlelneki, csomortáni és kéz­dialmási közbirtokosság, valamint Kéz­­diszentkereszt, Kézdivásárthely és Kézdi­­almás helyi tanácsa hozta létre. A legna­gyobb területekkel a kézdiszentlélekiek és a kézdivásárhelyiek társultak. Kép és szöveg: Bochom István Felavatták az első, SAPARD-támogatással felújított utat (folytatás az első oldalról) Kiss József polgármester ismertette a pályázat benyújtásának körülményeit, felelevenítette a papírok beszerzésének kálváriáját és bizonyos hatóságok gáncsoskodását. Nem volt egyszerű a pályázat megnyerése, a terv elkészíttetése és kivitelezése — mondta a polgármester —, ugyanis a finanszírozás nehezen in­dult be, az út negyven százaléka már kész volt, de pénz még sehol. Ennek ellenére a munkálat időben és jó minőségben elké­szült, így sikerként lehet elkönyvelni tíz első, SAPARD-támoga­­tással befejezett útjavítást, melynek nem csak a helybeliek vehe­tik hasznát, hanem a Zágonba látogatók is. Demeter János elis­merését fejezte ki a zágoni és nagyborosnyói községvezetőknek, akik összefogtak és kezdeményezői voltak a sikeres pályázatnak. „Az önkormányzat igazi szerepe akkor látszik meg, amikor olyan megvalósításokat mutatnak fel, melyek a helyi közösségeket szol­gálják” hangsúlyozni Demeter. Ana Goia, a SAPARD-ügy­­nökség igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy újabb SAPARD- programok állnak az érdekeltek rendelkezésére. Az önkom­ány­­zatok, valamint más jogi és fizikai személyek pályázhatnak mező­­gazdasági fejlesztésre, halászatra, kézműves-tevékenységek és falusi turizmus fejlesztésére. „E vidékről is várunk pályázatokat!” jelentette ki az igazgató. A rendelkezésre álló keret 80 százalé­kát az Európai Unió, 20 százalékát pedig a román kom­ány adja. Az utat megáldotta Nicolae Hagiu ortodox és Vajda István római katolikus pap. Utóbbi Szent Kristóf, az utazók védőszentje közbenjárásával kérte az Istent: „áldja meg ezt az utat és mindazo­kat, akik rajta járnak”. Az avatószalag elvágása után a jelenlevők útszemlét tartottak, majd a Mikes-kastély gabonájában az illeté­kesek aláírták az átadási-átvételi dokumentumokat. Munkanélküliség és szegénység Kovászna megye nem tartozik az ország azon szeren­csés térségei közé, ahol csök­ken az állástalanság, jóllehet a megyék kétharmada (!) az utób­bi csoportban található. A hivatal munkatársai vé­geztek néhány, a háromszéki al­kalmazottak bérére vonatkozó­­folytatás az első oldalról) számítást is. A befizetett mun­kanélküliségi járulék alapján ta­valy 3,7 millió lej volt a bruttó megyei átlagbér, míg az idei első hét hónap bruttó középértéke 4,185 milliót tett ki. Beszédes az intézmény júliusi kimutatása: míg az akkori megyei bruttó át­lag nálunk 4,27 millió lejt tett ki (ez hozzávetőlegesen nettó 3 milliót jelent), addig az orszá­gos nettó átlag 5,883 millió lej volt, vagyis eszerint az itteni alkalmazottak átlagosan há­rommillió lejjel keresnek keve­sebbet, mint más, élénkebb gaz­dasággal rendelkező megyék­ben (a megyei nyugdíjpénztár­nak korábban olyan kimutatása is volt, amelyben a különbség elérte a 3,6 millió lejt!). A foglal­koztatottak 40 százaléka havon­ta hárommillió lejnél keveseb­bet visz haza, a mezőgazdaság­ban mintegy harmincezren dolgoznak mindenféle biztosí­tás nélkül, ugyanakkor egyre kevesebb az új munkahely is, a helyzet egyenesen ijesztő — hangoztatta Kelemen Tibor. 2004. OKTÓBER 1. Gond lesz a fűtéssel (folytatás az első oldalról) A tanácsülésen jelen levő Albert Ist­ván kórházigazgató kifejtette, a konszo­­lidálási munkálatok idénre ütemezett ré­szét nem tudják befejezni, tehát a pénzt nem tudják elkölteni, ám fontos lenne a fűtéshálózat rendbetétele. A távfűtésről leváltak, saját hőzközpontot szereltek, de a vezetékeket és a fűtőtesteket ki kellene cserélni. Amikor többen az egészségbiz­tosítóra akarták hárítani a költségeket, Dem­e Judit megyei közegészségügyi igazgató pontosított, az egészségbizto­sító egészségügyi szolgáltatásokat fizet, nem áll más kiadásokat. Kiss Tibor és Valeriu Şerban bizottság