Háromszék, 2007. április (19. évfolyam, 5039-5061. szám)
2007-04-02 / 5039. szám
Simon Gyöngyvér A szentgyörgyi kosárlabdasport aranykorának reményteljes játékosaként feltűnő, örökké mosolygós arcú Simon Gyöngyvér 1970. június 7-én született Sepsiszentgyörgyön. A 2-es számú Ipar Líceumban kezdte iskolai tanulmányait itt is érettségizett, és itt került kapcsolatba a sporttal. Mintha valaki megsúgta volna, hogy „futás nélkül nincs sport” mert az atlétikával kezdte sportpályafutását, edzője Kiss András tanár úr. Men minden a maga rendjén, igen ám, de Gyöngyvér a Líceum sportpályája mellett lakott, s nap mint nap látta kosárlabdázni a Váncsa házaspár tanítványait. A játék vonzása nem hagyta békén, ezért jelentkezett Váncsa Albert tanár úrnál. A minikosárral kezdte, első emlékezetes kiszállása, mely döntően hatott további pályafutására, Aradra vitte, az országos bajnokság helyszínére, ahol ezüstérmet szereztek. A dobogó vonzása ifjúsági korában is tartott, hiszen a Sportiskola, melynél színeiben játszott, menetrendszerűen dobogós helyen zárta bajnokságait. 1989 ben a Váncsáné Molnár Katalin edzett, román válogatottal részt vett a Temesváron rendezett kadett Európa-bajnokságon, aho ezüstérmet vehetek át a szintén válogatott csapattársával, Ambrus Erzsikével . Itthon folytatta az ifjúsági csapattal a sikersorozatot. Váncsáék kitűnő munkája, a leánnyok tehetsége, kitartó, szorgalmas munkája , lassan, de biztosan érlelte a szentgyörgyi kosárlabda aranycsapatát. A munka meghozta a várt gyümölcsét, és Szentgyörgy B-osztályos együttese, a Kereskedelem, melynek tagja volt . Simon Gyöngyvér is, az A-osztályért kiírt selejtezőn kiharcolta a sportág felsőházába jutási jogát. Hatalmas volt az öröm, óriásira csapott ■ az együttes körüli láz, „mindenki” tett-vett a csapat körül, és össze is jött egy ütőképes gárda. Gyöngyvér viszont nem sokáig lehetett részese az együttes sikeres menetelésének, hi■ szén egy másik öröm kerítette vonzásába, s ez ■ a közelgő anyai öröm volt. A szülés, gyereknevvelés, egyetemi tanulmányai — a brassói George Bariţiu Egyetem jogtudományi karán tanult és szerzett diplomát — nem tették lehe■ tővé a kosárlabdázást is, de mihelyt annyira egyenesbe kerültek a dolgok — s ebbe besegí tett férje is —, Gyöngyvér visszatért a palánkok alá, mert amint mondotta: „életelemem a játék, egyszerűen nem tudok elszakadni a kosárlabdától”. Egy ideig az ÖTYE amatőr csapattal hódolt a játéknak, aztán mikor újraszervezték a B-osztályos csapatot, ott folytatta a kosárlabdázást. És játszik ma is az ÖTVE hölgyeivel, egykori játszótársaival, hiszen a kosárvírus, mely egykor befertőzte, elpusztíthatatlan. Közben teltek-múltak az évek, és kislánya is a kosárlabdázók nagy családjának tagja lett, Gyöngyvér nagy-nagy megelégedésére Váncsáné Molnár Katalin az edzője. A kosárlabdaláz elapadhatatlan Gyöngyvérék családjában, hiszen most már a kislányért is izgulni kell. Simon Gyöngyvér a civil életben is megtalálta helyét. Jelenleg a Román Kereskedelmi Bank alkalmazottja. Most is ugyanolyan mosolygós, most is olyan szorgalmas, következetes, mint játékos korában, ráadásul kedves, figyelmes, ami nagyon fontos és nagyon szép ügyfelei szemében. Ha munka közben akad egy kis ideje az emlékek fellapozására, akkor a kosárlabdázás és a kislánya születése fejezetét lapozgatja kitartással, mert mindkét fejezet az örömről szól. És Gyöngyvér szeret örülni. Gállné Ráduly Annamária A háromszéki kézilabda-hagyományok méltó követőjének tekinthetjük Gállné Ráduly Annamáriát, aki 1969. május 9-én született Sepsiszentgyörgyön. A Székely Mikó Kollégiumban kezdte iskoláit, majd a középiskolát a mai Kós Károly Iskolaközpontban (akkor Textil Szakiskola) végezte. A kézilabda családi hagyomány volt a Ráduly családban, Annamária nagybátyja, nagynénje a textilgyár csapatában játszott, s jól, édesapja viszont jó labdarúgó volt, de mert akkoriban még nem volt női focicsapat a városban, Annamari Jancsó Gábor tanár úr kézilabdázóihoz csatlakozott. Született tehetségével rövid idő alatt kiemelkedett csapattársai közül. Első egyesülete a Sepsiszentgyörgyi Sportiskola volt, aztán következett a Sepsiszentgyörgyi MSC, a Brassói Rulmentul, a Marosvásárhelyi Maros, a Brassói Rulmentul, a Bákói Tudomány, a Brassói Rulmentul, a Székesfehérvári Comex és újra a Brassói Rulmentul, ahonnan aztán visszavonult. Jó tizenöt évet töltött a román kézilabdasport felsőházában, a legjobbak mezőnyében, egyet pedig a magyar Nemzeti Bajnokságban. Már ifjúsági korában rendkívüli tehetsége meghódította a hazai szakembereket (tehát nem véletlen a gyakori egyesületcsere), mindenekelőtt a szövetségi