Háromszék, 2007. szeptember (19. évfolyam, 5166-5190. szám)

2007-09-11 / 5174. szám

11 a P *­­ 3 P 2007. szeptember 11., KEDD | I * 5174­­" | Háromszék Bukarest befektet Sugásfürdőbe VÁRYA. PÉTER Közel 2,7 millió eurót szán a fejlesztési tárca Lugásfürdő felújítására — közölte A­lbert A­lmos polgármester, aki elmond­ta, hogy a részletekről múlt héten egyeztetett a minisztérium­­irtl a jövő évi tervekről, s ezek között szerepel Sugásfürdő. A minisztériumi pénzből a fürdőn elkészítik a víz- és csatornahá­lózatot, és egy ülepítőt is építenek, feljavítják az úthálózatot és a sétányokat, s megépítik a minigolf- és teniszpályát. A most készülő, második sípályát nem foglalták bele a támogatásba, bár elképzelhető, a későbbiekben mégis beveszik — reméli a polgármester. A városnak saját költségvetéséből az év végéig a megvalósíthatósági tervet, illetve majd a kivitelezési terveket kell elkészítenie. MOLDVAI MAGYAR OKTATÁS Sikerült elhárítani néhány akadályt FEKETE RÉKA Szomorú, hogy államtitkári közbenjárásra van szükség ahhoz, hogy Bákóban betartsák a törvényeket — nyilat­kozta lapunk kérdésére Hegyeli Attila, a moldvai magyar oktatási program felelőse annak kapcsán, hogy Pásztor Gabriella oktatási államtitkár múlt heti Bákó megyei láto­gatása eredményeképpen egyetlen csángó faluban sem szű­nik meg a heti háromórás iskolai magyar oktatás. Úgy tű­nik, a tanfelügyelőség, az iskolaigazgatók és a papok gán­­csoskodásait egy időre sikerült elfojtani. Az eddigi tizenhat település­en, ahol a délutáni órákat tartó e­mellett idén Lujzikalagorban is be lehetett volna indítani az is­kolai magyarórákat, mivel itt a délutáni oktatás tavalyi meg­kezdésé­v­el megtörténtek az előkészületek, de az iskola és az egyház úgy megfélemlítette a szülőket, hogy tavasszal vissza­vonták a kéréseiket, a május 30-i határidő leteltével pedig a tanfelügyelőség nem fogadott el igénylést. Hegyeli Attila la­punknak elmondta, hogy tavaly a helyi polgármester rendőri kí­sérettel ment abba a magánház­(folytatása a 2. oldalon)­túlt, és kikérdezte a gyermeke­ket, de a megfélemlítéshez az a hét katolikus pap is hozzájárult, aki az erős egyházi központnak számító, hatezer lelkes Lujzi­kalagorban szolgál. A hivatalos oktatás elindításának terve eb­ben a faluban meghiúsult, de a gajdári iskolaigazgatónak felső nyomásra meg kellett változtat­nia korábbi elutasító magatartá­sát, és engedélyeznie kellett, hogy akik akarják, tanulhassák anyanyelvüket. Ikafalván ólomlábon jár • I­de az idő Másból sem a hang sebességével vágtáznak a napok, ám itt soka­t kell várakozniuk a helybelieknek, s mint mondták, a dolgok kivárásában úgy járnak, mint az egyszeri leány: meg­öregednek. „Megindult az átkötőút építése, de lassan halad. Erdőjussot várunk még vissza, nem látszik a kanyartól. Tetemes összeggel adósa egy tejfelvásárló a falu sok terme­lőjének, de eltűnt a ködben. Szó volt, hogy jó minőségű ivó­vizet is kapunk, de arról is elhallgattak, ígéret volt, de lelké­sze még nincsen a falunak.” Kisgyörgy Zoltán riportja a 7. oldalon ZALÁNPATAKI FALUNAPOK ELŐSZÖR Él a rombolásra ítélt falu! Három jeles esemény képezte gerincét a kétnapos ünnepségnek: új iskolát avattak­­szenteltek, több évszázados templombúcsúját tartotta a falu, első alkalommal ültek asztal mellé a vidék állattenyésztői, hogy a megyei szakvezetőséggel közösen keressék a tejter­melés lehetséges legjobb uniós ösvényeit. Zalánpatakon 1859-ben Bartók József harmincöt ta­nulóval dolgozott. Amikor