Háromszék, 2004. november (16. évfolyam, 4307-4332. szám)
2004-11-01 / 4307. szám
Agresszió Kónya Ádám ellen Mondj igazul, és betörik a lejed — szól a mondás, és bizony, igen nagy igazság van benne. Szókimondására Kónya Ádám nyugalmazott múzumigazgatót. Sepsiszentgyörgy köztiszteletben álló polgárát érte támadás, azaz inkább ijeszteni, megfélemlíteni, netán figyelmeztetni szándékszik valaki a 70. életévét betöltött önkormányzati képviselőt. Múlt héten két alkalommal is kővel dobálták meg a képviselő Konsza Samu utcai házát, előbb hétfőről keddre virradóra törték be egyik földszinti szobájuk ablakát, majd a támadás megismétlődött szombat este, ezúttal már akár fizikai bántalmazás is történhetett volna. Mert míg az alsó szinti szobát nem lakják, s így az ablakot betörő kő emberben kárt nem tehetett, szombat este negyed tízkor tévézés közben tehát kívülről láthatóan a szobában tartózkodók közé repültek be a kövek. Igen, kövek. Az első a székben ülő Kónya Ádámtól alig néhány centire ért földet, a második Éva nénihez közel esett le, a harmadik a ház falát érte. Az előszobába kiszaladó képviselő az utcán egy középmagas ember árnyát látta eltűnőben. Nem ismerte fel. (vop) (folytatása a 2. oldalon) KAMPÁNYKEZDÉS Pénzt kapnak a román települések A választási kampány ismét pénzt hoz a román polgármesterek által igazgatott községek konyhájára. Adrian Căşunaru- Vhid parlamenti képviselő, a kormányzó Szociáldemokrata Párt megyei elnöke utóbbi sajtótájékoztatóján eldicsekedte, hogy újfent pénzt szerzett a román településeknek. A kormány csütörtöki ülésén jóváhagyta összesen tízmilliárd lej folyósítását Bodzaforduló, Doholló, Zágonbárkány, Szilabodza, Kőröspatak, Élőpatak, Nagypatak önkormányzatainak és Kovásznának. Utóbbinak magyar a polgármestere, de a román tanácstagok kérték, a fürdőváros is kaphasson egyilliárd lejt. Căşunean akkor kérte a pénzt, amikor felbőszült azon, hogy az RMDSZ közbenjárására szeptember elején tizenhárommilliárd lejt utaltak a megyének, s abból csupán két román község részesült — mondotta. A kormány továbbá kiutal ötmilliárd lett a sepsiszentgyörgyi Mihai Viteazul tér rendbetételére. Igaz, hogy négy éve kéri, s csak most, a kampány elején hagyták jóvá, de így is örül közölte Căşunean. Emlékeztetőül: a helyhatósági választások előtt Căşunean közbenjárására szintén kaptak pénzt egyes önkormányzatok, akkor is csupán románok által igazgatott települések, de akkor kizárólag a szociáldemokraták. 1996-ban az SZDP elődje, a Társadalmi Demokrácia Romániai Pártja által vezetett kormány szintén utalt ki pénzt választások előtt, és akkor is szigorúan csak TDRP-s vezetésű községeknek. (Szekeres) Virrasztás előtt áll a fűkitermelő munkás a tisztáson, s alkalmi járműre vár. Ezúttal nem tudja megvárni a hét végét — társaival együtt csak akkor mennek ugyanis haza —, mert jó barátja távozott az égi rengetegbe, s neki is virrasztania kell mellette. Nem elég a hétköznapok izmot s lelket egyaránt görnyedné tevő teherviselése — két hónapja nem kapott fizetést, pedig látástól vakolásig kell irányítania azt a lánctalpas szörnyeteget, ha kell, éppen a Veres víznél, ha meg a szükség úgy kívánja, akkor a Csornád oldalában, kánikulában és lágyban egyaránt, miközben egy áldott hétig távol van otthonától —, nem elég, hogy e vadakkal sűrűn lakott erdőben hol egy vaddisznócsordával, hol egy anyamedvével s borsaival találkozik s a szarvasbikák csak koronázzák a természet eme látványajándékát), nem elég, hogy tapasztalnia kell, mások, nála szerencsésebb sorsúak a városból kikapcsolódni s vadászni, takaros hegyaljai házat emelni jönnek e vidékre, mely számára igen szűkmarkúim csak gyöngyöző izzadságcseppeket s szusszanás nélküli, kemény munkát biztosít, megélhetést egyre kevésbé, mindehhez most még egy újabb, fájdalmasabb megpróbáltatás is társul: még a cimbora is elment... Emberünk áll tehát a késő délutáni napfényben, és vár. Csendben magába néz, olykor a rozsdabarna erdőt kémleli. Hát megéri? Újra itt van november, halottak napja. Mózes László Halottak napja Albert Levente felvétele Máról holnapra A kapcsolat Van egy világ, valahol alattunk, fölöttünk, körülöttünk, bennünk, egy másik világ, a másvilág, s ott élnek — hiszem, hogy élnek, s következésképp földi vonulásunk világi