Háromszék, 2005. május (17. évfolyam, 4456-4479. szám)
2005-05-04 / 4456. szám
KÖZÉLET________________________________ Jogaikat a bíróságon követelik Miután tegnap az anyacég szakszervezete perelte be a vállalatot az április 12-én esedékes elszámolás, illetve végkielégítés elmaradása miatt, várhatóan ma ugyanezt teszi a Tero-Mec Kft. érdekvédelmi szervezete is. Bong Vilmosfelvételünkön a pénteki tüntetésen) és Szakács Lajos elnökök tegnap azt is közölték, a három szakszervezet (az Jame Tool Kft.-ben működő is csatlakozott) egységesen lép fel a törvényes védelem, a kollektív munkaszerződésben foglaltak szerinti jogaik érvényesítése érdekében. Ugyanakkor kezdeményezik az úgynevezett paritásos bizottságok összehívását, amelyek a csődeljárás, illetve átszervezés utáni időszak kollektív munkaszerződését hivatottak előkészíteni. A bizalmik abban reménykednek, hogy a csődeljárás után lesz még termelés az IAME- nél, s biztosítani kívánják az érdekvédelmi munka jogfolytonosságát. A legvalószínűbb, s erre már utalnak jelek, hogy a cégcsoport vagyonát olyan befektetők vásárolják meg, akik érdekeltek valamilyen, az ágazathoz közeli termelés beindításában. Ezért a megyei munkaerőhivatallal is felveszik a kapcsolatot megfelelő képzési és átképzési programok, tanfolyamok előkészítése érdekében. Ugyanakkor a megyében működő más szakszervezetekkel közösen nagyszabású, immár „a megye passzív vezetői” ellen irányuló tüntetésre készülnek, hiszen az egész térség gazdasága a csőd felé tart. A szakszervezeti bizottság úgy döntött, hogy május 6-ig, a legközelebbi csődtárgyalásig nem szerveznek újabb utcai megmozdulást. A tárgyaláson várhatóan ingóságok eladásáról dönt a csődbíró, s a szakszervezet abban érdekelt, hogy a befolyó pénzt az elmaradt bérek és végkielégítés törlesztésére fordítsák. Az emberek ugyanis joghézagokból nem tudnak megélni, a részleteiket sem tudják törleszteni — fogalmaznak a szakszervezeti vezetők utalva arra, hogy a vállalat vezetői szerint, ha pénz lenne, egy joghézag miatt akkor sem tudnák kifizetni az elmaradt béreket. A szakszervezeti vezetők úgy értékelik, az a furcsa helyzet állt elő, hogy a gyár jövőjéért csupán a munkavállalók aggódnak, sem a tulajdonosok, sem a menedzsment nem tesz lépéseket, hogy a vagyont megmentse. (Ferencz) 2005. MÁJUS 4. 3 PAPOLC HONLAPJA Kézbe fogni a Bede Erika fiatal tanárnő a világ kirakatába helyezte szülőfaluját, Papolcot. A www.papolc.ngo.ro honlapon az internet-hozzáféréssel rendelkezők egyetlen pillanat alatt a világ bármelyik tájáról elérhetik a nagy múltú háromszéki kistelepülést. Aki ezt megteszi, nem bánja meg, a gyökeres papoki „bennszülöttől” a legtávolabbi földrajzi térségben élő idegenig olyan friss és üde képet nyer a háromszéki faluról, olyan alapos tájékoztatást kap ennek históriai, néprajzi, gazdasági, szociális-kulturális állapotáról, a település jeles embereiről, hogy az ismert hazai viszonyok közepette maga is rácsodálkozik: ezt is lehet? Így is lehet? Igen, lehet. Bede Erika már előbb is szerzett meglepetést. 2001-ben, a debreceni Erdély-történeti Alapítvány gondozásában és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának támogatásával szülőfaluja, Papolc kétszáz oldalas, gazdagon illusztrált, szaktudományi szempontból is figyelemre méltó monográfiájával jelentkezett. A falumonográfia a Takács Péter szerkesztette Székely falvak sorozat 2. köteteként került a könyvespolcunkra. Fiatal szerzőnőnk ilyen teljesítménnyel úgy is vélhetné, hogy ezzel a monográfiával lerótta szülőfalujával szembeni változó világot kötelességét, s a kutatás és ezután az alkotómunka más pászmáit választhatja. Bede Erika nem ezt tette. Újabb, internetes honlapszerkesztő vállalkozása azért is jelentős, mert ez mifelénk valóban annyira ritka, mint a fehér holló. Egyrészt. Másrészt Papolcról írott tudományos igényű, avatott