Háromszék, 2004. október (16. évfolyam, 4281-4306. szám)
2004-10-05 / 4284. szám
KÖZÉLET Tessék választani! így, négyévenként legalább kétszer nagyot növök a szememben, amikor mindenféle párt, szövetség, ellenszövetség, egylet, független és nem független a kegyeimért esdekel. Kinyitom az újságot, és rám mosolyognak. Felnézek a hirdetőoszlopra, onnan is a szemembe néznek. A falról is rám tekintenek. A tévén keresztül bejönnek a házamba, az autómban a rádióból belemásznak a fülembe. Megengedem a meleg vizet, nem jön, helyette egy új jelölt érkezik. És szuggerálnak. Csak az övék lehetek. Szavazzak rájuk. És mind csupa tehetség. Olyan diplomatikusan mosolyog az egyik. Kész diplomata. A másik, ha kilátja a száját, egy szónok szólal meg belőle. S annak ott, annak az izmosnak micsoda karizmája van. Kilátszik a karizma a rövid ujjú ingből. És dolgosak, és tanultak. És a mieink anyanyelven, szinte anyanyelvi szinten beszélnek. Más nyelven nem nagyon, de minek is, hisz már Európában hivatalos nyelv a magyar. Szóval én olyan büszke vagyok, hogy ilyen nagy választási lehetőségem van. Minden szinten szinte mindenki engem akar képviselni. De töredelmesen be kell vallanom, hogy mostanig nem jól szavaztam. Mert ha jól szavaztam volna,akkor most nem itt állnánk. Én vagyok a hibás. De ígérem, hogy mostantól jó leszek, és jól fogok szavazni. Mert itt minden pártnak és szövetségnek és egyénnek és jelöltnek nagyszerű programja van. Az igaz, hogy most négy éve is jónak mutatkoztak. De úgy érzem, most, ha akarnék, sem tudnék tévedni. Már aláírtam tíz elnökjelöltnek, öt szövetségnek, húsz függetlennek. És a többit is alá fogom írni. Mert könnyedén írok alá. Mondhatni fél kézzel. Szegény nagyapám annak idején, az ’50-es évek végén sokkal nehezebben írta alá, mikor beállították a kollektívbe. Mikor behívatták, és naigyon sarokba szorították volt, akkor azt mondta: nem írja alá, mert nem látja. Nincs nála a szemüvege. Mondták: Molnár bácsi, itt egy szemüveg. Jaj, az nem kell, mert ha látom, hogy mit írok alá, akkor pláne nem írom alá! De most, úgy látom, bárkire is szavazok, jól járok. Ugyanakkor javasolni fogom, hogy változtassák meg a választási törvényt hogy mindenkire szavazhassak. S akkor még jobb lesz. Mert autonómiánk is lesz nagy, legalább kétféle Csak azt nem tudom, hova teszem, mert a feleségem most is reklamál, hogy semmit nincs hova tenni, mert már a szekrények mind tele vannak, ígéretekkel. Az előző választások , a padlás is. Ha mégsem szavazhatnék mindenkire, akkor, mivel a jelöltek és önjelöltek száma mindjárt nagyobb a szavazókénál, azt is javaslom, hogy a jelöltek is szavazhassanak rá rám. S akitől több szavazatot kapok, arra fogok én is szavazni. Álmatlan éjszakáimon az is gyötört, hogy mi lesz, ha jó öreg politikusaink netán itthagyják ezt az árnyékvilágot. -De ők gondosak. Gondoskodnak rólunk s utódaikról. S így egy régi mondást parafrazálva: a mi politikusaink gyerekei a mi gyerekeink politikusai lesznek. Az idők végezetéig. Ezek már pici koruktól, bilin ülve tanulmányozzák a pártdoktrínát. Alapvető érdekeim ismeretét a kisujjukból szopják. Egyszóval, bár zsenge, de biztos kezekre leszünk bízva. S ez megnyugtat. Azt is szeretném még, hogy ezek, akik engem mind képviselni akarnak, anyagi és erkölcsi megbecsülésnek örvendjenek. Sokat kell utazniuk. S a vonatokon télen nincs fűtés. Nyáron Bukarestben meleg van. És ez is kellemetlen. Ezért megérdemlik az ingyenjegyet. S milyen kényelmetlen aludni ülve a parlamentben. Ezért is nem értek egyet azzal, hogy minimálbért kapjanak. Hanem egy jó átlagbért. S ha sor kerül rá, egy jó nyugdíjat. Ilyen kecsegtető javaslatok láttán viszont nem lesz olyan nagy tülekedés a politikusi pályán. De akkor én könnyebben tudok választani. Kuti János Arcok és nevek Egyre több példányban látunk minden lehető (és lehetetlen) helyre