edzőket, meghívták az ifjúsági válogatottba, melynek soraiban többször magára ölthette a címeres mezt. Sőt, a nagy válogatottba is meghívták, de sajnos, nem tudta vállalni a válogatottságot, mert éppen esküvője előtt állt —1993-ban ment férjhez a Brassói FC középhátvédjéhez, Gáli Józsefhez —, máskor pedig nem vállalhatta, mert a szövetség nem egyeztetett a Székesfehérvári Cornex csapatával, ahol Annamari játékára igencsak számítottak. Felsőházi szereplése alatt végezte el a testnevelő tanárit. A bákói Pedagógiai Főiskola testnevelő tanáriján kezdte, két év után átigazolt a Brassói Rulmentushoz, ezzel egy időben átiratkozott a brassói egyetem testnevelési karára, s itt végezte tanulmányait, itt szerzett testnevelő tanári oklevelet, s mint brassói egyetemista vett részt 1996-ban a Főiskolai Világbajnokságon, ahol bronzérmet nyert. A bákói évek alatt a Tudománnyal egyszer országos bajnokságot nyert, egyszer pedig bronzérmes lett. Magyarországi vendégszereplése egy hatodik helyezéssel ért véget. A tanári oklevél megszerzése és a visszavonulás után Felső- Háromszéken telepedett le a Gáli család, Kézdiszentléleken laknak a férj szülői házában. Jelen pillanatban a kézdivásárhelyi árvaházban dolgozik, sporttéren pedig mindjárt a felső-háromszéki időszak első évében gyerek-kézilabdacsapatot indított be a KSE színeiben — nem riadt vissza attól sem, hogy a környékbeli falvakból toborozzon játékosokat—, majd egy év után beíratta csapatát az ifjúsági III-as korosztály bajnokságába, ahol ugyan a tapasztalatszerzést jelölte ki fő céljául, de így sem vallott szégyent. A „mélyvízbe” dobott együttes megtanult úszni, azaz kézilabdázni, s most reménykedve várja a 2007 2008-as bajnoki évet. Annamari minden vágya, hogy méltóképpen képviselje Kézdivásárhely sportját, hogy válogatott játékosokat neveljen, olyanokat, akikre büszke lehet a város. 2007. április 2., hétfő HÁROMSZÉRIEK A SPORTVILÁGBAN ÁKOS KÁROLY Ambrus Erzsébet 1972. november 21-én született Sepsiszentgyörgyön. Iskoláit a Váradi József Általános Iskolában kezdte, aztán a Mikes Kelemen Líceumban folytatta. A nyurga kislány alig kilencéves, amikor 1981-ben az „Én is kosárlabdázni szeretnék” rövid, de velős bejelentéssel jelentkezett Pál Mária tanárnőnél. Hamar kiderült, hogy a kislány kosárlabdázónak született. Fejlődése gyors, lendületes. Az ifjúsági, majd a B-osztályos kereskedelem soraiban követelt magának helyet, edzéseit ekkor a Váncsa házaspár irányította. Erzsébet javuló játékával oroszlánrészt vállalt az A- osztályba jutás kiharcolásában, majd az ott elért 5. hely kivívásában. Természetesnek vette mindenki, amikor behívták a kadettválogatottba, mellyel aztán az 1989-es temesvári Európa-bajnokságon ezüstérmes lett. Egymást követték a nagy versenyek, s Erzsébet sorra aratta a sikereket. A hagyományos Barátság Kupán (a volt szocialista országok igen hasznos rendezvénysorozata volt, ma már nem létezik) aranyérmes, a Balkán-bajnokságon ezüst, a spanyolországi ifjúsági Európa-bajnokságon bronz a román válogatott és Ambrus Erzsébet jutalma. Pályafutásának felfelé ívelése közben került sorra a ’89-es decemberi változás, mely, legyünk tárgyilagosak, nem kedvezett sportéletünknek — mindenekelőtt azért, mert nem tudott a sportvezetés sáfárkodni az új lehetőségekkel, első szenvedő alanya a kereskedelem női kosárlabdacsapata lett, egyszerűen széthullott, legjobb játékosai, köztük Ambrus Erzsébet is Magyarországra távozott, ott keresett csapatot, így jutott Miskolcra együtt csapattársával, Madaras Jutkával, ahol a Király Sándor edző irányította Diósgyőrrel kétszeres bajnoki ezüstérmes, egyszeri bronzérmes és kétszeres kupagyőztes lett. A magyar bajnokságban is felfigyeltek tudására, képességeire, így aztán Miskolcról a Soproni Postáshoz, onnan pedig Pécsre vezetett útja, és Európa kosárpályáira. Közben férjhez ment. Azt már szinte mondani sem kell, újabb sikerek, érmek következtek, a Postással bajnoki ezüstérem, a Pécsi VSK-val aranyérem, aztán részvétel az Euroligában, ott pedig bronzérem. Ilyen remek trófeagyűjteménnyel visszaigazolt Miskolcra. Kettős állampolgár lett, közben férjhez ment (1995), majd 2006-ban ikrei születtek, Zsófi és Dóra. Mindezen tényezők döntés elé állították: Hol vállalja el a válogatottságot? Mert hívták például a románok is a soron következő Európa-bajnoki selejtezőre, de nem vállalta el, hiszen a magyarok is igényt tartottak játékára. 2004-ben aztán elfogadta a román válogatott meghívását, részt vett az Európa-bajnoki selejtezőkön, az isztambuli Európa-bajnokságra viszont nem ment el. 2007-ben vonult vissza egy örökké emlékezetes búcsúmérkőzéssel.