felállítását ja­vasolta, hogy elemezzék a helyzetet. Ta­tár Márta tanácstag figyelmeztetett: közeledik a tél, s a kórház fűtésének kérdését meg kell olda­ni. A határozat­­tervezetet szavazásra bocsátották, de az ellenzők és tartózkodók aránya nagyobb­nak bizonyult, mint az igenlőké. Lapunk érdeklődésére Albert István elmondta, van ugyan saját új hőköz­pontjuk, de annak kapacitása nem bízja meg az évtizedes vezetékekből és fűtő­testekből álló hálózat működtetését, ezért szerették volna újakra cserélni azokat. Eltávozott Kovács András Élete hetvennyolcadik évében Sepsiszentgyörgyön elhunyt Kovács András újságíró, író. 1949—1970 között az Igazság főszerkesztőjeként ténykedett, majd 1986-ig a bukaresti A Hét szerkesztőségi főtitkára volt. 1981-ben jelent meg a székely szombatosokról szóló első könyve (Vallomás a székely szombatosok perében), ami döntő­en meghatározta későbbi éveinek munkáját. Érdeklődé­se fokozottan gyermekkora világa felé fordult, ő maga is Bözödúj­faluban született szombatos családban, s feltö­rő élményei — amelyek újabb könyveiben (Útfélen fejfa, 1995; Mondjatok kaddist egy székely faluért, 1997) meg­rendítő erővel tűnnek elő — a székely szombatosok tra­gikus sorsát felelevenítve egy furcsa, süllyedő világot mutatnak be. Kovács András vallomásaiban a történész — a doku­mentumokat rendezve — állandóan hangot vált, akár­csak a falu másik nagy szülötte, Bözödi György, akinek alapvető fontosságú, '30-as években megjelenő tanul­mányát, a Székely emberek, zsidó isteneket folytatja és teljesíti ki, egy tragikus sorsú közösségnek, a zsidózó székelyeknek állítva emléket. Nyugodjon békében. Bogdán László Az RMDSZ kihátrál (folytatás az első oldalról) A megyei tanács RMDSZ- tagjai, ennek elnöke, valamint a két területi RMDSZ-elnök „a felelősség alóli kibúvásból is­mét kitűnőre vizsgázott” — áll a közleményben, amely arra is felhívja a figyelmet, hogy Al­bert Álmos sepsiszentgyörgyi polgármesterként ugyan he­lyeselte az autonómiaügyben kiírható népszavazást, terüle­ti elnökként azonban „asszisz­tált a megyei tanács frakció­­ü­lésén-autonómiaölésén”. Ha az RMDSZ-nek valóban szív­ügye a Székelyföld autonómi­ája, miért halogatták bő hóna­pig a választ, miért nem kérték fel nyomban törvénykezde­ményezésre a parlamenti kép­viseletet, miért kell külön eszükbe juttatni az ügyet, mi­kor a programjuk is állítólag erről szól, merik-e egyáltalán vállalni az önrendelkezés igé­nyének képviseletét? — kér­dezi az MPSZ. Az SZNT pe­dig úgy véli, hogy sem szak­mai, sem politikai érvek nem szólnak az ilyen megoldás (megyei határozattervezet he­lyett törvénymódosítási kez­deményezésre való felszólítás) mellett, hiszen a törvény jelen­legi formájában is lehetővé teszi helyi (községi, városi, megyei) népszavazás kiírását különleges kérdésekben, a ré­gióra való hivatkozás pedig nevetséges, hiszen Romániá­ban nincsenek regionális szin­tű döntéshozó szervek. „Egy közösség akaratának jogkö­vetkezményekkel járó kinyil­vánítása ellen cselekedni tör­ténelmi bűn" — fogalmaz az SZNT tájékoztatási alelnöke, Ferentcz Csaba, szintén kér­déssel fejezve be: kit, milyen közösséget képvisel az RMDSZ? Az MPSZ sepsiszéki szer­vezete külön közleményben foglalt állást a telekkönyvi rendszer szétzilálása, a nemze­ti közösségünket ért újabb tá­madás ellen, felkérve a felelős politikai szereplők, a szakma képviselőit, politikai és civil szervezeteket a bevált, évszá­zados múltú ingatlan-nyilván­tartási intézmény védelmére. 