Háromszék, 2006. szeptember (18. évfolyam, 4863-4888. szám)

2006-09-01 / 4863. szám

KÖZÉLET Kilakoltatják a fogászokat? Korábbi döntésével teljesen ellentétes határozatot fo­gadott el tegnapi ülésén a megyei tanács. A megyei tulaj­donban levő sepsiszentgyörgyi fogászati klinika épületé­be költöztetnék a szociális gondozási és gyerekvédelmi igazgatóságot, ám korábban már bérbe adták hét fogor­vosnak az ott lévő rendelőket. A határozattervezetet nem véleményezte kedvező­en minden szakbizottság. Valeriu Şerban hangot is adott a felmerült dilemmák­nak. Kifejtette, döntés előtt látniuk kellene egy tanul­mányt az épület állagáról, felmérést arról, hogy az in­gatlan megfelel-e a célnak, az igazgatóság személyzete el­fér-e ott, az esetleges átala­kítási költségekről is kimuta­tást kellene készíteni. Deme­ter János tanácselnök közöl­te, a megyei építészeti fel­ügyelőség figyelmeztette az önkormányzatot, hogy föld­rengésveszélyes az épület. Tehát mindenképpen be kell avatkozni, s ha már költ rá a megyeháza, akkor érje is meg, azaz saját érdekében hasz­nosítsa. Az elnök hozzátette, az az épületrész, amelyben az igazgatóság jelenleg működik, visszaszolgáltatás tárgyát képezi, és a hivatalnak min­denképpen székhelyet kell biztosítani. A közgyűlés nem hozott egyöntetű határozatot, ám a szükséges minősített többség megvolt. Egy ellenszavat és négy tartózkodás lógott ki a sorból. Vass Mária gyerekvé­­delmi igazgató érdeklődé­sünkre elmondta, terepszem­lét tartott, s úgy találja, ameny­­nyiben az emeletet kibővítik a földszinti rész teljes felületé­re, elfér oda a hivatal, amely jelenleg 79 alkalmazottal mű­ködik a jóváhagyott százas létszámkeretből. Az elfogadott jogszabály hatálytalanítja az önkormány­zat tavaly januári határozatát, mellyel hét fogorvosnak bér­be adták az ingatlanban levő rendelőket. A rendelkezés sze­rint hatvan napon belül ki kell üríteni az épületet, ahol az or­vosokon kívül még nyolc fog­­technikus dolgozik, és a váro­si fogászati röntgenlaborató­­rium működik. (Szekeres) Kiskászoni hírhalom (folytatás az első oldalról) ♦ Kicserélték a katolikus templom épületén az asztalosmunkát. A költségeket a hívek több év alatt összegyűjtött perselypénzéből fizették — tájékoz­tatott Marthi Géza gondnok. Kiskászon a kézdiszentléleki anyaegyház filiája. 1974—1984 kö­zött nem kis bonyodalommal megépített templo­mának védőszentje Árpádházi Szent Margit. ♦ Közegészségügyi szempontból tarthatatlan a magas kalciumtartalmáról híres Kiskászoni borvízforrás állapota, kapü­jéből a legkülönbö­zőbb edényekkel méregetik a vizet, így könnyen befertőződhet. A szentléleki tanács évek óta csak az ígérettel van — mondták a helybeliek, akik pénzalapot kérnek a kút higiénikus foglalására. A kiskászoniak kezeskednek, hogy közmunkájuk­ra számíthat László István polgármester. Van jegyzője Illyefalvának Mától ismét van jegyzője Illyefalvá­­nak, ugyanis Gyulai Piroska nyugdíjba vonulásával áprilistól megüresedett az állás, melyre versenyvizsgát hirdettek. A megmérettetésen ketten vettek részt, a megyei tanács és a sepsiszentgyörgyi városháza egy-egy alkalmazottja. A nyer­tes Szabó Ferenc, a megyeháza kulturá­lis irodájának eddigi munkatársa. Időközben megbízatással Bandi Enikő Gabriella helyi köztisztviselő látta el a jegyzői teendőket. (sz.) 2006. SZEPTEMBER 1. Daragos Attila az új elnök (folytatás az első oldalról) Az utak katasztrofális állapotáról is szó esett, de emellett az ún. fekete­turizmus miatt panaszkodtak sokan, hiszen nincs törvény, mely a gomba­mód szaporodó panziók működését szabályozná. A megbeszélésen jelen volt Puskás Bálint RMDSZ-es sze­nátor is, aki elmondta: a maga részé­ről a decentralizáció híve, meglátása szerint Romániában csak akkor lesz egészséges, működőképes turizmus, ha a turisztikai minisztérium szerepét az egyesülethez hasonló helyi szer­vek veszik majd át. Anselmo-napok Ojtozban Hét végén második alkalommal tartanak Anselmo-napokat Ojtozban, az Anselmo fo­gadó udvarán. Az ünnepen a nehezebb kö­rülmények között élő