Háromszék, 2008. szeptember (20. évfolyam, 5468-5493. szám)

2008-09-11 / 5477. szám

n­apilap DÖNTÖTT AZ RMDSZ MEGYEI EGYEZTETŐTANÁCSA Körzetek és jelöltek FARKAS RÉKA ,-----------------------------------— -Eldöntötte az RMDSZ megyei egyeztetőtanácsa, a múlt csütörtökön rangsorolt képviselő- és szenátorjelöltek közül ki melyik választási körzetben indulhat. Határozatukat be­folyásolta a küldöttgyűlésen ma, illetve a jelöltek opciója. Albert Almos alsó-három­­széki területi elnök tegnap dél­ben ismertette a végleges hely­zetet. Bokor Tibor a kézdiszéki, orbaiszéki és Bodza-vidéki kör­zet szenátorjelöltje lesz. Albert Almos az erdővidéki, sepsiszé­­ki és sepsiszentgyörgyi körzeté. Olosz Gergely a felső-három­­széki képviselői körzetben in­dul, Márton Árpád az erdővidé­ki, sepsiszéki településeket ma­gában foglaló körzetben, Édler András Sepsiszentgyörgyön és Molnár Gábor az orbaiszéki, Bodza-vidéki körzetben. Arra a kérdésre, hogy ésszerű döntés-e egy baráti jelöltet Kovászna és Bodzaforduló környékén indí­tani, Albert Álmos elmondta, hogy az RMDSZ-szabályzat és a küldöttgyűlés logikája diktál­ta ezt, választási elsőbbséget kellett adniuk annak, aki élvez­ megszerzett szavazatok szá­­ me a 360 fős testület többségé­nek bizalmát. Márton Árpád 302 szavazatot, Molnár Gábor csak 128 voksot összesített, így az előbbi kívánsága nagyobb súllyal esett latba. Albert Álmos szerint ez a legjobb­ fel­állás, amellyel győzhetnek, az RMDSZ-nek van esélye mind a négy képviselői és két szená­tori helyet megszerezni. A me­gyei egyeztetőtanács döntését még jóvá kell hagynia a Szövetségi Egyeztető Tanács­nak, amely az elfogadott hatá­rozat szerint akár felül is bírál­hatja a helyi döntést. Az őszi parlamenti válasz­tásokon új rendszer szerint, egyéni választókörzetekben kell szenátorokat és képvise­lőket választanunk. Kovászna megyében négy képviselői és két szenátori körzet lesz. Módosították az Aquacov alapító okiratát FARCÁDI BOTOND ----------------------------­ - Tegnapi rendkívüli ülésén egyhangúlag hagyta jóvá a Kovászna Megyei Tanács plénuma a megye víz- és csator­narendszere felújítására pályázó Aquacov Egyesület új ala­pító okiratát és alapszabályzatát. Kifogásokat a Magyar Polgári Párt nevében Tulit Attila frakcióvezető fogalmazott meg, amikor felvetette, hogy az önkormányzatok elveszít­hetik a víz árának ellenőrzését, hiszen az a regionális víz­­szolgáltató vállalat hatáskörébe kerül. (folytatása a 3. oldalon) Egy szerző­ három könyve Sylvester Lajos, a Há­romszék főmunkatársa idén megjelent három pub­licisztikakötetének — Oj­­toz völgye a hadak útján, Frigyre lépni a szülőföld­del és Szőttesünkben török minták — együttes bemu­tatójára kerül sor ma dél­után hat órától a sepsi­szentgyörgyi Park Szálló nagytermében, házigazda Beder Tibor és Bogdán László. Közreműködik: Kő­­míves Mihály, László Ká­roly és Molnár Gizella. 2008. szeptember 11., CSÜTÖRTÖK 5477. szám msze Mátyás király híres könyvtára, a Bibliotheca Corviniana hangulatát idézték fel tegnap a Székely Nemzeti Múzeum To­leranciatermében. Az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött Corvinákról készült ne­mes másolatokból és pannókból álló, a rene­szánsz évében szervezett erdélyi vándorkiál­lítás Sepsiszentgyörgyre érkezett, és a hónap folyamán látogatható. A Bibliotheca Cor­­vinianát Európában csak a vatikáni könyvtár múlta felül. Becslések szerint 2000—2500 kötetet tartalmazhatott, ami mintegy 4500 műnek felelt meg az irodalom és tudomány minden ágából. A király számára készített díszes kéziratokat bíbor vagy sötétzöld bár­sonnyal borított, vaknyomatú, aranyozott táblákba