Háromszék, 2007. január (19. évfolyam, 4964-4987. szám)

2007-01-04 / 4964. szám

2­007. január 4 ., CSÜTÖRTÖK 4964 . szám atomsze A CSATLAKOZÁS SZILVESZTERE SZENTGYÖRGYÖN Hajnalig állt a bál SZEKERES ATTILA Sokakat csábított utcára az Euópai Unióhoz való csatalakozás alkalmából rendezett szilveszteri programsorozat. Úgy tűnt, éjfélkor többen voltak Sepsiszentgyörgy központjában, mint Szent György-napokkor szokás. S a Duna Televízió jóvoltából a világ minden táján követhették a háromszéki eseményeket, legtöbbször élőben, de felvételről is. Műsor volt bőven. Kezdődött Zsíros B. Ödön úr leszúrásával, azaz a jelké­pesen utolsó hagyományos disznóölés­sel, melyet a Tribel vendéglő előtti jár­dán követtek el, s nem hiányzott a Szupernagyi által felszolgált székely köményes sem mellőle. Aztán ünnepi istentiszteletet tartottak a vártemplom­ban, ahol Dezső András református lel­kipásztor hirdetett igét, közreműködött a Szilágyi Zsolt vezette Vox Humana kamarakórus. (folytatása a 3. oldalon) Tizenötmillió magyar kenyere. Fibula Péter veresegyházi pékmester és képzőművész tizenötmillió búzaszemből sütötte azt a két hatvan kilogrammos kenyeret, melyet a Duna Televízió stábja hozott el Sepsiszentgyörgyre (társa a budapesti stúdióba került). Fibula úgy gondolta, ezzel a gesztusával valamelyest enyhíti azt a keserűséget, melyet a december 5-i érvénytelen népszavazással az anyaország a határain kívül rekedt nemzettársainak okozott. (s) MÁRÓL HOLNAPRA . Az unió kihívásai Románia uniós csatlakozása — bármennyi szorongással és kétkedéssel is tekintünk elébe — váratlan és nagy aján­déka a sorsnak, óriási lehetőségeket rejt magában, és ter­mészetesen épp akkora csapdákat is. Mégis igen nagy dolog, hogy ez a furcsán fejlődő ország, melyben együtt él a modern kor és a múlt század, ahol a nyitott európai gondolkodás a legföldhözragadtabb eszmeiséggel vegyül, egy olyan politi­kai-gazdasági közösség tagja lehetett, mely gondokkal küzd ugyan, maga is az átalakulás kínjait szenvedi, de irányvonalként, fejlődési útként a jövőt, a haladást garan­tálja. Mert Románia magában tizenhét éves viszonylagos sza­badsága alatt is a vártnál kevesebbet tudott megvalósítani mind a demokratikus átalakulás önmaga vállalt feladatából, mind a szabad piacgazdaságból. Az egymást követő diktatú­rák, a Ceauşescu-kor öröksége mélyen beivódott e nép lelké­be, s bár örömünnepként élte meg a csatlakozást, várhatóan sokféle ellenállást fog tanúsítani az európai normák elfoga­dásában, s az is megeshet, hogy a maga módján értelmezi majd az új regulákat, a nemzeti politikatörténet hagyományait követve megpróbál kibújni alóluk, fűt-fát ígérni majd, de annál kevesebbet cselekedni. Minden benne van a pakliban, bekövet­kezhet az a gazdasági-politikai csoda, melyről az elmúlt na­pokban regéltek, de megtörténhet, hogy a Brüsszelnek önként leadott feladatokat egyes hangadó politikusok nemzeti létük elleni cselekedetként fogják fel, s a nacionalizmus, mely — mint naponta tapasztaljuk — alig tartható féken, új hullámokat vet, és számunkra kellemetlen következményekkel jár. Mégis Románia megtette azt a lépést, mely sorsdöntő lehet történetében, s mi, magyarok is haszonélvezői lehetünk a csat­lakozásnak, ha okosan, előrelátóan, megtervezetten éljük az elkövetkező éveket. Azt ugyanis kár lenne tagadni, hogy ránk, magyarokra más feladatok is várnak. A globalizáció kedvezőt­len hatásait