tollú szerzőre valló munkája világhálós terítésben kerül az internet világában járatos, többnyire fiatal és iskolázott emberek szeme elé. Van ennek a modern falumegjelenítésnek más hozadéka is. Papolcot évszázadokon át erős és életképes székely közösség formálta Háromszék jelentős településévé. A községet múlt századi balsorsos történelme a romlás és pusztulás felé sodorta. Másfél évtizeddel ezelőtt katasztrofális aláhullását sokan megfordíthatatlannak vélték. Bede Erika a klasszikus módon szerkesztett falumonográfiájával és a modern elektronikus változat megalkotásával szellemi vonatkozásban fordított a falu sorsán. Mindkét munkájában a históriai áttekintést követően sikerült azokat a folyamatokat megjelenítenie, amelyek kiemelhetik a faluközösséget a letörtség letargiájából. A Papok honlap a közösségi önbizalom erősítésének eszköze lehet, a település határain — régi tanárok kapuin — messzire sugárzó életjel. Az elektronikus változat az írott falumonográfia mellé társítva máris mutatja a követhező példát: Papoktól távoli — esetünkben budapesti — kutatók társulnak a szerző mellé a szülőfaluból elszármazott elődök munkásságának felderítésében, a szakmai teljesítmények, az erkölcsi példák hazaszármaztatásában és a tágabb világ értékei közé emelésében. A Bede Erika szerkesztette Papok honlap a műszaki lehetőségek révén a könyvhöz képest vonzóan látványos, a színes fotók sokasága, az archaizálássegítő reprodukciók, a papolci táj varázslatos képi szépsége a művészetek irányába mozdítják a világhálón böngészőt. Ennek az írott szöveg líraisága az alapozója. Ízelítőül a falubemutatóból: Papolcról azonban tudni kell azt, hogy sehol sem csobognak szebben a hegyi patakok, és sehol nem sütnek jobb házi kenyeret, kürtőskalácsot vagy akár ordas palacsintát, mint ott. A történelmi Magyarország egykori határvidékén lévő faluban — melynek erődrengetegében nagyapáink, amikor eldőlni mentek, még látták a királyi sasos táblákat — nyílt szívű és vendégszerető nép lakik, magyar és román, amely túlélt számos történelmi vihart. Papok utcáin szemlélődve, a falu közepén átkanyargó patak partján sétálva vagy az erdőben, dombokon, mezőkön bandukolva elmerenghetünk azon, honnan jöttünk, és merre tartunk. Szinte kezünkbe foghatjuk a változó időt. Sylvester Lajos Papolc panorámaképe a www.papolc.ngo.ro honlapon F ortyogó-perek Az utóbbi két évben a megyei törvényszéken, a brassói táblabíróságon és a kézdivásárhelyi bíróságon öt pert tárgyaltak le, mely valamilyen formában a Fortyogóhoz kapcsolódott. Két pert Kovács Simon Attila volt bérlő nyert meg. Tavaly ősszel a brassói táblabíróság arra kötelezte a helyi tanácsot, hogy a fortyogói kezelő- és üdülőközpontot is tegye fel az eladható kereskedelmi egységek listájára. A másik perben a volt bérlőnek visszaadták az egység használati jogát. Egy harmadik perben április 28-án hozott döntést a brassói táblabíróság, s amennyiben az önkormányzat kifizeti a volt bérlőnek a bíróság által megállapított beruházási összeget, a második perben hozott döntés érvényét veszíti, a volt bérlőnek csupán az elővásárlási joga marad meg. Kovács Attila nem értett egyet a megyei törvényszék által megállapított 170 millió lejes összeggel, és azt megfellebbezte Brassóban. A helyi tanács hajlandó a megállapított összeget kifizetni, mivel azt bele lehet foglalni az eladási árba. A negyedik perben, melyet Kézdivásárhelyen tárgyaltak, Kovács Attila hatalommal való visszaélésért és birtokháborításért bűnvádi eljárást kezdeményezett Török Sándor polgármester ellen. Ezt a pert Kovács alapfokon elveszítette, de fellebbezett a megyei törvényszéken. Egyelőre még nem történt meg a fortyogói egység felértékelése, és a leltár átadására-átvételére sem került sor. 2004. január 15-e óta a polgári rendőrség munkatársai biztosítják a központ őrzését, ami nem kis pénzébe kerül a