Bíró Zsigmond kántortanító távozott, megszűnt a feleke­zeti oktatás, 1872-ben állami alakítottak római katolikus felekezeti iskolát a megszű­nő félben lévő üveggyár munkásai és favágói gyer­mekeinek. Rakuleszki József magyar községi népiskola vállalta a tanítást, utóda, alakult. Ennyi az ősi iskola régi története, mert az el­következő század két esemé­nye, az interbellum idején bevezetett erőszakos román nyelvű oktatás, a totalitárius rendszer alatti elvándorlás a tanulólétszám csökkenését eredményezte, olyannyira, hogy most tucatnyi gyermek számára építtetett új iskolát kormánypénzből a megyei tanfelügyelőség és a törté­nelmi Málnás község önkor­mányzata. Az idő rongálta ősi iskolát építésének ép­pen századik évfordulóján (1907—2007) bontották le. (folytatása a 3. oldalon) | KISGYÖRGY ZOLTÁN LUNGULY LEVENTE FELVÉTELE MÁRÓL HOLNAPRA • Az anekdota igazsága Előadás lesz, ha eső nem lesz. Ha lesz, nem lesz. Nem vé­letlenül idézte az SZKT szombati ülésén a régi anekdotát Markó Béla, a jelenlegi helyzetben Ugyanis körülbelül így fest az erdélyi magyarság, vezetőinek stratégiája az európai parlamenti választások előtt. A Markó által a Tőkés Lászlót támogató szervezetekkel folytatott tárgyalások kapcsán idézett anekdota egyrészt a Traian Basescu leváltásáról szóló népszavazás után a válasz­tói egy részével szembekerült, így válaszlépésre kényszerült RMDSZ helyzetét, másrészt pedig az erdélyi magyar—ma­gyar versengés kétesélyes kimenetelét tükrözi. A szövetség mindenesetre enyhe lépéselőnybe került a tár­gyalások kudarcát követően. Rendkívül taktikusan saját nyílt­ságukat nem csak hangoztatták, hanem felajánlották a jelölt­lista második helyét Sógor Csaba szenátornak, aki olyan té­mákkal, mint az autonómia vagy a magyar nyelv hivatalos nyelvként történő elismertetése, anélkül kampányolhat, hogy következetlenséggel vádolnák. Ráadásul Sógor jelölése vá­lasz kíván lenni azokra a vádakra is, miszerint a szövetség csúcsvezetése nem tűri meg a másképp gondolkodókat. A jelenlegi helyzetben négy elméleti lehetőség létezik a magyar­ság brüsszeli képviselete ügyében. Az ideális az lenne, hogy bejut­nak az RMDSZ jelöltjei és Tőkés is — ez azonban szinte lehetetlen. A második, hogy bejut az RMDSZ, nem jut be Tőkés. A szövetség ezzel támogatottságát bizonyítaná, és a továbbiakban vélhetően nem kezelné egyenrangú partnerként az erdélyi magyar ellenzéket. A harmadik hogy bejut Tőkés, a szövetség jelöltjei pedig itthon ma­radnának. Az RMDSZ kudarca akár a valós rendszerváltozáshoz ve­zethetne a szövetségen belül, az ellenzék azonban kénytelen lenne megválni legnépszerűbb politikusától, és kérdéses, hogy elő tud-e ál­lítani még egy, Tőkéshez hasonló, karizmatikus, hiteles és elismert személyiséget, aki a romániai politikai életben is érvényesülni tudna. Az utolsó lehetőség, hogy sem Tőkés, sem a szövetség jelölt­jei nem jutnak be az Európai Parlamentbe. Noha látszólag ez a legrosszabb az erdélyi magyarság számára, nem kizárt, hogy hosszú távon ez jelentené a kiegyezés, az összefogás és a valós rendszerváltás garanciáját. A veszteség ugyanis kellő alázatra kényszerítheti a két tábor vezetőit. Ráadásul 2009-ben ismét rendeznek európai parlamenti választásokat, a most szerzett mandátum így szűk másfél éves. Az anekdotát parafrazálva, tehát megkockáztathatnánk, hogy az erdélyi magyarság szervezetei között hosszú távú együttműködés lesz, ha brüsszeli képviselet egyelőre nem lesz. Ha lesz, nem lesz... Farcádi Botond . *

Next