plakátokat kiragasztva, rajtuk derűsen a jövő elé mosolygó (vagy gondterhelten komoly) arcokat, neveket. Kik ők, akik szavazatunkat szeretnék elnyerni? Többnyire nem tudjuk. Illene tehát személyesen is bemutatkozniuk már csak saját érdekükben is. Hiszen városunk (megyénk) választói aligha ismerik múltjukat, képességeiket, jövőbeli szándékukat. És most, mivel „új ember” mindenképp lesz az RMDSZ-listára felkerülők között, valakinek valós esélye van képviselőnkké lennie. Ez pedig az előválasztáson dől el, amelyre — sajnálatos módon — újfent nem jelentkeztek megmérettetésre az MPSZ jelöltjei. De mi is érdekel minket (engem) az október 10-ig hátralevő igen kevés időben? Mindenekelőtt a bemutatkozó jelölt múltja. Bár a fényképek alapján ítélve többnyire fiatalok — s ez így helyes —, valószínűleg már tudnak olyan teljesítményre hivatkozni, amely képviseletünkre érdemesíti őket. Mert számomra a képviselői-szenátori jelmondat nem sokat mond. Csinosabbnál csinosabb célmegjelölő mondatok kínálhatják az embert. De a megvalósítás hogyanja is érdekelne. Másképp tartalmatlan szlogennek ítélhetem. Kezemben Márton Árpád képviselőjelölt beszámolója és programja. Hadd jegyezzem meg, hogy ezelőtt négy évvel is idejében - kezünkben volt. Tudtuk tehát, mit tett négy év alatt, mit szándékozik tenni további négy évig. Nagyon remélem, hogy írásban vagy szóban meghallgathatjuk eddigi képviselőinket, de a friss jelölteket is. Másképp az előválasztás pusztán az ismeretség véletlenjét fogja eredményezni. Puskás Attila 2004. OKTÓBER 5. Ez a harc lesz a végső... Normális Magyarországot! lobogtatta Dávid Ibolya MDF-elnökasszony a jelszópántlikát kalapján az Európai Unió parlamenti képviselő-választási kampányában. Voltak köztük én is, akik kopottnak, általánosságok messziségébe fakulónak vélték e szlogent, mert mi az, hogy normális Magyarországot? Újságokból olvasom, négy-öt tévécsatornán locsolják a szemembe a Bácsfi Diána október 15-re tervezett „hungarista megmozdulásával” kapcsolatos hírözönt. Érzékelem, hogy megmozdult a fél Magyarország, politikusok, rendőrök, titkosszolgálati tisztségviselők, miniszterek, jogászok nyilatkozzék csordultig tele az írott és elektronikus médiát, hogy mekkora a veszély, és milyen tehetetlenek ők, mert a Magyar Alkotmány és a törvények megkötik kezüket-lábukat, nem tudják törvényesen megakadályozni Diána és néhány fős hungarista karlengető sleppjének a Terror Háza elé vonulását. Hetek óta nincs egyéb dolga a szocialista pártapparátus vezérkarának és a függő részeknek, a kapcsolt médianaszád kapitányainak, főgépészeinek és legénységének, mint a Diána elleni hadviselés taktikájának és stratégiájának kidolgozása. Lassan mondják, hogy mindenki értse, Lamperth Mónika belügyminiszter asszonynak a nagy nekiveselkedés miatt lapszusza volt, s impotensnek titulálta magát, az általa vezetett miniszter és pártját is. Bárándy volt igazságügyminiszter úr finom csomagolásban és disztingvált bájjal jelenítette meg a jogi hézagokat és réseket, amelyeken Bácsfi Diána és hungarista muskétásai betörni szándékoznak a magyar demokrácia várába, és veszélyeztetik a benn levők ép eszét. Volt lap, amely aláírásgyűjtésbe kezdett Diána és karlengető csapata ellen, a „Soha többé fasizmust!” szlogenmadarat úgy karéjoztatják szegény Magyarország fölött, mintha Szálasi pribékjei már a holnapi hatalomátvételre készülnének. Magyarországnak új miniszterelnöke, régi, új miniszterei is vannak, karhatalmi és titkosszolgálati szervei, s e tüntetések eltüntetésében, az utcai csoportosulások szétoszlatásában is van némi vérmes tapasztalatuk. És lám, jön most ez a Diána lány, újságírói-fotóriporteri kérésre magasba emelt karral és hat idegen nyelv tudásának nitroglicerin-tablettájával a nyelve alatt, s a hatóságokat mintegy megbabonázva utat vág magának és népmeséjen kicsiny csapatának a magyar