Háromszék, 2004. november (16. évfolyam, 4307-4332. szám)

2004-11-01 / 4307. szám

Agresszió Kónya Ádám ellen Mondj igazul, és betörik a lejed — szól a mondás, és bizony, igen nagy igazság van benne. Szókimondására Kónya Ádám nyu­galmazott múzumigazgatót. Sepsiszent­­györgy köztiszteletben álló polgárát érte tá­madás, azaz inkább ijeszteni, megfélemlíteni, netán figyelmeztetni szándékszik valaki a 70. életévét betöltött önkormányzati képviselőt. Múlt héten két alkalommal is kővel dobálták meg a képviselő Konsza Samu utcai házát, előbb hétfőről keddre virradóra törték be egyik földszinti szobájuk ablakát, majd a támadás megismétlődött szombat este, ezúttal már akár fizikai bántalmazás is történhetett volna. Mert míg az alsó szinti szobát nem lakják, s így az ablakot betörő kő emberben kárt nem tehe­tett, szombat este negyed tízkor tévézés köz­ben tehát kívülről láthatóan a szobában tartózkodók közé repültek be a kövek. Igen, kövek. Az első a székben ülő Kónya Ádámtól alig néhány centire ért földet, a második Éva nénihez közel esett le, a harmadik a ház falát érte. Az előszobába kiszaladó képviselő az utcán egy középmagas ember árnyát látta el­tűnőben. Nem ismerte fel. (vop) (folytatása a 2. oldalon) KAMPÁNYKEZDÉS Pénzt kapnak a román települések A választási kampány ismét pénzt hoz a román polgármesterek által igazgatott köz­ségek konyhájára. Adrian Căşunaru- Vhid parlamenti képviselő, a kor­mányzó Szociáldemokrata Párt megyei elnöke utóbbi s­aj­t­ó­t­áj­é­k­o­z­t­a­t­ój­á­n e­l­d­i­c­s­e­­­kedte, hogy újfent pénzt szer­zett a román településeknek. A kormány csütörtöki ülé­sén jóváhagyta összesen tízmilliárd lej folyósítását Bodzafordu­ló, Doholló, Zágonbárkány, Szilabodza, Kőröspatak, Élőpatak, Nagy­patak önkormányzatainak és Kovásznának. Utóbbinak magyar a polgármestere, de a román tanácstagok kérték, a fürdőváros is kaphasson egyilliárd lejt. Căşunean ak­kor kérte a pénzt, amikor fel­bőszült azon, hogy az RMDSZ közbenjárására szeptember elején tizenhá­rommi­lliárd lejt utaltak a me­gyének, s abból csupán két román község részesült — mondotta. A kormány to­vábbá kiutal ötmi­lliárd lett a sepsiszentgyörgyi Mihai Viteazul tér rendbetételére. Igaz, hogy négy éve kéri, s csak most, a kampány elején hagyták jóvá, de így is örül közölte Căşunean. Emlékeztetőül: a helyha­tósági választások előtt Căşunean közbenj­árás­ára szintén kaptak pénzt egyes önkormányzatok, akkor is csupán románok által igaz­gatott települések, de akkor kizárólag a szociáldemokra­ták. 1996-ban az SZDP előd­je, a Társadalmi Demokrácia Romániai Pártja által vezetett kormány szintén utalt ki pénzt választások előtt, és akkor is szigorúan csak TDRP-s vezetésű községek­nek. (Szekeres) Virrasztás előtt áll a fű­kitermelő munkás a tisztáson, s alkalmi jármű­re vár. Ezúttal nem tudja megvárni a hét végét — tár­saival együtt csak akkor mennek ugyanis haza —, mert jó barátja távozott az égi rengetegbe, s neki is vir­­rasztania kell mellette. Nem elég a hétköznapok izmot s lelket egyaránt görnyedné tevő teherviselése — két hó­napja nem kapott fizetést, pedig látástól vakolásig kell irányítania azt a lánctalpas szörnyeteget, ha kell, éppen a Veres víznél, ha meg a szük­ség úgy kívánja, akkor a Csornád oldalában, kániku­lában és lágyban egyaránt, miközben egy áldott hétig távol van otthonától —, nem elég, hogy e vadakkal sűrűn lakott erdőben hol egy vad­­disznócsordával, hol egy anyamedvével s borsaival találkozik s a szarvasbikák csak koronázzák a természet eme látványajándékát), nem elég, hogy tapasztalnia kell, mások, nála szerencsésebb sorsúak a városból kikap­csolódni s vadászni, takaros hegyaljai házat emelni jön­nek e vidékre, mely számára igen szűkmarkúim csak gyöngyöző izzadságcseppe­­ket s szusszanás nélküli, ke­mény munkát biztosít, meg­élhetést egyre kevésbé, mindehhez most még egy újabb, fájdalmasabb meg­próbáltatás is társul: még a cimbora is elment... Emberünk áll tehát a késő délutáni napfényben, és vár. Csendben magába néz, olykor a rozsdabarna erdőt kémleli. Hát megéri? Újra itt van november, halottak napja. Mózes László Halottak napja Albert Levente felvétele Máról holnapra A kapcsolat Van egy világ, valahol alattunk, fölöttü­nk, körülöttünk, bennünk, egy másik világ, a másvilág, s ott élnek — hi­szem, hogy élnek, s következésképp földi vonulásunk