Háromszék, 2008. augusztus (20. évfolyam, 5442-5467. szám)
2008-08-01 / 5442. szám
NYÍLT TÉR GALL KLÁRA, Feldoboly. Olvasom a falunkról Üdv az útra címmel megjelent riportot a július 16-i Háromszékben, és nem hagyhatom szó nélkül a leírtakat. Albert János lelkipásztort közel két éve helyezték ide Bölönből. Jövetelét nagyon sok rossz hír előzte meg, de mi szeretettel fogadtuk, remélve, hogy sikerül majd együtt imádkozni. Ma ez már lehetetlennek tűnik! Fiatal, tevékeny gondnoka volt az egyházközségnek, de pár hónappal a lelkész házaspár érkezése után lemondott, tudjuk, miért, így lett a férjemből gondnok, mert más nem akarta elvállalni. Bármikor hívta a tiszteletes úr, szívesen segített — de rövid időn belül gúny tárgya lett, mint az elődje. A kialakult helyzet nem a kampány idején kezdődött, hanem jóval előtte, és ezt nagyon jól tudja a tiszteletes úr! Több alkalommal kértük, beszéljék meg a családban, legyen vége a csúnya szavaknak, gúnyolódásnak, mármint a papné részéről, aki szerint a falu nagy része koszos, mocskos, erkölcstelen, de hiába. Más faluba járunk tehát templomba, mert lelkileg nagyon összetört az egész. Reméltük, legalább a tiszteletes úr rájön, hová lett az ellenzéki oldal, miért nem Feldobolyban jár templomba, de talán nem is érdekli. Azért nem jelentek meg „az illetékesek” az esperesi vizitáción, mert reménykedtek a helyzet változásában — de úgy látszik, semmi esély sincs erre. Véleményemért vállalom a felelősséget. NAGYBACONI ZSIGMOND LÁSZLÓ, Málnásfürdő. 57 éve méhészkedem hol több, hol kevesebb kaptárral, mondhatni, zavartalanul. A méhészet patika az udvaron, ezért korom miatt sem hagytam abba, jelenleg hat kaptáram van. Július 16-án reggel az a szomorú meglepetés ért, hogy két legtermékenyebb családomat szétzúzta egy medve, az éjjeliőr látta őt elkotródni. Később megtudtam, hogy kis falunkban — ahol eddig medvejárás nem volt — három méhészt ért tetemes kár, ami családonként 150 lejre tehető, és nem számolom az időrabló, aprólékos munkaráfordítást. Ezt vajon ki fizeti ki? Miért olyan elhanyagolt nálunk a méhészet, miért nincs törvény e fontos ágazat védelmére? Miért részesítik előnyben a medvéket a méhekkel szemben? Egy kártékony medve elpusztításáért miért jár szabadságvesztés annak, aki saját tulajdonát élete kockáztatásával kénytelen védeni? Nem minden medve réme a méhésznek, de a hatóság különös kegyelméből a kukázó brassói medvék közül kilencet a székelyek nyakába, a kőröspataki erdőbe telepítettek át, s ezek sokkal veszélyesebbek a Murgóból olykor ide látogató fajtársaiknál, mert megszokták az embert és a dobozos élelmiszert. A mi garázdánk is visszajött már 16-án este a szomszéd szemeteséhez, s csak a görögkeleti egyházfi kutyájának erőteljes ugatására távozott. Ez este hét és nyolc között történt, amikor több gyermek is az utcán van még, s ha az illetékesek nem intézkednek, alkonyat után nem lesz tanácsos kilépni a házból. Követeljük a védelmet, kárunk megtérítését, életünk és javaink biztonságát! Ha mindenképpen a medvék életét akarják menteni, az állam saját alapjaiból adjon riasztóberendezéseket a méhészeknek, így a kecske is jóllakik, s a káposzta is megmarad. Az utca hangja Turulcsont beforr Mostanában alig telik el hét, hogy valahonnan ne érkezne tudósítás a turulmadár körüli elutasító vagy igenlő vitákról. Madárról ennyit nem írtak össze, pedig jócskán szerepelnek énekeinkben, mondásainkban madarak. Hadd említsem a darumadarat, amelyik éppen útra készül, a fecskemadarat, amelyiket mindenki a saját eresze alá akarna elszállásolni, sajó gólyamadarat, amelyiket Tompa Mihály legszívesebben