Háromszék, 2005. május (17. évfolyam, 4456-4479. szám)

2005-05-04 / 4456. szám

KÖZÉLET________________________________ Jogaikat a bíróságon követelik Miután tegnap az anyacég szakszervezete perelte be a vállalatot az április 12-én ese­dékes elszámolás, illetve vég­­kielégítés elmaradása miatt, várhatóan ma ugyanezt teszi a Tero-Mec Kft. érdekvédelmi szervezete is. Bong Vilmos­­fel­vételünkön a pénteki tünteté­sen) és Szakács Lajos elnökök tegnap azt is közölték, a három szakszervezet (az Jame Tool Kft.-ben működő is csatlako­zott) egységesen lép fel a tör­vényes védelem, a kollektív munkaszerződésben foglaltak szerinti jogaik érvényesítése érdekében. Ugyanakkor kezdeményezik az úgynevezett pa­ritásos bizottságok összehívását, amelyek a csődeljárás, illetve átszervezés utáni időszak kollektív munkaszerződését hivatottak előké­szíteni. A bizalmik abban reménykednek, hogy a csődeljárás után lesz még termelés az IAME- nél, s biztosítani kívánják az érdekvédelmi mun­ka jogfolytonosságát. A legvalószínűbb, s erre már utalnak jelek, hogy a cégcsoport vagyo­nát olyan befektetők vásárolják meg, akik ér­dekeltek valamilyen, az ágazathoz közeli terme­lés beindításában. Ezért a megyei munkaerő­hivatallal is felveszik a kapcsolatot megfelelő képzési és átképzési programok, tanfolyamok előkészítése érdekében. Ugyanakkor a megyé­ben működő más szakszervezetekkel közösen nagyszabású, immár „a megye passzív veze­tői” ellen irányuló tüntetésre készülnek, hiszen az egész térség gazdasága a csőd felé tart. A szakszervezeti bizottság úgy döntött, hogy május 6-ig, a legközelebbi csődtárgyalá­sig nem szerveznek újabb utcai megmozdu­lást. A tárgyaláson várhatóan ingóságok el­adásáról dönt a csődbíró, s a szakszervezet abban érdekelt, hogy a befolyó pénzt az elma­radt bérek és végkielégítés törlesztésére for­dítsák. Az emberek ugyanis joghézagokból nem tudnak megélni, a részleteiket sem tudják törleszteni — fogalmaznak a szakszervezeti vezetők utalva arra, hogy a vállalat vezetői szerint, ha pénz lenne, egy joghézag miatt ak­kor sem tudnák kifizetni az elmaradt béreket. A szakszervezeti vezetők úgy értékelik, az a furcsa helyzet állt elő, hogy a gyár jö­vőjéért csupán a munkavállalók aggódnak, sem a tulajdonosok, sem a menedzsment nem tesz lépéseket, hogy a vagyont meg­mentse. (Ferencz) 2005. MÁJUS 4. ­­3 PAPOLC HONLAPJA Kézbe fogni a Bede Erika fiatal tanárnő a világ kirakatába helyezte szülőfaluját, Papolcot. A www.papolc.ngo.ro honla­pon az internet-hozzáférés­sel rendelkezők egyetlen pil­lanat alatt a világ bármelyik tájáról elérhetik a nagy múl­tú háromszéki kistelepülést. Aki ezt megteszi, nem bánja meg, a gyökeres papok­i „bennszülöttől” a legtávo­labbi földrajzi térségben élő idegenig olyan friss és üde képet nyer a háromszéki fa­luról, olyan alapos tájékoz­tatást kap ennek históriai, néprajzi, gazdasági, szociális-kulturális állapotáról, a tele­pülés jeles embereiről, hogy az ismert hazai viszonyok közepette maga is rácsodálkozik: ezt is lehet? Így is lehet? Igen, lehet. Bede Erika már előbb is szerzett meglepe­tést. 2001-ben, a debreceni Erdély-történeti Alapítvány gondozásában és a Nemzeti Kulturális Örökség Miniszté­riumának támogatásával szülőfaluja, Papolc kétszáz olda­las, gazdagon illusztrált, szaktudományi szempontból is fi­gyelemre méltó monográfiájával jelentkezett. A falumono­gráfia a Takács Péter szerkesztette Székely falvak sorozat 2. köteteként került a könyvespolcunkra. Fiatal szerzőnőnk ilyen teljesítménnyel úgy is vélhetné, hogy ezzel a monográfiával lerótta szülőfalujával szembeni változó világot kötelességét, s a kutatás és ezután az alkotómunka más pász­máit választhatja. Bede Erika nem ezt tette. Újabb, internetes honlapszerkesztő vállalkozása azért is jelentős, mert ez mife­lénk valóban annyira ritka, mint a fehér holló. Egyrészt. Más­részt Papolcról írott tudományos igényű, avatott tollú