Háromszék, 2006. július (18. évfolyam, 4810-4834. szám)

2006-07-01 / 4810. szám

Mit akar az RMDSZ? Mennyire lenne életképes egy Székelyföldi Régió? Milyen intéz­ményrendszert kellene kialakítani majd benne? Milyen ágazatokat és hogyan kellene fejleszteni? — ezekre a kérdésekre keresték a választ a nagyobb székelyföldi városok RMDSZ-es polgármesterei, tisztségviselői a tegnapi sepsiszentgyörgyi tanácskozáson. Az auto­nómia témakört elsősorban a megnyitóbeszédekben érintették, a to­vábbiakban, az RMDSZ programjához hűen, elsősorban a regionális átszervezésről, a három megyét (Maros, Hargita, Kovászna) magában foglaló fejlesztési régió kialakításáról folyt a vita. (részletek a 3. oldalon) Csökkent a munkanélküliség A májusi 7,2 százalékról júniusra 6,9 százalékra mérséklődött a hiva­talos háromszéki munkanélküliségi arány — közölték a megyei munka­erő-foglalkoztatási hivatalban. A 6653 bejegyzett állástalan kisebbik része (2015) segélyben részesül, míg 4638-an már tartós, vagyis egy év­nél régebbi munkanélkülieknek szá­mítanak. A szakintézményben az elő­ző hónapban 560 üres munkahelyet jegyeztek, 85 állástalant a sepsiszent­györgyi textilgyárba irányítottak, de közülük csak tízen vállaltak ott mun­kát. Június folyamán 466-an marad­tak foglalkozás nélkül, miközben csak 307 személy lépett kenyérbe. Az elmúlt időszakban látványos el­bocsátások nem voltak, a sepsiszent­györgyi hegyivadász-alakulattól ti­zenegyen távoztak, a kézdivásárhelyi Elco vállalattól tizenöten, míg a Petromtól — megyei szinten — tucatnyian. (L.) Ma kezdődik az Incitato művésztábor Az Incitato művésztábor Fortyogófürdőről annak bezárása miatt immár negyedik éve Bálványosra költözött. 1993 óta ez az egyetlen kelet-európai művésztábor, ahol lovakkal kapcsolatos témákat dolgoznak fel. Kép és szöveg: Sochom István (folytatása a 3. oldalon) Miholcsa József fortyogófürdő­i Incitato-szobra Dilettánsok Mint a bomba robbant a csütörtöki híradásokban a liberális párt elnökének, Călin Popescu Tăriceanunak és az ugyancsak liberális hadügyminiszternek, Teodor Atanasiunak ama bejelentése, hogy jövő esztendő elejé­ig Románia kivonja csapatait Irakból, s az erre vonat­kozó javaslatot mihamarabb a Legfelsőbb Védelmi Tanács elé terjesztik. Nincs olyan épeszű ember az országban, aki egy ilyen hírnek ne örülne, már igen sokan érzik, nem természetes dolog, hogy az ország határaitól ezer kilométe­rekre, idegen hatalmak érdekében folytasson háborút és áldozza fel embereit. Sajnos, már a bejelentés pillanatában tudni lehetett, hogy újabb­ huncutságról van szó, e súlyos kérdést nem így szokás megoldani, nem elég, ha erről a mi­niszterelnök és hadügyére dönt, van védelmi tanácsa az or­szágnak, van államfője, mit ad isten, parlamentje is, és van­nak partnerei. Az ilyen súlyos döntést jó előre diplomáciai­katonai úton egyeztetni kell, ahogyan megtették a spanyo­lok, a magyarok, az olaszok vagy a norvégek, ahogyan el­hagyta az iraki hadszínteret Japán vagy a Fülöp-szigetek. S bár Călin Popescu Tăriceanu miniszterelnök azt állította, hogy a felvetést megtárgyalta a brit és az amerikai féllel. Traian Băsescu több tévéállomáson elmondta, hogy a kérdés nem ilyen egyszerű, a szövetségeseket váratlanul érte a beje­lentés, és sorban mindeniket meg kellett nyugtatnia, hogy az ország teljesíteni fogja kötelezettségeit, olyan csapatkivonás­ról, melyről a hadügyminiszter és a miniszterelnök beszél, szó sem lehet. Október-novemberig a román kon­tingenst mintegy 260 fővel csökkentik, de Ro­mánia azt a régi beidegződését, miszerint me­net közben cserben lehet hagyni a szövetségest és átugrani egy másik csónakba, nem kívánja gyakorolni. Még azzal a céllal sem, ahogyan Bogdan Olteanu, a képviselőház ugyan­csak liberális elnöke fogalmazott: Románia NATO-kapcso­­lata már nem elsőrendű fontosságú, most az európai csatla­kozásra kell az országnak összpontosítania. A demokraták elképedve fogadták a liberálisok bejelen­tését. Cristian Rădulescu frakcióelnökük szerint a csapa­tok visszavonására vonatkozó kérést a kormánynak kellett volna megtennie, nem a Nemzeti Liberális Párt Állandó Bi­zottságának ülésén dönteni erről. Hab a tortán, hogy az RMDSZ elnöke, Markó Béla, egyedüliként a kormánykoa­lícióból, a csapatkivonásról magától Călin Popescu