Háromszék, 2005. május (17. évfolyam, 4456-4479. szám)

2005-05-04 / 4456. szám

Ára: 5000 (0,50) Ívj, előfizetőknek: 3461 (0,35) lej 4456. szám &psiszentgyörgy, 2005. május 4., SZERDA NYUGDÍJAK HÁROMSZÉKEN Mennyi a kevés? A háromszéki állami átlagnyugdíj alig ha­ladja meg a két és fél millió lejt (2 584 291), miközben a postást több mint 42 000 nyugdí­jas várja havonta — derül ki a megyei nyug­díjpénztár összesítéséből. A közel 18 000 idős nő átlagjuttatása valamivel kevesebb, 2 513 266 lej. Legtöbbet azok az állami nyug­díjasok kapnak, akik teljes szolgálati idővel rendelkeznek (közel 22 000-en), esetükben a havi középérték 3,45 millió lej. Változatlanul kevés illeti meg a mintegy 11 000 mezőgazdasági nyugdíjast (köztük hét­ezer nőt tartanak nyilván), a havi átlag ez eset­ben mindössze 741 651 lej, a nőknek valamivel több — 840 383 lej —jut. Ebben az esetben is a teljes szolgálati idővel rendelkezők kapnak többet (már amennyiben „többként” lehet el­könyvelni az átlagos 1,2 millió lejt), mint azok, akik kevesebb szolgálati idővel rendelkeznek, és havi illetményük átlag 700 000 lej. (mózes) BUKARESTBEN A HÁROMSZÉKI GONDOK Pénz kell az útjavításra Tájékoztató, tájékozódó találkozóra hívta tegnap az RMDSZ vezetősége a szövetség színeiben megválasztott megyei tanácselnököket, alelnököket, prefektusokat, alprefektusokat. A megbeszélésen részt vett Markó Béla szövetségi elnök, Takács Csaba ügyvezető elnök, Borbély László ügyvezetőelnök-helyettes és Veress Emő­d ügyve­zető alelnök. A jelenlegi gondok felsorakoztatása mellett napirenden szerepeltek a 2005-ös tervek is. „Kovászna megyében a legnagyobb gondot az utak ál­lapota jelenti — összegezte a felvetett problémákat Demeter János, a megyei önkormány­zat elnöke. — Besorolásuktól függetlenül katasztrofális álla­potban vannak, ezért javasol­tuk, vállaljon a kormány garan­ciát, hogy bankhitelt vehes­sünk fel, mert nem várhatunk arra, mikor lesz elegendő alap az útjavítások finanszírozásá­ra. Ugyanakkor fontos lenne, hogy a kormány különleges tartalékalapjából juttassanak pénzt a megyének. Tavaly az útjavításra 33 milliárdot irá­nyoztak elő, de csak 26 milliár­dot kaptunk meg, a különbö­­zetet az idei 23 milliárdból kel­lett kifizetnünk. Jelenleg kilenc­­milliárd lej áll a megye rendel­kezésére, ebből még a legsür­gősebb javításokat sem lehet fedezni.” Demeter elmondta, tájékoztatták Markó Bélát, hogy az Olt menti települések, mivel lemaradtak a SAMTID- programról, ISPA-pályázaton próbálnak pénzhez jutni a víz- és csatornahálózat fejlesztésé­re, és ismertették a Hargita megyével közösen elkészített hulladékgazdálkodási projek­tet is. Kérték a miniszterelnök­helyettest, járjon közben, hogy május 16—20. között látogas­son Sepsiszentgyörgyre az Ál­lami Vagyonkezelő és Privatizá­ciós Hatóság elnökhelyettese, mert nyolc háromszéki vállalat magánosítását kell felülvizsgál­ni. Javasolták, új, olcsóbb és célszerűbb technológiával épít­sék a sporttermeket, és ajánlot­ták, az RMDSZ vállalja fel, ke­rüljön kormányprogamba a tömbházak tetőterei beépítésé­nek, illetve a lakóparkok létesí­tésének támogatása. A közsé­gi polgármesterek legsürgetőbb gondjaként tolmácsolták a vad­károk ügyét, tisztességes kár­talanítást és plusz kilövési kvó­tát kértek. (­kas) CSŐDBEN AZ IAME Jogaikat a bíróságon követelik Beperelte az Iame Group Rt.-t az Egység szakszerve­zet az elmaradt bérek és végkielégítések kifizetése érde­kében. A csoport és két leányvállalatának érdekvédelmi szervezetei ugyanakkor összehangolt cselekvési prog­ramot dolgoztak ki. Részletek a 3. oldalon Borosnyó súly alatt Kisgyörgy Zoltán riportja az 5. oldalon Kézdiszentkereszti falunapok • A polgármesteri hivatal szervezésében április 30-án és május elsején negyedik al­kalommal került sor az immár hagyományos falunapokra, ahol az előző évekhez viszo­nyítva nagyon sokan vettek részt. Az idei falunapok ünnepélyes megnyitása szomba­ton reggel volt, amikor Jakab Edit polgár­­mester köszöntötte falusfeleit és a vendé­geket. Délelőtt minifoci-bajnokságra, dél­után a polyári ifjak szórakoztató