vilá­gi létünknek csak egyik állomása! — szellemtestvéreink, rokonaink, szeretteink, ismerőseink, s vannak napok — ilyen a halottak napja is —, amikor virággal a kezünk­ben, elkábulva fehér krizantémok tisztaságától, rájuk gon­dolunk, s akkor hirtelen megképződnek előttünk, megje­lennek, halljuk rekedt köhögésüket, kuncogó nevetésü­ket, kedves szavaikat; látjuk is őket. Sokan azt hiszik, hogy ilyenkor csak képzelegnek, hogy valaki játszik velük, de mi, akik tudjuk, hogy halottaink velünk vannak, bennünk, körülöttünk, alattunk és fölöttü­nk — igyekszünk megnyílí­­tani ezeket az életfogytiglani pillanatokat, ezeket az ima­­ginárius együttléteket, amikor realitás és irrealitás hatá­rán imbolyog a lélek, s a gyertyák pislákoló fényében kö­rülötte tűnnek fel újra régen halott szerettei. A halottak napi mágia — a krizantémok, gyertyák közös varázslata —, az­ ima és az emlékek, a régen nem közöttünk élők arca, alakja hirtelen kivetül, a homály szobrai között im­bolyog. Bizakodással figyelhetjük őket, a népnyelv zseni­álisan jeleníti meg ezt a fajta lelkiállapotot, magába száll — mondja, s mi csakugyan magunkba szállva igyekszünk erőt meríteni ezekből a megmagyarázhatatlan, bűbájos, varázslatos együttlétekből... Aztán a gyertya kilobban, a virág elhervad, a pillanat elszáll, s jön megint a napi hajsza, a gondok, de ez a nap mégis hagyományosan azoké, akik már nem lehetnek itt velünk. Szürkületkor a temetőkben lobognak a gyertyák, megannyi pislákoló szentjánosbogár. A lélek szellemfé­nyei. Vannak vidékek, ahol — a Földközi-tenger partvidé­kének görög szigetein például — kis szardíniás bádogdo­bozokba rakják a gyertyákat, és hullámokra bocsátják, s a méregzöld morajló tengeren távolodnak ezek a pisláko­ló gyertyák, a hullámok ki-kioltják őket, de van, amelyik­nek „megkegyelmeznek”, és ez távolodik, távolodik, mint a remény, mint a kósza lélek, amíg ki nem lobban. Az erdélyi temetőkben a szél játszik el a gyertyákkal, ki-kiolt egyet-egyet belőlük, de van, amelyik csonkig ég, van, amelyik messzire jut a kölyökmacskaként h­ancúrozó hullámok között. Aztán elalszanak a gyertyák, sötétség borul tengerre-temetőre, s csak az emlékek, maradnak, a megidézett kedves arcok, mert hiszem és vallom: a gyertya kirobbanhat, de a lélek nem! A lélek halhatatlan... Bogdán László Zágoni hírhalom ♦ A pótköltségvetésben előre meghatá­rozott kiadásokra (tanügy, szociális segély) kiutalt összegen kívül 320 milliót kapott a község. Ez a Zágon és Nagyborosnyó kö­zötti községi út javítására felvett hitel ka­matjára sem elegendő tudtuk meg Kiss József polgármestertől. Mint ismeretes, az említett útszakaszt a SAPARD-program ke­retében újították fel, a munkálat összértéke közel egymillió euró. Ebből a két község ön­­kormányzata az önrészt hitelből fedezte, a kamat pedig 800 millió lejre rúgott.­­ A 7­-es kormányhatározat értel­mé­ben mintegy 130 gazda kért mezőgazda­sági támogatást az államtól. A zágoni ta­nács mezőgazdasági irodájában eddig 113 kérelmező nevére állítottak össze iratcso­mót, közülük huszonketten hamarosan 24 millió lejt vehetnek kézhez■ Mint megtud­tuk, december 15-ig leh­et még további ké­réseket benyújtani. ♦ A rászorulók hatvan százaléka elve­szítette a társadalmi segélyt. A polgármes­ter elmondta: sokan nem tettek eleget a tör­vény által szabott feltételeknek, a köz javá­ra nem dolgozták le a kötelező 72 órát, in­kább napszámban vállaltak munkát. ♦ A nagyközség elöljárói szerint idén az esztenafelelősökkel nagyrészt sikerült betartatni a legeltetésre vonatkozó szerző­déseket, ám egy-két esetben voltak vissza­élések mind a zágoni, mind a papolci ha­tárban.­­ A nyár óta számtalan gazda nyújtott be vadkárral kapcsolatos panaszt a községházán. A panaszokat továbbították az illetékes ható­ságoknak, így tíz vaddisznóra kilövési enge­délyt állítottak ki. A vadállomány magánterü­leten táplálkozik, ám a vadgazdálkodásból szár­mazó jövedelem az állam kasszáját gazdagítja — jegyezte meg a polgármester.­­ A múlt hétfői hetivásáron két kilogramm burgonyáért egy kiló gyengébb minőségű paprikát vagy padlizsánt adtak a Buzău megyei zöldségtermesztők. Az extra portéka négy kilogramm burgonyáért is gazdát cserélt. Amint a helybeliek elmondták, nekik így is megérte, mert a kovásznás piacon 35 000 lej egy kiló eltenni való paprika. Kép és szöveg: Bodor János

Next