ki kell védenünk, a román nemzetállam kisebbség­pusztító terveinek ellent kell állnunk, miközben régiónknak be kellene hoznia azt a gazdasági-szellemi lemaradást, amibe az elmúlt több mint nyolc évtized taszította. Ha sodródott eddig a romániai magyarság, most pontosan tudnia kell, mit és miért cselekszik. Ennek megtervezése a szellemi-politikai-gazdasági elit feladata. Az örömünnepnek vége, a munka ideje jött el. Simó Erzsébet Esztendőforduló Rétyen KI­SGYÖRGY ZOLTÁN A mindennapi embernek je­lentős forduló az óesztendő és az újév, de egy polgári település számára is. Igazából csak akkor jó, ha az új esztendő több, foly­tatásra számló munkára ad le­hetőséget, ha dokumentáció és pénz néz ki az uniós évre, s ha olyan feladatok sorakoznak, amiért érdemes küzdenie a ta­nácsnak, az önkormányzatnak. Merre billen a rétyi mérleg? — kerestük a feleletet. Nincs szándékunkban ismé­telni 2006 rétyi eredményeit, de az év végi, szinte meglepetés­szerűen érkező pénzösszegek soha jobbkor nem jöhettek vol­na —jegyezte meg Dálnoki La­jos polgármester. Közmegelé­gedésnek örvendett, hogy sike­rült teljesen feljavítani a község minden településén a közvilágí­tást, az első uniós esztendő tisz­teletére kigyúltak a fények a Feketeügy menti falvakban. Komolyabb összegeket, mint­egy 60 000 lejt kapott az iskola­­hálózat, pontosabban az eger­­pataki általános és a bitai elemi iskola. Ennek a felét sikerült be­fektetni az óesztendőben, s öröm, hogy a különbséget át le­het tenni a forgóalapba, haszno­sítására az új évben kerül sor, folytatni tudják a munkálato­kat. (folytatása a 3. oldalon) Kevesebb a mentő, mint a hívás DEMETER J. ILDIKÓ Az esztendőforduló napjai­ban megtörtént, hogy a kihí­vott mentő csak egy óra múlva tudott a helyszínre érkezni — tudtuk meg a sepsiszentgyör­gyi mentőszolgálaton: a foly­ton csengő telefonkészüléken nemegyszer kellett türelemre inteni a közvetlen életveszély­ben nem levő betegeket. Január elsejétől mintegy két­százan tárcsázták a mentőt, amely azonban nyár óta csök­kent erővel dolgozik, a men­tősök szabadságidejének meg­növelését ugyanis nem követ­te létszámbővítés, így a me­gyei kórház mellett éjjel há­rom, nappal öt kocsi járja az utakat az eddigi négy és hat kisbusz helyett. Mentőorvos sem jut min­den kocsira (jelenleg hatan vannak összesen), az uniós szabályok szerint pedig a mentőasszisztens már sokkal kevesebbet tehet (például nem adhat be injekciót, csak tablet­tát), tehát minden egyes ko­molyabb ellátásra szoruló be­teget fel kell vinni a megyei kórház sürgősségére, ahol teg­nap már a hótól csúszóssá vált utcák áldozatai is érkezni kezdtek. A szilveszteri nyilvántartás némiképp elüt a szokásostól, a túl sokat evők és ivók évről évre népesebb tábora mellett ezúttal sok lázas, tüdőgyulla­dásos gyermeket és felnőttet is kezeltek. Dacára annak, hogy jó néhányan a várakozás helyett a szomszéd vagy ro­kon kocsiját választották, e napokban jóformán meg sem állt a mentő, és az előirányzott üzemanyag-mennyiséget fel kellett pótolni. Kirívó esetet kettőt jegyeztek fel: egy vere­kedésben megsérült férfi visszautasította a sebészetre való beutalását, egy 68 éves kilyéni asszonyt pedig már nem tudtak újjáéleszteni: a hozzátartozó krónikus pszi­chikai betegségére (ideges­ségre) hivatkozva riasztotta a mentőt, de minden jel arra mutat, hogy a közelmúltban megállapított szívbetegség okozta a váratlan halált.

Next