Háromszék, 2005. május (17. évfolyam, 4456-4479. szám)
2005-05-04 / 4456. szám
Ára: 5000 (0,50) Ívj, előfizetőknek: 3461 (0,35) lej 4456. szám &psiszentgyörgy, 2005. május 4., SZERDA NYUGDÍJAK HÁROMSZÉKEN Mennyi a kevés? A háromszéki állami átlagnyugdíj alig haladja meg a két és fél millió lejt (2 584 291), miközben a postást több mint 42 000 nyugdíjas várja havonta — derül ki a megyei nyugdíjpénztár összesítéséből. A közel 18 000 idős nő átlagjuttatása valamivel kevesebb, 2 513 266 lej. Legtöbbet azok az állami nyugdíjasok kapnak, akik teljes szolgálati idővel rendelkeznek (közel 22 000-en), esetükben a havi középérték 3,45 millió lej. Változatlanul kevés illeti meg a mintegy 11 000 mezőgazdasági nyugdíjast (köztük hétezer nőt tartanak nyilván), a havi átlag ez esetben mindössze 741 651 lej, a nőknek valamivel több — 840 383 lej —jut. Ebben az esetben is a teljes szolgálati idővel rendelkezők kapnak többet (már amennyiben „többként” lehet elkönyvelni az átlagos 1,2 millió lejt), mint azok, akik kevesebb szolgálati idővel rendelkeznek, és havi illetményük átlag 700 000 lej. (mózes) BUKARESTBEN A HÁROMSZÉKI GONDOK Pénz kell az útjavításra Tájékoztató, tájékozódó találkozóra hívta tegnap az RMDSZ vezetősége a szövetség színeiben megválasztott megyei tanácselnököket, alelnököket, prefektusokat, alprefektusokat. A megbeszélésen részt vett Markó Béla szövetségi elnök, Takács Csaba ügyvezető elnök, Borbély László ügyvezetőelnök-helyettes és Veress Emőd ügyvezető alelnök. A jelenlegi gondok felsorakoztatása mellett napirenden szerepeltek a 2005-ös tervek is. „Kovászna megyében a legnagyobb gondot az utak állapota jelenti — összegezte a felvetett problémákat Demeter János, a megyei önkormányzat elnöke. — Besorolásuktól függetlenül katasztrofális állapotban vannak, ezért javasoltuk, vállaljon a kormány garanciát, hogy bankhitelt vehessünk fel, mert nem várhatunk arra, mikor lesz elegendő alap az útjavítások finanszírozására. Ugyanakkor fontos lenne, hogy a kormány különleges tartalékalapjából juttassanak pénzt a megyének. Tavaly az útjavításra 33 milliárdot irányoztak elő, de csak 26 milliárdot kaptunk meg, a különbözetet az idei 23 milliárdból kellett kifizetnünk. Jelenleg kilencmilliárd lej áll a megye rendelkezésére, ebből még a legsürgősebb javításokat sem lehet fedezni.” Demeter elmondta, tájékoztatták Markó Bélát, hogy az Olt menti települések, mivel lemaradtak a SAMTID- programról, ISPA-pályázaton próbálnak pénzhez jutni a víz- és csatornahálózat fejlesztésére, és ismertették a Hargita megyével közösen elkészített hulladékgazdálkodási projektet is. Kérték a miniszterelnökhelyettest, járjon közben, hogy május 16—20. között látogasson Sepsiszentgyörgyre az Állami Vagyonkezelő és Privatizációs Hatóság elnökhelyettese, mert nyolc háromszéki vállalat magánosítását kell felülvizsgálni. Javasolták, új, olcsóbb és célszerűbb technológiával építsék a sporttermeket, és ajánlották, az RMDSZ vállalja fel, kerüljön kormányprogamba a tömbházak tetőterei beépítésének, illetve a lakóparkok létesítésének támogatása. A községi polgármesterek legsürgetőbb gondjaként tolmácsolták a vadkárok ügyét, tisztességes kártalanítást és plusz kilövési kvótát kértek. (kas) CSŐDBEN AZ IAME Jogaikat a bíróságon követelik Beperelte az Iame Group Rt.-t az Egység szakszervezet az elmaradt bérek és végkielégítések kifizetése érdekében. A csoport és két leányvállalatának érdekvédelmi szervezetei ugyanakkor összehangolt cselekvési programot dolgoztak ki. Részletek a 3. oldalon Borosnyó súly alatt Kisgyörgy Zoltán riportja az 5. oldalon Kézdiszentkereszti falunapok • A polgármesteri hivatal szervezésében április 30-án és május elsején negyedik alkalommal került sor az immár hagyományos falunapokra, ahol az előző évekhez viszonyítva nagyon sokan vettek részt. Az idei falunapok ünnepélyes megnyitása szombaton reggel volt, amikor Jakab Edit polgármester köszöntötte falusfeleit és a vendégeket. Délelőtt minifoci-bajnokságra, délután a polyári ifjak szórakoztató műsorára