Háromszék, 2008. szeptember (20. évfolyam, 5468-5493. szám)
2008-09-12 / 5478. szám
Az autonómia-népszavazás támogatását kéri az SZNT FARCÁDI BOTOND Nyílt levélben kérte tegnap Markó Béla RMDSZ- és Szász Jenő MPP-elnöktől a Székely Nemzeti Tanács, hogy támogassák a szervezet autonómia-népszavazás kiírására vonatkozó kezdeményezését. Szerintük a referendumot a parlamenti választásokkal egy időben, november 30-án kell megtartani. Az Izsák Balázs SZNT-elnök által aláírt dokumentumban leszögezik: a romániai magyarság államon belüli önrendelkezése az a cél, amelyért a magyar közösségnek össze kell fognia. Az SZNT felkéri Markt Bélát és Szász Jenőt, ösztönözzék a székelyföldi polgármestereket és önkormányzati képviselőket, hogy a választások napján szervezzék meg a közigazgatási határok megváltoztatásáról szóló referendumot. A nyílt levélre reagálva Markó Béla RMDSZ-elnök kijelentette: a szövetség nem támogatja az SZNT kezdeményezését. Markó szerint egy olyan kérdésben, mint az autonómia, nem lehet helyi referendummal dönteni, ebben az esetben központi döntésre van szükség, hiszen nemzeti érdekű kérdésről van szó. Véleménye szerint a kezdeményezők is tisztában vannak mindezzel, céljuk nem is az autonómia, hanem népszerűségük növelése. A szülőföld vonzásában Mózes László Sylvester Lajos három, frissen megjelent publicisztikai kötetét mutatták be tegnap Sepsiszentgyörgyön, az egyik annyira új, hogy még érzik rajta a nyomdafesték illata. Lapunk főmunkatársa Ojtoz völgye a hadak útján, Frigyre lépni a szülőfölddel, valamint Szőttesünkben török minták című köteteit helyezte az olvasó asztalára. A Park vendéglőben tartott rendhagyó könyves est házigazdája Beder Tibor — a szerző törökországi zarándokútjainak állandó társa — és Bogdán László volt, a szerző műveiből Molnár Gizella és Kőmíves Mihály színművészek adtak elő. (folytatása a 3. oldalon) ALBERT LEVENTE FELVÉTELE Kőmíves Mihály, Molnár Gizella, Beder Tibor, Sylvester Lajos, Bogdán László és Kigyörgy Tamás Megkezdődött az Őszi sokadalom •OCHOM ISTVÁN Az újítás és másság jegyében e hét végén kilencedik alkalommal szervezik Kézdivásárhelyen az Őszi sokadalmat, mely egyben városnapokat is jelent. Mától vasárnapig két színpadon zajlanak a változatos művelődési események, de a Vigadóban és a sportcsarnokban, illetve a római katolikus és református templomban is lesznek rendezvények. A sokadalom tegnap este a sepsiszentgyörgyi Georgius kamarakórus koncertjével kezdődött, a nap folyamán a Báró Wesselényi Miklós Könyvtárban nyílt napot tartottak, kiállítás nyílt Wass Albert műveiből, játékot is szerveztek a sokadalom és a céhes város témakörrel, és kézműves-foglalkozásokra is sor került. Tamási Áron Énekes madár című színjátékából készült, A csoda című előadás felújításával kezdi hatvanadik évadát a Tamási Áron Színház. Megkérdeztük Bocsárdi Lászlót, az előadás rendezőjét, hogy mi indokolja a 2001/2002-es évad egyik legnagyobb szakmai és közönségsikerének felújítását? — A Vitéz lélek és az ősvigasztalás után jött A csoda, egy újszerű Tamási-olvasat, ahol megpróbáltam picit fellazítani Tamási drámai világát, de úgy, hogy kifejeződhessen a ma is korszerű Tamási-problematika. Megfigyelhető, hogy Tamási elfogult pozitív szereplőivel időnként, mondhatnánk, részrehajló. Harcol a szívéhez közel álló szereplői érvényesüléséért, még akkor is, ha a dráma ennek legtöbbször ellenáll, hiszen írja önmagát. A felújítást elsősorban az indokolja, hogy kíváncsi vagyok, hol is tartunk ma az archaikus érzésvilághoz képest? Meggyőződésem, hogy önmagunkról is képet kapunk, hiszen az Énekes madár a legjobb Tamási-darab, már-már lorcai mélységeket ér el, de úgy, hogy felszikrázik elbűvölő, sajátságos humora is. A csoda