visszaparancsolna a délszigetre, mert neki két hazát adott a végzete, míg nekünk csak egyet, s az is elveszett... Honfoglaló őseink totemállata a turul, valamiért éppen ez az állat ragadt be a köztudatba olyannyira, hogy eredetmondánk szerint egyenesen Emese ősanyánk megtermékenyítőjévé lépett elő... A kereszténység felvétele után, s éppen a pogány hagyományok elleni harc jegyében, a turult nem tűrték meg az uralkodói jelvények között (pl. a királyi címereken), de amikor a hun hagyományok divatba jöttek, igen-igen elterjedt, s ezt még tetézte, hogy a költők és írók alkotásaikkal felfuttatták a turulkultuszt. A honfoglalás ezeréves évfordulóján valóságos turulbetörést okozott a rengeteg emlékmű, melyek bőséges turulábrázolást hagytak az utókorra. Nekünk, erdélyieknek szerencsés a helyzetünk, mert a román hatalom nem esküdött fel a turulemlékek ellen, mint a magyar. Ennek jó példája, hogy Vetró András műterméből visszaszállni készül a felsőcsernátoni emlékműre a turul, s a nagybaconi honfoglalási emlékművön mai napig is ott trónol ékelme, a TURULMADÁR. Csak sajnálni lehet, hogy mit rendeztek szomszédságunkban a XII. kerületi emlékmű körül, melynek felállítását betiltani nem lehetett, de lebontásra ítélték. Szerencsére a debreceni szobor már áll, de ki tudná megmondani, mikor téved oda egy bolondos traktor vagy tank? A gond szerintem nem a turullal van, hanem azzal, hogy a fennálló hatalmi rendszer kapkod fáhöz-fához, rohan a vargához, fűzfa hegyén lakó varjú Varga Pálhoz, de ő sem javíthatja meg a cinege cipőjét — mert ő most a cipőt nagy uraknak valrja, darunak, gólyának... Bizony, kár volt Orbán Viktort tusnádi egységbontónak nevezni, kedves Lendvai elvtársnő. Sebaj! Turulcsont beforr. » MÁRKÓ IMRE A turistaszezon közepén így néz ki Uzonkafürdőn a kuka. A környéket mérgező szag jelezte, hogy rég nem szállíthatták el a konténert, a szemét összetétele pedig, hogy egyesek még az esernyőjüket is itt dobják el. Kép és szöveg: Ferencz Csaba A Százlábú Gyimesben július 20—27. között a gyimesi Borospatakon zajlott le a sepsiszentgyörgyi Százlábú Néptáncegyüttes első tábora, amelynek célja az volt, hogy a harminckilenc gyermek játszva tanuljon és tanulva játsszon— táncokat, népszokásokat, népdalokat. A héten a hosszú távra élményt nyújtó szekerezés, a Rákóczi-vár maradványainak látogatása mellett csapatépítő, személyiségfejlesztő játékokra is került idő. A környezet és a program annyira hatékonynak bizonyult, hogy a hazautazás előtti szomorúság kivétel nélkül mindenkit — kicsit, nagyot, gyermeket, szülőt, oktatót, zenészt — elkapott. VIRÁG ENDRE programfelelős, Megyei Művelődési Központ Keresztyén gyerektábor Mikóújfaluban A Communitas Alapítvány és a svájci Frauenfeld testvérgyülekezet jóvoltából három református gyülekezet (Illyefalva, Bita és Apanagyfalu) ötvenhat gyereke a Máltai Szeretetszolgálat mikóújfalusi táborhelyén töltött egy hetet. A Pál utcai fiúk történetére építve minden napnak megvolt a maga témája — barátság, bátorság, becsület és igazságosság, előítélet, önfeláldozás —, ezek köré csoportosultak a reggeli áhitatok, játékok, foglalkozások, kézműves-tevékenységek. A gyerekek egész héten át csoportokban dolgoztak, ahol megtapasztalhatták ennek áldásait, örömeit, nehézségeit. Versengve gyűjtötték a Vadlovak, Tigrisek, Kisokosok, Vidám Sólymok, Nemecsek, Főnix nevű csapatok tagjai a pontokat. Jó volt látni, hogy szívből örülnek, ujjonganak, tapsolnak, nevetnek. SZABÓ KINGA VISSZAJELZÉS A Mikes-múzeumról Halovány bizony a zágoni csillag mostanában, pedig ragyogott még a kommunizmus éveiben is. Messziről