műsorára került sor. Este fellépett az Akusztika együt­tes és Kovács Enikő, alias Angie énekes­nő. Az első nap szabadtéri utcai bállal ért véget. Május elsején Vatány Gábor plébá­nos a zsúfolásig telt római katolikus temp­lomban jubileumi szentmisét celebrált a 25, 30, 40 és 50 éves házassági évfordulójukat ünneplő házaspároknak. A szentmisét kö­vetően az iskola udvarán Jakab Edit is fel­­köszöntötte a jubiláló házaspárokat, majd több százan tapsolták meg a kézdivásárhelyi tanulók klubja fúvószenekarának és mazsorettcsoportjának színvonalas fellépé­sét. Délután a helybeli általános iskola ta­nulói szórakoztatták a közönséget, majd fő­zőverseny és ifjúsági zenekarok előadása következett. A negyedik falunapok késő éj­szakába nyúló bállal értek véget, a talpalá­­valót a Hangulat együttes biztosította. Kép és szöveg: Sochom István negyedszer Máról holnapra Itt állunk — „ törvénytelenül" A második világháború lezárása óta most kellene elké­szülnie és elfogadtatnia a második nemzetiségi törvénynek Romániában. Az első közvetlenül a világégés után készült, még I. Mihály király jegyezte ellen, s ha alaposan szemügy­re vesszük, nem is volt rossz törvény, bár messze elmaradt tartalmában a sokszor emlegetett gyulafehérvári ünnepé­lyes ígéretektől. Ám feltétlen pozitívuma, hogy ennek szel­lemében — szinte párhuzamosan! — állíttatott fel a kolozs­vári Bolyai Tudományegyetem, s biztosította hosszú évekre a magyar értelmiségképzés legfontosabb bázisát. A törvény többi pozitív előírásából az égadta világon semmi nem tel­jesült, hiszen ahogy a kommunista hatalom erősödött, s egyre köldöknézőbben nacionalistává vált, úgy szüntették meg a békeszerződés ígérgetési kényszere alatt életre hí­vott magyar és egyéb kisebbségi erdélyi intézményeket. Ez a törvény máskülönben hivatalosan soha hatályon kívül nem helyeztetett, s ahogyan van, amilyen, újra érvé­nyesíteni kellene. Persze, ez csak amolyan játszadozás a lehetőségekkel, mert — sajnos! — igen jól tudjuk, mi min­den ment végbe Romániában 1945 és 1989 között, s e tör­ténések hová is juttatták a román közgondolkodást, a magyar kisebbségi jogérzetet, s hová jutott Európa gőgös és sértődékeny közönye a nemzetiségek kérdéseiben. S mindez 1989, 1990 után is folytatódott, akár Romániára, akár a nagy egységesülés lázában égő Európára gondo­lunk. A dolgok nyomorult állapotát egyetlen gesztus old­hatná fel: a közösségi önrendelkezések háborítatlan gya­korlásának és gyakorlatának szentesítése, ünnepélyes deklarálása, s ily módon esetleg jóvá lehetne tenni mer­kantilista és erkölcstelen békeszerződések, ország­csonkítások, közösségnyomorítások máig kiható átkait. Részben — legalább. Ez nem történt és nem is történik meg közelebbről, s ezért az RMDSZ ,,reálpolitikusai” előkészítették a háború utáni Románia második nemzetiségi-kisebbségügyi törvé­nyét, s azt az új kormány asztalára tették, vélvén, hogy Románia EU-s csatlakozása előtt lesz annyi belátása a kormánynak és a törvényhozásnak, hogy — akár sürgős­ségi módszerrel is — elfogadja azt. Ezt a törvényt lehet realistának, de lehet akár minimalistának is nevezni, né­zőpont kérdése az egész. Ám tény, hogy­­ több a semminél. De lám-lám, ez sem kell, a kormány úgy húzza-halasztja érdemi megvitatását és elfogadását-elfogadtatását, hogy közben kifutottunk az igazán ,,hasznos" időből, Románia aláírta a csatlakozási szerződést, de a törvényt újra és újra lesöpri az asztalról, pedig abban a legmerészebb kitétel a kisebbségek kulturális autonómiájának szavatolása lenne. Többek között bizonyos autonómiatanácsok fölállításá­val és ezek megfelelő jogkörrel való felruházásával Még ez sem megy egyelőre, hiszen Muscă és Macovei miniszter asszonyok (kultúra, igazságügy) igencsak kötik a kereket, s a törvényt a Velencei Bizottság elé utalnák, hátha rossz jeggyel minősítenék a jogtudorok. .. Akár Ma­gyarország kedvezménytörvényét. Az egészből egyetlen tanulság vonható le: a maximu­mot kell, asztalt verve, követelni, s akkor talán mégis lesz valami szerény előrelépés. Különben újra: semmi! Magyari Lajos

Next