helybeli lakosságot is szívesen látják, a holnapi tízórai nyitány után ugyanis változatos program várja az érdek­lődőket: lesznek kulturális és sportrendez­vények, horgász-, illetve favágóverseny, utóbbin igen értékes díjakat adományoz majd az Anselmo-napok fő támogatója. A szabad­téri mulatságon a gasztronómiai finomságok mellett sok élő zene lesz. A piknik tábortűz­zel és tűzijátékkal zárul, a mulatság hétfő haj­nalig tart. (2.) Nem látja a kiutat A Brassó megyéből illegálisan Bölön határába költözött romák ügyében hogyan látja a megoldást? — kérdeztük Szakál And­rástól, Brassó megye alprefektusától. — Én voltam az első, aki ezt a problémát fel­fedezte, kiszálltam a terepre, és láttam, hogy a romák Kovászna megye területén laknak, de Brassó megyei személyazonosságival rendel­keznek, mármint akinek van személyazonossági kártyája. Ők lényegében magyarosiak, oda szól a személyazonosságijuk. Annak idején valaki elkövetett egy törvénytelenséget a nyolcvanas években, amikor ezeknek az embereknek beve­zették a villanyt. Kovászna megye prefektusá­val a belügyminisztériumban is jártunk ebben az ügyben. Első ízben a területcsere került szóba, de azt javasolták, hogy ne kezdjünk bele egy ilyen fajta megoldásba, hiszen ebből problémák adódhatnak, lévén egy román és egy magyar megyéről szó. Nem lehet egyik megyéből levág­ni egy területet, és odaadni egy másik megyé­nek. Lényegében törvényesen kellene rendez­ni a bölöni romák helyzetét. Egy dolog biztos: a terület, ahová építkeztek, a Kovászna megyei­eké volt, s a 18-as földtörvény alapján vissza is igényelték. Hiába kapták vissza a szóban forgó területet egykori tulajdonosaik, amikor hasz­nosítani nem lehetett azt, a romák ráépítettek. Én személy szerint pillanatnyilag nem látok ki­utat. György Ervin prefektussal naponta be­szélek telefonon, több dologban is konzultálok vele, ezért is reménykedem abban, hogy közö­sen megtaláljuk a legjobb megoldást. Lejegyezte: Bochom István El kell költöztetni a házakat (folytatás az első oldalról) Az elmúlt egy hónap alatt öt új házikó nőtt ki a földből, egy év alatt majdnem negyven­nel szaporodott a számuk. Ma már 150 ház áll bölöni területen, és körülbelül 600 roma lakik ben­nük. Személyazonossági igazol­ványaikat a szászmagyarósi polgármesteri hivatal állította ki, többségük bejegyzett lakcíme: Lüget 104. szám. A Kovászna megyei pre­­fektúra több megoldást javasolt az elmúlt hónapokban, ám Bu­karestben a szaktárcánál elzár­kóztak az igen kényes „roma ügy” rendezésétől. Nem hajlan­dóak tárgyalni a Brassó megye­iek sem, területcseréről hallani sem akartak, a magyarosi pol­gármester szerint minden a leg­nagyobb rendben van, a bras­sói prefektus lakóival együtt adná vissza a területet Bö­­lönnek. A legutóbbi ajánlat a házak Brassó megyei területre költöztetéséről szólt, úgy tűnt, anyagi támogatás fejében haj­landóak belemenni ebbe az itt élők is, ám kiderült, nincs sza­bad terület, ahová áttelepíthet­nék őket. Egy hónapokkal ez­ ­ Bátortalan tétovaság Göncz Kinga egynapos hivatalos bukaresti látogatása után hazatérve, otthon folyamatosan Szlovákiával kapcso­latos, súlyos gondokról beszélt, mintha nem a román fővá­rosban, hanem az egykori magyar királyokat koronázó Po­zsonyban járt volna. Mindez nem véletlen, az Európai Unió politikai, jogi és erkölcsi ,,magasságába" emelkedett Szlo­vákiában pozsonyi kormányzati összekacsintó elnézéssel olyan barbarizmusnak vagyunk tanúi, amelyre csak a legel­vetemültebb fasiszta-bolsevista társadalmi csoportosulá­sok voltak képesek, vagy amire a kortársi világban az egymással torzsalkodó afrikai— ázsiai törzsek némelyikénél találkozunk. Az atrocitások miatt a magyar külügyminiszter asszony Szlovákia felé irányuló mosolydiplomáciája indokolt... A magyar külügyminiszter asszony bukaresti látoga­tása utáni ,,mellébeszélésének" viszont más eredői is van­nak. A várakozással és reménységgel beharangozott egy­napos találkozósorozat napirendjén fontos kérdések, a regionális együttműködés, a romániai magyar nyelvű fel­sőoktatás, a