Háromszék, 2007. január (19. évfolyam, 4964-4987. szám)
2007-01-04 / 4964. szám
2007. január 4 ., CSÜTÖRTÖK 4964 . szám atomsze A CSATLAKOZÁS SZILVESZTERE SZENTGYÖRGYÖN Hajnalig állt a bál SZEKERES ATTILA Sokakat csábított utcára az Euópai Unióhoz való csatalakozás alkalmából rendezett szilveszteri programsorozat. Úgy tűnt, éjfélkor többen voltak Sepsiszentgyörgy központjában, mint Szent György-napokkor szokás. S a Duna Televízió jóvoltából a világ minden táján követhették a háromszéki eseményeket, legtöbbször élőben, de felvételről is. Műsor volt bőven. Kezdődött Zsíros B. Ödön úr leszúrásával, azaz a jelképesen utolsó hagyományos disznóöléssel, melyet a Tribel vendéglő előtti járdán követtek el, s nem hiányzott a Szupernagyi által felszolgált székely köményes sem mellőle. Aztán ünnepi istentiszteletet tartottak a vártemplomban, ahol Dezső András református lelkipásztor hirdetett igét, közreműködött a Szilágyi Zsolt vezette Vox Humana kamarakórus. (folytatása a 3. oldalon) Tizenötmillió magyar kenyere. Fibula Péter veresegyházi pékmester és képzőművész tizenötmillió búzaszemből sütötte azt a két hatvan kilogrammos kenyeret, melyet a Duna Televízió stábja hozott el Sepsiszentgyörgyre (társa a budapesti stúdióba került). Fibula úgy gondolta, ezzel a gesztusával valamelyest enyhíti azt a keserűséget, melyet a december 5-i érvénytelen népszavazással az anyaország a határain kívül rekedt nemzettársainak okozott. (s) MÁRÓL HOLNAPRA . Az unió kihívásai Románia uniós csatlakozása — bármennyi szorongással és kétkedéssel is tekintünk elébe — váratlan és nagy ajándéka a sorsnak, óriási lehetőségeket rejt magában, és természetesen épp akkora csapdákat is. Mégis igen nagy dolog, hogy ez a furcsán fejlődő ország, melyben együtt él a modern kor és a múlt század, ahol a nyitott európai gondolkodás a legföldhözragadtabb eszmeiséggel vegyül, egy olyan politikai-gazdasági közösség tagja lehetett, mely gondokkal küzd ugyan, maga is az átalakulás kínjait szenvedi, de irányvonalként, fejlődési útként a jövőt, a haladást garantálja. Mert Románia magában tizenhét éves viszonylagos szabadsága alatt is a vártnál kevesebbet tudott megvalósítani mind a demokratikus átalakulás önmaga vállalt feladatából, mind a szabad piacgazdaságból. Az egymást követő diktatúrák, a Ceauşescu-kor öröksége mélyen beivódott e nép lelkébe, s bár örömünnepként élte meg a csatlakozást, várhatóan sokféle ellenállást fog tanúsítani az európai normák elfogadásában, s az is megeshet, hogy a maga módján értelmezi majd az új regulákat, a nemzeti politikatörténet hagyományait követve megpróbál kibújni alóluk, fűt-fát ígérni majd, de annál kevesebbet cselekedni. Minden benne van a pakliban, bekövetkezhet az a gazdasági-politikai csoda, melyről az elmúlt napokban regéltek, de megtörténhet, hogy a Brüsszelnek önként leadott feladatokat egyes hangadó politikusok nemzeti létük elleni cselekedetként fogják fel, s a nacionalizmus, mely — mint naponta tapasztaljuk — alig tartható féken, új hullámokat vet, és számunkra kellemetlen következményekkel jár. Mégis Románia megtette azt a lépést, mely sorsdöntő lehet történetében, s mi, magyarok is haszonélvezői lehetünk a csatlakozásnak, ha okosan, előrelátóan, megtervezetten éljük az elkövetkező éveket. Azt ugyanis kár lenne tagadni, hogy ránk, magyarokra más feladatok is várnak. A globalizáció