szerző­re valló munkája világhálós terítésben kerül az internet világá­ban járatos, többnyire fiatal és iskolázott emberek szeme elé. Van ennek a modern falumegjelenítésnek más hozadéka is. Papolcot évszázadokon át erős és életképes székely közösség formálta Háromszék jelentős településévé. A községet múlt századi balsorsos történelme a romlás és pusztulás felé sodorta. Másfél évtizeddel ezelőtt kataszt­rofális aláhullását sokan megfordíthatatlannak vélték. Bede Erika a klasszikus módon szerkesztett falumonográ­fiájával és a modern elektronikus változat megalkotásával szel­lemi vonatkozásban fordított a falu sorsán. Mindkét munkájá­ban a históriai áttekintést követően sikerült azokat a folyama­tokat megjelenítenie, amelyek kiemelhetik a faluközösséget a letörtség letargiájából. A Papok­ honlap a közösségi önbiza­lom erősítésének eszköze lehet, a település határain — régi tanárok kapuin — messzire sugárzó életjel. Az elektronikus változat az írott falumonográfia mellé társítva máris mutatja a követhező példát: Papoktól távoli — esetünkben budapesti — kutatók társulnak a szerző mellé a szülőfaluból elszárma­zott elődök munkásságának felderítésében, a szakmai teljesít­mények, az erkölcsi példák hazaszármaztatásában és a tágabb világ értékei közé emelésében. A Bede Erika szerkesztette Papok­ honlap a műszaki le­hetőségek révén a könyvhöz képest vonzóan látványos, a színes fotók sokasága, az archaizálássegítő reprodukciók, a papolci táj varázslatos képi szépsége a művészetek irá­nyába mozdítják a világhálón böngészőt. Ennek az írott szöveg líraisága az alapozója. Ízelítőül a falubemutatóból: Papolcról azonban tudni kell azt, hogy sehol sem cso­bognak szebben a hegyi patakok, és sehol nem sütnek jobb házi kenyeret, kü­rtőskalácsot vagy akár ordas palacsin­tát, mint ott. A történelmi Magyarország egykori határvi­dékén lévő faluban — melynek erődrengetegében nagy­apáink, amikor eldőlni mentek, még látták a királyi sasos táblákat — nyílt szívű és vendégszerető nép lakik, magyar és román, amely túlélt számos történelmi vihart. Papok­ utcáin szemlélődve, a falu közepén átkanyargó patak part­ján sétálva vagy az erdőben, dombokon, mezőkön bandu­kolva elmerenghetünk azon, honnan jöttünk, és merre tar­tunk. Szinte kezünkbe foghatjuk a változó időt. Sylvester Lajos Papolc panorámaképe a www.papolc.ngo.ro honlapon F ortyogó-perek Az utóbbi két évben a megyei törvényszéken, a brassói táblabíróságon és a kézdivásárhelyi bíróságon öt pert tárgyaltak le, mely valamilyen formában a For­­tyogóhoz kapcsolódott. Két pert Kovács Simon Attila volt bérlő nyert meg. Tavaly ősszel a brassói táblabíróság arra kötelezte a helyi taná­csot, hogy a fortyogói keze­lő- és üdülőközpontot is te­gye fel az eladható kereske­delmi egységek listájára. A másik perben a volt bérlőnek visszaadták az egység hasz­nálati jogát. Egy harmadik perben április 28-án hozott döntést a brassói táblabíró­ság, s amennyiben az önkor­mányzat kifizeti a volt bérlő­nek a bíróság által megálla­pított beruházási összeget, a második perben hozott dön­tés érvényét veszíti, a volt bérlőnek csupán az elővá­sárlási joga marad meg. Ko­vács Attila nem értett egyet a megyei törvényszék által megállapított 170 millió lejes összeggel, és azt megfelleb­bezte Brassóban. A helyi ta­nács hajlandó a megállapí­tott összeget kifizetni, mivel azt bele lehet foglalni az el­adási árba. A negyedik per­ben, melyet Kézdivásár­­helyen tárgyaltak, Kovács Attila hatalommal való visszaélésért és birtokhábo­rításért bűnvádi eljárást kez­deményezett Török Sándor polgármester ellen. Ezt a pert Kovács alapfokon elveszí­tette, de fellebbezett a me­gyei törvényszéken. Egyelőre még nem történt meg a fortyogói egység fel­­értékelése, és a leltár átadá­­sára-átvételére sem került sor. 2004. január 15-e óta a polgári rendőrség munkatár­sai biztosítják a központ őr­zését, ami nem kis pénzébe kerül a