létünknek csak egyik állomása! — szellemtestvéreink, rokonaink, szeretteink, ismerőseink, s vannak napok — ilyen a halottak napja is —, amikor virággal a kezünkben, elkábulva fehér krizantémok tisztaságától, rájuk gondolunk, s akkor hirtelen megképződnek előttünk, megjelennek, halljuk rekedt köhögésüket, kuncogó nevetésüket, kedves szavaikat; látjuk is őket. Sokan azt hiszik, hogy ilyenkor csak képzelegnek, hogy valaki játszik velük, de mi, akik tudjuk, hogy halottaink velünk vannak, bennünk, körülöttünk, alattunk és fölöttünk — igyekszünk megnyílítani ezeket az életfogytiglani pillanatokat, ezeket az imaginárius együttléteket, amikor realitás és irrealitás határán imbolyog a lélek, s a gyertyák pislákoló fényében körülötte tűnnek fel újra régen halott szerettei. A halottak napi mágia — a krizantémok, gyertyák közös varázslata —, az ima és az emlékek, a régen nem közöttünk élők arca, alakja hirtelen kivetül, a homály szobrai között imbolyog. Bizakodással figyelhetjük őket, a népnyelv zseniálisan jeleníti meg ezt a fajta lelkiállapotot, magába száll — mondja, s mi csakugyan magunkba szállva igyekszünk erőt meríteni ezekből a megmagyarázhatatlan, bűbájos, varázslatos együttlétekből... Aztán a gyertya kilobban, a virág elhervad, a pillanat elszáll, s jön megint a napi hajsza, a gondok, de ez a nap mégis hagyományosan azoké, akik már nem lehetnek itt velünk. Szürkületkor a temetőkben lobognak a gyertyák, megannyi pislákoló szentjánosbogár. A lélek szellemfényei. Vannak vidékek, ahol — a Földközi-tenger partvidékének görög szigetein például — kis szardíniás bádogdobozokba rakják a gyertyákat, és hullámokra bocsátják, s a méregzöld morajló tengeren távolodnak ezek a pislákoló gyertyák, a hullámok ki-kioltják őket, de van, amelyiknek „megkegyelmeznek”, és ez távolodik, távolodik, mint a remény, mint a kósza lélek, amíg ki nem lobban. Az erdélyi temetőkben a szél játszik el a gyertyákkal, ki-kiolt egyet-egyet belőlük, de van, amelyik csonkig ég, van, amelyik messzire jut a kölyökmacskaként hancúrozó hullámok között. Aztán elalszanak a gyertyák, sötétség borul tengerre-temetőre, s csak az emlékek, maradnak, a megidézett kedves arcok, mert hiszem és vallom: a gyertya kirobbanhat, de a lélek nem! A lélek halhatatlan... Bogdán László Zágoni hírhalom ♦ A pótköltségvetésben előre meghatározott kiadásokra (tanügy, szociális segély) kiutalt összegen kívül 320 milliót kapott a község. Ez a Zágon és Nagyborosnyó közötti községi út javítására felvett hitel kamatjára sem elegendő tudtuk meg Kiss József polgármestertől. Mint ismeretes, az említett útszakaszt a SAPARD-program keretében újították fel, a munkálat összértéke közel egymillió euró. Ebből a két község önkormányzata az önrészt hitelből fedezte, a kamat pedig 800 millió lejre rúgott. A 7-es kormányhatározat értelmében mintegy 130 gazda kért mezőgazdasági támogatást az államtól. A zágoni tanács mezőgazdasági irodájában eddig 113 kérelmező nevére állítottak össze iratcsomót, közülük huszonketten hamarosan 24 millió lejt vehetnek kézhez■ Mint megtudtuk, december 15-ig lehet még további kéréseket benyújtani. ♦ A rászorulók hatvan százaléka elveszítette a társadalmi segélyt. A polgármester elmondta: sokan nem tettek eleget a törvény által szabott feltételeknek, a köz javára nem dolgozták le a kötelező 72 órát, inkább napszámban vállaltak munkát. ♦ A nagyközség elöljárói szerint idén az esztenafelelősökkel nagyrészt sikerült betartatni a legeltetésre vonatkozó szerződéseket, ám egy-két esetben voltak visszaélések mind a zágoni, mind a papolci határban. A nyár óta számtalan gazda nyújtott be vadkárral kapcsolatos panaszt a községházán. A panaszokat továbbították az illetékes hatóságoknak, így tíz vaddisznóra kilövési engedélyt állítottak ki. A vadállomány magánterületen táplálkozik, ám a vadgazdálkodásból származó jövedelem az állam kasszáját gazdagítja — jegyezte meg a polgármester. A múlt hétfői hetivásáron két kilogramm burgonyáért egy kiló gyengébb minőségű paprikát vagy padlizsánt adtak a Buzău megyei zöldségtermesztők. Az extra portéka négy kilogramm burgonyáért is gazdát cserélt. Amint a helybeliek elmondták, nekik így is megérte, mert a kovásznás piacon 35 000 lej egy kiló eltenni való paprika. Kép és szöveg: Bodor János