kedvezőtlen hatásait ki kell védenünk, a román nemzetállam kisebbségpusztító terveinek ellent kell állnunk, miközben régiónknak be kellene hoznia azt a gazdasági-szellemi lemaradást, amibe az elmúlt több mint nyolc évtized taszította. Ha sodródott eddig a romániai magyarság, most pontosan tudnia kell, mit és miért cselekszik. Ennek megtervezése a szellemi-politikai-gazdasági elit feladata. Az örömünnepnek vége, a munka ideje jött el. Simó Erzsébet Esztendőforduló Rétyen KISGYÖRGY ZOLTÁN A mindennapi embernek jelentős forduló az óesztendő és az újév, de egy polgári település számára is. Igazából csak akkor jó, ha az új esztendő több, folytatásra számló munkára ad lehetőséget, ha dokumentáció és pénz néz ki az uniós évre, s ha olyan feladatok sorakoznak, amiért érdemes küzdenie a tanácsnak, az önkormányzatnak. Merre billen a rétyi mérleg? — kerestük a feleletet. Nincs szándékunkban ismételni 2006 rétyi eredményeit, de az év végi, szinte meglepetésszerűen érkező pénzösszegek soha jobbkor nem jöhettek volna —jegyezte meg Dálnoki Lajos polgármester. Közmegelégedésnek örvendett, hogy sikerült teljesen feljavítani a község minden településén a közvilágítást, az első uniós esztendő tiszteletére kigyúltak a fények a Feketeügy menti falvakban. Komolyabb összegeket, mintegy 60 000 lejt kapott az iskolahálózat, pontosabban az egerpataki általános és a bitai elemi iskola. Ennek a felét sikerült befektetni az óesztendőben, s öröm, hogy a különbséget át lehet tenni a forgóalapba, hasznosítására az új évben kerül sor, folytatni tudják a munkálatokat. (folytatása a 3. oldalon) Kevesebb a mentő, mint a hívás DEMETER J. ILDIKÓ Az esztendőforduló napjaiban megtörtént, hogy a kihívott mentő csak egy óra múlva tudott a helyszínre érkezni — tudtuk meg a sepsiszentgyörgyi mentőszolgálaton: a folyton csengő telefonkészüléken nemegyszer kellett türelemre inteni a közvetlen életveszélyben nem levő betegeket. Január elsejétől mintegy kétszázan tárcsázták a mentőt, amely azonban nyár óta csökkent erővel dolgozik, a mentősök szabadságidejének megnövelését ugyanis nem követte létszámbővítés, így a megyei kórház mellett éjjel három, nappal öt kocsi járja az utakat az eddigi négy és hat kisbusz helyett. Mentőorvos sem jut minden kocsira (jelenleg hatan vannak összesen), az uniós szabályok szerint pedig a mentőasszisztens már sokkal kevesebbet tehet (például nem adhat be injekciót, csak tablettát), tehát minden egyes komolyabb ellátásra szoruló beteget fel kell vinni a megyei kórház sürgősségére, ahol tegnap már a hótól csúszóssá vált utcák áldozatai is érkezni kezdtek. A szilveszteri nyilvántartás némiképp elüt a szokásostól, a túl sokat evők és ivók évről évre népesebb tábora mellett ezúttal sok lázas, tüdőgyulladásos gyermeket és felnőttet is kezeltek. Dacára annak, hogy jó néhányan a várakozás helyett a szomszéd vagy rokon kocsiját választották, e napokban jóformán meg sem állt a mentő, és az előirányzott üzemanyag-mennyiséget fel kellett pótolni. Kirívó esetet kettőt jegyeztek fel: egy verekedésben megsérült férfi visszautasította a sebészetre való beutalását, egy 68 éves kilyéni asszonyt pedig már nem tudtak újjáéleszteni: a hozzátartozó krónikus pszichikai betegségére (idegességre) hivatkozva riasztotta a mentőt, de minden jel arra mutat, hogy a közelmúltban megállapított szívbetegség okozta a váratlan halált.