polgármesteri hivatalnak. Bochom István PROSTITÚCIÓ Kerítőket kaptak el A megyei rendőrség szervezett bűnözéssel folalkozó osztálya véglegesítette azt a bűnügyi iratcsomót, amelyben három fiatalembert kerítés és kerítés érdekében történt bűnszövetkezés gyanújával adtak át a megyei ügyészségnek. Décsei Tamás (38) sepsiszentgyörgyi, Arimcutean Dumitru (34) Kolozs megyei lakos és Szatmári Zoltán (31) magyar állampolgár 2001—2002-ben tíz, Kovászna, Brassó, Hargita, Maros, Kolozs és Konstanca megyei lányt vitt ki Magyarországra, ahol bordélyházban „dolgoztatta” őket. A három háromszéki leány közül egyik feljelentést tett a rendőrségen, s annak nyomán kezdték meg a kivizsgálást. A rendőrség közölte, a szegény családból származó lányokat becserkészték, más jellegű munkát ígértek nekik, aztán Magyarországon prostitúcióra kényszerítették. A kerítők fél óráért 5000, egy óráért 7500 forintot fizettek. (sz.) Akad még lenyúznivaló Nemsokára Sepsiszentgyörgy egész belvárosában fizetni kell majd a parkolásért, a vonatkozó tanácshatározat szerint lesz kerékbilincs és talán óra is, vagy magánosítják a ,,szolgáltatást", üzlet lesz, kérem, a parkolás is, fog rajta a tanács, a vállalkozó, csak még azt nem tudni, hogy mit nyer ebből a fizető ügyfél, az útadón, rovignettán, üzemanyagárak luxus- és egyéb illetékein túl az állandó javítási költségekkel is vastagon adózó autótulajdonos. Arról, hogy jobb utak lennének, netán nem bokáig érő sárba, pocsolyába lépnénk ki naponta beporosodó járgányainkból, nincs szó. Tudjuk is, hogy miért. Hiszen a csatornázási díjat is folyton emelik, mégis olyan szag terjeng a városban, mint egy kollektív istálló trágyadombján, fizetünk a szemérehordásért és a köztisztaságért, sőt, magunk is takarítgatunk a tömbház előtti, nem saját területen, mégis bokáig járunk mindenféle eldobált és elpotyogtatott, szél által odahordott hulladékban, és egy alig tízperces séta alatt is térdig szűrkíti öltözékünket a por, amely egy teherautó vagy busz után a szemünket-szájunkat is megtölti. Mindez egy olyan városban, ahol a polgárok átlagon felül fegyelmezett és lelkiismeretes befizetőnek számítanak Némi sejtésünk ugyan lehet arról, hogy hova folyik az adónk: halljuk, hogy telket vásárolt a tanács, fejlesztésre, építkezésre, befektetőkre várva (ha már a Billa nem váltotta be a hozzá fűzött munkahelyteremtő és helyben adózási reményeket) — no meg esetleg újabb pénzforrásötletekre. Vélhetően a játszótéradó azért nem jutott még senkinek eszébe, mert már úgyis csak egyetlen használható nyilvános játszótér van a városban, és az sem az adóinkból, hanem magánadományból épült. Pedig képzeljék csak el: ha a gyermeklétszámmal arányos összegeket (egy gyerekre kevesebbet, háromgyerekes családokra háromszor annyit) vetnének ki a hintákra, és az esetleg ide látogató testvériskolásoktól is behajtanák a csúszdakoptatási díjat, néhány év alatt oda fejlődhetünk, hogy már elég lesz az egyetlen játszótér, és egy gonddal kevesebb nyomná a városvezetést. Hiszen a távfűtés és az Olt gyaloghídjának ügye is ilyenformán „oldódott meg". Aztán lassan talán ráérnének azon tépelődni, hogy mi lesz, amikor minden összeomlott, és nem maradt senkinél semmi behajtanivaló... Demeter J. Ildikó Kármentő ETNIKAI ÜLDÖZÖTTEK Havonta félszázan jelentkeznek Háromszéken mintegy 1100 egykori etnikai üldözött kap havonta átlagosan közel 1,8 millió lej támogatást. Az 1940. szeptember 6. és 1945. március 6. között nemzetiségi okok miatt meghurcoltak továbbra is jelentkeznek a megyei nyugdíjpénztárban, szinte kizárólag magyar nemzetiségűek. Havonta közel félszáz új kérést iktatnak, ebben az évben 148-an tettek le iratcsomót. Egy jogosult elhunyta esetén özvegye havi 500 000 lejes támogatást kaphat, amennyiben ezt kéri. A törvény jogvesztő határidejű, az érintetteknek 2006. december 31-ig kell kérniük jogaikat. (mózes)