polgármesteri hiva­talnak. Bochom István PROSTITÚCIÓ Kerítőket kaptak el A megyei rendőrség szer­vezett bűnözéssel folalkozó osztálya véglegesítette azt a bűnügyi iratcsomót, amely­ben három fiatalembert kerí­tés és kerítés érdekében tör­tént bűnszövetkezés gyanú­jával adtak át a megyei ügyészségnek. Décsei Ta­más (38) sepsiszentgyörgyi, Arimcutean Dumitru (34) Kolozs megyei lakos és Szat­mári Zoltán (31) magyar ál­lampolgár 2001—2002-ben tíz, Kovászna, Brassó, Har­gita, Maros, Kolozs és Kons­­tanca megyei lányt vitt ki Magyarországra, ahol bor­délyházban „dolgoztatta” őket. A három háromszéki leány közül egyik feljelentést tett a rendőrségen, s annak nyomán kezdték meg a ki­vizsgálást. A rendőrség kö­zölte, a szegény családból származó lányokat becser­készték, más jellegű munkát ígértek nekik, aztán Ma­gyarországon prostitúcióra kényszerítették. A kerítők fél óráért 5000, egy óráért 7500 forintot fizettek. (sz.) Akad még lenyúznivaló Nemsokára Sepsiszentgyörgy egész belvárosában fizetni kell majd a parkolásért, a vonatkozó tanácshatározat sze­rint lesz kerékbilincs és talán óra is, vagy magánosítják a ,,szolgáltatást", üzlet lesz, kérem, a parkolás is, fog rajta a tanács, a vállalkozó, csak még azt nem tudni, hogy mit nyer ebből a fizető ügyfél, az útadón, rovignettán, üzemanyag­­árak luxus- és egyéb illetékein túl az állandó javítási költsé­gekkel is vastagon adózó autótulajdonos. Arról, hogy jobb utak lennének, netán nem bokáig érő sárba, pocsolyába lépnénk ki naponta beporosodó járgányainkból, nincs szó. Tudjuk is, hogy miért. Hiszen a csatornázási díjat is folyton emelik, mégis olyan szag terjeng a városban, mint egy kol­lektív istálló trágyadombján, fizetünk a szemére­­hordásért és a köztisztaságért, sőt, magunk is takarítgatunk a tömbház előtti, nem saját területen, mégis bokáig járunk mindenféle eldobált és elpotyogtatott, szél által odahordott hulladék­ban, és egy alig tízperces séta alatt is térdig szű­rkíti öltözé­künket a por, amely egy teherautó vagy busz után a szemü­n­­ket-szájunkat is megtölti. Mindez egy olyan városban, ahol a polgárok átlagon felül fegyelmezett és lelkiismeretes befizetőnek számítanak Némi sejtésünk ugyan lehet arról, hogy hova folyik az adónk: hall­juk, hogy telket vásárolt a tanács, fejlesztésre, építkezésre, be­fektetőkre várva (ha már a Billa nem váltotta be a hozzá fűzött munkahelyteremtő és helyben adózási reményeket) — no meg esetleg újabb pénzforrásötletekre. Vélhetően a játszótéradó azért nem jutott még senkinek eszébe, mert már úgyis csak egyetlen használható nyilvános játszótér van a városban, és az sem az adóinkból, hanem magánadományból épült. Pedig képzeljék csak el: ha a gyermeklétszámmal arányos összege­ket (egy gyerekre kevesebbet, háromgyerekes családokra há­romszor annyit) vetnének ki a hintákra, és az esetleg ide láto­gató testvériskolásoktól is behajtanák a csúszdakoptatási díjat, néhány év alatt oda fejlődhetünk, hogy már elég lesz az egyet­len játszótér, és egy gonddal kevesebb nyomná a városveze­tést. Hiszen a távfűtés és az Olt gyaloghídjának ügye is ilyen­formán „oldódott meg". Aztán lassan talán ráérnének azon tépelődni, hogy mi lesz, amikor minden összeomlott, és nem maradt senkinél semmi behajtanivaló... Demeter J. Ildikó Kármentő ETNIKAI ÜLDÖZÖTTEK Havonta félszázan jelentkeznek Háromszéken mintegy 1100 egykori etnikai üldözött kap havonta átlagosan közel 1,8 millió lej támogatást. Az 1940. szeptember 6. és 1945. március 6. között nemzetiségi okok miatt meghurcoltak továbbra is jelentkeznek a megyei nyug­díjpénztárban, szinte kizárólag magyar nemzetiségűek. Havonta közel félszáz új kérést iktatnak, ebben az évben 148-an tettek le iratcsomót. Egy jogosult elhunyta esetén özvegye havi 500 000 lejes támogatást kaphat, amennyi­ben ezt kéri. A törvény jogvesztő határidejű, az érintettek­nek 2006. december 31-ig kell kérniük jogaikat. (mózes)

Next