Nabucco gázvezeték programja, a romániai kisebbségi törvény elfogadása szerepelt. Szó volt továb­bá a Romániában — főleg az ortodox egyház berkeiben — nagy port kavart Gozsdu Alapítvány ügyének rendezé­séről, a verespataki beruházásról, a magyarországi ro­mán kisebbség jogi státusáról. Göncz Kinga és a magyar diplomácia konkrétumo­kat várt ettől a találkozótól. A hazai magyar sajtó a látogatással kapcsolatosan általában eufóriás, egyesek a két állam közötti viszonyt, a kapcsolatok minőségét illetően egyenesen az ,,áttörés” lehetőségéről beszéltek. A magyar diplomáciának szüksége is volna végre né­mely sikerélményre, hisz a két ország kapcsolatainak dics­telen korszakai után a magyar országvezetés ismét mindent a „ jó szomszédsági viszony ” kialakításának és megőrzé­sének parancsa alá rendelt, Románia uniós csatlakozá­sának előmozdításáért — egyébként helyesen — néha többet hangoskodott, mint önmagáért. De lám, a magyar mosolydiplomáciának most is az az ,,eredménye", hogy Traian Basescunak mindmáig más a vélemé­nye a kisebbségi törvénytervezet parlamen­ti elfogadásáról, mint a román kormányfő­nek, s az államfő mintegy szószólójaként akadt olyan par­lamenti képviselő is, aki Göncz Kingát kioktatta, hogy a román törvényhozásnak ne ő szabjon feltételeket. A román—magyar kapcsolatok alakulását és útvesztőit tekintve Varga Andrea bukaresti—budapesti levéltári ku­tatásokra és kiváló elemzőképességére alapozott tanulmá­nyai tűnnek múltba­ és messzi előrelátóan irányadónak. A szerzőre már előbb is felfigyelhettünk, többek között a mold­vai csángók ,,román eredetének" kidolgozásában a szekuritáté és a moldvai papság szánalmas szerepét feltáró kutatásai kapcsán. Most a bukaresti Új Magyar Szóban két jól időzített, remek írásban — Magyar—magyar kapcsola­tok ’89 előtt, Arad után és A mosolydiplomácia nem talál fogást, 2006. szeptember 29—30.) — hívja fel a figyelmet arra, hogy .....a magyar küldöttségek tárgyalási és meg­előtti bukaresti rendőrségi vizs­gálat számtalan rendellenes­ségre bukkant, a végkövetkez­tetéseket azonban mindmáig nem küldték le. Ezért döntöttek úgy az RMDSZ vezetői, hogy radikálisabban kell lépniük, ám tudatában vannak, hogy ez szá­mos nehézségbe ütközik. Né­hány helyszínre utazásuk bebi­zonyította, ha kényessé válik a helyzet, az itt élő romák átlép­nek a patakon brassói területre, a házakban csak a csecsemő­ket hagyják, hogy ne lehessen az épületekhez nyúlni. egyezési szándékait a román partner szinte minden alka­lommal a magyar bátortalanságra épülő létovaságnak te­kintette. S ez a magatartás mindmáig érvényes, az elmúlt évek fejleményei azt mutatják, hogy a két ország viszonyát továbbra is a magyar kisebbséggel kapcsolatos alapvető nézeteltérések jellemzik. A román politika önképe már jó ideje az européer, demokratikus rendszerváltozáson átment és megújult társadalmi állapotra van hangolva. Ugyanak­kor a román politikumnak a magyar veszélyre való hivat­kozása mint állandó fenyegetettségi tényező van jelen a sajtóban, közpolitikában, parlamenti vitákban, nemzetkö­zi kapcsolatokban. ” Ezen az őszön román—magyar közös kormányülésre kerül sor Budapesten. Göncz Kinga miniszter asszony bu­karesti látogatása ennek a témafelvető előkészítője is volt. Kívánatos lenne, hogy a magyar fél felismerje, Románia uniós csatlakozásáig rendkívüli és többé meg nem ismétlő­dő esélye van arra, hogy az erdélyi magyarság ügyét úgy képviselje, hogy­ az a kedvező megoldások felé forduljon, s az alapvető kérdéseket addig megnyugtatóan rendezzék. A fél évszázados történetre visszanéző mosolydiplomá­cia kudarcsorozata, Kádár és Kállai 1958-as, Grósz Ká­roly 1988-as látogatásának szégyene legyen intő példa, mert másképp a magyar külügyminiszter Románia sikeres csatlakozása után majd Pozsonyba látogathat, és hazatér­ve egyfolytában Bukarestről kell beszélnie, ahol ,,elnéz­nek" az országban kibontakozó magyarellenes heccsoro­zat és jogsértő brutalitás fölött vagy mellett. Mi ismerjük szomszédainkat. Sylvester Lajos Határhelyzetek

Next