került sor. Este fellépett az Akusztika együttes és Kovács Enikő, alias Angie énekesnő. Az első nap szabadtéri utcai bállal ért véget. Május elsején Vatány Gábor plébános a zsúfolásig telt római katolikus templomban jubileumi szentmisét celebrált a 25, 30, 40 és 50 éves házassági évfordulójukat ünneplő házaspároknak. A szentmisét követően az iskola udvarán Jakab Edit is felköszöntötte a jubiláló házaspárokat, majd több százan tapsolták meg a kézdivásárhelyi tanulók klubja fúvószenekarának és mazsorettcsoportjának színvonalas fellépését. Délután a helybeli általános iskola tanulói szórakoztatták a közönséget, majd főzőverseny és ifjúsági zenekarok előadása következett. A negyedik falunapok késő éjszakába nyúló bállal értek véget, a talpalávalót a Hangulat együttes biztosította. Kép és szöveg: Sochom István negyedszer Máról holnapra Itt állunk — „ törvénytelenül" A második világháború lezárása óta most kellene elkészülnie és elfogadtatnia a második nemzetiségi törvénynek Romániában. Az első közvetlenül a világégés után készült, még I. Mihály király jegyezte ellen, s ha alaposan szemügyre vesszük, nem is volt rossz törvény, bár messze elmaradt tartalmában a sokszor emlegetett gyulafehérvári ünnepélyes ígéretektől. Ám feltétlen pozitívuma, hogy ennek szellemében — szinte párhuzamosan! — állíttatott fel a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem, s biztosította hosszú évekre a magyar értelmiségképzés legfontosabb bázisát. A törvény többi pozitív előírásából az égadta világon semmi nem teljesült, hiszen ahogy a kommunista hatalom erősödött, s egyre köldöknézőbben nacionalistává vált, úgy szüntették meg a békeszerződés ígérgetési kényszere alatt életre hívott magyar és egyéb kisebbségi erdélyi intézményeket. Ez a törvény máskülönben hivatalosan soha hatályon kívül nem helyeztetett, s ahogyan van, amilyen, újra érvényesíteni kellene. Persze, ez csak amolyan játszadozás a lehetőségekkel, mert — sajnos! — igen jól tudjuk, mi minden ment végbe Romániában 1945 és 1989 között, s e történések hová is juttatták a román közgondolkodást, a magyar kisebbségi jogérzetet, s hová jutott Európa gőgös és sértődékeny közönye a nemzetiségek kérdéseiben. S mindez 1989, 1990 után is folytatódott, akár Romániára, akár a nagy egységesülés lázában égő Európára gondolunk. A dolgok nyomorult állapotát egyetlen gesztus oldhatná fel: a közösségi önrendelkezések háborítatlan gyakorlásának és gyakorlatának szentesítése, ünnepélyes deklarálása, s ily módon esetleg jóvá lehetne tenni merkantilista és erkölcstelen békeszerződések, országcsonkítások, közösségnyomorítások máig kiható átkait. Részben — legalább. Ez nem történt és nem is történik meg közelebbről, s ezért az RMDSZ ,,reálpolitikusai” előkészítették a háború utáni Románia második nemzetiségi-kisebbségügyi törvényét, s azt az új kormány asztalára tették, vélvén, hogy Románia EU-s csatlakozása előtt lesz annyi belátása a kormánynak és a törvényhozásnak, hogy — akár sürgősségi módszerrel is — elfogadja azt. Ezt a törvényt lehet realistának, de lehet akár minimalistának is nevezni, nézőpont kérdése az egész. Ám tény, hogy több a semminél. De lám-lám, ez sem kell, a kormány úgy húzza-halasztja érdemi megvitatását és elfogadását-elfogadtatását, hogy közben kifutottunk az igazán ,,hasznos" időből, Románia aláírta a csatlakozási szerződést, de a törvényt újra és újra lesöpri az asztalról, pedig abban a legmerészebb kitétel a kisebbségek kulturális autonómiájának szavatolása lenne. Többek között bizonyos autonómiatanácsok fölállításával és ezek megfelelő jogkörrel való felruházásával Még ez sem megy egyelőre, hiszen Muscă és Macovei miniszter asszonyok (kultúra, igazságügy) igencsak kötik a kereket, s a törvényt a Velencei Bizottság elé utalnák, hátha rossz jeggyel minősítenék a jogtudorok. .. Akár Magyarország kedvezménytörvényét. Az egészből egyetlen tanulság vonható le: a maximumot kell, asztalt verve, követelni, s akkor talán mégis lesz valami szerény előrelépés. Különben újra: semmi! Magyari Lajos