kötötték be, s minden példányra Mátyás királyi címerét nyomták, legtöbb esetben a négyest pajzsban Magyarország és Csehország, a szívpajzsban a Hunyadiak hollós címerével. A Corvinák történetét Bálint Ágnes brassói művészettörténész ele­venítette fel. Mátyás könyvtárában a kóde­xek nem dísztárgy szerepét töltötték be, hisz a király mindig szakított időt az olvasásra, mondta az előadó, hozzátéve, a hangulat, melyet a kiállított másolatok megidézni kí­vánnak, nem a fényűző pompáé, hanem a tartalmas beszélgetéseké, vitáké, az olvasás élvezetéé, a műveltség révén való felemel­kedésé. Filip Ignác a vándorkiállítást kezde­ményező Amaryllis Társaság nevében kö­szöntötte az egybegyűlteket, majd a múze­um Bartók Termében a sepsiszentgyörgyi Georgius Kamarazenekar reneszánsz hang­versenyt adott. SZEKERES ATTILA A SZERZŐ FELVÉTELE­ Imáról holnapra a kormányok,ha találkoznak Románia és Magyarország kormánya eddig három ízben tartott együttes kormányülést. Az elsőre 2005. október 20-án Bukarestben, a másodikra 2006. november 16-án Budapesten került sor, a har­madiknak Nagyszeben, Európa akkori kulturális fővárosa adott ott­hont 2007. november 14-én, a negyedik, idén október 21-re tervezett közös kormányülés házigazdája Magyarország lesz. Induláskor, három évvel ezelőtt Călin Popescu Tăriceanu és Gyurcsány Ferenc úgy gondolta, s ezt nyilvánosan mindketten el is mondták, remélhetik, hogy a román—magyar kapcsolatokban meg tudják ismételni a híres francia—német megbékélést, hogy a két, egymást meglehetősen nagy gyanakvással figyelő nép kormányait követve megbékél egymással, feledi az évszázados ellentétet, a má­ba nyúló gyanakvást és kölcsönös intoleranciát. Az álmok nem vál­tak valósággá, a két kormány minden eddigi találkozója jószerével protokolláris volt, így szinte természetes, hogy nem hozott olyan eredményt, mint a franciák és németek háború utáni megbékélése. Igaz, az említett két kormány óriási összegeket fordított és fordít mai napig — alapítványokon keresztül—a két nép kölcsönös megisme­résére. Diák-, ifjúsági programokat szerveztek, hogy a fiatal nemze­dék valóban megismerje egymást, a másik nép kultúráját, múltját, tízezer számra látogattak — állami, illetve alapítványi támogatással — a szomszédos országba, együtt tanultak, szórakoztak, utaztak. Ennek eredményeként s sok más közös gazdasági, kulturális terv életbeültetése révén oldódott valamelyest a kölcsönös gyanakv­ás, s vált mára modellértékűvé a megbékélésük. Román—magyar összefüggésben ez közel sem áll így, a kormányülések elősegítették ugyan néhány fontos gazdasági, kulturális gond megoldását, új intézmények születtek mind Romániában, mind Magyarországon, a korábbinál jobb vi­szony jött létre az Etnikumközi Kapcsolatokért Felelős Román Hivatal és a Magyar Kisebbségügyi Hivatal között, autópá­lya-építési és vasútbővítési megállapodást írtak alá, tető alá hozták a határ menti megyék együttműködésének programját. Ám ezek megvalósítása körül akadnak azért gondok, s ami a legsúlyosabb: az eddig tartott három közös kormányülésen kerülték a magyarság szempontjából legfontosabb kérdések napirendre tűzését. Az autonómia például soha szóba sem ke­rült, az önálló Bolyai Egyetem újraindítása sem, vagy nem sikerült közös nevezőre jutni a Sapientia — Erdélyi Magyar Tudományegyetem közös finanszírozása ügyében sem. Most meg, Tăriceanu közelgő távozása és Gyurcsány egyre bizonytalanabb jövője okán, aligha remélhető a kötelező ud­variassági körökön túl, a már elfogadott vagy folyamatban lévő programok megerősítésén s egy-két felfrissített kisebb­ségpolitikai ígéreten kívül más. Simó Erzsébet ♦

Next