jöttek, ki titokban, ki nyíltan a templom portikusában levő kicsi Mikes-szobába, amelyet K. B. akkori lelkipásztor a hatalom tiltása ellenére hozott létre, és nem vállalt érte felelősséget sem egyházkerület, sem múzeum. Nagyon sokszor Beder Tibor volt Hargita megyei tanfelügyelő hozott pionírokat, és a lelkipásztorral csukott ajtó mögött tanították történelmünket... Aztán jött ’89 és 1990, Mikes halálának évfordulója — összeült az akkori alpolgármester, Kiss József Kozma Béla lelkipásztorral, jöttek megyei vezetők, és összeállították a műsort. Az ünnepségen híres külföldi és hazai személyiségek vettek részt, köztük néhai Czine Mihály, a magyar írószövetség elnöke, Jókai Anna írónő, Kányádi Sándor költő, néhai Domokos Géza és Ács Zoltán, a holland Mikes Társaság akkori elnöke is. Ő jött a javaslattal, hogy valamilyen formában alakuljon egy egyesület, ez mentheti meg a kastélyt és a Mikes korabeli műemlék gabonást; e célra rögtön át is nyújtott 300 holland guldent Domokos Gézának, aki a már szintén néhai Veress Dánielnek továbbította a pénzt, ő pedig Sylvester Lajosnak, így indult a Mikes-egyesület útjára, és nem Kocsis Tündénél. Később az imateremben gyűltek össze jó néhányan, összegyűlt a bejegyzéshez szükséges pénz, a jegyzőkönyvet Csorna Antal magyar szakos tanár vezette. Igaz, Domokos Géza sokat járt, amíg megfelelő pártolót kapott Orbán Árpád akkori megyevezető személyében, alatta indult el és fejeződött be a komoly munka. Ezen munkálatok alkalmával hívtak be egy gyűlésbe zágoniakat is: Gödri Albert akkori polgármestert, néhai Domokos Gyula tanítót és férjemet, Kozma Bélát, akit betegsége miatt az egyházközség kántoraként magam képviseltem az egyház részéről. Itt komoly vita volt a kastély befejezéséről, és itt hangzott el, hogy kellene valaki, aki egyelőre fél normával átvenné a már érkező berendezéseket, és egyáltalán, felügyelné a dolgokat. Akkor javasoltam Kocsis Tündét, aki Borosnyón tanított, és szeretett volna hazakerülni. Domokos Géza és Orbán Árpád kérdezte, hogy megfelelő személy lenne-e későbbre is mint idegenvezető és felvigyázó, és én azt mondtam, hogy igen, így ismerték meg az urak Kocsis Tündét, és így került a képbe, de akkor már az egyesület megvolt. Nagyon szépen indult minden, Orbán Árpád a konyhát is ellátta bútorral és edényekkel, kár, hogy utóbbiak tönkrementek már. Létrejött a Kiss Manyiemlékszoba (bár ebbe olyan zongorát vettek, amin ő soha nem játszott), aztán a Csutak Vilmos-emlékszoba is. A sokat emlegetett kultúrmunka idegenvezetésből állt, amit ügyesen végzett Kocsis Tünde, de egyéb megmozdulás a maszkabálon kívül nem volt, hacsak nem számítjuk annak a nagyterem kiadását jehovista találkozók megtartására. Hogy mi történt az alkalmazottak és Kocsis Tünde között, nem tudom, de azt igen, hogy annak idején, amikor az állásokat meghirdették, ő több jelentkező közül ezeket az embereket választotta, harc árán is... Mindezt a július 12-i Háromszékben megjelent riport (Halovány zágoni csillag) kiegészítésére írtam le. Szerintem a ’90-es Mikesünnepségen Kiss József akkori alpolgármester és Kozma Béla lelkész is nagyon sokat tett a zágoni csillag ragyogásáért, a falu hírnevének öregbítéséért. Kiss azóta polgármesterként is bizonyított, egészen megváltoztatta településünk arculatát. Sajnos, a férjem meghalt (ha élne, talán az egyházi munka sem süllyedt volna pusztán négy istentisztelet megtartására), jó emlékezetére a ’90-es ünnepségről kiadott albumot a Mikes-múzeumnak ajándékoztam,de nem láttam sehol kiállítva. KOZMA CSILLA, Zágon Az oldalt szerkesztette: Demeter J. Ildikó 2008. augusztus 1., péntek