lényeges, sorsunkat érintő problémákat feszegek az itthon maradás vagy elmenés ma is sorsunk nagy kérdése. Ha a szerelem elé akadályok gördülnek, s így a fiatal nem képes kiteljesíteni önmagát, elmenekül. A kérdés az, hogy miért is nem tud megvalósulni a szerelem? A darabban adott a válasz: a gonoszság, az ellentétes érdekek miatt. — A csodában bizarr módon megjelenik maga az író is, figyeli szereplői drámáját. — Régi s rejtett vágyam egy darabot rendezni magáról Tamási Áronról, talán az Ábel Amerikában-ból kiindulva. Ehhez is előtanulmány A csoda. A felújítás mindenképpen izgalmas, a mostani előadás tömörebb, egységesebb, jobban érvényesül Tamási tündéri humora, s valamennyire kimarad a tragikus életérzés. „Én a babámhoz megyek, akit igazán szeretek!” — hangzik el a végén, s ezt kulcsmondatnak érzem. Mintha Tamási darabja ezt visszhangozná, variálná, van egy szeretőm, akit igazán szeretek. S ez fontos. E a legfontosabb. Még annyit, a felnőtteknek szabad előadásokat tartunk, de a diákok, pontosan a generációváltás miatt, bérletben kapják az előadást... Lejegyezte: BOGDÁN LÁSZLÓ Gajzágó Zsuzsa, Nagy Alfréd, Váta Loránd, Pálffy Tibor és D. Albu Annamária az évadnyitó előadás egyik jelenetében. FOTÓ: BARABÁS ZSOLT MÁRÓL HOLNAPRA Basescuék riadalma Minden bizonnyal pánikhangulat uralkodik a Demokrata- Liberális Pártban és az államfőhöz közel álló körökben, másra nemigen lehet vélni a kétségbeesett magyarázkodást az alakulat vezetői részéről, és a vagdalkozást, amellyel maga Traian Basescu igyekszik tisztázni magát, élesen bírálva a romániai sajtót és a hangadó politikai elemzőket. A Corneliu Vadim Tudor-féle Nagyrománia Párttal történt szégyenletes alku után Emil Boc, a demokrata-liberálisok vezetője szinte mindennap magyarázkodni kényszerült. Előbb az államfőt igyekezett tisztára mosni, azt hangoztatva, hogy Basescu nem tudott az egyezségről, majd pirulva ismerte el, amit az egész sajtó hangoztatott: politikai tévedés volt. A bukott és megdorgált kisdiák meglehetősen hálátlan szerepének felvállalása sokat már nem segít, de nem is ront Boc megítélésén, akit többnyire Traian Basescu szócsövének tartanak, mivel politikai nyilatkozataiban mást sem tesz, mint az államfő szavait mondja vissza. A Demokrata-Liberális Párt népszerűségi mutatója pedig amúgy is jószerével Traian Basescu szereplésén múlik, az alakulatnak alig van olyan vezetője, akinek egyéni megnyilvánulásai lennének, vagy saját véleménnyel állna elő. Az államfő minden bizonnyal tudja ezt, ezért nem riadt vissza attól, hogy az ,,egyetlen becsületes” párt vezetőjét ilyen kényelmetlen szereppel ruházza fel. Csakhogy miközben magát igyekszik tisztára mosni, kikérve magának a vádakat, miszerint ő egyezett volna ki a nagyromániás vezetővel, Basescu újabb politikai baklövéseket követ el. A menesztéséről szóló népszavazás előtt jól bevált egy mindenki ellen taktika helyett ugyanis — amelynek során élesen bírált kormányt és miniszterelnököt, politikusokat és üzletembereket — mostanság a román sajtó ellen indított hadjáratot. Sőt, már a Dan Voiculescu vezette médiabirodalom elleni kirohanás sem elég az államfőnek. Újabban a Sorin Ovidiu Vántu tulajdonában levő Realitatea-Catavencu trösztöt is elfogultsággal vádolja, pedig politikai ellenfelei éppen az államfőhöz közeli beállítottságúnak ismerik a Vántu birtokolta médiát. Az elnöki körökben tehát egyre sűrűsödnek a riadalomra, zűrzavarra utaló jelek. A jelenség hátterében minden bizonnyal a demokrata-liberálisok népszerűségének csökkenése áll. Szertefoszlóban Basescu álma, hogy az általa irányított párt kormányozza Romániát. A gond csupán az, hogy a Ion Iliescu és Adrian Nastase nevével fémjelzett szociáldemokraták erősödnek. Farcádi Botond . \ 4