3 HATÁRHELYZETEK A romániai sajtóvilág a nemzetközi politikai folyam fő sodorvonalába került: a kiszivárgó (kiszivárogtatott?) információk szerint az EU elé terjesztendő országjelentés szokatlanul kemény hangon lép fel az újságírók megfé­lemlítése, bíróságok elé citálása, megbírságolása és bör­tönbüntetéssel való sújtása, valamint a sajtó politikai be­folyásolása és kormányzati ellehetetlenítése ellen. A botrányhullám tetőzését és az esetleges gátszakadást több tényező idézte elő. A Financial Times friss elemzése sze­rint Ceausescu elnyomó diktatúrája óta Romániában ekkora veszély még nem fenyegette a sajtószabadságot, mint most. Az utóbbi napokban a két legnagyobb példányszámú ro­mániai lapra — Eevenimentul zilei és Románia libere — az idegen tulajdonosok kormányzati felkérésre gyakorolnak nyo­mást. A kormányzat és a trösztvezetés tagadja ugyan, hogy a parlamenti és az elnökválasztás idejére felkérték volna a német WAZ és a svájci Ringier lapkiadó tröszt vezetőségét, hogy a Romániában megjelenő lapjaik ebben az időszakban ne kö­zöljenek negatív, a kormányzatot elmarasztaló írásokat. Az Evenimentul zilei hetven személyből álló, népes újságírógár­dájának mintegy fele írásban is tiltakozott a tulajdonosi nyo­másgyakorlás ellen. Cornel Nistorescu lapigazgató lemondott, és többek szerint az eltávolítás vár Petre Mihai Bacanura is. A román lapokra gyakorolt nyomás negatív következ­ményeit a magyar olvasó inkább fel tudja mérni, mint a ro­mán. Magyarország esetében ugyanis a média mintegy 90 százaléka kormányzati szócsőként működik. Ami Romániá­­ban a veszély előrejelzése, az magyar vonatkozásban már régóta kész tény. Ebből a magyar ,,áldá­sból" mi is bőven részesülünk. A magán tévécsatornáik és a közszolgálatinak nevezett kincstári adók bizonyos műsoraiban az orszá­g­yal­lás gondjairól a figyelmet elterelve nyomják le a torkunkon a kormánypárti és ,,pártpárti" szöveget, előbb a státustör­vény, most a kettős állampolgárság és az autonómia ellen, a tízmilliós magyarsá­g érdekében szónokolnak — a határo­kon kívül rekedt nemzetrészek ellen ingerelve a lakosságot. Az Evenimentul zilei és a Románia liberă együtt mintegy 150 000 példányszámban jelenik meg. Ezek kormányt sem kí­mélő, korrupcióellenes bátor fellépése a nagy példányszámú magyar lapok esetében példáttlan, a napilapok közül az egyet­len Magyar Nemzetet, mely az ellenzék­ szavát is hallatja, a folyamatos lejáratás és hitelrontás nyomása alatt tartják. A tévécsatornák közül az ígéretek ellenére sem jut el a Hír TV hozzánk , bár a helyi kábeltévés csomagba ez az adó is bele­foglalható lenne, ha erre lenne tulajdonosi akarat. (Csíkban, Székelyudvarhelyen, Marosvásárhelyen, Biharban és a Szi­lágyságban és több más településen ez ma már nem gond.) A veszélybe került két román lap újságírói azt is kifo­gásolják — ez számunkra is nagyon ismerős —, hogy a reklámpénzeket és a hirdetéseket a kormány a számára kedvező szá­jtartású lapok felé irányítja. Dan Turturică, az Evenimentul zilei főszerkesztője szerint az állami for­rásokból finanszírozott hirdetések a 2003. évi 500 000 euróról idén majdnem nullára csökkentek. A romániai sajtóbotrányt színezve erősítik jól az újságíró­­perek. Két nagybányai újságíró európai fórumnál (CEDO) nyert pert a romám ódiummal szemben. Cornel Sabău volt '90 utánn az első román újságíró, akit tíz hónap börtönbüntetésre ítéltek, amelyből 45 napot a rétes mögött töltött. A két újságíró „bűne" egy oknyomozó riport volt, amelyben a nagybányai törvény­szék akkori elnöknőjének törvényszegéseit is feltá­rtá­k. Ennek rárgalmazási per lett a vége , és börtön. Sabău a tíz hónap mellé még egy félmilliós büntetést is kapott, és harmincmillió tejes erkölcsi kártérítésre kötelezték. A CEDO ítélete szerint most a román állam fizet szerméira 5000 euró erkölcsi kártérí­tést. Pârcălab, akinek a büntetési tétele pénzbírság volt, össze­sen 2582 euró kártérítésre jogosult a román állam részéről. A CEDO döntését az újságíró-társadalom nagy győze­lemnek és precedens értékűnek tartja. Ez viszont nem vál­toztat azon, hogy a mostani nemzetközi botrány ellenére egy új törvény szerint a magas tisztségviselők villalaká­sait, kastélyait újságíróknak nem szabad fotózniuk. Meg kell állapítanunk, hogy ezek a mérhetetlen elfo­gultságra valló túlkapások most kapóra jönnek, szemlé­letesen érzékeltetik némely, uborkafára felkapaszkodott vagyonosok impertinenciáját.­­Méghogy nem szabad fotózni a nem spanyolhoni eper­­szüretelésből szerzett, kacsalábon forgó kastélyokat! Sylvester Lajos Botránysajtó és sajtóbotrány

Next