Tăriceanu miniszterelnöktől a hivatalos bejelentés előtt két órával értesült, és üdvösnek tartotta, hogy elkészüljön a román katonák Irakból való visszavonulásának ütem­terve. Sok­ jót e tudással nem ért el az RMDSZ, legfeljebb Traian Băsescu ama gúnyos megjegyzését, miszerint úgy látszik, a liberálisok a kényes kérdésekben újabban csak az RMDSZ-szel egyeztetnek. Teljesen fölöslegesen külön­ben, mert sem az első, sem az utolsó szót nem ők mondják id, a csapatkivonást a miniszterelnöknek — nem a pártvezé­rnek, nem a hadügyminiszternek — kell kérnie, az állaam­­­elnök joga azt elrendelni, ebben még a Legfelsőbb Védelmi Tanácsnak is csak konzultatív jogköre van. Épp ezért Băsescu Tariceanuék lépését a nemzeti érdek durva meg­sértésének minősítette, politikai éretlenséggel, hazudozás­­sal vádolta meg, ezért lemondását méltánylandó gesztus­nak tartaná. Nehéz eldönteni, mi ütött Tăriceanuba. Igaz, a kato­nák hazarendelését a lakosság zöme helyeselné, majt mégis kissé zavartan áll a kormányfő és párttársai üvöl­tő dilettantizmusa előtt. Máról holnapra Református templomot avatnak Baróton Sok küzdelemmel ér­keztek el a baróti refor­mátusok a jeles naphoz, amikor végre istenházát, a saját templomukat avathatják: tizenkét év­nyi munka, s még az­előtt pár évszázados vi­­askodás a mindenkori, mindenféle nehézségek­kel. Vasárnap ft. Pap Géza, az Erdélyi Refor­mátus Egyházkerület püspöke hirdeti a fel­szentelő igét helybeliek­nek és vendégeknek, mindazoknak, akik ki­vették részüket a temp­lomépítésben. Első templomukat a baróti reformátusok 1783-ban kapták, egy hatvan férőhelyes istenházat építtetett Cserei József és Raksányi Anna az akkor még csu­pán hatvan lelket számláló helybeli református közösségnek. A 20. szá­zad elejére számbelileg gyarapodott reformátusság Kós Károlyt kért fel kétszáz férőhelyes templom megter­vezésére, ennek kivitelezése azon­ban a gazdasági válság miatt elma­rad. A közben beszerzett építőanyag­ból 1933-ban református kultúrott­­hont építenek, az épületet 1947-ben istentisztelet tartására alakítják át, az­óta ez a hajlékuk a református hívek­nek. Egy évtized múlva tornyot építenek Debreczeni László tervei alapján, aztán 1994-ben elkezdik az igazi templom építését. Kós Károly terveit Levien de Putter holland mű­építész alakította át az immár két­ezer fősre duzzadt gyülekezet igé­nyeinek megfelelően. Tizenkét esz­tendőnek kellett eltelnie, hogy a torony másik oldalán elkészülhes­sen a négyszázötven férőhelyes új templom, melynek alapkövét 1994. május 28-án Csiha Kálmán, az Erdé­lyi Református Egyházkerület akko­ri püspöke szentelte meg. A tucat­nyi küzdelmes esztendő során a templomépítést számtalan magyar, holland, német és svájci támogató segítette, a templomszentelésre — mely kettős ünnepség, hiszen erre az alkalomra időzítették a hagyomá­nyos baróti egyházi zenei találko­zót is — mindannyiukat meghívták, akárcsak a gyülekezet testvérfele­­kezeteinek lelkészeit. (vop) Fotó: ifj. Krizbai Imre BÁRÓT Pályázatot hirdettek Egyesületek, alapítványok és intézmények számára hirdet ismét pályázatot a polgármesteri hivatal. A negyvenezer új lejes keretből ötezer lejt saját programjaira tart meg az önkormány­zat. A pályázási feltételeken nem módosítottak, pályázatot továbbra is csak Barót város közigaz­gatási területén bejegyzett civil szervezet nyújt­hat be, legtöbb kétezer lejt lehet igényelni, a kért összeg pedig a tervezett program költsége­inek legtöbb felét jelentheti, a többit önrészként kell fedezni. A pályázatokat július huszadikáig fogadják el. (hecser.) Lemondott a múzeumigazgató Július 19-i hatállyal lemond a Székely Nemzeti Mú­zeum igazgatói tisztségéről Kató Zoltán. Ezt az intéz­mény csütörtöki vezetőtanácsi ülésén jelentette be. A felmondási időszakot rászámítva, Kató augusztus 18-ig vezeti a múzeumot. Az igazgató a személye elleni össze­hangolt támadással magyarázza tettét, s hangsúlyoz­za: ,,gesztusommal mindenki számára és egyértelmű­en nyilvánvalóvá akarom tenni, hogy igazgatói állásom megőrzésénél sokkal fontosabbnak tartom több mint fél évtizede felvállalt hivatásomból szár­mazó egyik legfontosabb feladatomat! ’’ Azaz a múze­umból 1971-ben Bukarestbe vitt tárgyak, köztük Gá­bor Áron ágyújának visszaszerzését. (Szekeres) Simó Erzsébet

Next