demokrácia bástyái felé. Kár, hogy néhány hónappal ezelőtt a szocialista baloldal csapatában élesítette szablyáját, mert ha nem sikeresen vezette volna be különítményét Medgyessy Péter utcájába, és ha idejében jobbra lép, az Erzsébet hídon sem folyik annyi vér, a rendőrök nem törlik fel az aszfaltot a rongy tüntetők lilára színeződött testével. Nem, mert Diána, mint egy mitológiai istenasszony, a Vadászat Istennője, úgy, ahogyan ezt maga is óhajtja, a magyar Olümposz nagyjai közé került. Csodatevő hölgy ő, egy fél országnyi halandóval képes feledtetni olyan földi dolgokat, mint az újabb áremelések, államháztartási hiány, költségvetési deficit, tömeges elbocsátások s annyi egyéb. Diána megjelenése most a fő veszély, mert ő hozza vissza magasra emelt karjára kenve a fasizmust, a maga pártjára állítja a Fideszt, mert Pokorni alelnök másképp miért ment volna el a Demokrata című lap tízéves évfordulójára. De nem is magától ment bogozta ki a szálakat Lendvai Ildikó nem, nem jószántából keveredett oda, hanem küldték. Nevet nem mond, mert ő diszkrét egy perszóna, de mi még itt, az erdélyi végeken is tudjuk, hogy Orbán Viktor állt méla lesben, s ő mondta: Zoltán, nyomás, köszöntsd fel a horthysta-fasiszta, irredenta, antiszemita halálainkat, s mondd meg nekik, ha mi ott vagyunk, akkor a Vörös Hadsereg máig se vette volna be Buda várát. Milyen igaza volt Dávid Ibolyának, amikor egy normális Magyarországért kiáltott! Most aztán eljön ennek az ideje is, mert Jánosi György, az MSZP országos választmányának elnöke a testület nevében , felhív minden tisztességes, a nemzet iránt felelősséget érző embert, demokratikus elkötelezettségű pártot, szakszervezetet és civil szervezetet, hogy utcára vonulva fejezze ki a nyilas megmozdulás miatti felháborodását Legyen a demonstráció jelszava: „soha többé fasizmust!" Jánosi György MSZP-elnökjelölt 3. választmány nevében kéri a kongresszust, szakítsa meg munkálatait, hogy ,,minden küldött és a párt minden vezetője jelenlétével is fejezze ki a szolidaritását azok iránt, akik a felhívásnak eleget téve részt vesznek a fasizmus és a nyilas célok, eszmék elleni megmozduláson ". Gusztos Péter eszdéeszes parlamenti képviselő ugyancsak demonstrációt szervez. Ha a demokráciamentés eme nagy tervei sikerülnek, milliók részvételére lehet számítani, mert Jánosi György úgy gondolja, hogy az összes demokratikus elkötelezettségű parlamenti pártnak részt kell vennie a Diána elleni menetelésben. Nos, ekkora erő próbálja lefogni Diána és csapatának karlendítését. Mint a mesében, egyik oldalon egy maréknyi, a maga hírnevének kiépítésében elszánt és sikeres csapat, százezrek a másik oldalon, ha csak Orbán Viktor ki nem húzza magát az MSZP meghirdette inszurrekcióból. Természetesen jelen lesz a rendőrség, a titkosszolgálat, árgus szemekkel figyelik, hogy nem visel-e a Diána csapatában valaki tiltott szimbólumokat, mint milyen a vörös csillag. A fasizmust visszaállítók és az ezt helytelenítők között az arány 1:100 000 lehet. De ha a felvonultatott kongresszusi erők és a hazai kisegítő csapatok harcereje nem lenne elégséges, akkor segítségül lehet hívni a NATO-t, az ENSZ és a Biztonsági Tanács felhatalmazását is lehet kérni, s olyan híre lesz Magyarországnak, amilyent Irak és Afganisztán Csecsenfölddel összevonva sem produkál. Úgy tűnik, ez a harc lesz a végső. Mindez nem előzmények nélküli, mert a középkorban az egyik európai város nagyjai az egerek ellen szerveztek keresztes hadjáratot. De akkor sok volt a féreg. Diána most csupán néhányadmagával íratja be a maga és az ország nevét a rekordok könyvébe. De nem a Normális Magyarország címszó alá. Ha Gyurcsány miniszterelnöknek nem szólnak idejében, hogy intsék ezt az országhoz méltatlan és nevetséges béka-egér harcot, s Diána számára keressenek egy megfelelő háziorvost. Sylvester Lajos Határhelyzetek